Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-08 / 184. szám
Búj UJ KELET 1995. augusztus 8., kedd A község nevének eredete A község neve már 1327- ben is Buly volt, csak — mint látható — akkor még „gó- lyás” ly-jel írták. Ez egy török eredetű személynév. Az elődeink által ismert regék alapján a falu elnevezésével kapcsolatban két feltételezés terjedt el. 1. Búj egy része (északi és keleti határa) a Rétközben mocsaras, nádas terület volt. A török- és tatárjárás idején az itteni nádasban bujkáltak a betyárok és a hadviselők is, a nádasban találtak búvóhelyet, akik egymásnak mondták: „Bújj, bújj a nádasba!” Talán ezért kapta a helység a Búj elnevezést. 2. A középkorban a nádas, mocsaras területen lévő magasabb fekvésű úgynevezett szigeten telepedett le Bulyi Mihály, ezért ezt a helységet róla nevezték el Buly-nak, majd később Buj-ra változtatták a község nevét. Inczédi polgármester dédunokája Jancsó Istvánné Manyika néni Talán sokan nem is tudják, hogy Bujon él Nyíregyháza első polgármesterének dédunokája, Jancsó Istvánné Manyika néni. Az idős özvegyasszony egyedül él családi házában három kutyája és két macskája társaságában. Az öreg nénit múltjáról és mostani mindennapjairól kérdeztem. — Az előnyt jelentett, hogy a dédnagyapa valamikor Nyíregyháza első embere volt? —- Jaj, isten őrizzen, bármennyire szívesen emlékszem is rá! Még azt is le kellett tagadni, hogy ismerem. így is nagyon sok bajom származott nekem és a férjemnek belőle. — Miért, mi történt? — Valósággal üldözték a családot. Nekem azt mondták felsőbb körökben lévő emberek, hogy innen, ebből a házból el kell mennem. Én meg azt feleltem, hogy innen csak a temetőbe. Ezért a kijelentésemért nem kapott az uram kilenc évig fizetést. Mindkettőnket el akartak helyezni Miskolc környékére, mert pályáztak a lakásunkra. De mi nem adtuk be a derekunkat, és végül belátták, hogy akármit csinálnak, mi a két kezünkkel felépített házunkból nem tágítunk. Ha agyonvertek volna bennünket, akkor sem mentünk volna el. — És miért tették ezt önökkel? — A származásom miatt és azért, mert a férjem előzőleg katolikus pap volt. — Mielőtt nyugdíjba ment, hol dolgozott? —:- Postás voltam Tisza- bercelen és Bujon, 1937-től 1972-ig. Nagyon szerettem a munkámat. A férjem is postásként dolgozott, és mint mondtam, azelőtt katolikus pap volt. — Milyen iskolákat tetszett végezni? — Először öt elemit, aztán négy polgárit, egy továbbképzőt és egy postásiskolát, 1932-ben. Ez Budapesten volt, és három hónapig tartott. Az volt Magyarországon az első világháború után az első iskola. Csak három szabolcsi vett részt rajta, a többiek mind pestiek voltak. — Hogyan került a fővárosba? — Pesten a Vöröskeresztkórházban feküdtem gyomor- panaszaimmal, és akkor jött a papír, hogy itt és itt jelentkezzek felvételire. — Hogyan telnek Manyika néni nyugdíjasévei? —'Ö/Cejiyen. öregen meg betegen —- sorolja szinte léleg- "zétVétel nélkül. — Harminchat éve gipszágyban alszom, ennek ellenére minden nap a kertben vagyok. Gyomlálok és szedem a krumplibogarakat, mert rengeteg van, és megeszi a növényt. — Megkérdezhetem, hogy hány éves? — Megmondom én, nem titkoltam a korom tizenhat évesen sem — mondja önfeledt kacagással. — Nyolcvanhárom telet értem meg idáig. — A kerti munkák után esténként tetszik nézni a televíziót? — Azt nem. A tévére nagyon haragszom. Kivétel nélkül krimit vetítenek. Hát ki kíváncsi arra? Egyedül a Kisasszonyt nézem meg. Télen, amikor beszorulok a szobába, még az Országgyűlést is megnézem, de most nyáron, amíg jó az idő, addig nem. Rádiót szoktam hallgatni, abból van tíz is. Az ágyam felett hármat állítottam fel. Az egyiken a Petőfi szól, a másikon a Kossuth, a harmadikon meg a Bartók. — Gyerekei vannak Manyika néninek? — Nincsenek, és nem is voltak. A férjem tizenhárom esztendeje halt meg, és négy testvérem is már a temetőben van. — Van valamilyen hobbija? — Nagyon szeretem az operát, az operettet és a daljátékokat. Öt hanglemezt nyertem a Bartók rádió komolyzenei vetélkedőjének feladványain. Feladják a rejtvényt, megfejtem, beküldőm egy lapon, s küldik nekem a hanglemezt. Ez azért van, mert kevesen ismerik a komolyzenét. — Honnan ismeri ilyen jól ezt a műfajt? — Amióta hallgatom a rádiót, megszokták a füleim. Onnan tanultam meg sokat. — Mit szeretne még elérni? — Én már semmit, csak azt, hogy nyugodtan halhassak meg, ebben a házban, amelyből nem tudtak engem kitúrni. Előbbre szeretnének lépni Búj polgármestere, Frank Sándor immáron hét esztendeje a település első embere. Az elmúlt ciklus beruházásairól,, és az elkövetkezendő időszakban megoldandó feladatokról kérdeztem a polgármestert. — Milyen temeket sikerült megvalósítani az elmúlt négy év alatt? — Én úgy érzem, hogy községünk egy dinamikusan fejlődő település. Eddig több mint három kilométer utat portala- nítottunk. Szerencsére jókor jött a kormányprogram, de ahhoz, hogy ez végre tudjuk hajtani, egy olyan képviselő-testületnek kellett összeállni, amely mert pályázni. 1994-ben fejeztük be a gázberuházást, százszázalékos kiépítettségben. Ez azt jelenti, hogy bármely lakás csatlakoztatható az elosztóhálózatra. Nem kisebb eredménynek tartom, hogy 1993-ban sikerült egy 120-as crossbar telefonközpontot telepítenünk a községben. Intézményhálózatunkat is naprakészen felújítottuk. — Mennyibe kerültek ezek a beruházások? — Mint már említettem, szinte minden alkalmat megragadtunk arra, hogy pályázatokat nyújtsunk be. Ezekhez természetesen mindig elő kellett teremteni valahonnan, még a föld alól is a saját erőt. A gáz esetében 42,8 százalék állami támogatást kaptunk, tehát a többit nekünk kellett letenni. Ez mintegy negyvenhárommillió forint körüli összeg. Az út aszfaltozásakor nyolcmillió forint volt a számlánk, ennek az ötven százalékát álltuk mi, s még egy hétmilliós fizetési kötelezettségünknek is eleget tettünk. A befizetendő pénz fele állt rendelkezésünkre, a többit az állam dotálta. A telefonfejlesztésre nem kellett volna az önkormányzatnak pénzt költeni, de akkor több közműFrank Sándor, Búj polgár- mestere fejlesztési hozzájárulást lettek volna kénytelenek fizetni az emberek. Ezt mi el akaruk kerülni, s ezért képviselőtársaimmal úgy döntöttünk, hogy 1,6 millió forinttal támogatjuk a beruházást, már csak azért is, hogy egyformán fizessen a Fő úton és az attól távolabb lakó igénylő is.,Ha nem, akkor előállt volna az a helyzet, hogy a Fő utcán élőknek 22 ezer, míg a Toidi úton lakóknak 68 ezer forintot kellett volna fizetniük. Ez végül is nem történt meg, és mindenki 40 ezer forintot utalt át nekünk. Ebből az összegből, csakúgy, mint a gázberuházásnál. 15 százalék visszajárt, ugyanis ezt törvény írja elő. — Ha valaki most szeretne a gázvezetékre rácsatlakozni, akkor annak mennyit kell fizetni? — Azok a családok, amelyek 1993 októberéig vezettették be a csonkot a portájukra, 40 ezer forintot fizettek, s akik ebben a pillanatban vagy később akarnak, azoknak már 80 ezerbe kerül. Sajnos eléggé drasztikus áremelés volt, de az akkori testület kénytelen volt ezt meglépni, mert sokan arra játszottak, hogy később fizetik be, addig forgatják a saját pénzüket, a más pénzét pedig a község használta, kamat nélkül. — A közeljövőben milyen elképzelései vannak az önkormányzatnak? — Egyelőre még csak tervekről beszélhetünk, hiszen az ember a mai nehéz gazdasági pénzügyi helyzetben nem tud biztosat mondani. Talán a környezetvédelem az, amelynek irányába szeretnénk lépéséket tenni. Ibránnyal és Tisza- bercellel közösen megpályáztuk egy szemétlerakó- és hulladékgyűjtő-telep létesítését. Ezt Ibrány határában építenénk meg. Erre mindenképpen szükség van, mert a településeken lévő szemetet valahová el kell szállítani. Kijelölt szemétlerakóhellyel Búj sem rendelkezik. Ezt a problémát oldaná meg ez a beruházás. A szennyvízprogramot is elkezdtük Tiszabercellel karöltve, de őszintén be kell vallani, ezt csak úgy tudjuk véghez vinni, ha a pályázatot sikerült feltornásznunk 85-90 százalékra. Nagyon nagy összegről van szó, mintegy 400 millió forintról, aminek még tíz százaléka is borzasztóan leterhelné költségvetésünket. — Az egészségügy területén terveztek változásokat? — Itt is előrébb akarunk lépni. Az önkormányzat finanszírozásában működő két orvosi és védőnői körzet mellé egy fogorvosi körzetet szándékozunk létrehozni. — A telefonnal mi a helyzet? — 1996-ra a Matáv beruházásaként kilenc településen lesz üvegszálas átjásztókábeles telefon. Ennek telepítését hamarosan megkezdik. A dolog lényege, hogy minden lakásnak adott a lehetősége a távbeszélő-hálózatba történő bekapcsolódásra. — Milyen a buji önkormányzat anyagi helyzete? Búj kulturális életének „fellegvárai” a művelődési ház és a könyvtár. A könyvtár mintegy kétezer kötetes. Itt megtalálhatók többek között olyan könyvek is, amelyek révén az emberek mezőgazdasági ismereteket sajátíthatnak el. Ez azért is fontos, mert a községben nagyon sokan a földgazdálkodás révén igyekeznek biztosítani megélhetésüket. A kultúrház nincs állandó jelleggel nyitva, csak abban az esetben funkcionál, ha valamilyen rendezvényt tartanak. Néha hetekig zárva van. Ebből következik, hogy nincs szervezett kulturális élet a faluban. A legnagyobb gondot az jelen- ti, hogy nincs egy művelődésszervező. aki megszervezné a művelődési ház programjait, és kézben tartaná az állandó és az időszakos foglalkozások irányítását. A két létesítményt á könyvtáros vezeti. Az épületek fenntartója az önkormányzat. Az általános iskola már derűsebb képet mutat, ami a művelődés terén — Büszkén mondhatom, hogy nem tartozunk az eladósodott települések közé, sőt, még azt is ki merem jelenteni: nem állunk rosszul. A költség- vetési rendeletünk elfogadásakor mintegy négymillió forint hiányunk volt, most pedig ezt — úgy néz ki — kompenzálni tudjuk hárommillió-nyolcszázezer forinttal, mivel a napokban adtuk el a nagynyomású gázvezetékünket és a gázfogadó állomást. — Akkor minden nagyon jó, minden nagyon szép? ■— Ezt azért nem mondanám, már annál is inkább, mert ha még több pénzünk lenne, meg tudnánk emelni a szociális ellátások összegeit, tudnánk adni a gyerekeknek most szeptemberben a beiskolázásra, többet tudnánk költeni az intézményekre. Megvontuk a közalkalmazotti dolgozóink étkezési hozzájárulását, ezt is jó volna visszaállítani, nem tudunk fizetni egy fillért sem a képviselőknek, az egyesületeket a legminimálisabban vagyunk képesek támogatni. — A munkanélküliség problémájában tapasztalható pozitív előrelépés? — Azon szerencsés települések közé tartozunk, amelyek lehetőséget adtak a munkanélkülieknek arra. hogy dolgozhassanak. Az elmúlt esztendő végén indult be a volt téesz- telepen egy varroda, ahol sok buji ember dolgozhatott volna, de sokan visszautasították ezt a lehetőséget. Egy magánvállalkozónál és egy betéti társaságnál. nevezetesen Kotesz Gyulánál, valamint a Benda és Társa Bt.-nél szintén munkát találhattak volna az állástalanok, de ekkor sem kaptak az alkalmon. Sajnos a buji emberek többségének nem fűlik a foga a munkához, és elszomc rít, hogy más falvakból érkeznek munkások, és ők keresik meg itt a kenyérrevalót. elérhető lehetőségeket és az oktatásban megszerzett sikereket illeti. Az intézményben szép eredményeket felvonultató énekkar működik. Lau- rinyecz László pedagógus segítségével a tanulók különböző hangszereken is megtanulhatnak játszani. A zenetanár felesége, Laurinyeczné Tikász Magdolna a néptánccsoport felelőse. Mindketten nagyszerű munkát végeznek tanítványaikkal. Az iskola tanulói a különböző megyei és országos tanulmányi versenyeken is szép eredményeket érnek el. Legutóbb az országos számítástechnikái viadalon lett az álta • lános iskola csapata második helyezett, és az egyéniben két nebuló is az első tíz köpött végzett. Az országos meseíró pályázaton több mint tíz buji gyerek szerepelt műveivel, s nem hoztak szégyent második otthonuk és falujuk nevére. Kép és szöveg: Tóth Mihály Kordonos uborkát termesztenek Napjainkra nagyon sokfelé meghonosodott a kordonos uborka termesztése. Erről a termelési módról kérdeztem a buji betéti társaság egyik tagját. Rigán László készségesen válaszolt kérdéseimre. — Mit kell tudni erről a termesztési módról? — Elsősorban azt, hogy az uborka nem a földön fut, hanem cölöpökre kifeszített zsinórokon. Ennek köszönhetően nagyobb lesz a termés és megnő a szedhetés időtartama. A földön futó uborka esetében egy, a kor- donosnál három hónapig tart a termés leszedése. — Honnan származik ez a technológia? — Izraelből, és egyre elterjedtebb lesz Magyarországon is. — Látok itt egy öntöző- rendszert is... — Ez egy csepegtető-öntö- ző víztakarékos rendszer, amelynek segítségével a tápanyagot bármilyen időszakban biztosítani lehet a növény számára úgy, ahogyan az megkívánja. — Milyenek a terméskilátások? — Három héttel ezelőtt volt egy kissé hűvös idő, ami nem kedvezett a növénynek. Átlagos termés várható. — Lesz piaca a termésnek? — Szerződésünk van cégekkel negyven vagon elvitelére. Ezen a téren nincs okunk panaszra. Kultúra és művelődés
