Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-09 / 212. szám

UJ KELET ■■■■■■[ Megyénk életéből 1995. szeptember 9., szombat 3 Létszámleépítések Mátészalkán Esély a sikerre Mátészalka város képviselő­testülete legutóbbi, rendkívüli ülésén a lakásépítési, lakás- fenntartási támogatási kérel­mek, fellebbezések elbírálása mellett két fő napirendi pontot tárgyalt. Elsőként módosította a távhőszolgáltatás legmaga­sabb hatósági díjáról és a díjal­kalmazás feltételeiről szóló rendeletét. Ennek indoka, hogy a kormány 1995. szep­tember 1-jétől a földgáz és villamosenergia árának 8 szá­zalékos, 1996. március 1-jétől 25 százalékos emelését hatá­rozta el. A második fontos napirendi pontja keretében módosította a testület az 1995-ös költségve­tési rendeletét. Erre azért volt szükség, mert a testület előző ülésén döntött az intézményhá­lózat keretében mintegy 71 millió forintos megtakarításról az 1996-os évet illetően. Az ehhez szükséges létszámleépí­tésnek költségei vannak, me­lyeket az intézmények költség- vetése ez évben nem tartalmaz­ta. Az intézményhálózatban hetvennyolc személy munka­helyének megszüntetése vált elkerülhetetlenné. Ebből két álláshely üres, kilencet szer­ződéses tölt be, 12 helyen köz­hasznú munkás dolgozik, 17 fő nyugdíjas, e munkakörök meg­szüntetésének nincs költsége. A többieknek a megszüntetendő munkaviszony esetén a felmon­dási időre bér, illetve végkielé­gítés jár. Ennek összköltsége mintegy 16 millió forint, amivel meg­emelte a testület a költségveté­si előirányzatot, lebontva az érintett intézményekre. A taka­rékossági intézkedések nem ve­szélyeztetik az intézmények működőképességét, ellenben kihasználatlanság miatt bezár­ják a 7. számú tagóvodát az Ecsedi úton. Pénzes László Tizennégy évesen még nem tudtam, hogy mivel akarok fog­lalkozni, „ha nagy leszek”. Úgy gondoltam, négy év elegendő lesz arra, hogy képes legyek választani.Tévedtem. Az érett­ségi után sem tudtam eldönteni, hogy milyen munkát szeretnék végezni egész életemben vagy legalábbis egy részében. Mint kiderült, ez a 18 évesek életér­zése. A mostaniak helyzetét megnehezíti, hogy akik nem tudnak továbbtanulni, képtele­nek munkát találni. A hosszúra nyúlt vakáció eleinte kellemes eseményeket ígér, azonban a szeptember közeledtével egyre elkeseredettebben keresik he­lyüket a világban. Nem tudják, hogy mit szeretnének csinálni és hol lenne szükség rájuk. Meg­szokták, hogy eddig mások—a tanárok, a szülők, a nagymama — mondták meg, mit kell ten­niük... Most viszont már maguk­nak kell dönteni. A Kereskedel­mi és Idegenforgalmi Továbbképző országos hálózat­tal rendelkező cég, amely éven­te tízezer pályakezdőnek és ak­tív korúnak segít az útra találás­ban. Sramkóné Kiss Magdolná­val, a KIT oktatási igazgatóhe­lyettesével és Kézy Bélánéval, a Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyei képviseletvezetővel beszél­gettünk. — Esély a sikerre — olvas­tam a KIT egyik szórólapján. Hogyan tudják sikerélményhez juttatni a hallgatókat? — Nagyon sok fiatal felke­resi irodánkat — mondta Kézy Béláné. — Közülük csak keve­sen tudják, hogy valójában mit is akarnak tanulni. Akik már eldöntötték, hogy mivel szeret­nének foglalkozni a munkavég­zéshez szükséges szakismeret elsajátításában, akik még nem választottak, azoknak az adott­ságaiknak, képességeiknek megfelelő szakma megtalálásá­ban segítünk. Első lépésünk, hogy megismerjük őket, fel­mérjük, mit szeretnének, mihez vonzódnak leginkább. Van, aki azért jön, mert a barátnője is ide járt, aki jó élményekről számolt be. Ha csak a munkaerő, a piac állna a szemünk előtt, könnyen javasolnánk számára valami­lyen tanfolyamot, de ettől még nem biztos, hogy elégedett és boldog ember lehetne az ille­tőből. Mi úgy szeretnénk segí­teni, hogy a hallgatónak is jó legyen. A felvételin nagyon komoly tesztet kell kitölteni leendő diákjainknak, ami segít alkalmasságuk eldöntésében. Hiába tanul valamit a hozzánk kerülő 18 éves fiatal, ha nem szereti azt, amit majd végeznie kellene. Ez dupla munkát és erőfeszítést követel tőle. A si­ker, az eredmény doppingolja az embereket, a kedvelt tevé­kenységben nem veszik észre a fáradtságot. Azt akarjuk elér­ni, hogy megismertessük hall­gatóinkkal önmagukat és azt is, hogy mire képesek. Ha rátalál­nak egy-egy foglalkozásra, érezzék, hogy mindig erre vágytak, csak éppen nem tud­tak róla. — Milyennek látják a fiatal pályakezdőket? — Tapasztalataim szerint — mondta Sramkóné Kiss Mag­dolna— értetlenül szemlélik a munkaerőpiac magas követel­ményeit , míg megunva a sem­mittevést, előbb-utóbb rádöb­bennek, hogy az érettségivel megszerzett tudás nem elegen­dő az elhelyezkedéshez. A szakmaválasztás során gyakran esnek abba a hibába, hogy — figyelmen kívül hagyva szemé­lyes képességeiket — divatos foglalkozást választanak. A ta­nulmányaikat befejezve döb­bennek rá, hogy a munka­erőpiacon a korszerű szakmai ismeretekkel rendelkező, ide­gen nyelveket is beszélő, sok­oldalú fiatalokat keresik legin­kább. A tudás mellett a jó kom­binációs készség, a jó megjele­nés és a kreativitás is dominál. Ezért is fordítunk ilyen nagy gondot a pályaorientációra és a személyes készségek fejleszté­sére. — Most milyen tanfolyamo­kat kínál a KIT megyei képvi­selete? — Felsőfokú szakképesítést nyújtanak: a kereskedelmi­menedzser-, a marketing- és reklámügyintéző-, valamint az idegenvezető- és hostesskép- zés. Középfokút a kereskedő- boltvezető-, a vendéglátó- üzletvezető-, a tüzelő- és építő­anyagkereskedő- és a marke­ting- és reklámügyintéző-tan­folyamok. Az ABC-eladó- és a gyorsétkeztetési vendéglátói eladóképzés befejeztével pe­dig szakmunkás szakképesí­téssel rendelkeznek a hallga­tók. Mivel felnőtteket taní­tunk, nem alkalmazkodunk az iskolai évhez. Megfelelő szá­mú jelentkező esetén indítjuk a tanfolyamokat. A képzés so­rán magas követelményeket állítunk a résztvevők elé, a hallgatók a passzív befogadás helyett aktív közreműködői a tanulási folyamatnak. A kép­zés során megtapasztalhatják, hogy a kemény munka meg­hozza az eredményt, a sikert, ami újra motiváló erőként hat a fiatalokra és idősekre egya­ránt. — Az Idegenforgalmi és Ke­reskedelmi Továbbképző köz­pontjának milyen tervei van­nak? — A Felsőkereskedelmi Képzésért Alapítvány szponzo­raként egy új típusú, nappali rendszerű iskolát támogatunk, amely érettségizettek számára kereskedelmi, vendéglátó-ide­genforgalmi vagy pénzügyi technikusi minősítést, valamint a középfokú szakmai nyelv­vizsga megszerzését biztosítja. A képzés formája kétéves, is­kolarendszerű. A mindhárom tagozaton magas óraszámban oktatott (és választható) angol vagy német nyelv — az általá­nos nyelvi fejlesztésen túl — a szaknyelv elsajátítására is kon­centrál. Ezt a képzést szeret­nénk az ország több városában — köztük Nyíregyházán is — létrehozni. Szeretnénk hallga­tóinknak jó szakmát és biztos jövőt nyújtani. Kozma Ibolya Kő kövön megmaradt! A képet nézegetve sok min­den kavarog a fejemben, de egy­valami nem hagy nyugodni az, hogy vajon min gondolkodik a gyerek? Talán azon, hogy: én még nem voltam, de már állott e kőhalom, és talán még akkor is állni fog, amikor én már nem leszek. Talán azon, hogy miért kell ebből a betoncsomóból ek­kora ügyet csinálni? Azért, mert közel tíz éve „éke­síti” a malomkerti játszóteret a képen látható betontömeg! Az itt élő gyerekek által csak „ma­lomkerti cseppkőbarlangnak” becézett remekmű a szocialista építészet ércnél maradandóbb műve; a hajdani Épszer vállalat kollektívájának alkotása. Egy, a környékbeli önkénte­sekből alakult kutatócsoport megpróbálta felderíteni, ho­gyan keletkezett, és miért ma­radt az utókorra ez a fénemód szembeötlő förmedvény. Nagyon valószínűsíthető, hogy keletkezése a példátlanul (?) hanyag munkavégzés ered­ménye: míg évtizedes fennma­radása az emberi nemtörődés dicstelen példája. A hosszú évek során néhány „Donki- hóte” már megpróbálta lerom­bolni a csudát, ám a megfelelő technikai eszközök hiánya mi­att nem koronázta siker vállal­kozásaikat. Azt is mondják, hogy többször ostromolták a bürokrácia fellegvárát, de állí­tásuk szerint félmillió janicsár is hanyatt-homlok menekült volna a sok megpróbáltatástól! Hagyjuk a gyereket merenge­ni, mert elkeseredésre semmi ok! A közelgő kerek számú évfordu­lóra ugyanis néhány pihent agyú elme nagyszabású emlékünnep­séget szervez, melyre meghívják a város illetékes vezetőit, a kör­nyék képviselőit és a Magyar Te­levízió Unokáink is látni fogják című műsorának szerkesztőit. A tervek szerint a résztvevők emlék­táblát vésnek a beton közepébe, és a környékről szedett dudvából font csokorral megkoszorúzzák az ismeretlen alkotók képzeletbeli szobrát. Ezt követően Stüfanek Flugó — a méltánytalanul legis­meretlenebb magyar költő — el­szavalja a Kő a kövön megma­radt című versét. Ugyanő, már­mint ez az analfabéta költő felol­táncosok megpróbálják a föld­be döngölni a malomkerti lakó­telep büszkeségét. Az est fénypontja a Csináld magad-mozgalom lesz, melyen a részvétel — eltérően a leg­újabb magyar szokásoktól — teljesen ingyenes lesz. Ennek keretében a szervezők kalapá­csot és vésőt osztanak ki a résztvevők között. A gyerekek pici kalapácsot kapnak, a nők egykilósat, a férfiak háromki­lósat, és az illetékesek húsz ki­lósat... azt úgyse bírják el. Hadd küszködjenek vele! A szerve­zők és az itt lakók bíznak a ren­vassa azt a pályázati művet, me­lyét Nyíregyháza hét csudájának egyike címmel elküldenek a vá­ros vezetőinek. Ezután a rendezők ünnepé­lyes keretek között átadják a kifejezetten erre a célra alapí­tott Pató Pál-emlékérmet az arra illetékeseknek, majd kez­detét veszi egy folklórműsor, melynek keretében fürge lábú dezvény sikerében, mert a ka­lapáccsal és a vésővel minden­ki „szuvenírt” szerezhet magá­nak, amit ha elvisz... akkor... Hacsak az illetékesek addig níeg nem gondolják magukat, és a földdel egyenlővé nem te­szik a csudát! Azt hiszem, nem lenne kár érte! — Gyöngyösi — Lelkipásztori központ épül Nyíregyházán, a megyei könyvtár mellett bontják az épületet. Lassan elfogy a Coca- cola felirat. A romos épület már életveszélyessé vált, így elke­rülhetetlen volt a kényszerbon­tás. A megüresedő telket a Ró­mai Katolikus Püspökség kap­ta meg, és püspöki lelkipászto­ri központot építenek ide. Az épületegyüttesben lesznek la­kások, előadó- és hitoktatóter­mek. Ezenkívül 35 fő részére továbbképző központ is helyet kap az épületben. A tervek sze­rint a létesítmény két év alatt készül el. — Sch „Nem akarunk második Ózdot!” (Folytatás az 1. oldalról) Érthető, hogy a helyi vál- lakozókat cégeik további sorsa érdekelte. A felvetésre Bajor úr a következőképpen reagált: — Szeretnénk amerikai min­tára elérni, hogy a már működő nagyobb vállalatok — akár vé­tójoggal — a beruházások ré­vén ne kerüljenek hátrányba. Fontosnak tartom megjegyez­ni, hogy a kormány, ha fektet is' pénzt az övezetbe, a háttér- intézményekre, az oktatási és szociális szférára fordítja. A földterületek esetleges manipulációi is érdekelték a résztvevőket.' — Hárman tudjuk még csak, hol helyezkednek el -— eléggé szétszórva — a beruházásra váró földek, nem adunk módot a visszaélésekre. A területek eladásánál egyébként is több szempontot kell figyelembe venni, hogy az előírások szerint a földek milyen ipari, vagy egyéb célokra hasznosíthatók. A beruházások iránt általában a volt Szovjetunió területére szállító nagy volumenű cégek részéről mutatkozik élénk ér­deklődés. Szóba került a fafel­dolgozás egészen a végtermé­kekig, a gépjárműipar és egy számítógép-összeszerelő üzem, amely csúcstechnológiával működik. —A kormányhatározat alap­ján a Pénzügyminisztériumnak kellett július 15-éig kidolgoznia az itteni beruházásokhoz nyúj­tandó kedvezményeket, az ösz­tönző rendszert. Nyíregyházán mégsem a pénzügy-, hanem a környezetvédelmi és területfej­lesztési miniszter adott általá­nos tájékoztatást a témáról. Hallhatunk-e erről konkrétu­mokat? — kérdezte az Új Ke­let munkatársa. — Konkrétumokat csak a koordinációs bizottság tud, erről most még nem beszélnék. A kedvezmények szerepelnek a ’96-os költségvetési tervezet­ben, de ezt még a parlamenti bizottságok sem tárgyalták, így az információk nem adhatók ki. — Baja Ferenc miniszter előadást tartott a vállalkozási övezetről. Beszédéből a megva­lósulás tekintetében még kincs­tári, hivatali Optimizmus sem csengett ki... — A minisztereknek nem a kincstári optimizmus a felada­tuk, hanem hogy a meglévő, pontos információk alapján véleményt nyilvánítsanak. Érthetőek az óvatos és vissza­fogott nyilatkozatok, senki nem akarja, hogy itt egy óz­dihoz hasonló (az a város még mindig csak nyeli a milliárdo- kat!) program valósuljon meg. KvZ

Next

/
Thumbnails
Contents