Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-14 / 216. szám

14 1995. szeptember 14., csütörtök Sport Rádióstájfutás UJ KELET Labdarúgás Bronzérmes lett a „Fater”! Komoly hátrányban az UTE Egy újságírótól joggal elvár­ható, hogy elfogulatlan legyen. Most azonban nem is titkolom, hogy elfogult vagyok. Szívből örülök annak, hogy volt edzőm, barátom Kovács And­rás — alias Fater, ahogy ba­rátai szeretetből hívják —a pozsonyi Rádióstájfutó Euró- pa-bajnokságon RH kategóri­ában a kétfős old boy csapat tagjaként negyvenhét évesen szombaton bronzérmet szer­zett. — Fiatalon az atlétikával kacérkodtam, majd 1970-ben „átigazoltam”, megalakítottuk több társammal a Honvéd Bottyán SE tájfutószak­osztályát. Mai is ennek a sport­körnek vagyok a „mindenese”. Edzéseket tartok, intézem a tájfutók ügyeit — mondja be­mutatkozásképpen a sportem­ber. — A rádióstájfutókat régebbről ismerem, de csak 1990-ben jutottam el odáig, hogy kipróbálom ezt a sport­ágat. Negyvenkét évesen kí­váncsiságból kezdtem hozzá. Fizikailag jó állapotban vol-. tam, a térképet ismerem, „csak mérnem” kellett megtanulni. A „csak” persze olvasva egysze­rű, de a kezdetekor nagyon nem ment. 1970 óta mindig éremmel, Holnap nagy nap virrad a kézilabdát kedvelő Szabolcsi szurkolókra. A múlt héten elkezdődött az NB I-es férfi bajnokság. A második fordu­lójában hazai pályán is bemu­tatkozik a Kárpát-Hús-Nyír- egyházi KC csapata. Az ellen­fél ezúttal az örökké mumus Elektromos együttese lesz. Mint ismert, a bajnoki rajt Dunaújvárosban volt, ahol nem várt, súlyos vereséget szenvedtek a mieink. Minden­esetre ez a csorba még köszö­rülhető. A nyíregyháziakon kívül—vigaszunkra — az első fordulóban két nagy csapat is „megcsúszott”, a Fotex Veszp­rém Debrecenben, míg az Elektromos hazai pályán ik­szelt Szeged ellen. A héten keményen dolgoz­tak Medvéék, hiszen alaposan fel kell készülni erre a találko­zóra. A legutóbbi vereség ta­pasztalatait Rácz Sándor veze­tőedző igyekezett feldolgozni, és a hibákat kijavítani. így ren­geteget gyakorolták a védeke­zést, ezt indokolta a Duna- ferrtől kapott 31 gól is. A vezetőedző egy gondolattal még visszatekintett a vereség­re: — A felkészülési mérkőzé­seken is voltak hullámzó tel­jesítmények. Az egyik találko­zón gyatra volt a produkció, míg a következő meccsen nem lehetett ráismerni a csapatra. Sajnos ezen a találkozón az utóbbi rossz periódus érvénye­sült. Ettől függetlenül pokoli­an nehéz 60 perc vár ránk hol­nap este 17 óra 30 perctől a Bujtosiban. —Az Elektromost a tv jóvol­tából láthattuk a képernyőn a pontosabban érmekkel tértek haza a Nyíregyházi Rádióklub versenyzői a világ- és Európa- bajnokságokról. Újoncként ez­zel az elvárással utaztam ki Pozsonyba. Az Eb-n világbaj­noki mezőny várt ránk, 22 or­szág legjobbjaival kellett meg­küzdeni. Bár, a júliusi Bereg Kupa után, ahol Nagykálló tér­ségében tíz nemzet versenyzői álltak rajthoz, már éreztük László Károllyal, a szegedi válogatott csapattársammal, hogy érmet szerezhetünk az Eb-n. Ez be is jött. Sajnos, az URH kategóriában hibáztam. Rajtam múlt, hogy nem két érmet szerzett csapatunk... Szeged ellen. A Szeged volt jó, vagy az Elektromos gyengébb jelenleg? — Mindkét csapat jó képes­ségű játékosokból áll. A Sze­gednek ebben a bajnokságban nagy jövőt jósolok. Az Elekt­romos játéka néha görcsössé vált, és ezt használta ki a na­gyon fegyelmezetten játszó vendégcsapat. — Mi lehet az elsődleges taktikája a csapatnak, hogy eredmény esen felvegyék a har­cot a fővárosi gárda ellen? — Ha sikerül megoldani a védekezést, akkor már a na­gyobb fele megvan a meccs­nek. A kontrajátékkal meg el­dönthetjük a mérkőzés sorsát. Felállt fal ellen nagyon nehéz dolgunk lesz, mert talán a ma­gyar mezőny legmagasabb védőhármasa áll majd velünk szemben. A „kínai” falat Ros­ta, Kovács Tamás és Győrfi alkotja. Éppen ezért sok ke­resztmozgással is zavarjuk majd a védelmüket. — Kire kell majd külön is figyelni? Imádom a sportot, a moz­gást. Nemcsak csinálom, de igyekszem ott lenni szurkoló­ként minden sportrendezvé­nyen. A sportnak köszönhe­tem, hogy eddig, a harminc év alatt nem voltam táppénzen. A korom ellenére fizikai gondja­im nincsenek, nem érzem ma­gam 47 évesnek. A felnőttek közül kiöregedő 35 évesek nem gyorsabbak, mint én. Kö­zel mérésben jobbak. 1962-től dolgozom a Bútoripari Szövet­kezetnél, jelenleg kárpitos üzemvezető vagyok. Naponta két órát edzek, hétvégeken vagy tájfutó, vagy rádióstájfutó versenyeken indulok. Renge­teg olyan helyre eljutottam, ahová saját erőből aligha utaz­hattam volna el. München kör­nyékén például tavaly tipikus svéd terepen versenyeztünk. A fiam szintén a Honvéd Bottyán SE-ben sportol, és a megértő, szerető feleségemet is a tájfu­tásnak köszönhetem. A lá­nyom korábban atletizált, és ha a versenyszerű sportolást abba is hagyta, sportszeretete meg­maradt. Úgy érzem, a pályám csú­csán vagyok, ettől az ered­— Minden játékosuk veszé­lyes a maga posztján, sőt, a Szeged ellen jóformán pályá­ra sem léptek olyan játékosok, mint Német, Gáva vagy Mol­nár. Végül is egy olyan csapatot látunk vendégül, amelyet még Nyíregyházán nem sikerült megverni, a legjobb eredmény ellenük a döntetlen. Aki kilátogat erre az össze­csapásra, nagy valószínűséggel nem fog csalódni, és bízunk benne, hogy a hazai siker sem marad el. Friss hír a csapat háza tájá­ról: a hét közepén eldőlt, hogy a nyáron Nyíregyházára iga­zolt Veres István átlövő még­sem marad a csapatnál. A fia­tal játékos úgy döntött, hogy máshol próbál szerencsét, ahol több játéklehetőségre számít­hat. Az egyébként debreceni kézilabdás lehet, hogy vissza­megy Nyírbátorba,.. ménytől jobbat már nem hi­szem, hogy tudnék produkál­ni. A bronzérem öt év munká­ja. Soha nem tartottam magam egyik sportágban sem tehetsé­gesnek, csak szorgalmasnak. Vissza is akartam vonulni az Eb után a válogatottságtól, de a szövetségi kapitány kérésére még két évig maradok. A jövő évben szeretnék többet együtt lenni a családdal, ezért nem vállalom az edzőtáborokat. Természetesen a ’97-es auszt­ráliai világbajnokságra 49 éve­sen is megpróbálok becsület­tel felkészülni! Kovács „Fater” András tehát célba ért. Többéves sportmun­kájáért, sportszeretetéért még sohasem kapott jutalmat, ez a bronzérem sok mindenért kár­pótlás számára. Nem hangos­kodó, nem dörgölődző típus, olyan, akinek hiányát csak ak­kor éreznénk meg, ha már nem lenne közöttünk. Az elmúlt évek során több száz megyei és városi tömegsportrendezvé­nyen, bajnokságon segített. Talán szerénysége miatt nem gondoltak még rá jutalmazás­kor az illetékesek. És az a gya­núm, hogy ez így lesz most is, hiszen kit érdekel egy nem olimpiai sportágban, old boy kategóriában elért bronzérem? Remélem, rámcáfol az élet... Kép és szöveg: Kedden játszották le az első fordulóbeli labdarúgó UEFA Kupa-mérkőzések döntő több­ségét, de két-két párharc ma­radt még szerdára és csütörtök­re is. A magyarok figyelme elsősorban Strasbourgra irá­nyult, ahol a helyi Racing 3-0- ás vereséget mért az Újpestre. Francia lapvélemények: A szerdai francia lapok nem túl bő terjedelemben foglalkoztak az Újpest előző napi stras- bourgi vendégszereplésével: a magyar csapat találkozója he­lyett a Monaco „kálváriája” (a Leeds elleni 3-0-ás veresége) került az újságok sportoldalai­nak élére. A strasbourgi mérkőzésről szóló beszámolójában a Le Figaro azt emeli ki, hogy a hazai csapat „teljesen logikus győzelmet aratott, s ez gyakor­latilag megnyitja előtte a következő forduló kapuját”. A Le Párisién szerint ,,a Strasbourgnak sikerült elérnie célját”, míg a LÉquipe úgy fo­galmaz: „a Racing megfelelő előnyt szerzett a visszavágó­ra,,. A francia sportláp, a LÉquipe mindehhez hozzáte­szi: a strasbourgiak „elké­pesztő fölényben” játszottak, s „nagyon jelentős előnyt sze­reztek a gyenge magyarokkal szemben”. Egyébként a többi lap is úgy értékeli, hogy az újpesti csa­pat csak ritkán mutatott veszé­lyes játékot, főleg a védeke­zésre koncentrált, összességé­ben pedig — mint ahogy a leg­nagyobb francia tévécsatorna déli híradójában fogalmaztak — „mérsékelt teljesítményt nyújtott,” Ugyanakkor a tévé­kommentátor úgy vélte: maga az összecsapás, legalábbis a hazaiak szempontjából, na­gyon élvezetes volt. Mindenesetre a franciáktól elszenvedett háromgólos vere­ség semmiképpen sem köny­velhető el sikerként, az viszont örömmel töltheti el a honi lab­darúgás kedvelőit, hogy Ga­rami József, az ÚTÉ veze­tőedzője reálisan értékeli a lá­tottakat. — A strasbourgiak, akikről eddig is tudtam, hogy nagyon jó játékerőt képvisel­nek, rengeteg helyzetet alakí­tottak ki, s akár nagyobb kü­lönbségű győzelmet is arathat­tak volna. A Racing ezúttal is bizonyított, olyan játékot pro­dukált, amellyel rászolgált a győzelemre, még akkor is, ha a találatokat a mi játékosaink súlyos hibái előzték meg. — Egyetért azokkal, akik szerint a kapus Szűcs Lajos bravúrjai mentették meg a magyar együttest a még súlyo­sabb fiaskótól? — Lajos nagyon jól védett. O nem hibáztatható a gólokért, szerintem az első találat sem az ő lelkén szárad, a me­zőnyjátékosoknak kellett vol­na kifejelniük az éles szögből belőtt labdát. Szerintem a fia­tal kapus olyan remek teljesít­ménnyel rukkolt ki, hogy a válogatott szakvezetőinek is érdemes felfigyelniük rá, bár­melyik együttesben megállná a helyét. Száraz Attila Kézilabda NB I Jön az Elektromos

Next

/
Thumbnails
Contents