Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-07 / 183. szám

ÜJ KELET ETTŐL CSAK JOBB JÖHET... Villanyfényes próbatételre utazott szombaton Hajdúbö­szörménybe a Nyíregyházi FC küldöttsége. Az ok: a bajnoki nyitány Tiszakécskén éri a csa­patot, ahol vacsoraidőben kell majd megküzdeni a pontokért. A hajdúságiak egyébiránt irigylésre méltó közegben tölt­hetik mindennapjaikat. Büsz­kélkedhetnek ugyanis egy hi­telesített játéktérrel (már ez sem alávaló), a hátsó udvarban lévő gyakorlópályán pedig ott magasodik az a nyolc oszlop, ami miatt oly szívesen zarán­dokolnak ide messzi földről is. Szóval barátságos környezet, kétszáz összeverődő néző, he­pehupás talaj, és egy ambi­ciózus, a harmadosztályba ősszel berobbanó együttes fo­gadta Tóth János seregét. Az­tán... Dübörgő rockzene hangfosz­lányai törték meg a böszörmé­nyi este csendjét, a sporttelep közelében gitárt ragadó fiúk népes közönség sikolyaitól kí­sérve adtak koncertet. Az NYFC keretéből mindenki gyepre került, aki élt és moz­gott. Az összeállítás — Feke (Kormos)—Barna, Szatke, Kiss, Göncz, Karkusz, Kovács (Paulik), Bagoly (Lukács), Rákóczi (Bodnár), Németh (Adámszki), Domokos (Sira)— már sejtetni engedett valamit abból, hogy milyen felállást választ majd egy hét múlva a klubigazgató. Tóth János azért ehhez hozzátette, a kezdő ti­zenegy bővülhet a most pihenő Csehivel és Drohnival, akik alapemberei lehetnek az álta­la megálmodott alakulatnak. Húsz perc sem telt el a mérkőzésből, máris hazai gól legyezgette a hazai hívek hiú­ságát. Szatke röviden sza­badított fel, mire Horváth a jobb alsóba durrantott. Ám jött Domokos\ Szerelésére hiába csődűlt egybe a védelem, Mangu kapus is elvétette az ütemet, a gyors Domokos va­lamennyiük eszén túljárt, ami­kor 15 méterről a hálóba emelt. Szünetig lendületes volt a já­ték, lótottak-futottak a legé­nyek, igaz, ezt sok hibával tet­ték. A pihenő alatt átren­deződött az NYFC, sajnos ez­zel párhuzamosan halványo­dott a csapat teljesítménye is. A szagot kapó Hajdúböször­mény lelkesen kergette a lab­dát. Élve a helyi sípmester elnéző mosolyával, felettébb lesgyanús szituációból Varga berámolta-Körmösnek a házi­gazdák második találatát. A ritmust sehogyan sem találó nyíregyháziak aztán Horváth újabb megugrása után eresztet­ték búnak fejüket, aki duplá­zásával beállította a 3-1-es végeredményt. Volt, és reméljük, lesz is jobb. Mondjuk mindjárt Tisza­kécskén... Előkészületi mérkőzés: Mátészalka—V ásárosnamény 6-3 (0-1), Halmaj—Rakamaz---------------------------Q-54Q-J.)--------­TO TÓ 1. Békéscsaba-Csepel X 2. Debrecen-Ferencváros 1 3. Haladás-Vác 2 4. MTK-Zalaegerszeg 1 5. Pécs-BVSC 2 6. Vasas-Parmalat FC 1 7. Mainz-Hannover X 8. Mannheim-Fortuna Köln 1 9. Unterhaching-Meppen X 10. Wattenscheid-Nürnberg 2 11. Wolfsburg-Hertha BSC 2 12. Servette-St. Gallen X 13. Young Boys-Lausanne Pluszmérkőzés: X 14. Dortmund-Mönchengladbach 1 Országos napilapok, hetilapok most szerveződő regionális kirendeltsége keres Kelet-Magyarország területén végzendő munkára. Gyakorlattal rendelkezők előnyben. A jelentkezőktől rövid önéletrajzot várunk. „Perspektíva"jeligére a kiadóba, 4400 Nyíregyháza, Ff.: 56. Labdarúgás 1995. augusztus 7., hétfő JT Kupa, Kisvárda Tisza vas vári biztosan nyert Szombaton délelőtt folytató­dott Kisvárdán a JT Kupa küz­delemsorozata. Egy héttel a második és a harmadik vonal rajtja előtt, mind a négy gár­dának az utolsó erőfelmérések egyike volt a csütörtökön és szombaton lebonyolított torna. Szombaton reggel a csütörtö­ki vesztesek találkozójával kezdődött a műsor, a csapatok a harmadik helyért küzdöttek. A két harmadikvonalbeli gár­da, a vendéglátó Kisvárda és Nyírbátor már a bajnoki csa­tákból is jól ismerhetik egy­mást. Bár a nyáron mindkét helyen történtek változások, a helyi szurkolók is érdeklő­déssel várták, mire képes új csapatuk Nyírbátor ellen. Kisvárda—Nyírbátor 1-1 (1-1) Kisvárda, 600 néző V: 1. félidőben Vámos, 2-ban Sere­gi­Kisvárda: Petranics — Czap, Takács, Lipták, Oláh (Kántor), Balogh (Kőrizs), Vedres (Vincze), Tóth, Po- povics, Lelt (Vachter), Kotula. Edző: Komáromi György Nyírbátor: Gere (Mudri) — Szombathy, Erdősi, Unchiás, Kertész, Varga (Lengyel), Lukács, Kondria, Gubányi, Lőrincz (Bíró). Edző: Unchiás Demeter. A kora reggeli (9.00 óra) kezdés mintha a vendégeknek tetszett volna jobban, hiszen ők tűntek aktívabbnak. A hazai­ak játékosát, Leltet egyenesen megzavarta a kora reggeli időpont, mert beszéd miatt már a mérkőzés elején kiállította Vámos játék vezető. Ha igaz, az eset mögött egy tréfálkozással induló párbeszéd húzódik meg, s ebből csak annyi a tanulság, a bírókkal nem érdemes vicce­lődni. „Debrecenbe kéne menni” ...csak nem pulykakakasért. Hanem, mondjuk, emberfogó­ért. És ha teli az erszényed, rátalálhatsz a keresett portéká­ra. Mostanság arrafelé gyak­rabban botlani reményteli fut­ballistába, s amennyiben meg­egyezel vele, már viheted is! Énnek az interjúnak is az apropója: Stefanik Arnold, a DVSC játékosa a napokban Sényőre szerződött. — Debreceni születésű va­gyok, novemberben leszek húszéves — kezdi rutinosan a beszélgetést a szimpatikus fiú. — Ősztől másodéves hallgató­ként koptatom a padot a helyi tanítóképzőben. — Eszerint te már a pálya­futásod befejezése utáni időre is gondolsz. — Muszáj! Bármikor utolér­het egy súlyos sérülés, s akkor már késő lehet kapkodni: mit is kezdjek magammal. Vonz a tanári pálya. Különben is, ez nem a végállomás, szeretnék később edzői képesítést szerez­ni Budapesten. — Mi vezérelt Sényőre? — Erre roppant egyszerű a válasz: megkeresett Tóth Sán­dor szakosztályelnök, tárgyal­tunk és megegyeztünk. — Úgy tudni, az Újpest is érdeklődött irántad. — Még harmadikos gimna­zista koromban jelezték, hogy elvinnének. Tulajdonképpen minden elő volt készítve a fo­Tizennyolc perc után szüle­tett a mérkőzés első gólja, Lőrincz egyedül tört kapura, a hazai védők nem tudták meg­állítani, s tizenöt méterről la­posan a hosszú sarokba lőtt, a vetődő Petranics kapus kezét érintve jutott a hálóba a pety- tyes. Továbbra is vendégek birtokolták többet a labdát, amit létszámfölényük indokolt is, de ahogy az lenni szokott, a hazaiak szereztek gólt. Ki lett volna más a gól szerzője — ezúttal fejjel —, mint a hazai­ak kedvence, Oláh. A gól­passzt a másik legjobb, Czap adta. Oláh közeli fejesénél Gere tehetetlen volt. A második félidőre — közös megegyezéssel — kiegészült a hazai gárda. Megjegyzendő: a szinte teljes létszámmal jelen lévő szabolcsi játékvezetői kar néhány szigorúbb tagja kifogá­solta Seregi sporttárs engedé­kenységét. A mérkőzések sportszerű, mondhatni barátsá­gos légkörben zajlottak, így ez a szabálytalanság másoknak nem nagyon szúrt szemet. A második félidőben mindkét gárda kicsit átalakult, de újabb érvényes találatot már nem tudtak szerezni. Balogh ugyan értékesített egy tizenegyest, de a játékvezető közbefújt, mivel a tizenhatoson belül tartózko­dott egy vendég védő. Ba- loghnak másodszorra már nem sikerült ismételnie, így maradt az 1-1. Ennyi volt az eredmény a hármas sípszó elhangzásakor is. Ekkor tizenegyes rúgások következtek, tíz rúgás után 3- 3 volt az állás, a következő kettőt mindkét együttes értéke­sítette, míg a hetedik körben Popovics hibázott, Hadházi viszont nem, így Nyírbátor végzett a harmadik helyen. gadásomra, de az érettségi előtt nem mertem föladni az iskolát. — Most nem „melegítették fel” a dolgot? — Rengeteg játékost enge­dett el a nyáron az ÚTÉ. Emi­att — és a közönség nyomásá­ra — úgymond nagy nevek után rohangáltak a vezetők. Nem kockáztattak az én leiga­zolásommal, mert nem ismer­nek a szurkolók. Sényőre egy plusz egy évet írtam alá, mi­vel azt ígérték az újpestiek, hogy jövőre ismét hallatnak magukról. Addig is jó megmé­rettetés az NB Il-ben futballoz­ni. — Miért távoztál Debre­cenből, mikor ott a fiatalokat előszeretettel játszatják az él­vonalban? — Nem olyan könnyű oda bekerülni! Nézd, én végigjár­tam azt a bizonyos szamárlét­rát, megfordultam a serdülő­válogatottban is. Két éve ját­szom jobb oldali emberfogó­ként, és szerintem — de így van ezzel a Loki-tábor is — ez a jelenlegi Debrecen lyukas posztja. Sok játékost kipróbál­tak a nyáron, engem nem. Pe­dig a keretben alig található olyan labdarúgó, aki alkalmas erre a feladatra. — Haragszol rájuk? — Nem, de lenne okom... Otthon játszhatnék, ám nem kapom meg a lehetőséget! Ugyanakkor sok, nálam fiata­A döntőben a két máso­dikvonalbeli csapat, Tisza­vasvári és Sényő mérkőzése következett. Sokan voltak kí­váncsiak arra, mit tudnak a sényőiek a tavasszal meglepe­tést meglepetésre halmozó gyógyszergyáriak ellen. Az Alkaloida gárdájára rá sem le­hetett ismerni, a csütörtökihez képest teljesen kicserélődött egyóttessel álltak harcba. Töb­ben emlegették, hogy a fakó játszik, ami ellen Szikszói mes­ter élénken tiltakozott, mond­ván, a szombaton szereplők közül bárki bármelyik mér­kőzésen ott lehet a kezdőben. A NB Il-es újoncnál az új fiúk nagy része is pályára lépett, csak a sérüléssel bajlódó7ávor álldogált felöltözve a játékos- kijárónál. No nem unatkozott, hiszen a tavasszal még Kis­várdán játszó fiút sorra szólí­tották meg a hazai szurkolók, hogy mi is történt vele. Köz­ben el is kezdődött a döntő. Tiszavasvári Alkaloida SE — Sényő FC 2-0 (1-0) Kisvárda, 600 néző, V: az 1. félidőben Veress, a 2-ban dr. Maróthy. Tiszavasvári: Simon — Sinka (Szűcs), Szarka (Gaica), Rékási, Havelant, Kurilco, Hegedűs, Bernáth. Fige, Hor­váth, Szilágyi (Rosu). Edző: Szikszai Lajos. Sényő: Varró — Szegedi, Szikszai (Karóczkai), Her­mann, Czövek, Rubóczki, Stefanik (Knoblok), Balogh, Capatina, Dudás, Krasznai (Ványi). Játékosedző: Ru­bóczki Tibor. Nem estek egymásnak a csa­patok, óvatosan kezdett mind­két tizenegy, bár a vasváriak­nál érezhető volt egyfajta bi­zonyítási vágy, hisz ha nem is labb, éretlenebb játékos a felnőttekkel edz. Persze, hogy bosszant a mellőzés. — Akkor te sem lehetsz pró­féta a saját hazádban? — Szerintem máshol mindig könnyebb befutni. Tegyük fel: a csapat igazol egy új játékost, akit azonnal a kezdőbe tesz­nek. Van egy-két jó meccse, és rögtön elájulnak tőle. Később visszaesik a teljesítménye, meg aztán, miután idegen, nem érzi sajátjának a csapatot, nem hajt szívvel-lélekkel. Nem ér­tem, miért nem inkább azok­ban bíznak, akik helyben akar­nak tenni valamit és lesik az alkalmat, hogy bizonyíthassa­nak. — A túlzott fiatalítás áldo­zatának érzed magad? — Nem. Az jó dolog, ha az egymást ismerők játszanak együtt és ráadásul fiatalok. Miért hozzanak külföldről va­lakit ha ott toporognak a tehet­ségek az öltöző ajtajánál. — A DVSC költségvetése jócskán alulmúlja a fővárosi vetélytársakét. Tehát a kény­szer szülte, hogy a saját neve­lésű labdarúgóihoz nyúljon. Akkor hol a hiba? — Ez jó értelemben vett kényszer. Az utánpótlás min­dig fontos. Ám nem értem, hogy sok játékost miért emel­nek ki, ha csak a juniorok közt jut hely számukra, és a kö­vetkező lépcsőfok elmarad. A probléma onnan ered, hogy a a fakó játszott, a most pályára lépők többsége a jövő heti rajt­nál nem lesz ott a kezdőben, hacsak nem mutat addig bom­ba formát. A Szikszai vezérel­te sényői hátvédsor elég ma­gabiztosan kezdett, Szikszai dicséretétől volt hangos a játékoskijáró, ahol a korábbi mérkőzés résztvevői felsora­koztak. Ennek ellenére a vas­vári együttesnek sikerült be­vennie Varró kapus hálóját, Horváth mintegy 14 méterről leadott lövését nem tudta meg­fogni a Nyírbátorból érkezett hálóőr. A gól egy védelmi megingás következménye volt, de utána is tartott a vasváriak enyhe mezőnyfölénye. Bár a sényőiek gyakran megszerez­ték a labdát, nem tudtak iga­zán veszélyes támadásokat ve­zetni. Capatina kicsit hátrébb húzódott, de kevés labdát ka­pott, akárcsak társa, Krasznai. Az újoncok ezúttal vérszegény támadásaikkal maradtak le a tavalyi sikercsapattól. így tör­vényszerű volt a vasváriak második gólja, amit Kurilco szerzett. A sényőiek már nem tudtak újabb sebességfokozat­ra kapcsolni, így maradt a vég­eredmény, 2-0. Ha a bajnoki rajtra Sényő támadójátéka fel­javul, komoly esélyekkel kezd­hetnek a hatvani gárda ellen. A gyógyszergyári együttes a nyár folyamán, úgy tűnik, még tovább erősödött. Kár, hogy idegenben kezdenek, bár ez kevésbé okozhat nekik gondot, mint egy évvel ezelőtt. A kupát tehát a Tiszavasvári Alkaloida nyerte, a torna leg­jobb kapusa Varró, a gólkirály Rosu (3), a torna legfiatalabb játékosa pedig a kisvárdai Kán­tor István. Sándor Tamásék utáni korosz­tály nem tud érvényesülni az NB I-ben, megrekednek az ígé­ret kapujában. Viszont a tizen­évesek a felnőtt keret tagjai, holott a mi generációnk beve­tése lenne a kézenfekvő meg­oldás. — Számodra visszalépés a második vonal, az, hogy Sé- nyőn folytatod? — Aligha. Velem azt közöl­ték Debrecenben: nem kell ide­geskedni, eljön majd az én időm. Mit tehettem volna? Vagy a tartalékokkal játszom, vagy jövök az NB II-be. És én inkább jöttem. Húszévesen ez sem lebecsülendő. Úgy tekin­tem, mint egy következő állo­mást, ahol a végcél az élvonal. Ebben reménykedem. Szeret­ném itt megmutatni, hogy érek valamit. — A szavaidból azt veszem ki, ha sikerül, nem a DVSC szerelésében fogsz debütálni az NB I-ben. A jelek erre valla­nak. — Pillanatnyilag így áll a helyzet. —- Képes lesz megkapasz­kodni a sényői csapat a másod- osztályban? ■— Az újoncok első számú célja, hogy ne essenek ki. Haj- tós, jó társaság a sényői. Miért ne bízhatnánk a sikeres szerep­lésben? Elöl ott van Capatina. rá építhetünk. Szerintem oda­érhetünk a 8—13. hely környé­kére. Egy emberfogó, akit vonz a katedra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents