Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-08 / 184. szám

8 1995. augusztus 8., kedd vigyünk a szexuális életünkbe... Újra boldog a világ legmagasabb nője Magazin Tehetségét alábecsülték Tudatosan lett meseíró UJ KELET Százhúsz éve hunyt el Hans Christian Andersen, a nagy dán mesemondó, akinek történetein gyermekek nemzedékei ne­velkedtek, és akinek személyéről szinte semmit sem tudnak olvasói. Pedig maga az író szenvedélyesen törekedett a hír­névre, és élete — legalábbis első szakaszában — maga is olyan volt, mint egy Andersen-mese. Sandy Allen 240 cm magas és 220 kiló. Újra nevet, újra meg­találta a boldogságot. A bol­dogság, amiről végképp azt hit­te, hogy elkerüli, újra átmele­gíti a szívét. —Én annyit, de annyit sírtam, hogy valóban patakokban foly­tak a könnyeim... Másnak len­ni, mint a többiek, nagyon ke­mény dolog — mondja Sandy. — Isten segítségével azonban rátaláltam azokra a barátaimra, akik- nek a támo- gatásá- v a 1 megta­nultam elfo­gadni mássá­gomat, és azóta minden más­képpen van, el­múltak a borzalmas idők. Most már boldog, tartalmas életet élek. Csodálatos élmény már maga az is, amikor az ember reggel felébredhet... Sandy rendkívüli növekedé­se már kisbaba korában elkez­dődött és az orvosok szerint egy, a fejlődést elősegítő hor­mon abnormálisán aktív műkö­dése okozta. Tízéves korában már 187 centiméter magas volt. Tizenhat évesen 212 cm és ti­zenkilenc, amikor is az orvo­soknak sikerült megállítaniuk őt a növekedésben, azáltal, hogy egy korábban nem felfe­dezett daganatot operáltak ki az agyalapi mirigyéből. Azonban ekkorra már 230 cm magas volt, saját bevallása szerint pedig egész egyszerűen úgy élte meg sajátos helyzetét, hogy ő egy szörnyeteg.-— Az váltott meg tulajdon­képpen — mondja Sandy —, hogy sikerült munkát kapnom. A Guinnes rekordok könyvé­nek szervezésében keresztül- kasul utaztam a világot. Utazá­som több évig tartott. Utána pedig a Guinnes Museumban dolgoztam Kanadában, Niaga­foltak az iskolában gyermekko­romban, és később, felnőttko­romban is szokatlan méretei­mért, a munkának, a barátaim­nak és a lelki erőmnek hála, si­került megtanulnom mosolyog­ni! Tíz év után meguntam, hogy ilyen „különlegességként” mu­togatva keresem a kenyeremet és felmondtam, Indianapolisba költöztem, ahol titkárnőként kaptam munkát. Tulajdonképpen ekkor kezdő­dött Sandy élete valóban rende­ződni, itt már tényleg igaz bará­tokra lelt. Saját lakást vásárolt —egy kétszobást —, amit szok­ványos, illetve speciálisan neki készített bútorokkal rendezett be. Vásárolt egy kocsit, amit át­alakítottak a számára, így a hát­só ülésen ülve vezetheti, a lábá­nak is bőven van helye. — Normális életet élek — mondja a 37 éves Sandy. — Dolgozom, összejárok a bará­taimmal, kocsit vezetek, főzök magamnak. Minden kedden és pénteken este eltűnök otthonról és irány a.bingószalon! Még egyedül él, de nem veti el a gondolatot, hogy valami­kor összekösse az életét egy férfivel... — Meg lenne lepve — mo­solyog Sandy —, hogy hány férfi kedveli a nagyra nőtt nőket! Minél magasabb a hölgy, annál inkább! Most ép­pen egy német fiúval járok. Je­lenleg otthon van Németor­szágban, de hetente kapok tőle levelet. Feleségül akar venni! De nem is tudom... szóval... még egy kicsit vámék az igazira. 1805. április 2-án született Odensében. Fünen szigetén. Nyomorúságos gyermekkor ju­tott osztályrészéül: anyja vallá­sos és babonás cselédlány, apja ínségben senyvedő vándorci­pész volt, aki végső elkesere­désében zsoldoskatonának állt. A kis Andersen a város men- helyén kosztolt öregek, nyomo­rékok és hülyék között, az is­kolában épp csak ími-olvasni tanult meg. Hamar munkába kellett állnia, hogy a család el­tartásában segítsen. Dolgozott szövődében, do­hánygyárban és patikusinas­ként, mígnem 14 évesen anyja egy cigányasszony jóslatára a fővárosba küldte szerencsét próbálni. Kísérletezett balettel, de a csúnya, sovány fiút elta­nácsolták; énekléssel, de hang­ja mutálni kezdett; végül szí­nészkedéssel. Sikert itt sem ara­tott, de a színház igazgatója fel­figyelt rá, és pénzt adott tanul­mányai befejezésére. A gimná­ziumban sem érezte jól magát, mert egy rosszindulatú tanár keserítette életét, de 1828-ban leérettségizett, és egy évvel később megjelent első műve, egy E. T. A. Hoffmann stílusá­Benjamin del Rosario Fülöp- szigeteki orvos egy különös" élőlény életét mentette meg. Az eset évekkel ezelőtt történt, de csak most kaphatott nyilvános­ságot. A páciens ugyanis föl­dönkívüli lény volt! — Beláthatatlan következ­ményekkel járhat, ha nem tar­tom a számat, és iszonyú dol­gok történhetnek. Szörnyű sze­rencsétlenségek sorozatát ered­ményezheti, ha nyilvánosságra kerül mindez, mondták nekem a katonák — számol be az esetről az orvos. Az űrlény egy gondolkodó, érző „ember” volt, pontosan olyan tulajdonságokkal, mint mi vagyunk. A katonák külön­leges biztonsági előírások sze­rint szállították be a klinikára. Bár sebesült volt, amikor ráta­láltak, mégis rálőttek. Én vet­tem ki a golyókat a testéből, hogy az életét megmentsem, de mivel nem voltam biztos ben­ne, hogy túl van az életveszé­lyen, ezért — szapora és kap­kodó légzése miatt — vastü­dőben helyeztem el. A katonai hatóságok cáfolják doktor Rosario állításait, és úgy nyilatkoznak, hogy az USA egyetlen katonája vagy ügynö­ke sem lőtt az idegenre. Dr. Rosariot.egyáltalán nem érdek­li. hogy az USA hatóságai ta­gadják, egyélű űrlény lenne a fogságukban. O saját maga ké­szített képeket róla, ahogy a vastüdőben fekszik, és nagyon ban írott fantasztikus mese. A könyv sikere után több mecé­nás is segítette, és ösztöndíjat kapott Németországba, majd Olaszországba. Hímeve egyre nőtt, ő egyre többet utazott. Komoly irodal­mi ambíciókat dédelgetett, és kezdetben íróként és költőként ismerték el: a közönség tetszés­sel fogadta regényeit, verseit, útleírásait és drámáit. A kritika viszont nem volt kegyes hoz­zá: a saját szavai szerint „űzött vad” Andersen írói tehetségét lebecsülték, gyengének találták drámáit, ledorongolták költe­ményeit. Amiért neve fennma­radt, eredetileg csak „mellék- termék” volt: először szűk kör­ben, barátai, vendéglátói és azok gyermekeinek szórakoz­tatására kezdett mesélni. Ké­sőbb, a hatást látva gyűjtötte össze és adta ki első meséit 1835-ben, de az igazi elisme­résre nyolc évig kellett várnia. A hatalmas siker után tuda­tosan meseíró lett, és a világ­hírt is így érte el. Meséiből tel­jesen hiányzik a „csodálatos" elem, a gonosz gyakran embe­ri tulajdonság — hiúság, sznob­ság. Javarészt teljesen maga al­Az orvos arról is beszámolt, hogy egyenruhás emberek — A klinika főnővére az űr­lénnyel, aki vastüdőben fekszik ketten kézifegyverekkel — megparancsolták neki, hogy haladéktalanul üríttesse ki a kli­nikát, mert egy V. I. P. (külön­legesen fontos személyiség) páciens érkezik. — Amikor a katonák megér­keztek az ufonautával — aki egy hordágyra volt szíjazva — egy pár pillanatra elvesztettem a beszédkészségemet — szá­mol be dr. Rosiaro. — Köteles­ségem volt, hát követeltem, hogy többet mondjanak a be­tegről, de az amerikai katonák rám ordítottak, és azt kiabálták, hogy „kuss, csak mentsd meg az értéktelen életét!” Az ufonauta egyik karja tö­rött volt, mindkét karjában és mindkét lábában, valamint kotta, hétköznapi történeteket írt, amelyek hősei ritkán jutnak el a boldogsághoz, legfeljebb a túlvilágon. A szomorkás történetek sú­lyos és ma is aktuális erkölcsi mondanivalót hordoznak; sok közülük a szerző ismerete nél­kül terjedt el a világban, és lett népmesévé. Előfordult, hogy egyik történetének főhősnő­jéből dán polgárasszony, breton halász felesége vagy indiai nő lett — a fordítótól függően. Műveit nyolcvannál is több nyelvre fordították le, évente újabb és újabb kiadásban jelen­nek meg ma is. Igazi otthona élete végéig nem volt: gyalog, kocsin, hajón, vonaton szinte egész Európát bejárta (1841 -ben néhány napot Magyarországon is töltött). A közbeeső időben gazdag arisz­tokraták, előkelőségek kasté­lyaiban vendégeskedett; egyéb­ként is vonzódott a hírességek társaságához, így ismerte egye­bek között Heinét, Balzacot, Dickenst, Lisztet, Wagnert. Sikeres és elismert ember . volt: busás ösztöndíjakat ka­pott, szülővárosa díszpolgára lett, még életében kiadták összegyűjtött műveit, saját szobrát is leleplezhette, számos kitüntetést tűztek mellére. Még­sem volt boldog: magánélete nem alakult szerencsésen, soha nem nősült meg, bár többször volt szerelmes, még a kor híres tak. Pulzusa nem volt, azon sem voltam már meglepve, hogy szívdobogást sem észleltem, szívhangjait nem lehetett halla­ni, mégis szemmel láthatóan élt. Semmilyen fájdalomcsillapítást vagy altatást nem mertem alkal­mazni, mert nem tudtam, hogy az ismeretlen szervezetre mi­lyen hatással lenne. Többet nem tudtam tenni érte. A katonák vártak még 45 per­cet, azután a vastüdővel együtt egy nagy szállítóhelikopterhez vitték, ami a kórház udvarán szállt le. Nem voltak hajlandók megmondani, hogy hová szál­lítják. Valamit ki tudtam azonban szűrni beszédükből, és hallot­tam, hogy Manilát emlegetik. Amikor bekötöztem a lény se­beit, hallottam, hogy a katonák arról beszélgetnek, hogy zuhant le az űrhajó és hogy a roncsok közül kikászálódó idegenre -— aki sebesült volt — hogyan lőtt rá egy ideges katona. Sajnos nem tudom, ezután mi is történhetett szerencsétlennel vagy hogy mit csináltak vele. Remélem, további orvosi segít­ségben részesítették, mert na­gyon úgy nézett ki, hogy,szük- sége volna rá... Sok, év. telt el azóta és nem hiszem, hogy bármilyen ve­szélyt is jelenthet, ha nem hall­gatok tovább. Magám is idős ember lévén nem akarom sírba vinni az esetet — mondja vé­gül dr. Rosario. énekesnőjével, a svéd csalo­gánnyal, Jenny Linddel is ösz- szehozta a fáma. Fennmaradt leveleiből és naplóiból nem a magát a gyer­mekmesék írásának szentelő szeretetreméltó úriember port­réja bontakozik ki, sokkal in­kább egy ambiciózus, egzaltált, hiú, érzékeny és intelligens lé­nyé, aki mindent éles szemmel figyelt meg maga körül. Legen­dás volt hipochondriája, de sor­sát nem kerülhette el: 70 éve­sen májrákban halt meg. Meséi azonban tovább élnek. és termékenység A forró nyári éjszakák ellenére paradox módon kilenc hónap múlva való­színűleg csökken majd a születendő gyermekek szá­ma. A nagy meleg ugyanis kedvezőtlenül hat a termé­kenységre: a dolog ott kez­dődik, hogy a párok az iz­zasztó hőségben nem is! vágynak annyira a másik közelségére — állapították meg michigani és bostoni kutatók. Más kísérletek szerint a melegben csökken a spermiumok száma is, sőf az ilyenkor fogant gyerme­kek körében némileg több a születési rendellenesség. A kutatók tíz szövetségi államban vizsgálódtak. Azt találták, hogy tavasszal, a. hőmérséklet emelkedésé­vel a születésszám hat szá­zalékkal csökkkent. Külö­nösen hideg tél esetén nem találtak hasonló összefüg­gést — írja az AFP. * * * Új óriáspanda­fajták? Kínai tudósok a közel­múltban két új óriáspanda- fajtát azonosítottak: egy szürke- és egy fehérpandát Kína középső vidékén, Sanhszi tartomány egy áU latvédelmi körzetében —f számolt be egy pekingi lap alapján az AFP. A kihalófélben lévt^óri-, áspandákból mintegy ezer él Kína középső hegyvidé­kein, valamint a hatalmas ország délnyugati részén. Szokásos színük a fehér és a fekete. A most megtalált fehér panda azonban telje­sen fehér, csak a szeme köj rül van egy más színű „mo­nokli”- és a talpa üt el aj eddig ismert óriáspandáké tói. A szürke példányokor szürke bunda fedi a testfe lület túlnyomó részét jj Egyelőre nem tudni, hán) példányra bukkantak az ú pandafajtákból. Az űrlényt a vastüdő mentette meg Lezuhant a csészealj

Next

/
Thumbnails
Contents