Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-19 / 220. szám
1995. szeptember 19., kedd Magazin UJ KELET Rendőrnek lenni Amerikában Rájár a rúd mostanában az amerikai rendőrökre. Nemcsak arról van szó, hogy rendőrnek lenni az egyik legveszélyesebb hivatásnak számít — az újságok szinte naponta közölnek rendőrgyilkosságokról szóló beszámolókat —, hanem a hatóságok állhatatos munkája és minden erőfeszítése ellenére az emberek zöme mégis úgy véli, hogy a közbiztonság egyre romlik, és az illetékesek nem tesznek mást, csak zaklatják az állampolgárokat, miközben futni hagyják a közveszélyes bűnözőket. Ebben az ellenséges légkörben igazán nem használnak a mundér becsületének a súlyos rendőri túlkapásokról, korrupcióról és visszaélésekről tanúskodó leleplezések. Csupán az utóbbi fél évben több tucat nyomozót vettek őrizetbe New Yorkban saját kollégáik, mert kiderült róluk, hogy éveken át szervezett formában zsaroltak, bizonyítékokat hamisítottak és lefoglalt kábítószerrel kereskedtek. New Orleansban a rendőrtiszteknek csaknem a felét el kellett bocsátani, mert sorozatos bűncselekmények elkövetése miatt eljárást indítottak ellenük. Egyikükről kiderült, hogy munka után bérgyilkosságot is vállalt. Szinte megrendítő ökölcsapásként érte a közvéleményt az a beszélgetés is, amelyet egy forgatókönyvírással foglalkozó szociológus készített Mark Fuhrman nyomozóval, az O. J. Simpson ügyében már egy éve folyó — és egyre inkább médiacirkuszba hajló — tárgyalás egyik legfontosabb tanújával. (Az amerikai futball egykori fekete bőrű csillagát; filmsztárt-és tévékommentátort azzal vádol- ■ ják, hogy féltékenységi rohamában megölte gyönyörűségesen szép, fehér bőrű feleségét és alkalmi ismerősét. Mark Fuhrman volt az, aki O. J. Simpson házánál megtalálta a vádlottra nézve talán legterhelőbb bizonyítékot, egy véres kesztyűt.) Nos, a nyomozó éppenséggel szalonképesnek nem nevezhető kifejezésekkel teletűzdelt monológjában előadta, hogy a Los Angeles-i rendőrségen dolgozó hasonszőrű társaival együtt miként rugdosták és ütlegelték a fekete bőrű gyanúsítottakat — szavai szerint: „piszkos niggereket” —, gyártottak ellenük hamis bizonyítékokat, és mélységesen lenézték női kollégáikat. És mindezt azután mondta, hogy a bíróság eskü alatt vallotta: az utóbbi tíz évben nem ejtett ki a száján sértő jelzőt a feketebőrűekre. A magnószalagra felvett beszélgetésben többször is megismételte, hogy a „legszívesebben a falhoz állítanám valamennyiüket”. A nyilvánosságra került idézetek óriási felháborodást keltettek, és valóságos lavinát indítottak el a sajtóban: sorra jelentek meg azok a cikkek, amelyek a rendőrségen belüli, fajgyűlöletről árulkodó jelenségeket állították pellengérre. Alighogy lecsillapodtak a nyomozó kijelentései által kavart hullámok, ugyancsak az O. J. Simpson-ügy kapcsán robbant Frederic Whitenhurstnek, a Szövetségi Nyomozó Hivalat (FBI) robbantási szakértőjének szenzációs „bombája”. A doktori címmel rendelkező szakértő nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a hivatal fölöttébb jó hírű, országos törvényszéki laboratóriumában már évek óta hanyag munkát végeznek, ösz- szekeverik a mintákat, és „rendelésre” gyártanak szakértői véleményeket. Vádjai nyomán az igazságügyi minisztérium kénytelen volt lépni, és belső vizsgálatot elrendelni. Az FBI a minap nyilatkozatban közölte, hogy p. minisztériummal közösen végzett vizsgálat során kétszázötven ügyet tekintettek át, és eddig nem találták nyomát sem felületességnek, sem szándékos torzításnak. És az újabb támadási felületet képező csapásoknak nincs végük. A davidista szekta wacói főhadiszállása elleni, hírhedt, 1993-as hatósági roham ügyében rendezett kongresszusi „élve boncolás” után most a szenátusban folynak meghallgatások arról, vajon nem sértették-e meg az alkotmányt és nem lépték-e túl saját jogkörüket azok az FBl-mesterlövé- szek, akik négy évvel ezelőtt megölték a fehérek felsőbbrendűségét hirdető, milicista életmódot folytató Randall Weaver feleségét és kisfiát. Az FBI rohamosztaga 1992 augusztusában vette körül a tiltott fegyverviselésért keresett Randall Weaver idahói erdei tanyáját. A kibontakozott tűz- párbajban életét veszítette egy seriff, a milicista fia és fegyvertelen felesége. Az incidens azóta is hivatkozási alap a szélső- jobboldali fegyveres csoportok számára, mert szemükben bizonyítja: a szövetségi kormány — egy összeesküvés részeként — az amerikaiak egyéni szabadságjogainak eltiprására tör. Az eset körülményeinek feltárására már korábban vizsgálatot rendelt el az igazságügyi minisztérium. Nemcsak az derült ki, hogy az akcióért felelős személyek áthágták a hasonló esetekre vonatkozó fegyverhasználati szabályokat, hanem az is, hogy az érintettek az előzetes vizsgálatok során hazudtak, és megpróbálták eltüntetni a terhelő nyomokat. A minisztérium kezdeményezésére az FBI-igaz- gatója kénytelen volt felfüggeszteni öt magas beosztású vezetőt, köztük saját helyettesét, Larry Pottsot, akit mellesleg ő léptetett elő a közelmúltban. Rácz Péter (Washington) Tapstörténet A taps az ember ösztönös ■ mozdulata a tetszés, a meglepő és jóleső élmény szülte érzés hangos kifejezésére. Ismeretes, hogy a csecsemő is tapsol örömében. A tetszés- nyilvánítás e módja az emberiség történetével egyidős. Az ókori Rómában háromféle tapsot különböztettek meg a szónoklatok, a színházi előadások sikerének nagysága szerint: kis tetszés — ujj- csattintás; nagyobb siker — jobb kéz ujjaival bal tenyérbe csapkodás (testas); mindkét tenyér összecsapása (imbrices, ha öblösen: bombus) — a legnagyobb siker jutalma volt. A középkorban az egyházi szertartások, szónoklatok befejezése után is tapsoltak. Ez a szokás máig fennmaradt Spanyolországban. Az északi népeknél az egyszerű, spontán tapsolás vált általánossá, míg a déli, latin népeknél az ókortól kezdve divatozott a megrendelt, megrendezett és megfizetett tapsolás, vagyis a klakk. Párizsban 1820-ban „biztosító társaság” alakult, amelynél a színházak megrendelhették, hogy melyik jelenet után kívánnak tapsot, nevetést vagy könnyezést. A klakkvezér több alkalmazottját elhelyezte a nézőtér különböző részein, s intésre felcsattant a taps, kitört a kacagás stb. Olaszországban ma is dívik a klakk intézménye, főleg az operákkal kapcsolatban. Carusot a Scala-beli egyik fellépésén például kifütyülték, s az előadás botrányba fulladt, mert a világhírű tenorista nem volt hajlandó az óriási „biztosítási díjat” követelő klakkvezér feltételeit elfogadni. Hazánkban 1863-ban a Nemzeti Színház kísérletezett a klakk megszervezésével, de a sajtó kikelt a „tapsoncok” ellen, s így hamarosan elnémultak. Operaházunk első előadásain is működtek bértapsolók, a klakk azonban nálunk sohasem vált intézményessé. (I- gy-) A világ legerőszakosabb országa Kolumbia a világ leginkább erőszak sújtotta országa: itt minden 20. percben gyilkosság áldozatául esik valaki. A másutt leggyakoribb halálokokat, a rákot, a szívinfarktust vagy az AIDS-t megelőzve ebben a délamerikai országban az emberölés az első számú elhalálozási ok — írja az AFP hivatalos statisztikák alapján. Tavaly 40 ezren haltak erőszakos halált Kolumbiában, közülük 26 764 főt meggyilkoltak, 80 százalékukat lőfegyverrel. „A helyzet oly szörnyűséges, hogy az országban immár az erőszak vált a fő halálokká és az első számú közegészségügyi problémává” — közölte Augusto Galan egészségügyi miniszter. Hozzátette, hogy az Egészségügyi Világ- szervezet (WHO) adatai szerint a 100 ezer lakosra jutó 92 emberöléssel Kolumbia vezeti a gyilkossági világranglistát. A kolumbiai emberölési arányszám megfelel egy polgárháborúban álló országénak. „Kolumbiában nagyobb az esélye annak, hogy valakit meggyilkolnak, mint hogy nyer a lottón” — írta az egyik helyi lap. Az egészségügyi minisztérium által idézett adatok 1994-re vonatkoznak, az 1995-ös részadatok azonban a helyzet romlását jelzik előre. Ernesto Samper államfő, aki augusztus közepén rendkívüli állapotot rendelt el „az ország lakhatóbbá tétele” érdekében, közölte: január elseje óta már több mint 20 ezer erőszakos halált jegyeztek fel. Ehhez hozzá lehet számítani a több mint ezer emberrablást is, ami azt jelzi, hogy a váltságdíj kizsarolását szolgáló, s mind a köztörvényes bűnözők, mind pedig a gerillák által gyakorolt bűncselekményfajta valóságos iparággá vált. Nem is szólva a több száz fegyveres bankrablásról... Az erőszak nem kíméli a nőket sem: a gyilkosságok áldozatainak 7,5 százaléka a gyengébb nem tagjai közül kerül ki. Még ennél is riasztóbb a gyermek sérelmére elkövetett erőszak terjedése: tavaly 2190 gyermeket gyilkoltak meg Kolumbiában. Az ország legveszélyesebb városa a kábítószer-maffiájáról elhíresült Medellin. Ezt a főváros, Bogotá követi, majd a szintén a drogmaffia fellegvárának számító Cali. Samper államfő reméli, hogy megfordíthatja a bűnözés növekedésének irányzatát. A rendkívüli intézkedések részeként megszigorították például a büntetéseket, s bizonyos esetekben kiskorúakat is ugyanúgy elítélhetnek, mint felnőtteket. Valójában a közbiztonság sohasem volt jó Kolumbiában. Az AFP rámutat, hogy az elmúlt 42 évből 24-ben rendkívüli állapot volt érvényben a dél-amerikai országban. A kolumbiai szakemberek szerint a kábítószerkereskedelem rendkívüli mértékben hozzájárult ugyan az erőszak terjedéséhez, de nem magyaráz meg mindent. Riasztó a Cambio 16 című hetilap felmérésre, mely szerint a kolumbiaiak 26 százaléka szilárdan hisz abban, hogy erőszak alkalmazásával könnyebben elérheti céljait. Kányabangita, a labdarózsa őse Bülün a láp felett* — Bátorliget. A lápot Pózsa János egyetemi tanár fedezte fel 1913-ban. Sok kutató járta be ezután a területet, és mindinkább bebizonyosodott, hogy élővilága egyedülálló érték. 1937-ben természetvédelmi területté nyilvánították. A nyírségi homokbuckák között kiemelkedik abból a tengerszint feletti magasságból, amelyet a Tisza évi áradása rendszeresen elborít. így ez a láp nem azonosult az Alföldön vízelvezetésekig általánosan elterjedt mocsárvilággal. A láp további sajátossága a közvetlen környezetében uralkodó hűvösebb, párásabb makro- és mikroklíma. A jégkor után messze északra visszahúzódó fajok ezért tudtak itt fennmaradni egészen napjainkig. Korábban jégkor előtti és jégkor utáni fajokat különítettek el Bátorligeten. Pollenvizsgálatok alapján keletkezését 12-13 ezer évvel ezelőttre teszik. A Bátorligeti Láp a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz tartozó természetvédelmi területek közül is a fokozottan védettek közé tartozik. Nem könnyű ide bejutni, a Nemzeti Parktól kell rá engedélyt kérni. Érdemes megpróbálni, mert gyönyörű. Persze nem így ősszel, sokkal inkább tavasszal, május tizediké körül — mondta Baráth Károly, a park felügyelője és irányítója, miközben a lakatot levette a kapuról. Nem nagy csoportoknak, sokkal inkább családoknak és gyakorlaton levő egyetemistáknak adnak belépési engedélyt. így ősszel nem sok látnivalót kínál ez az 56 hektáros terület. A bejárat előtti réten elvirágzott a szibériai nőszirom, már a termése is száraz, egy tarka házú csiga araszol rajta. Nemrégen kaszáltak itt. Ha nem lenne kaszálva, beerdősödne, kevés fény jutna a talajra, az itt élő, rendkívül ritka növények elpusztulnának. A réten keskeny fahíd, úgynevezett bülü vezet keresztül, kicsit arrébb egy kocsányos tölgy árválkodik. Itt csak elvétve vannak fák, míg a híd végénél már egy kisebb erdő áll. Most száraz a föld, de tavasszal bemo- csarasodik a terület. A kiserdő általában vízben áll, most ott is zörögnek a földre hullott levelek. Még néhány vízben Ínséges év, és komoly veszélybe kerül az élővilág, például a mocsári teknősök, amelyekből egyet sem sikerült megpillantani. Babérlevelű fűz, tőzegeper — röpködnek a rita fajok nevei. Utóbbi a Sakndináv-félszigeten honos. A másik ritka növénnyel legközelebb a Magas-Tátrában találkozhatunk. A piros bogyót termő "kányaban- gita termése mérgező, de a szépség csírája rejtőzik benne. Belőle tenyésztették ki a labdarózsát. Az idős, korhadt fákat irányzott vágással kiveszik, nehogy kidőlve kárt tegyenek a többiben. A kiserdő után egy nagyobb tisztás következett, ahol vaddisznótúrás nyomai voltak. A park őre nem kedveli a mezei sertéseket, kitúrják a védett növényeket. Ha nagyon el- szemtelenednek, a vadászok kénytelenek egyet-kettőt kilőni közülük. A fákon sok a kullancs, de őt nem szeretik — mondja Baráth úr. Mi nem voltunk ilyen nyugodtak, rögtön nyakig gomboltam az ingemet. Egy nagyobb erdőbe értünk, ez a lombkoronaszinttől eltekintve már halott táj. Az élet tavaszkezdetkor ver itt tanyát, virágba borítva a földet. A kis faalkotmányról, amit először törpe magaslesnek néztem, kiderül, erre álltak hajdan, amikor a bülü — fahíd — pallóit leverték a mocsárba. Baráth Károly itthon van, szolgálati lakásban lakik a park mellett. Eredetileg erdész, 1968-ban kapta meg pályázat útján ezt az állást. Jó a kapcsolata az itt élőkkel. Vigyáznak a természetvédelmi területre, sajátjuknak érzik, szólnak akkor is, ha gyanús idegenek mozognak a környékén. A régi, földesúri kúriákhoz hasonló lakás korábban iskola volt, ma egy múzeumnak is helyet ad. Itt jönnek össze az egyetemi hallgatók, kutatók megbeszélésekre, diavetítésekre, jönnek turisták is, megnézni a lápról szóló térképeket, régi fotókat. a megvilágott kis fülkékben preparált állatokkal berendezett természeti jeleneteket. A régi szép időkben még volt pénz családi és iskolai kirándulásokra, hetente több száz látogató is megfordult a múzeumban. Ez a szám mára néha heti nullára csökken. A szakmabelieken kívül egyre kevesebben tudják, milyen kincs rejtőzik ebben a kis faluban. Egy 1952- ben lezárult kutatás 1100 növény- és 4672 állatfajt ismertet a területről. Négy növényfaj alig néhány helyen található ezenkívül országunkban, 201 állatfaj Magyarországra nézve teljesen új, 41-et pedig itt írtak le először. Ez az 1952-es eredmény. A közelmúltban zajlott, hasonló irányú vizsgálat már közel 7000 növény- és állatfajt mutatott ki ezen a területen. Dojcsák Tibor Fotó: Bácsi Krisztián
