Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-08 / 184. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. augusztus 8., kedd 3 Gazdajegyzők (6. körzet) Beregszászi Zoltán Beregszászi Zoltán A nem kevesebb mint nyolc település gazdajegyzője, Beregszászi Zoltán 1950-ben született Záhonyban. Az általános iskolát szülőhelyén, a középiskolát Kisvárdán végezte, majd a nyíregyházi Mezőgazdasági Felsőfokú Technikumban folytatta tanulmányait. Mire végeztek, az oktatási in- t é z m é n y már főiskolaként működött. 1971-ben Kékre, a számára akkor még teljesen ismeretlen község termelő- szövetkezetébe pályázott, ahol kertészeti ágazatvezető lett. A továbbiakat ő maga mondja el. — Kéken rendkívül jó társaságba kerültem, 1975-re kialakult egy olyan vezetés, amelyben a felső szintű vezetők átlagéletkora 25-26 év volt. A község rendkívül szorgos népe csakhamar befogadott. Agazatvezetőként irányítottam a 100 hektáron termelt káposzta, sárgarépa, és egyáltalán a gyökérzöldségek termesztését, amely akkoriban igen kézimunkaigényes volt, még a vetést is kézzel végeztük. Eredményes vállalkozásnak bizonyult akkoriban a magkender termesztése is. 1976-tól 1991-ig a termelőszövetkezet főagronómusa voltam, közben elvégeztem az áruforgalmi szakot is, a kiterjedt zöldségtermesztés miatt igényeltem ezeknek az ismereteknek a megszerzését. Abban az időben a dunántúli, alföldi konzervgyárak rendszeres szállítói voltunk. -A' megterméttáfut mi: is igyekeztünk magasabb feldolgozottsági szinten értékesíteni, :<f977*-bén'.g,.yu-. mölcsaszalót, 1986-ban egy .kisebb konzervüzemet építettünk. 1991 -ben az előző szövetkezeti elnök nem kívánta tovább betölteni tisztségét, én lettem a szövetkezet vezetője. Ez az időszak sok kollégám számára hasonló helyzetet produkált: kiválás, kárpótlás, a termelés teljes leépülése. Úgy érzem, sikerült az átalakulási folyamatot úgy levezényelni, hogy nem kell szégyellnem. Igyekeztünk a törvényességet mindenképpen betartani. Előbb megpróbáltunk a maradék erőnkből talpra állni, de azon vettük észre magunkat, hogy el kell engednünk a nyugdíjasok kezét, később pedig egymásét is. A tagság, így, többszöri nekifutás után ez év elején kimondta a végelszámolást. Ezzel gyakorlatilag az utolsó munkahelyi lehetőség is megszűnt. A szövetkezeti vagyon szétosztása során kapott másfél-két hold földet az egykori tagok igazán példamutatón művelik, szinte egyetlen megélhetési forrásként. A mezőgazdaság rendkívül eszközigényes, a tapasztalat pedig az, hogy a kicsi, alakuló gazdaságok maximum a traktorig jutottak el. Sokan kényszer- gazdálkodásba fogtak, melynek eredményessége most már megjósolható. Lényegesen több információhoz kell juttatni a termelőket, hogy kalkulálni, tervezni tudjanak, ugyanakkor össze kell fogni, koordinálni kell az agrárszakemberek szellemi erejét, tőkét kell kovácsolni belőle. Az országban van 60-65 ezer képzett szakember, akik jobb híján el kell hogy menjenek porszívóügynöknek. Vállalkozóként kellene próbálkozniuk. Igaz, ma még nagyon nehéz a mezőgazdaságban információt eladni, pedig ez a jövő útja. Gondot jelent a termelők számára az értékesítés, ezért biztatni kell őket a szerződések megkötésére, hogy biztos legyen az áru útja a piacon. Ehhez viszont a szerződéses fegyelmet kell megszilárdítani, különösen a felvásárlói oldalról, mert a szerződések ma még nagyon is egyoldalúak. Arról szólnak, hogy a termelő a kész helyzetet vagy elfogadja, vagy nem. A termelő nálunk mindig fáziskésésben van a piachoz viszonyítva. Hollandiában a gazdák télen terveznek, szerződnek, s ezáltal kiszámíthatóvá válik a gazdálkodásuk: tudják, mit és mennyiért. Ezt kell nálunk is; megvalósítani; Ismémé kell tenni az ágazatok szereplőit, ä kistermelőket is be kell kapcsolni Trendszerbe. A legkevesebb pénzzel itt le- , hét árualaphoz jutni. Én bízom benne, hogy a mező- , gazdaságban még nagy erőtartalék van. A heti munkarendem: hétfőn &.30-tól 9.55-ig Tisza- rád, 10-től 12 óráig Vas-; megyer; kedden 8-tól 10-ig Nagyhalász, 10.20-tól 12-ig Tiszatelek; szerdán megyei értekezletek, csütörtökön 8- tól 9.45-ig Nyírbogdány, 10- től 12-ig Kemecse, pénteken 8-tól 9.30-ig Beszterec, és 10-től 12-ig Kék. Valamennyi helyen a polgármesteri hivatal biztosított helyiséget, Beszterecen a Jóléti Alapítvány Kossuth u. 64. szám alatti irodájában található meg Beregszászi Zoltán gazdajegyző. Felesége szatmárcsekei születésű, két középiskolás gyermekük van, Zoltán most fog végezni, míg húga, Edit másodikos. Mindketten a kisvárdai Bessenyei Gimnázium tanulói, mint egykoron édesapjuk is. A család Kéken lakik. Lefler György Lezárt földutak i_________________________ A föld tulajdonjogának megszerzése még nem minden. A visszakapott vagy licitált föld- tulajdon birtoklását termelés követi, ami érdekében közlekedni kell. Legalábbis kellene, ha nem lennének, akik ezt akár jogosan, akár jogtalanul akadályozzák. Sok helyről érkezik panasz a megyéből, hogy az eddig földútként használt táblarészeket a közlekedés elől elzárják tulajdonosaik. Az esetek többségében a birtokosnak van igaza, mert a téesz-időkben útként használtak a földhivatali nyilvántartásban egyébként szántó, rét művelési ágú területeket is. Hiába hivatkoznak tehát a mozgási szabadságukban korlátozottak arra, hogy negyven évig azon az úton közlekedtek, amit most eltorlaszoltak előlük, mert a térkép szerinti nyilvántartás a meghatározó. Vásárosnaményban például mintegy harminc halászt, horgászt érint az a sorompóállítás, amit az egyik vállalkozó csinált a Tisza-parti lejáró előtt. Tömegesen fordul elő ilyen eset, annak ellenére, hogy a földkiadó bizottságoknak a törvény szerint lehetőségük van arra, hogy úttá nyilvánítsanak területeket, ha ezt gazdasági szükség indokolja. Ez a vásá- rosnaményi esetben is indokolt lett volna, hiszen ennek hiányában nehezen megközelíthető a Tisza bal partjának vitatott szakasza. Aradi Penyige, Kömörő, Mánd földje Jó hír három falunak Közel négy éve húzódik a penyigei téesz földtulajdonának visszaadása jogos tulajdonosainak. Ennek következtében a munkanélkülivé vált emberek nem tudják családjukat eltartani, mert nem- | csak a termelés lehetőségétől fosztották meg őket, hanem ! a gyömölcsöstelepítéstől és a kedvezményes gépvásárlási akciókban való részvételtől is. A bonyodalom akkor kez- j dődött, amikor a Megyei Kár- rendezési Hivatal számítógépes hiba következtében rossz adatot közölt a penyigei területhez tartozó kárpótlási föld ; aranykorona-értékéről, és hogy a téesz nem a törvényi előírásoknak megfelelően készítette el a földalapok kijelölését. A szövetkezet vezetői tisztában voltak azzal, hogy ők hibáztak, a kárrendezési hivatal korrigálta tévedését, mégis országos sajtótéma, emberek tucatjait sértő ügy lett a tévedésből és a törvénysértésből, mert a Zöldmező Tsz vezetői, élve azzal a jogukkal, hogy jogorvoslati lehetőségük van, minden döntést megfellebbeztek, és közben sorra veszítették el a pereket. Nem a jobb belátás, hanem a szigorú felszólítás eredményeként az idén mégis lesz licitálás és rész- aránytulajdon-kiadás a téesz- hez tartozó három településen, Penyigén, Kömörőn és Mándon. A Kisagazdapárt sürgető közbenjárása, a törvényes lehetőségek felgyorsítása következtében a Megyei Kárrendezési Hivatal utolsó felszólítást küldött a penyigei téesznek, hogy egyezzen meg a földrendező bizottságokkal, ellenkező esetben megindítja a földalapok kényszerkijelölését. A téesz mindhárom falu földrendező bizottságával kü- lön-külön tárgyalt (elhallgatva a kárrendezési hivatal utolsó felszólítását), és bejelentette, hogy hajlandó megegyezni. Megoldódni látszik a probléma, erről kérdezem dr. Sveda Bélát, a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei Kárrendezési Hivatal vezetőjét. — Felszólításunk eredményeként megkaptuk az elkülönítési tervet a részaránytulajdoni, az állami, a tagi és a kárpótlási földalapokra az érdekegyeztető fórum jegyzőkönyvével, az „egy az ezerhez” méretarányos térképpel, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatóságának szakvéleményével. Ennek felülvizsgálata után megtörtént a földalaptervezet határozatunkkal történő elfogadása, majd a három faluban összességében hatezer-ket- tőszáznyolcvannégy aranykorona értékű föld lett kijelölve kárpótlás céljára. Ez postázva lett az érdekeltek részére. — Indulhat az árverezés a kárpótlási jegyekkel. — Korántsem így van. Fellebbezési jogukról lemondtak ugyan az érdekeltek, de ha az erre szabott határidő lejártá- ig nem érkezik fellebbezés, csak akkor mondhatjuk, hogy jogerős a határozatunk. — Napok választanak el bennünket ettől, mégis mikor lesz licitálás? — Mivel a többi téeszben már lezajlottak a licitálások a kárpótlási földekre, megkezdtük a megyében az álla- | mi földalapok árverezését, j ezért legjobb esetben is csak őszre ígérhetjük a licitálást az érintett három falu területén. — Aggódnak az emberek, hogy megismétlődik a kom- lódtótfalui és a nagyecsedi eset, ott a helyi lakosok elől ellicitálták a földet a kintiévá' kárpótlási jegyekkel. — Ha időben történt volna a földárverés, most nem lenne ilyen aggodalom. Mindenesetre csak magánszemély licitálhat, az ingatlannyilvántartásba annak a neve kerül, akinek a kárpótlási jegyen szerepelnek a személyi adatai. A különböző háttérmegegyezésekkel nem feladatunk foglalkozni. ABA Húszévesen, a művelődési ház élén Határozott és elszánt — Milyen programokkal? Tarr János festőművész árusí— Diszkót, bálokat szerve- tással esvbekötött kiállítása. Nagyon fiatal, nagyon csinos, nagyon komoly és nagyon szigorú. Hogy Bocsi Mónika utóbbi jellemvonása miért rögződött bennem, nem tudom megmagyarázni. Valahogy így éreztem. A többi adott. Komoly, ami munkájából, de néhány szavából is érezhető. Csinos, barna haja, ábrándos szeme, határozott vonalú szája, és szavakkal visszaadhatatlan bája koronázza meg karcsúságát. Végül, esnem utolsósorban fiatal, lévén a hölgy egy kultúr- ház vezetője — húszévesen. A jármi művelődési központot igazgatja lassan fél éve, a rendszeresen és alkalomszerűen ide betérők megelégedésére. Egy szép szombat este ültünk le, hogy a lányról, a kultúrigazga- tóról és munkájáról beszélgessünk. — Mátészalkai vagyok, Nyírbátorban, a Bátory István Gimnázium ének-zene tagozatán érettségiztem két éve. Utána elvégeztem a Bessenyei Görgy tanárképző főiskola szervezésében induló népművelő—művelődésszervező szaktanfolyamot, szeptembertől pedig a főiskolán folytatom tanulmányaimat. — Egy ekkora, ilyen fel- szereltségű intézménynek van létjogosultsága egy ekkora községben? — Még ettől nagyobbakban sincs ilyen jól felszerelt, korszerű művelődési ház. Igyekszünk becsalogatni az embereLat minrlan lzrirrte-zfoK/KAl Bocsi Mónika zünk, ősszel társastánc-, furulya-, aerobic-tanfolyam indul. Van egy korszerűen felszerelt nyelvi laborunk, szeretnénk nyelvtanfolyamokat is beindítani, a kérdés az, hogy igénylik-e ezt az emberek. Egy héten többször is vannak rendszeres ösz- szejöveteleink. Az összegyűlő fiatalok pingpongoznak, videofilmeket néznek, a lényeg hogy együtt vannak. Vannak „komolv/ohh” nrnaramnk is nplHálll mely augusztus 20-áig tekinthető meg. Augusztus 20-án egész napos rendezvényünk lesz sportversenyekkel, vetélkedőkkel, az estét pedig utcabállal zárjuk. A következő naptól fotókiállítás várja a művészet iránt érdeklődőket. — Nehéz a fiatalságodat elfogadtatni az emberekkel? — Szeretem az embereket, a fiatalokat. Szolgálni, szervezni vHlamilven ió cél iránvába. ez összességében a kultúra közvetítése. Ezért pályáztam meg, és vállaltam el ezt a nehéz feladatot. — Honnan veszed az ötleteidet új és új elfoglaltságokra, amelyekkel fel tudod kelteni az emberek érdeklődését? — Elsősorban tőlük tudom meg, hogy mit szeretnének, másrészt adottak a lehetőségeink, azokhoz is igazodunk. Megpróbálom az igényeket összehozni a lehetőségekkel, ami nem könnyű feladat. — Mit csinál egy húszéves kultúrigazgatónő szabadidejében? — Nem nagyon van szabad időm. Az itteni gondok, és családi zenekarunk, ahol énekelek, szinte minden időmet lefoglalják. — Énekelsz?! — Igen, ének-zene tagozatos általános iskolába és gimnáziumba, majd több évig zeneiskolába jártam, és zenekarban is játszottam. — Ilyen múlttal hogyhogy nem zenei vonalon mentél tovább? — A hangszereken komolyzenét játszottam, ami nem igazán vonzott. A zenekarban inkább énekelek. Apukám és a bátyám szintetizátoron, gitáron játszanak, a húgom és én pedig énekelünk. Fellépünk bálokban, lakodalmakban, egyéb rendezvényeken. Ma is, ha itt végeztem, egy bálban fogok énekelni. Dojcsák Tibor
