Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-19 / 220. szám
UJ KELET Labdarúgás Ez történt az NB II-ben 1995. szeptember 19., kedd 15 Az edző hattyúdala A salgótarjáni ötössel betelt a pohár! Rubóczki Tibor, a sényó'i csapat játékos-edzője kiábrándult. Magyarán megmondva: elege lett. Egy korszak — a hős idők! — véget ért, ideje az őrségváltásnak. A huszonnegyedik órában, sorsfordító mérkőzések előtt, a tarjáni út után lezárult a sorompó. — Katasztrofálisan játszottunk! Ha lett volna valahol keresnivalónk, hát az Salgótarjánban volna. Lehet, hogy csak én éreztem azt, hogy ebben a meccsben benne van úgy az egy pont, mint a három. Sajnos a csapat egyáltalán nem azt nyújtotta, amit a mi helyzetünkben joggal feltételezhetne az ember. A fejekben zűrzavar uralkodik, ekkor pedig csak a kellő fegyelmezés segíthet. Ez már nem az a csapat, amely tavaly megnyerte az NB III-at, és tovább nem vállalom az ed- zősködést! — Akkor nincs tovább? — így van. Eddig azt hangoztatták: nem akarnak új edzőt hozni, nem én vagyok a hibás. De az már nekem is sok, hogy játékosként, továbbá edzőként is a feladatra figyeljek.- Hiába mondom a fiúknak, mit hogy szeretnék, nem látom viszont kéréseimet. —- Példának szolgálhat a szombati meccs. Egy igen-igen harmatos Salgótarján valósággal átgyalogolt a sényői együttesen, mert semmi tartás nem volt a játékosokban. — Nem értem, mi lehet az oka mindennek. A második félidő elején, 1-0-nál azt hittem, tudunk fordítani. Elpackáztunk egy helyzetet, a bíró lehunyta szemét egy kezezésgyanús szituációnál, innentől készek lettünk. A hazaiak jöttek előre, szabadrúgásokból sorra érték el góljaikat. Szóltam időben: gyerekek, álljunk visz- sza, nehogy megint kitömjenek minket. Nem hallgattak rám! Ezekután felesleges bármit is magyaráznom, nincs is kinek! — A pályán ismételten felütötte fejét a veszekedés. Ebben Balogh és Herman járt az élen, akiket a szünetben az öltözőben hagytál. A furcsa az, hogy két „régi motoros” marakodott. — Balogh Tibi velem vitatkozott, aztán Hermannal folytatta. Bántóan szóltak egymáshoz, egyik sem hagyta magát, ez annak tudható be, hogy a játékosok ingerlékennyé váltak a sok góltól. Ráadásul Attila sárga lapott kapott, féltem, hogy esetleg kiállítják. Tibinek egész egyszerűen nem ment a játék, akart, de gyengén futballozott. Le kellett cserélnem őket! Pedig erre a csapatra ez soha nem volt jellemző, a Sényőnek mindig is az egységben volt az ereje. Ez most, szerény véleményem szerint, megbomlott! — Három-négy ember csak sétálgatott a pályán, közelről nézték a meccset. Rajtuk is túltett Horváth, aki kilógott ebből a sorból. Mégis maradhatott, illetve a hajrában zuhanyozni küldte a játékvezető. Ót miért nem cseréltétek le? — Imre lényegesebben többet tud annál, mint amit ezúttal előadott. Az utóbbi hetekben gödörbe került, de nem szabad talonba tenni, bizalommal kell lenni vele szemben, hadd cáfoljon rá ő maga a kritikusaira. A kiállításnál belebotlott az ellenfél csatárának lábába — nem szándékosan. Viszont — utolsó játékosként — az ilyen szabálytalanságot mindenütt pirossal „díjazzák”. Biztos, hogy őt kellett volna lehozni, de én annyira elfáradtam idegileg, valósággal elvette az erőmet a noszogatás, hogy lejöttem a hatvanadik percben. Belátom, súlyos hiba volt! — Sokadik kiálítása ez az együttesnek. Szó se róla, a társaság messze nem durvaságával tűnik ki, noha rossz híretek lassan megelőz benneteket. Mindenkinek ugyebár nem magyarázhatod el: nem, mi, sé- nyőiek nem ilyenek vagyunk. Egyre kevesebben fogják ezt elhinni. Egyetértési? — Aki csak újságot olvas, és nincs kint a találkozón, ránk sütheti: mit akarnak ezek, amikor minden héten tízen fejezik be a küzdelmet! Ennek most hogyan bizonyítsam be az ellenkezőjét, érveimre mosoly lenne a válasz. Az az igazság, a játékvezetők a kis falu csapatának könnyebbben odavágnak. Mert kik vagyunk mi? Persze, magunkat is okolhatjuk, az apró fegyelmezetlenségek előbb sárgát, majd pirosat érnek. Mégis: a Sényő nem durva csapat, soha nem is volt az! — Horváthot eltiltják majd, Capatina még nyögi büntetését, Herman besárgult. Mindezek után a következő ellenfél a bajnokságra törő III. Kerület. Mi adhat reményt? De talán már nem is téged kellene vallatni. — Jól mondod, holnaptól valószínűleg nem én leszek illetékes kimerítő választ adni kérdésedre. Rettentően sok múlik — szinte minden — a játékosokon, csakis rajtuk áll vagy bukik a csapat szereplése. Megint fel kell forgatni a kezdő tizenegyet, a hiányzókkal a társaság gerince roppant meg. — Kudarcnak tekinted eddigi munkádat? — Nem. Óriási siker számomra, hogy fiatalon egy ilyen lehetőséghez jutottam. Nem én vittem fel a megyei első osztályba a csapatot, ám az NB Hiba való feljutásban már némileg az én kezem is benne volt. Az utolsó, mindent eldöntő, Baktalórántháza elleni meccsen ugrottam be edzőként, nyertünk, és nyertünk a harmadik vonalban is. Arra, ami tavaly történt velünk, soha nem mertem volna gondolni. Játékosedzőként nehéz összeegyeztetni a futballt a kispaddal, ettől csak értékesebbnek tartom az elért eredményeket. Az, hogy az NB II-ben ott állunk, ahol... Ebből a csapatból nem tudok többet kihozni! Ha lesz olyan valaki, akinek ez sikerül, nem fogom elmulasztani a gratulációt. Bízom benne, találnak ilyen edzőt! Megyei II. osztály A Kárpát-Hús csoport állása: Az élboly sarkában Igaza volt Szikszai Lajosnak!\]gy látszik, a mester jól ismeri tanítványait. Előre megmondta, hogy nehéz meccs lesz, a. kötelező győzelem megszerzése az utóbbi időben hazai pályán nem megy mindig simán Tiszavasváriban. Igaz, a Kecskeméti SC-RSC alaposan beásta magát saját kapuja elé, támadásra nem sok energiát fordított. — Eléggé egyoldalú volt a mérkőzés. A kapunk egyszer sem került veszélybe. Sőt, ki merem jelenteni: ellenfelünk a támadásszövésről le is mondott — értékelte Szikszai Lajos a mérkőzés után a 90 percet. — Azt viszont el kell, hogy ismerjem: miközben mi támadtunk végig a találkozón, ez gólokban, eredményben nem jelentkezett. Majdnem azt mondom, hogy egy szerencsés góllal tartottuk itthon a három pontot. —Mi volt az oka annak, hogy a kezdés után nem rohant ellenfelének a hazai csapat? — Nem tudom, mert én azt kértem a játékosoktól, hogy rohanják le ellenfelüket. Egy bizonytalan ellenfelet úgy lehet még nagyobb bizonytalanságba hozni, ha letámadjuk, szétfutjuk őket. Én voltam a legjobban meglepve, hogy milyen nyugodtan futballoztunk, amolyan „majd csak lesz valahogy” alapon. Ettől függetlenül az első félidőben rengeteg helyzetet dolgoztunk ki, csak a kaput nem találtuk el. Kis szerencsével még így is tetemes előnyhöz juthattunk volna. —A második félidőt már jobban, nagyobb elszántsággal kezdte a csapat... — A szünetben felhívtam a játékosok figyelmét arra, hogy nem azt játsszák, amit előre megbeszéltünk: „Langyos a játék. Tessék futni, megelőzni, letámadni őket.” — Ön közismerten óvatos ember, ettől függetlenül már a hatvanadik perc környékén kihasználta mind a három cserelehetőségét. Miért? — Null-null volt az állás, a pádon pedig olyanok ültek, akik nem rosszabbak azoktól, akik a kezdő csapatban pályára léptek. Horváth Miklós pályára lépését Gaica korai sérülése indokolta. Rosuban benne van a gól, Hegedűs Imre pedig nálam kezdő szintű játékosnak számít. — Erdei lecserélése, Hegedűs pályára küldése — utólag -— kifejezetten jó húzásnak bizonyult! — Valóban. Hegedűs eddig sem volt elfelejtve, és az a három ember, aki most pádon ült. úgy ítélem meg, bevethető bármelyik mérkőzésen — akár az első perctől is. Az ő pályára küldésükkel egyáltalán nem gyengül Vasvári. Lecserélt társukat kiválóan tudják pótolni. — Kívülről úgy tűnt, hogy egyik-másik hazai támadó elég enerváltan játszik, és Vasvárinak nincs megfelelő taktikája arra, hogy miképpen törje fel a kecskeméti reteszt. Miközben folyamatosan vezették a támadásokat a vasvári labdarúgók, a vendégek csak két sárga lapot kaptak, kisebb szabálytalanságokkal meg tudták törni a hazai rohamokat . Nem volt durva a találkozó. Sőt, kifejezetten barátságosnak tűnt. Egyetért ön ezzel az értékeléssel? — Mérkőzésenként 24 gólhelyzetet dolgozunk ki. Ebből egy-egy gólt szerezni rendkívül kevés. Mondhatnám: katasztrofális. Pedig gyakoroljuk a letámadást, a belőtt labdák meg- csúsztatását. Valójában én az összpontosítás hiányát érzem a legnagyobb gondnak. Most is volt belőtt labda, fejjel menet- rendszerű csúsztatás, de az eredmény elmaradt. Nem tudom azt elfogadni, hogy hét közben valamit szépen begya- korlunk, és akkor azt hét végén nem látom viszont. Sanyi is pénteken csak úgy vagdosta befelé a hálóba a tizenegyest, most meg kihagyta. Sokkal jobb szájízzel mennénk haza, ha 2-0 lett volna az eredmény, mint így, az 1-0 után. — Akárhogy is, de Vasvárinak végül sikerült felzárkóznia az élbolyhoz. Egy pontra van a dobogótól... — Ez a mérkőzés akkor ér nagyon sokat, ha a hét végén Hatvanban nyerni tudunk. Ha ez sikerül, akkor egyértelműen utolértük magunkat, és ott vagyunk,: ahol lennünk keli! . Száraz Attila Gyakorolni, gyakorolni... Koncz Tibor Az Erimpex csoport állása: Az NYFC—KTE (0-1) ösz- szecsapás lefújását követően a vendégöltöző örömujjongástól volt hangos, méghozzá jó okuk volt erre a kecskemétieknek. Annál kevesebb a Tóth-legény- ségnek, amely először hagyta el vert seregként a Városi Stadion zöld gyepét. Tóth János klubigazgatóval hétfőn a miértre kerestük a választ. — A mérkőzés nagy részében egykapuztunk. Az első félidőben a gólig nyíltan játszott a KTE, majd visszaállt, és a második félidőben is saját térfelére szorult, csak ritkán szabadult ki. A csapatommal, ha nem is vagyok elégedett, azt mondom, hogy hajtott-ment a társaság. A második félidőben jól forgatta a labdát, kereste a lehetőséget. —De komoly gólveszély nélkül... — A végjátékban a rutintalanságunkkal alulmaradtunk a tapasztalt kecskeméti védőkkel zel a mérkőzéssel foglalkozni. — Fantáziátlannak tűnt az NYFC: —Igen, abban az értelemben, hogy többféle megoldással kellett volna próbálkoznunk ahhoz, hogy áttörjük a védőfalat. A KTE vezető gólja ránk bénítólag hatott. Én is sajnálom a vereséget, mert a vendégek nem tűntek jobbnak. Meggyőződésem, hogy a második félidőre elfáradt a KTE, rutintalanságunk számlájára írom, hogy ezt nem tudtuk gólra váltani. Ez a megoldandó feladat és ettől nem tartok, mert a srácok értik, miről van szó. — Több kulcsember mondott szombaton csődöt. Kákóczki, Németh, de említhetem Bagolyt is... Ezt nem bírja el az együttes. — Németh mentségére szól, hogy más játékstílusú csapatból jött, meg kell szoknia az itteni feltételeket, és ne felejtsük el, hogy ő beteg volt a múlt héten. 1. Gávavencsellő 5 515-1 15 1. Nyírmeggyes 5 518-2 15 szemben. Ez alatt azt értem, Kákóczkinak és Bagolynak 2. Kállósemjén 5 513-5 15 2. Túrricse 5 41 13-3 12 hogy a befejező játékban a már nincs annyi mentsége. Ba3. Ny. Kárpát-Hús V. 5 3 1 1 9-5 10 3. Nyírlugos 5 3 1 1 22-10 10 kapu előterében kevés veszégoly csatárt kellene, hogy 4. Komoró 5 3 1 1 10-7 10 4. Vaja 5 3 1 1 13-5 10 lyes berepülést, beérkezést, játsszon, de visszahúzódik. Ha 5. Ajak 5 32 11-9 9 5. Jánkmajtis 5 3 1 1 8-5 10 mutattunk, nem éltünk a kapusezen nem változtat, kihagyom 6. Kálmánháza 5 2 2 1 12-7 8 6. Tiszamenti SE 5 2 1 2 9-8 7 ról visszapattanó labdák lehetőa csapatból. Kákóczkival én 7. Nyíribrony 5 2 2 1 9-9 8 7. Balkány 5 23 9-16 6 ségével. Azt nyugodtam állítis elégedetlen vagyok, fordu8. Tuzsér 5 1 2 2 4-9 5 8. Nyírvasvári 5 1 2 2 9-8 5 hatom. hogy ezt a csapat gyalatot várok a játékában, fel9. Napkor 5 1 1 3 7-8 4 9. Nagyecsed 5 1 2 2 5-8 5 korolja. De idő kell hozzá, hogy fogásában. De akár Kovácsot 10. Anarcs 5 1 1 3 4-5 4 10. Encsencs 5 1 2 2 4-5 5 olajozottan menjen. Nem mais említhetném a gyengébb 11. Nyírtura 5 1 2 2 8-11 4 11. Olcsva 5 1 1 3 3-10 4 rasztalom el az együttest, teljesítményt nyújtottak kö12. Dombrád 5 14 8-15 3 12. Nyírbéltek 5 1 1 3 4-13 4 pánikhangulat nincs, ma még zött. 13. Kemecse 52 3 4-13 2 13. Tarpa 5 14 5-13 3 kiértékeljük a történteket, vi— Hat fordulón vagyunk túl. 14. Kótaj 51 4 6-16 1 14. Hodász 5 14 3-19 3 szont többet nem érdemes ezA mérleg 50 százalékos. Menynyiben felel ez meg az előzetes várakozásoknak? —Több pontra számítottunk, ez a KTE elleni pontvesztés volt az, amit nem kalkuláltunk be. De akkor még nem tudhattuk. hogy a KTE élcsapat lesz. Az idő mindenesetre nekünk dolgozik. Most nem szabad kapkodni, türelmetlenkedni. — Az első három összecsapáson mutatott játék sokkal biztatóbb volt, mint amit az utóbbi időben láttunk. Aki az akkori produkciót látta, értetlenül áll a mostani előtt. Krízisben van a csapat? — Nem. A visszaesés oka kizárólag abban keresendő, hogy az első meccseken visszaálltjátékból kontráztunk. Ezzel szemben az utóbbi időben felállt védelemmel volt dolgunk. Egyetértek a felvetéssel, ehhez még éretlenek vagyunk. A legtompábbak a Nánás ellen voltunk, aztán fokozatosan javult a játékunk, de ezúttal nem voltunk eredményesek. — Világos: időre van szükség. De mennyire? — Hiszem, hogy vasárnap, az Eger ellen már más lesz a csapat arculata. A következő négy meccs feladata, hogy ki- *'■’tesítsük felvázolt elképzeléseimet. Meglátásom szerint eredményes sorozat előtt állunk. Csiky Nándor
