Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-11 / 213. szám
Megyénk életéből UJ KELET 1995. szeptember 11., hétfő 5 „Nem hiszek a pénzügyi csavarokban” Ahol a csibék születnek Másfél évvel ezelőtt kevesen hitték Nyírkércsen, hogy az akkor egyszerű vagyonfelélést végző termelőszövetkezet telepén néhány hónapon belül megépül az Alföld második legnagyobb baromfikeltető üzeme. Az üzem pedig beindult, egyre terjeszkedik és Bárány László agrármérnök-vállalkozó jóvoltából tizenhét embernek ad munkát. A Bárány család már nemzedékek óta baromfitenyésztéssel foglalkozik. Bárány László nagyapja Békés megyében a pócsteleki Széche- nyi-kastélyban volt uradalmi baromfitenyésztő 1920-tól '36- ig, mikor is Békés vármegye elcsábította, hogy irányítsa a Tiszántúl első mesterséges keltetőjét. Édesapja építette Derecskén — akkor még tanácsi relációban — az Alföld legnagyobb baromfikeltetőjét. Bárány László az agráregyetem elvégzése után azonnal belevetette magát a „csirkés” szakmába és a családi hagyomány méltó folytatójává vált. Végigjárta a ranglétrát a kisvár- dai HunniaCoop-nál, majd 1988-ban szakított az akkor már leszállóágban lévő céggel és magánvállalkozásba kezdett. A beindított két keltető és három baromfiól lehetőségeit két-há- rom év alatt kinőtte, komolyabb üzem után kellett néznie. — Honnan jött az ötlet, hogy éppen Nyírkércsre telepítse az ország egyik legnagyobb keltetőjét? — kérdeztük Bárány Lászlót. — Se szeri se száma a tönkrement keltetőknek, Ön mégis belevágott. Mi a biztosíték arra, hogy szilárdan meg tud maradni a piacon? — A HunniaCoop idején évi 20 millió egység keltetőkapacitás volt a megyében. A nyolcvanas évek közepétől megszűnt a kisvárdai, a mátészalkai és a nyíregyházi keltető, nem is beszélve néhány kisebb regionális üzemről. A felszabadult piacra benyomultak mindenféle szedett-vedett gépekkel és fajtákkal dolgozó hol legális, hol zugkeltető „vállalkozások”, melyeknek nem erősségük a minőség. Ez a felismerés érlelte meg azt az elhatározást, hogy olyan keltetőt kell építeni, mely maradéktalanul ki fogja elégíteni a néhány éven belül várható, nagyon szigorú állattenyésztési előírásokat. Tavasszal baromfi- fertőzési hullám söpört végig az országon, több tízmilliós károkat hagyva maga után. Amíg lesz olyan keltető, ahol nem tartják —pénzhiány miatt nem is tarthatják — be az egészségügyi szabályokat, addig fertőzött állat is lesz. A mi csirkénk lehet, —A nyírkércsi telepre már régóta szemet vetettem, és tavaly tavasztól igyekeztem rávenni a téesz vezetőségét, hogy adják el nekem. Lehet, hogy soha nem járok sikerrel, ha a helyi polgármester asszony nem áll mellém. Csorna Tibor- né érdeme, hogy felismerte az üzemben rejlő lehetőségeket és segített meggyőzni a húzódo- zókat. Nyírkércs munkanélküliségi rátája 30 százalékon felüli, az iskolán és a polgármesteri hivatalon kívül eddig nem volt más munkalehetőség. Egy éve már, hogy néhány épület kivételével megvásároltam az akkorra már felszámolódott téesz telepét. Öthektáros területen közel 5000 négyzetméternyi épület állt kihasználatlanul. Az egész országra jellemző az az eszközpocsékolás, amivel itt is találkoztam. Volt olyan hajdani disznóól, amelyet úgy benőtt a bozót, hogy csak motoros fűrésszel tudtunk a közelébe jutni. A közműveket teljesen újjá kellett építeni, a pajtákat,csarnokokat fel kellett újítani és a szükséges technikákkal berendezni. A munkák még mindig folynak, pillanatnyilag belső térburkolatokat építünk. — Mindezt saját erőből? — A hitelt én úgy kerülöm, mint galamb a tiszta kést. Onnantól én dolgozom és a bank keres. Régóta készülődöm már erre a beruházásra és eddig még kitartott a keret. hogy egy forinttal drágább, de egy komoly gazdálkodó szervezet vállal szavatosságot az áruért. Ennek a szemléletnek előbb utóbb beérik a gyümölcse. — Egy éve működik a nyírkércsi üzem. Mit sikerült elérni ennyi idő alatt? — Az egész országban február elejétől május végéig tart a főszezon. Idén ebben a szezonban 700—800 ezer csibét adtunk el a háztáji udvarokra. Ezenkívül kapcsolatban állunk baromfifeldolgozó cégekkel, melyek számára egész évben szállítunk. Idén több mint egymillió csibét adtunk el így. Ezt a kapcsolatot szeretnénk látványosan fejleszteni, jövőre 2,5 millióra akarjuk növelni a vágóhídra szállított fehér broiler naposcsibék számát, de a háztáji szállításban is meg akarjuk közelíteni az egymilliót. Erre a piacra új, nagyon jó tulajdonságokkal rendelkező baromfi- kat szánunk, olyanokat, melyek Nyugat-Európában már nagy elismerést vívtak ki maguknak. Ehhez azonban még nagyon sokat kell dolgozni. Jómagam megrögzött munkamániás vagyok. Nem hiszek a pénzügyi csavarokban, a spekulációban, ügyeskedésben, mert azokat nem lehet a kenyérre kenni. Egy olyan országot, mely hat év alatt látványosan leszokott a termelésről, csak a kemény munka húzhatja ki a bajból. V.L. A húsmérgezéses ember Görög Ferenc gyanakodva nézi a háza előtt megálló autót, de amikor kiszállunk, elmosolyodik. Egy évvel ezelőtt találkoztunk utoljára, mikor körbevitt minket birodalmában, az Ofe- hértó környéki erdőben. Akkor riport készült az útról. írtunk az erdőről, a vadakról, az aszálykáros földekről. Most csak véletlenül jártunk erre, de — jól emlékezve Görög úr közvetlen, barátságos személyiségére és a vaddisznópörkölt ízére — úgy gondoltuk, hogy egy villámlátogatás keretében tiszteletünket tesszük nála. Görög Ferenc hivatásos vadász, ötven felé járhat. Szokásos öltözékében, az elmaradhatatlan vadásznadrágban és a félrecsapott vadászkalapban találjuk. Már csak ketten laknak feleségével az egyszerű, tiszta házban, lánya és fia két- két unokával örvendeztette meg őket. Jelenleg egyedül van otthon. Vendégszeretetében most sem kell csalódnunk. Kör- bevisz a portán, mutatja az éppen készülő disznóólát, a jószágot, a kaptárokat. Később egy kávé mellett elbeszélgetünk. Tavaly sokat panaszkodott az aszály miatt, a szárazság sok vad halálát, szenvedését okozta. Próbálkozott ő mindenfélével, még lajtoskocsikkal vizet is hordatott egy gödörbe. A vizet azonban hamar felszívta a szomjas föld, és az állatok tovább pusztultak. — Az idén nincs olyan nagy szárazság, de a vízhiány még mindig fennáll — mondja lassú, hangsúlyos beszédmódján. — Kevés a víz ezen a környéken, pedig az minden egyes állatfaj számára létkérdés. Számos kiszáradt, elhullott őzet, fácánt találtam. A szárazság a fafajták közül főleg a tölgyeseket és a fenyveseket viselte meg. Dolgozik a pajorféreg, megtámadja a fák gyökérzetét. Az emberek elszegényedése miatt a falopás drámai méreteket kezd ölteni. Van olyan egyén, aki egész fasorokat vágott ki, ha volt engedélye, ha nem. Az új tulajdonviszonyok sok embert elvakítottak. —Az erdőgazdasággal kapcsolatban is vannak változások, itt is beindult a privatizáció. A baktai erdőgazdaság átváltozott részvénytársasággá, én azonban nem sokat törődöm vele. A munkaköröm nem változott. Elsősorban hivatásos vadász vagyok, másodrendű megbízatásom az erdőgazdasági termékek őrzése, óvása. De ma már biztos helye nincs senkinek — mondja kicsit elmélázva, fejét lehajtja, és könyöklő kezével megigazítja kalapját. — Ha véletlenül úgy hozná a sors, hogy nem tartanának igényt a további munkámra, kétségbe nem esnék, itthon vár a gazdaság. Van tizennégy hold kukorica, másfél hektár krumpli, egy hold napraforgó, egy kis hold káposzta, fasorok, kis erdősávok. Az ember rá van kényszerítve a gazdálkodásra. Ha nem csinálja nem várhat semmit. Csakhogy magasak a költségek, drága a vetőmag, a vegyszer, a gépi művelés. Az a legnagyobb gondom, hogy nincs semmilyen gépem. — A legjobb termést a burgonyától várom, de félek, hogy annak a hasznát elviszi a káposzta vesztesége. A minap számoltam össze, hogy eddig 300 ezer forint a kiadásom. A bevétel egyelőre rejtély. Az ember nem tud mit tenni, ha deficites — reménykedik és jövőre újra próbálja. Van még öt disznóm, tizenkét család méhem, hetven libám. A libákat saját részre vágjuk és lefagyasztjuk. Kell is, mert húsmérgezésem van. — Értetlenségem láttán rezzenéstelen arccal mondja: Mérges vagyok ha nincs hús. Közben idősebb férfi érkezik, kiderül, hogy ő a környék legöregebb vadásza és egyetlen szíjgyártó mestere. Szomjasi Gyula hetvenegy éves. — Elnézést, de ezzel az emberrel baj van — mondja ha- miskás mosollyal Görög Ferenc. — A múltkor elment az orvoshoz, mert gond volt a vérnyomásával. Gyula bácsi, nem haragszik, ha elmondom? — Gyula bácsi int, hogy nem haragszik, ő pedig folytatja. — Szóval kérdezi tőle a doktor, hogy mi a baj, Gyula bácsi meg mondja, hogy egy hete szédül. Kiderült, hogy alacsony a vérnyomása. A doki mondta neki, hogy ne sajnáljon magától a szokottnál'egy-két pohárral több bort. Erre az öreg: „Doktor úr! Feküdjek tán bele? Mennyit igyák már belőle, hisz’ vizet életemben nem ittam.” Később a falakon, polcokon helyet foglaló kardokra, ágyúhüvelyekre, cserépedényekre terelődik a szó. A legértékesebb lelet egy jelentéktelennek tűnő kis bronztárgy, amit először fokosnak nézünk. A házigazda elővesz egy képeskönyvet, melyben megtalálható ennek a testvére. Ez van aláírva: „Bronz baltafej időszámításunk előtt 750-650 körül. Az európai bronzkor végére a bronzöntők megtanultak olyan baltákat készíteni, amelyekbe bele lehetett illeszteni a baltát. Egyaránt használták famegmunkálásra vagy harci eszközként.” — Jártak már itt a múzeumból meg más helyről gyűjtők, és nem kis pénzeket kínáltak gyűjteményem néhány darabjáért — mondja büszkén. — De nem adom én semmi pénzért, még a legdrágábbat se! > • Úgy jövünk el Görög Fe- renctől, mintha minden apró problémánkat elfújták volna. Egyszerű józan világszemlélete, magabiztossága, kedélyes udvariassága „megfertőzi” a társaságában tartózkodókat. Reméljük, újra találkozunk. Vasas László Görög Ferenc és Szomjasi Gyula A nyíregyházi gyerekek kedvenc horgászóhelye a Bujtosi tó Ukrán vendég a Nyírerdő Rt.-nél Gyarapodó lehetőségek Ukrán erdészeti szakembereket látott vendégül a Nyírerdő Rt. vezetősége. A Fedurcja Ivan Jureviz, az ungvári erdészeti hivatal vezérigazgatója vezette küldöttség három napig tanulmányozta a megye és a Hajdúság erdeiben folyó munkálatokat. Mint a vezérigazgató elmondta, a kezelésükre bízott erdőségek mintegy 680 ezer hektáron, nagyobbrészt hegyvidéken fekszenek. Ukrajna 55 százalákát borítja erdő, ennek ellenére mégsem dúskálnak faanyagban —hasonlóan a Nyírerdő Rt.-hez —, mert az országhatár nem jelent egyben éghajlati határvonalat is. A rendszerváltás náluk is lezajlott a maga privatizációs problémáival egyetemben, de még nem fejeződött be. Annyival talán jobb helyzetben vannak, mint a magyar kollégáik, hogy az erdő kezelési és tulajdoni joga egy kézben maradt. Viszont az erdőkezeléshez szükséges technológia hiányát erősen érzik, mert az több erdészeti kerület esetén kikerült a vagyoni tulajdonból. Magyarországon tapasztalatcserén vettek részt, hogy megismerkedjenek a Nyírerdő Rt.-n belül kialakított, a piac- gazdálág törvényeihez alkalmazkodó termelési folyamatokkal, illetve hogy a közös együttműködési lehetőségekről tárgyaljanak a helyi szakemberekkel. Mivel hasonlóak a problémák, több ponton lehetséges szorosabb együttműködést kialakítani a két szervezet között. Például a szaporítóanyagok átadása vagy a facsemete-kereskedelem lehet egyfajta együttműködési lehetőség. A vezérigazgató elképzelhetőnek tartja a gyakorló erdészeti szakemberek kölcsönös cseréjét, illetve egy olyan erdőtelepítési kísérletet is, miszerint a Nyírerdő Rt. Ukrajnában, az ungvári szakemberek pedig hazánkban telepítenének erdőt, mintegy megteremtve egymás ültetvényeinek kísérleti referenciaalapját. Hamarosan, a magyarországi látogatást viszonozva, Ung- váron találkoznak majd az erdészeti szakemberek, hogy a Nyírerdő Rt. munkatársai ott, helyben szerezhessenek a további kapcsolatépítéshez szükséges tapasztalatokat.
