Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-20 / 221. szám

Labdarúgás

1995. szeptember 20., szerda

UJ KELET

Suller Só megyei I. osztály

Három pont és semmi más

Amolyan „kötelező győze- lem”-féle feladata volt vasárnap a Hardware együttesének, amely a fehérgyarmatiakkal találkozott. Tavaly még hasonló szituációban a szatmáriak lettek volna az esélyesek az akkor még botladozó Hardware ellen, azóta azonban a gyarmatiakra rá sem lehet ismerni, míg a megyeszékhelyiek mostanában biztos középcsapat benyomását keltik. Nem is történt semmi különös az egyébként rengeteg kihagyott helyzettel színezett talákozón, a hazaiak 2-0 arányban, csendesen győztek. Nem csoda, hogy Szilvási István edző nem áradozott fiairól.

— Nagyon gyengén futballoztunk, csak a három pontnak örülhetek. Keveset futottunk, a középpályánk maga alatt volt, egyedül a védelmet dicsérhetem — magyarázta a mester.

—Nem nehéz megállapítani: a helyzetkihasználás — ez nem egy meccs tapasztalata — na- gyon-nagyon halovány.

— A helyzetek gyakori kihasználására születni kell. Bár valamennyit lehet rajta gyakorlással orvosolni. Majd, valamikor, elkap minket a „hullám”, lesz egy meccsünk, amelyen nagyon sok gólt fogunk rúgni.

— Ezt megelőzően két találkozón nem szerzett pontot a csapat. Most a rossz széria megtört.

— Nem hiszem, hogy idősebb, rutinos játékosaink sokat morfondíroznának azon, hogy két meccsen kikaptak, és vajon mi lesz a harmadikon. Viszont az Ibrány ellenében eltékozolt pontok hiányoznak. A három pont most ahhoz kellett, hogy önbizalmat adjon a legénységnek a folytatáshoz. Ezúttal az első játékrészben próbáltuk azt

játszani, amit idegenben is akarunk. Nevezetesen azt, hogy két emberfogóval lépünk pályára, öt középpályással, akik megszállják a területet, és egy szabad ember van a két csatár között. Ez viszont — ma meggyőződtem róla — nem megy. Azt beszéltük meg, hogy mivel alacsony növésű az ellenfél kapusa, a széleken vezetett táma- dásokbók lőjük be a labdát Szalóki fejére. Ebből nem sok valósult meg, de amikor ezt megcsináltuk, gólt szereztünk, hiszen a fiú második találatát így érte el. Bíztam benne, hogy a gyarmati védők nem fognak minden labdát elfejelni, ez be is vált.

— Kivel elégedett?

— A gólszerző Szalókival, de Lácza Sanyival és Katonával is, ők jól megfogták az emberüket. Koskovits ésDubóczki a szokásost hozta, a többiek elmaradtak önmaguktól.

Fehérgyarmat: válaszút előtt

Balogh Csaba, a vendégek mestere érthetően elkeseredetten nyugtázta a látottakat, hiszen csapata nemcsak hogy kikapott, hanem rosszul, lelkesedés nélkül játszott. A trénert nemcsak a mérkőzésről, hanem együttese őszi vesszőfutásásról is faggattuk.

— A nyáron elmentek a góllövő embereink — Varga és Kocsis —, sajnos, nem tudjuk pótolni őket. Gólt rúgni nekünk igen komoly feladat, ha van is helyzetünk, kimaradnak. Most is csak két cserém volt, köztük az egyik ifista.

— Ekkora vérveszteség volt a két kulcsember távozása?

1— Óriási, a gólszerzési kísérleteink így rendkívül erőtlenek.

—Pár hete szerkezeti változtatásról hallhattunk. Megvalósul ez az együttesben?

— Nem! Már csak azért sem, mert többen, akik oszlopos tagjai lennének a csapatnak, hanyagolják az edzéseket. Tehát a társaság hozzáállásával is gondok vannak. Rosszul lehet játszani,

de lélektelenül nem! Márpedig ma ez történt, úgy látszik, már ide is eljutottunk. Másrészt nincs is kivel átszervezni a csapatot, így is ifijátékosok szerepelnek az első csapatban.

— Hat meccs, egy pont, kiesőhely. Ezek után hogyan tovább? Miben bízhatnak?

— Nagyon nehéz dolog ez. Új játékosaink nem lesznek, a meglévőkkel kell megpróbálni javítani. De a nehéz mérkőzések még csak most jönnek. A fejekben rendet kell teremteni.

— Amennyiben így folytatja a Fehérgyarmat, kiesik. Átérzik ezt a játékosok?

—Ezt nem tudom. A mai produkció láttám azt mondom: nem! így viszont nekem sem érdemes tovább csinálnom a munkát. A héten sok minden el fog dőlni — elképzelhető, hogy feladom az edzői posztot —, elbeszélgetünk majd a játékosokkal. Elvégre, ha ők így állnak hozzá, nincs értelme az egésznek. De én reménykedem, hogy az elbeszélgetés használni fog.

— Ma is az akarás volt a fő gond?

—Igen. Egyébként ez volt az első találkozónk, amelyen így álltak hozzá a fiúk, a többi meccsen akartak, hajtottak. Úgy érzem, ma semmit nem tettünk annak érdekében, hogy pontot szerezzünk. Nem fogtunk embert, fegyelmezetlenek voltunk. Ennek is köszönhető, hogy már az első percben gólt kaptunk.

— A szünetben bízott az egyenlítésben? Mit mondott a társaságnak?

— Akkor is tudtam már, hogy ha továbbra is így játszunk, nincs sok esélyünk. Arra sarkalltam játékosaimat, mozogjanak, támadjanak többet az egyenlítés érdekében. A második hazai találat viszont már teljesen elvette a csapat kedvét. Bár utána is volt egy pár lehetőség — az ellenfél kínálta nekünk ezeket az alkalmakat —, mégis ügyetlenek voltunk.

Csiky Nándor

A járt útról nem letérni!

Felidéződött a tavasz, azok a boldog napok, amikor a nyírkarászi legénység ahová csak betette a lábát, ott a hazaiak keresztet vethettek a három pontra. Akkor Tiszaszalka sem kerülhette el sorsát, a karászi futballisták nem gyakoroltak kíméletet, lendületből nyerték a mérkőzést. Azóta eltelt egy kis idő, mindkét csapat átalakuláson esett át. Vasárnap újra találkoztak, ismét a beregiek voltak otthon. És megint a vendégek győztek (1-3)! Szakosztályvezetőjük, Ragány Ferenc szerint nem érdemtelenül.

— Miként azt a meccs beha- rangozójában bátorkodtam említeni, ha a csapat jó napot fog ki, bármi megtörténhet. Hát, nem igazam lett?! Jól játszottunk— nyertünk. Mindenki hozta magát, az átszervezés hasznunkra vált.

— Mitől volt más ez az együttes, mint az egy héttel ezelőtti?

— Új szisztémát próbáltunk ki. A változás abból állt, hogy a jobbhátvéd Oláh vagy az eredetileg középpályás Czető alkotta az ékpárt. Ez a húzás tökéletesen bejött, Czető két gólt rúgott, mintha csak örök életében csatárt játszott volna.

—A Tiszaszalka gólját szerző Benedeket kiállították. Ezt, gondolom, nem bánták.

— Ettől még kikaphattunk volna. Sokkal inkább az döntött, hogy a tizenkilenc éves Kapin Miklós „levette” a pályáról Drágái t, a rutinos Rácz pedig Ruszint gyötörte eredményesen. Őket tökéletesen sikerült kikapcsolni a játékból, a többiek aztán tudták a dolgukat.

— Fecsku nyári távozásával jó néhány góllal rövidült meg a Nyírkárász. Eddig nem is tobzódtak a támadók, bár a csapat szereplése most is egyenletesnek mondható. Ki lehet a gólfelelős Fecsku utódja?

— Nádasdiban mocorog a tehetség, ám több lelkesedést várnánk tőle. Lakatos Csaba sem rossz, s Rákóczi is sokra viheti, igaz, ő egy sorral hátrébb

futballozik. A csapat egészére áll, hogy kezdenek formába lendülni a fiúk. Hosszú kihagyás után Rácz a régi önmagára emlékeztet, de a fiatalok — Kapin, Matyi és Lakatos — is lassan biztos pontnak számítanak.

— A táblázat közepéről idén is kirobbanthatatlan lesz a karászi gárda?

—Nekünk nincsenek, nem is lehetnek más terveink. Pénzünk sincs arra, hogy nagy neveket igazoljunk, maradunk a realitásoknál. Kiesési gondjaink nem lehetnek, feljutni sem fogunk, ezt tárgyilagosan látjuk. Büszkék vagyunk ugyanakkor, hogy az ifik ebben az esztendőben is az élmezőnyben haladnak, a serdülők szintén remekelnek, idáig csak egyszer szenvedtek vereséget. Az utánpótlásra nagyon odafigyelünk, hisz a falu mindig is saját neveltjeire támaszkodott. A mostani helyzetben meg pláne ez a járható út.

Koncz Tibor

Változás a sényői kispadon

Jávor Pál az új edző!

Keddtől Jávor Pál a Sényő NB II-e's labdarúgócsapatának edzője. Miként arról hétfői számunkból értesülhettek, Salgótarjánban közvetlenül a mérkőzés után Ru- bóczki Tibor játékos-edző lemondott tisztségéről, megannyi sikerrel háta

visszavedlett szimpla futballistává. Ez nyitotta meg az utat Jávor Pál előtt, aki mielőtt meg- tartotta volna szűzbeszédét a csapatnak, készségesen állt rendelkezésre.

— Tisztában vagyok a feladat nagyságával, mégis belevágtam. Az az igazság, hogy szerettem volna megméretni magam, erre egyékbént már korábban is adódóit volna lehetőségem, de őszintén szólva nem ilyen magas szinten. Váratlanul ért a felkérés, azt hiszem azonban, hogy nyolc éves edzői pályafutásom alatt már felhalmoztam annyi tapasztalatot, hogy elvállaljam a munkát. Az eredmények majd úgyis igazolnak, vagy nem!

— Láttad bajnoki mérkőzésen a csapatot, illetve menynyire ismered a játékosokat?

— Minden meccsen jelen voltam, sőt az előkészületi találkozókat is láttam. Jónéhány játékossal dolgoztam már együtt, így Dudás Zolival, Balogh Tibivel, a fiammal, Krasznaival a megyei válogatottban töltöttünk el sok időt. Szikszóival közösen futbal- lozatm az ifi válogatottban. Mondhatom képben vagyok.

— Gondolom nem jössz Sé- nyőre, ha nem híznál abban, hogy tudsz segíteni?

— Nézd, Sényő NB Il-es csapat, ezt a pályán is bizonyítani kell! Az eddig lejátszott mérkőzések alapján azt tartom elsődlegesnek, hogy a fiúk emeljék fel fejüket, higgyék el: ők másodosztályú labdarúgók! A körülmények sem rosszak, biztosra veszem, hogy vannak helyek, ahol nehezébb feltételek mellett működik klub.

— Nem lesz leányálom a debütálás, vasárnap a bajnokságra is esélyes III. Kerület következik.

— Minden csapat ellen játszani kell. Hogy itthon vagy idegenben az egyre megy. Most a fővárosiakat kell legyőzni.

NB III

Igyekeztem minél több információt gyűjteni róluk, s mivel szabolcsi játékvezetők dirigálták a legutóbbi Hajdúnánás elleni mérkőzésüket, Vida La- ciéktól tudom mire számítsak. Felmerült annak lehetősége is, hogy a salgótarjáni kilencven perc után Pesten maradok, de akkor még olyan bizonytalan volt mi fog történni személyemmel, hogy hazajöttem. Azt hiszem, ha a csapat hajt, és nagyon akar, ez esetben mindegy ki a vetély- társ.

— Jávor Pál kemény kezű tréner hírében áll. Nem is titkoltan azt várják tőled, hogy—úgymond — vasfegyelmet vezessél be az öltözőben.

— Valójában én nem szándékosan lettem keménykezű edző. Balszerencsés vagyok abból a szempontból, hogy mindig akkor kerültem különböző csapatokhoz, mikor égett a ház. így volt ez korábban Baktalórántházán, szerteszét hullottak, aztán rögtön másodikként 'Végeztünk'a^mégyei! első osztályban. Amíg hat évig ott dolgoztam, négyszer futottunk be a második helyen! Ha szükséges most is szigorúan fogok bánni a társasággal, viszont amennyiben a játékosok teljesítenek, elfelejthetjük ezt a felvetést.

Koncz Tibor

Otthon verhetetlen a Nagykálló

Vasárnap hazai pályán fogadta Nagykálló a tavaly még NB Il-es Balmazújvárost. A kállóiak nyugodtan készülhettek a mérkőzésre, hiszen Mátészalkán megszerezték első idegenbeli pontjukat. Ennek ellenére Boda Mihály, a csapatjátékos-edzője mégsem volt felhőtlenül boldog.

— Szerintem két pontot Mátészalkán hagytunk — magyarázta a tréner. — Igaz, hogy idegenben léptünk pályára, de hetven percig emberelőnyben játszottunk, s ezt nem tudtuk kihasználni. Rengeteg helyzetet kihagytunk, és sajnos azt kell mondanom, hogy reális volt a döntetlen.

— Balmazújvárost viszont sikerült legyőzni (2-1-re). Az első félidőben igazán kellemes meglepetést okoztatok a szurkolóknak a kétgólos vezetéssel.

— Nagyon készültünk az újvárosiak ellen. A kulcsembereiket sikerült kikapcsolni a játékból, s veszélyes kontráinkkal kétszer is megadásra késztettük ellenfelünket.

— A második játékrészben

viszont mintha nem is ugyanaz a Nagykálló lett volna a pályán.

— A szünetben kértem a fúkat, hogy úgy menjenek ki a pályára, mintha 0-0 lenne az eredmény. Féltem ugyanis, hogy a biztos vezetés tudatában leállunk, s a Balmazújváros elég rutinos csapat ahhoz, hogy ezt kihasználja. Félelmem nem volt alaptalan, hiszen a második félidőben a vendégek nagyon „nyomtak”. Szerencsére kiegyenlíteni nem tudtak, s ez mindenképpen a csapat erejét dicséri.

— Az idén először lépett pályára Kaszab. Mi indokolta a szereplését?

— Az igazság az, hogy Pista már nem akart többet pályára lépni, de az eltiltások és a sérülések miatt nagyon kevesen voltunk. Folyamatosan edzésben volt, s megkértem, hogy segítsen a csapatnak. Nagy örö- münkre azt is elvállalta, hogy a továbbiakban a kispadon foglal helyet, s ha szükség van rá, bármikor beugrik.

— Kinek a játékával voltál elégedett?

— Cziotka, Balogh, Balázs, Vágó és Tóth Zoli átlagon felüli teljesítményt nyújtottak, de szerintem az egész csapat dicsérhető az akarásért.

— Nagykállóban nem sok babér terem az ellenfeleknek. Minek köszönhető ez a remek hazai szereplés?

— Mint minden csapat, mi is jobban szeretünk hazai környezetben játszani, mivel érezzük a szurkolók szeretetét, és itthon kettőzött akarással lép mindenki pályára. Emellett nem elhanyagolható tény, hogy mivel mi itt edzünk, a gyenge minőségű talajhoz könnyebben alkalmazkodunk, mint ellenfeleink.

— A hét végén viszont idegenben lép pályára a csapat, ráadásul Rakamazon. Rágós falatnak ígérkezik.

— Remélem, hogy a mátészalkai pontszerzés után elhiszik a srácok, hogy idegenben is van keresnivalónk. Rakamaz nagyon jó csapat, de ha úgy játszunk, mint a Balmazújváros ellen az első félidőben, akkor egy pontot el tudunk csípni.

Barczi Róbert