Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-19 / 220. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1995. szeptember 19., kedd 3 DADA a gyermekekért Veszélyeztetett a megyénk Az ifjúságvédelemnek a ká­bítószerekkel és egyéb szenve­délybetegségekkel foglalkozó része nem korlátozódhat egye­dül a rendőrség hatáskörébe, a probléma kezeléséhez és meg­oldásához aktív szülői, tanári és egészségügyi segítségre van szükség. Mindezt Szabó Zol­tán, a megyei rendőrkapi­tányság ifjúságvédelmi cso­portjának hadnagya említette a Nyíregyházán rendezett Élet­vezetési ismeretek és készsé­ge!-' című rendezvényen. Mint a hadnágy elmondta, a drogfogyasztók - egyértelműbb szenvedélybetegek, attól füg­getlenül, hogy legitim, azaz alkoholt, nikotint és koffeint vagy a nehezebben beszerez­hető illegális — például LSD, heroin, kokain — kábítószere­ket fogyasztanak rendszeresen. A nemzetközileg tiltott „anyagok” beszerezhetőségé­nek tekintetében Magyaror­szágnak túlzottan is jó a fek­vése. Pontosabban szólva az illegális kábítószer-kereskede­lem nagyobb hányada keletről áramlik be az országba, s emi­att megyénkben — ami három országgal is határos — e prob­léma kiemelt jelentősséggel bír. Nemzetközi kábítószer­szakértők véleménye szerint 1986 óta növekedett meg az úgynevezett „balkáni út” for­galma, aminek egyik ága Dél- kelet-Azsiából indul és Néme­tországba vezet, a másik török területről az olasz piacra irá­nyul. Sajnos, hazánk is egy közbülső állomása ennek a tranzitútvonalnak, és lassan részleges felvevőpiacává is válik. Magyarországon közel 2,6 millió veszélyeztetett korú, könnyen befolyásolható fiatal él. Közülük 150 ezren már ta­lálkoztak valamilyen formában a droggal, s megdöbbentő, hogy e nagy szám harmadát megyei adatok szolgáltatták. Szabolcs megyére korábban az úgynevezet „szipózás”, a sze­gények kábítószere, azaz a szerves oldószerek használata volt leginkább jellemző, de mára már az importdrogok vannak terjedőben. Tavaly négy esetben indítottak a ha­tóságok eljárást kábítószer-bir­toklás miatt, idén még csak egy esetben kellett hatósági esz­közhöz nyúlni. Ez statisztikai­lag javulást mutat, de nem a valós állapotokat tükrözi, mert a drogok adásvétele, használa­ta nagyon szűk berkeken belül történik, s ami a rendőrség sze me elé kerül, az csak a jéghegy csúcsa A nemzeti megelőző progra­mon belül a rendőrség ki sze­retné bővíteni a DADA (drog-, alkohol-, dohányzás- és AIDS megelőző, felvilágosító munka) biztonságra nevelő programját. Ezjegy bevált amerikai gyakor­lat hazai adaptációja, amit először az 1992/93-as tanévben próbáltak ki három budapesti és két veszprémi iskolában. Az’ egyéves tapasztalatok után mó­dosították a prevenciós progra­mot, s ezután már közel 5 ezer diákot vontak be a felvilágosí­tó munkába. A megyében Nyír­egyházán és Kisvárdán össze sen három általános iskolában rendszeres vendégek az egyen­ruhás, oktató rendőrök. A megyei rendőr-főkapi­tányság ifjúságvédelmi cso­portja szeretné, ha minél több oktatási-nevelési intézmény bekapcsolódna e megelőző munkába, ezért a szolgáltatás árát a korábbi 700 forintról 400-ra csökentette. Az iskolák­nak csak egy segítő oktatót kell biztosítania és egy alkalmas helyiséget, illetve levélben kell megkérniük a DADA-szolgál- tatást. A megyében Csák Jó­zsef őrnagy, Szép Gábor szá­zados és Szilágyi Ildikó had­nagy kisasszony foglalkozik rendszeresen kisdiákokkal — ők a DADA-rendőrök. —vip— Zeneoktatás, nyelvtanítás munkanélkülieknek Negyedik éve foglalkozik zeneoktatással az aranyosapáti Garuda Stúdió. Eddig elsősorban a helyi fiatalokat tanítot­ták a hangszeres játékra. A most indított oktatási ciklusban más településeken is munkához láttak, erről kérdeztem Bocs Attila stúdióvezetőt. Egy svájci karitatív szer­vezettől kaptunk egy komp­lett nyelvi labort harminc­hat magnóval, keverőpult­tal. Ha sikerül támogatást sze­— A korábbi években a ci­gány származású fiatalok ré­szére szerveztük a zeneiskolai oktatást. Most már van lehető­ségünk arra, hogy kilépjünk Apáti területéről, és ennek eredményeként Tornyospál­cán, valamint a záhonyi szak- középiskola kollégiumában is elkezdjük tevékenységünket. — A terjeszkedésnek bizto­san van oka. — Inkább a feltételek javu­lását említeném, ami abból áll, hogy állandó zenetanáraink vannak Forgács Márta és Fa­ragó Ferenc személyében. A tanárnő zongorajátékra, Fara­gó úr gitározásra tanítja az érdeklődőket. De a legfőbb ok a munkanélküliség. — Kifejtené ezt részleteseb­ben ? — A hallgatók többsége to­vábbra is roma származású, közöttük meg igen nagy a munkanélküliség. Ezért dél­előtt a munkanélküli felnőtt ci­gányoknak tartjuk a zenei kép­zést, délután a fiatalokat oktat­juk az említett három telepü­lésen. — Mennyibe kerül mindez a tanulóknak? —- Közvetlenül a miniszté­rium hatáskörébe tartozik tevé­kenységünk, a tanév vé­gén az ered- ményesen dolgozók végbizonyít­ványt kap­nak, és min­dez ingye­nes. Nyolc­van fő irat­kozott be ed­dig, de szep­tember végé­ig még lehet jelentkezni. Az Aranyos­apátiért Ala­pítvány hoz­zájárulásával szeretnénk citera- és gi­tárzenekart alakítani, valamint néptánctanfolyamot szervez­ni. — Korábban más oktatást is említett, ami szintén a cigány munkanélküliek támogatását szolgálná. — Elképzelés sok van. Mos­tanában a pályázataim többsé­gét helyeslik miniszteri szin­ten, de pénzhiány miatt a fi­nanszírozást nem vállalják. rezni. akkor elindítunk a kül­földön munkát vállalni akaró romák részére intenzív nyelv­tanfolyamot. A személyi és tárgyi feltételek adottak, csu­pán a rezsiköltség fedezete hiányzik, de remélem, ezen majd segít egy újabb pályá­zat. ABA Iskolaavatás Paszabon Nagy napra ébredtek szep­tember 16-án apaszabiak: át­adták az új, nyolctantennes általános iskolát. Az ünnep­ségen ott volt a falu apraja- nagyja, megjelentek a helyi képviselő-testület tagjai, va­lamint az épület kivitelezője, a Tisza menti Regionális Művek Rt. és a munkálatok lebonyolítója, a Nyírber Kft. Az ünnepély a Himnusz el- éneklésével kezdődött az ibrányi fúvószenekar közre­működésével. Ezután Együd János, a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei közgyűlés alel- nöke mondott avatóbeszédet, melyben hangsúlyozta az új iskola jelentőségét ebben a kis faluban, és kiemelte, hogy ez óriási kihívást jelent .nemcsak az önkormányzat számára, ha­nem a pedagógusoknak is. Mondandója befejeztével fel avatta a létesítményt, amely a község ékessége lett. Paszab polgármestere, Gen- csi Sándor megköszönte azok­nak az embereknek a segítsé­gét, akiknek nagy részük volt abban, hogy megépülhetett ez az iskola. Az egyórás mű­sort a helyi általános iskolá­sok irodalmi összeállítása szí­nesítette. Az avatóünnepség végén a jelenlévők belülről is megtekinthették az impozáns látványt nyújtó alapfokú tan- intézményt. A meghívott díszvendégek előtt felszólalt a térség elmúlt ciklusbeli és jelenlegi képvi­selője, Várkonyi István, illet­ve Koltai Tamás is, mindket­ten méltatták a létesítmény jelentőségét. Mint azt megtudtuk, az is­kola 42 millió forintos beru­házás. mely hitelből, pályá­zaton nyert pénzből, és saját erőből épült. A paszabi ön- kormányzatnak 2001-ig 12 millió forint hitelt kell fizet­nie, kamatostól. Hétfőtől az új suliba járnak az alsó tago­zatosok, de a felsősök to­vábbra is Tiszabercelen ta­nulnak. Ok jövő szeptember­től vehetik birtokba az okta­tási intézményt. Tóth Mihály Hogy tetszik lenni? Mint a mesebeli öreg néne, úgy hatott rám az idős néni. A nagy vászon négy sarkát össze­fogta és a vállára vetve vitte a dudvát a kapuból a kertbe. — Hogy tetszik lenni? — kérdeztem özv. Fekete Antal- nét. — Köszönöm, kedveském, most már jobban vagyok. Ezelőtt két hétig jártam injek­cióra. Lábadozok, most kezd­tem csak egy kicsit dolgozgat­ni. Összeszedem a gazt, meg a szemetet. Rossz is az, mikor ágyhoz van kötve az ember. — A gyerekek és az unokák nem segítenek? — Dehogynem! Mind a két fiam itt lakik nem messze. Jön­nek ők mindennap, ha a bolt­ba vezet az útjuk. Ha nem tu­dok főzni, hoznak meleg ételt. Sajnos mind a kettőnek beteg a felesége. Az egyiket a gerin­cével, a másikat stúmával mű­tötték. A hetedikes unokám ma is korábban indult el az isko­lába, hogy előtte benézzen hozzám és elmenjen helyettem a boltba. Nekem már az is nagy nyűg. Az unokák művelték egész nyáron a kertet is, mert én nem bírom. Vetettek bele napraforgót, zöldségféléket és még sok mindent. — Miből tetszik megélni? — Nyolcvanegy éves va­gyok, és öt éve annak, hogy magam maradtam. Azóta az özvegyi nyugdíjat kapom. Na­gyon be kell osztani a pénzt, mert ebben a hónapban is csak az injekciók 3000 forintba ke­rültek. Mondta is a fiam, hogy hozat nekem szenet, és a hi­ányzó összeget kipótolja. Jó dolog ez a telefon, én is beve­zettettem. A múltkor is hívtam a fiamékat, hogy nem tudok befűteni. Jöttek és segítettek. Ha'valami baj lérihé' Velem.’ akkor is könnyebb felemelni a kagylót, mint máshonnan se­gítséget hívni. —Egymaga is szokott főzni? — Igen. Bár két évig hord­tam az ebédet a vendéglőből, de ott nem tudnak a mi ked­vünkre főzni. Finom volt az étel, csak mi már nem ehetünk fűszeres és zsíros menüt. Any- nyi erőm még van, hogy oda tudok tenni a gázra egy kis le­vesnek valót. Most is megkíván­tam egy kis tejbegrízt, és azt et­tem. Nekem már annyi is elég. — Schwarz — A bögre A z embernek általá­ban van kedvenc pohara, amiből sze­ret inni. hörpölni, vagy ha a kocsmában ücsörög, hajla­mos elmerengeni fölötte. Néha élőlénynek képzeli, szí- véhez-szájához nőtt egyetlen gyermekének. Az egyik öreganyámnak volt egy repedt, zöldpöttyös, mesebeli bögréje — porce­lánból. Falusi házaknál min­denütt találtatott, vagy talán még ma is található ilyen •ivóalkalmatosság. Nyanyus ebből ivott mindent, ami iha­tó: tejet, tejes kávét, vizet — no nem sokat—.forralt bort. forralatlant, teát, boros teát, és szüretkor mustot. Két vi­lágháborút vészelt át, de csorbasága. repedtsége elle­nére egyben maradt Azonban isteni rendelés szerint egyszer mindennek vége. A bögrének is leáldo­zott... Ugyanis tisztelt öreg­anyám pityókásan leütötte a kredenc sarkáról fél évszáza­dig pátyolgatott üdvöskéjét. Hiányát—nyilván a szesz ha­tása alatt — akkor még nem érezte. Másnap és másnaposán annál inkább. A fia a törött bögrét kidobta a szemétdombra. — Fiam, hol a csészém? — kérdezte. — Nem emlékszik, mama? Tegnap eltörte. — Hol van most? — A szemétben! Elcsoszogott a szemét­dombig, és összekaparta a tö­rött cserepeket. Egész nap az­zal bíbelődött, hogyan tudná összeragasztani kedv es kéj ét, ami vér a véréből, hús a hú­sából. Aznap nem ivott semmit. Hiába ragasztotta meg egyik nap a bögrét, mint magos Déva vára, reggelre szét­esett. S ez így ment három­négy napig, de nem volt haj­landó más poharából italt venni magához. Igaz, enni se nagyon evett. A fiának és a menyének föl­tűnt nyanyus szokatlan visel­kedése, ám hiába kérték, hogy egyen-igyon, hiába rág­ták a fülét: majd vesznek neki egy ugyanolyan bögrét, sőt, szebbet. Kár volt a gőzért. A válasz egy kaptafára ké­szült: — Olyan bögrém nekem már nem lesz. Nem is lett. Mint villámsújtotta fa — kiszáradt. A pap meghatóan, éneklő hangon temette el. Magyar József

Next

/
Thumbnails
Contents