Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-13 / 215. szám

UJ KELET Labdarúgás 1995. szeptember 13., szerda 15 Suller Só megyei I. osztály NB III „Mintha a lottón nyertem volna!” Számolatlanul estek a gólok a hétvégén a Záhonyi VSC— Szakszig-Újfehértó (3-3) ösz- szecsapáson. A kilencven perc­hez a gyengébb idegzetű szur­kolók számára nem ártott vol­na valami figyelmeztetésfélét mellékelni, hiszen mindkét csapat (többször is) megjárta a mennyet és a poklot. Már ta­lán mindenki elkönyvelte a biztos vendéggyőzelmet (ek­kor 0-2 volt az állás), amikor elszabadult a pokol, és három perc alatt háromszor (!) zörrent a fehértói háló. Ezek után ki kételkedett volna a záhonyi győzelemben? A fehértói Krasznai, aki az utolsó perc­ben egalizált, ezzel síri csen­det teremtett a záhonyi pályán. — Egyértelmű volt szá­munkra, hogy nem szabad ki­kapnunk, hiszen gyengén sze­repelünk a bajnokságban. Na­gyobb fehértói rohamokra szá­mítottunk, óvatosan futballoz­tak a vendégek. így inkább nekünk voltak lehetőségeink, mégis mi kerültünk hátrányba egy nagy védelmi-kapushiba nyomán. Ez a játék képe alap­ján meglepetés volt — értékelt Madalina György, a Záhony trénere. — A szünetben mit mondott a játékosoknak? — Hangsúlyoztam: nem lé­tezik ezt a meccset, hogy el tudjuk bukni. Ennek ellenére rögtön a második félidő elején Hegedűs elkésett keresztezése után tizenegyest rúghatott az ellenfél — sikerrel. Ekkor szét- foszlottak a reményeim, nem hittem már, hogy pontot sze­rezhetünk. — Majd jött az ominózus három perc, és a három gól. „Normális” körülmények kö­zött ilyen nem fordul elő. Mi történt? — Ezt nem tudom megmon­dani. A 70. percben még 2-0- ra vezetett az ellenfél. Majd volt egy beívelés, Kubányi be­fejelte, Győri kihozta a háló­ból a labdát, letette középkez­désre. A vendégek legurították, mi elvettük, és abban a pilla­natban Győri gólt ért el, szinte követni sem tudtam az esemé­nyeket. Ismét középkezdés, is­mét elvettük a labdát, Pokol L. megint gólt rúgott. —Előfordult korábban ilyen eset pályafutása alatt? — Még soha! Ilyet még nt^n is láttam! El sem tudom mon­dani, hogyan estek a gólok, hogyan vezettük a támadást, ki kinek passzolt előtte. — A kispadon hogyan élte meg az eseményeket? — Kettő-egynél felvillant bennem, hogy nem fogunk ki­kapni, 2-2-nél meg sem tudtam szólalni, 3-2-nél pedig úgy éreztem magam, mintha a lot­tón nyertem volna! — Ezek után kitámadott a: Újfehértó? — Nem mondanám, a har­madik gól után perceken belül újabb három tiszta gólhelyze­tünk volt. Ezeket viszont ki­hagytuk. A 89. percben cserél­tem. lehoztam a pálya leg­messzebb eső pontján álló já­tékost. Ez sem segített, Smej- kál átadását Krasznai befejel­te. A fehértóiak nem akarták elhinni, hogy gólt rúgtak, mi nem akartuk elhinni, hogy nem nyertünk. Ilyen nagyon ritkán történik futballpályán, ha ko­rábban így játszottunk volna, nem itt állnánk. — Összességében: nyertek egy pontot, vagy vesztettek kettőt? — Vesztettünk kettőt, hiszen nekünk sokkal több helyzetünk volt. Ez is az Újfehértó (?) A záhonyi helyzet „fonákjá­ról” Szénay Pétert kérdeztük. — Jobban játszottunk az első félidőben, sok helyzetet alakí­tottunk ki, köztük két százszá­zalékosat is, de ezek kimarad­tak — taglalta a részleteket Szénay Péter vezetőedző. Az első játékrész hajrájában Ötvös be akart adni, de a beadásból gól sikeredett, ezzel a szünet­ben egy-nullra vezettünk. Ezek után nem álltunk vissza, vál­tozatlanul nyílt játékot játszot­tunk, Kacsándi 11-es gólja a kétgólos, biztos vezetést jelen­tette számunkra. — Majd az a csapat, amely eddig négy mérkőzésen 1 gólt kapott, 3 perc leforgása alatt 3-szor kényszerült megadni magát. Ez eléggé érthetetlen­nek tűnik. — Nekem is. Egy magasabb célokat zászlajára tűző csapat ilyet nem szabad, hogy meg­engedjen magának. Első kapott gólunk után a játékosok egy­mással kezdtek foglalkozni, fegyelmezetlenségük abba került, hogy biztos vezeté­sünkből egygólos hátrány lett! — Ekkor mennyi volt még hátra a találkozóból? — Tizenhét percünk maradt az újításra. Mindent egy lapra tettem fel, szerkezeti változta­tást kellett végrehajtanom, en­nek érdekében cserélnem kel­lett. A széthúzás is felütötte fejét, egyik lecserélt játékosom — nem nevezném meg — azt nehezményezte, hogy le kellett jönnie. Pedig végül ez a takti­ka megmentette számunkra az egyik pontot. Három csatárral rohamoztunk, és minden védő segítette a támadásokat. Ter­mészetesen ebben az is benne volt, hogy még egyet kapunk, de Krasznai révén csak sike­rült az egyenlítés. Bár nem ját­szottunk rosszul ezen az egyébként élvezetes mérkő­zésen, nem volt olyan valaki a csapatomban, aki összefogta volna a legénységet. A játék- vezetés kitűnő volt, csak ma­gunkban kereshetjük a hibát, csak magunkat okolhatjuk a történtekért. — Gondolom, új oldaláról mutatkozott be neked ezúttal az együttes. — Valóban, ám nem vagyok csalódott, így jobban megis­merhetem a csapatomat. Ezek után a társaság nem bomlik meg, feladatom, hogy a fejek­ben rendet rakjak. Csiky Nándor Megyei II. osztály Erimpex csoport 1. Nyírmeggyes 4 4 16-1 12 Kárpát-Hús csoport 1. Gávavencsellő4 4 12-1 12 2. Túrricse 4 4 — — 13-2 12 2. Kállósemjén 4 4 — — 11-5 12 3. Vaja 4 3 1 — 12-3 10 3. Ajak 4 3 1 — 11-8 10 4. Nyírlugos 4 2 1 1 18-8 7 4. Nyíribrony 4 2 2 — 9-7 8 5. Jánkmajtis 4 2 1 1 7-5 7 5. Komoró 4 2 1 1 9-7 7 6. Balkány 4 2 — 2 7-12 6 6. Kárpát-Hús V.4 2 1 1 6-5 7 7. Encsencs 4 1 2 1 4-4 5 7. Kálmánháza 4 1 2 1 7-6 5 8. Nagyecsed 4 1 2 1 5-6 5 8. Tuzsér 4 1 2 1 4-6 5 9. Tiszamenti SE4 1 1 2 6-8 4 9. Nyírtura 4 1 1 2 7-6 4 10. Olcsva 4 1 1 2 3-7 4 10. Dombrád 4 1 — 3 8-12 3 11. Tarpa 4 1 — 3 4-9 3 11. Kemecse 4 2 2 3-10 2 12. Nyírvasvári 4 2 2 5-7 2 12. Anarcs 4 1 3 1-4 1 13. Nyírbéltek 4 — 1 3 2-13 1 13. Napkor 4 1 3 3-7 1 14. Hodász 4 — — 4 2-19 0 14. Kótaj 4 1 3 5-12 1 A felzárkózás első lépése? Balszerencsés mérkőzések sorozata, négy meccs pont nél­kül. Ez a rémálom Máté­szalkán valósággá vált, a szat­máriak ilyen előzmények után kísérelték meg hazai pályán első pontjaik megszerzését. A baj nem is annyira ott kez­dődött, hogy a vendégcsapat, a Nagykálló is győzni akart, hanem inkább ott, hogy 18 perc után felborultak az elő­zetes elképzelések, 10 főre fo­gyatkozott a Mitró-legénység. — Valóban, mindkét együt­tes a 3 pontra törekedett, ebből egy igen éles küzdelem kere­kedett — mondta Mitró Ká­roly, az MMTK vezetőedzője. Csapatomtól azt kértem, hogy fegyelmezetten, zárt alakzat­ban játsszon, próbálja a széle­ken feltörni a kállóiak védel­mét, amely egyébként szikla- szilárdan állt a lábán. Lassan körvonalazódtak a párok, eltelt az első negyedóra, amikor Kri­zán kiállításával — egyébként nem hibáztatom emiatt — tíz főre fogyatkoztunk. —Ekkor hátra volt még több mint 70 perc, ez jelentősein- rány. Mennyiben változott a felállás? — Hasznunkra vált, hogy korábban már körvonalaztuk, mi a teendő, ha Krizán kivá­lik. Ezek szerint Szeles vissza­húzódott, Bíró lett a beállós. Hogy a középpályán ne kerül­jünk létszámhátrányba, az egyik éket, Tóth Zolit hátra kellett vonnom. így elöl jelent­kezett a kiállítás hatása, vissza­esett a támadóerőnk, véde­kezésből sokkal nehezebb volt odaérni a támadásokhoz. Az új felállás óriási futómennyiséget követelt meg, a legnagyobb teher Kocsánra és Szenderre hárult. — A szünetben mit mondott a legénységnek? — Távoli lövéseket, bátor egyéni alakításokat kértem, ugyanakkor védekezésünket próbáltam stabilizálni. Örül­tem annak, hogy továbbra is hitt a társaság a győzelemben, és a siker a pályán reálisnak is tűnt. Óriási volt az öröm, ami­kor Kása távoli lövésével előnybe kerültünk. De rögtön látszott, hogy a Kálló még in­kább felpaprikázódott, cseréi­vel hatékonyabb lett. veszélyes kontrákat vezetett. A több bra­vúrt is bemutató kapusom, Balogh elnézett egy lövést, amely a felső lécről a kapu elé pattant, ahonnan a vendégek bekotorták a labdát. Az egy- egy reális, de teljes csapattal játszva egészen más lett volna a mérkőzés. A lehetőségünk így is megvolt — igaz, a Kálióé is —, Szender javára kétszer is ítélhetett volna büntetőt a játékvezető, Kocsán ziccert hibázott, és az utolsó pillanatban pár centi hiányzott ahhoz, hogy Szender kapufája ne kifelé, hanem befelé pattan­jon... — Az igyekezet, az akarás tehát ezúttal is jellemezte az együttest. Hogy viseli a társa­ság, hogy jóllehet mindent be­lead, de nincs szerencséje, és öt forduló kellett egy pont szer­zéséhez? — Nagyon szeretném már örülni látni a fiúkat, mert a si­ker ízét ebben a bajnokságban még nem érezhették meg. A türelmi időszak még mindig tart, tudom, nem könnyű ne­kik, de át kell vészelni a nehéz periódust. Nagyon remélem, hogy már nem kell sokat vár nunk a felzárkózás megkezdé sere, igyekezetünk ennek zá­loga. Ha síkos a kapus „kifutópályája”... Nagy Tamás, a kállóiak vezetőségi tagja azt ecsetelte, hogy győzelmet szalasztottak el. — Bár a Mátészalka eredmé­nyei gyengének tűntek, tudtuk, hogy ennél többre képes a szat­mári együttes — mondta. A biztonságos védekezésről így nem mondhattunk le. Elképze­lésünk szerint a középpályán kellett megszűrnünk a hazai támadásokat, és a széleken mozgó Polonkai—Spisák— Vágó—Szilágyi négyest aktí­van támogatni. A mérkőzés első jelentősebb eseménye a szálkái Krizán — megkapta második sárgáját, nem bírt Vágóval — kiállítása volt a 18. percben. — Meglehetősen korai volt ez a kiállítás. Hogyan szervez­tétek át a játékot, ki kapott új feladatot? — Már a szálkái térfél kö­zepén a hazaiakra rontottunk. Boros pedig a bal oldalon tá­madófeladatot kapott. Itt is, ott is adódtak helyzetek, egyenlő erők küzdelmét láthattuk. — Ez — a körülmények is­meretében — valahol a Nagy­kálló kritikája... — Nézd, a Mátészalkának égető szüksége volt a pontok­ra, és hangsúlyozom, hogy ki­fejezetten jó csapat benyomá­sát keltette. A szünetben Boda edző győzelemre serkentette a fiúkat, rámutatott, hogy a tá­madásainkat pontosan fejez­zük be. A kibontakozó hazai akciókat csírájában próbáltuk elfojtani, ez, azt hiszem ez si­került is. — Mégis a Kálló került hát­rányba. Hogyan? — Érdekes szituáció volt. Játékosaink megtorpantak, bí­rói ítéletre vártak. Ekkor a lab­da mintegy húsz méterre volt a kapunktól, a szalkaiak meg­lódultak, végül Kosa furfan­gos, gellert kapott lövése a ka­puban kötött ki. Nagyon méh volt a talaj. Cziotka kapus ne­hezen tudott elrugaszkodni nem tudom ót ezért a gólén hibáztatni. Par perc múlva az tán sikerült az egyenlítés. Balogh bedobását Lengyel a kapu előtti tömörülésben a felső lécre vágta, a visszapat- tanót 7 méterről ugyanő érté­kesítette. — Ki bizonyult a csapat hú­zóemberének? — Horváth Jóska remekül fogta Oláht. Polonkai és Vág<. is jó teljesítményt nyújtott, m i Cziotka is biztos pont volt a goi ellenére is. — Összegezve: egy pontot szereztetek úgy, hogy a mér kőzés döntő részében létszám fölényben futballoztatok. Elé­gedett vagy? — Az egy pont idegenből mindig jó. de bizony illett vol na győznünk... Csiky Nándor Suller Só megyei I. osztály Most mutasd meg! Pontért ment, ponttal jött el Tiszalökről a nyírcsaholyi kü­lönítmény! És nem is érdem­telenül. Lett volna mitől tarta­niuk a mérkőzés előtt, a haza­iak a surranó pályán közleked­ve „beúsztak” az élbolyba, ke­retük a maga nemében első­rangú, önbizalomtól telve lép­hettek pályára. Hogy mégsem nyertek? Gáli Sándor veze­tőedző jóvoltából erre is vá­laszt kaptunk. — Egyszerű a magyarázat, jó volt az ellenfél! Az első félidőt átaludta csapatom, feltűnően gyengén kezdtük a meccset. A negyvennegyedik percben egy 25 méteres sza­badrúgás nyomán, az ide-oda pattogó labda a kapunkba ke­rült. Alighogy elindult a má­sodik felvonás, már túl voltunk három kihagyott zicceren. Szöglet után, Juhász csúszta­tásával egyenlítettünk, ezen a napon ennyi tellett a fiúktól.-— Egyénileg hogyan bírál­ta el a játékosokat? — Szőllősi kapus, Szurkos valamint Péntek kiemelkedő teljesítményét ellensúlyozta a támadók erőtlensége. Cseréim nem sikerültek, bár az is igaz, előre nem is nagyon tudtam beküldeni senkit. A máskor eredményes Pente sem emlé­keztetett önmagára. Kipróbál­tam az orosz Kramarenkot, de szinte semmit nem tett hozzá játékunkhoz. — Két hete kilenc emberrel verte Tiszalök a leveleki csa­patot. Ugyanezt tizenegyen most nem tudta megvalósítani a csapat. Miért? — Nyírcsaholy jobb erőkből áll, ezen felül rutinos, képzett futballisták társulata. Egyálta­lán nem ijedtek meg, nem rugdosták el feleslegesen a láb dát, éppen ellenkezőleg, ügye sen adogatva tartogatták azt. Kiss és Czine a középpályán munkálkodott hatásosan, két tecnikás csatáruk ugyancsak tetszett. Ez a csaholyi együt­tes másoknak is megfekszi majd a gyomrát! — A következő fordulóban cseppet sem lesz könnyű a ja­vítás, Kislétán általában nincs kegyelem a vendégek számára. — Ez tiszta sor. Ha valami­re taksáljuk magunkat, akkor most igazán megmutathatjuk mit is érünk. Nem elég azokon a meccseken nyerni, ahol amúgy is nekünk állt a zászló. Kissé tartok a kislétai pálya talajától, de nagy harc várha­tó. Remélem, a csapat túllép a kedvezőtlen körülményeken, és felnő a feladathoz. Koncz Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents