Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-07 / 183. szám

1995. augusztus 7., hétfő

Birkózás

Pistár Bökönyből a világbajnoki dobogóra lépett

UJ KELET

„Robi egy kivételes eset” A sport mint életelem

Robi a vb-ezüsttel

Elsőként Radócz Jánossal, Pistár Robi mesterével beszélgettünk, aki több éves munkája révén, a nulláról indulva, egy országosan is jegyzett birkózócsapatot hozott létre.

—János, egy hosszú és fáradságos munka végére értetek. Gondoltad volna, hogy ez a munka ilyen gyümölcsöt terem:

— Őszintén bevallva, bíztam Robi képességeiben, és a budapesti kötöttfogású serdülő világ- bajnokságon a legjobb hatba vártam. A mezőnyt látva — ami igen erős volt, hiszen a volt Szovjetunió utódállamaiból szinte minden súlycsoportban 8-10 versenyző lépett szőnyegre, és ezek a fiúk fizikailag és fejben is igen jó erőt képviseltek — tanítványomnak konkrétabban a 4—6. helyet tűztem ki célul. Az, hogy Robi ilyen teljesítményt nyújtva beverekedte magát a világbajnoki döntőbe, és súlycsoportjának (40 kg) második legjobb birkózójának bizonyult, számomra is igazán meglepő volt. De azt is mondhatom, hogy a szakosztályvezetés és maga Pistár Robi sem számított ilyen jó eredményre. Utólag végiggondolva a történteket, reálisnak értékelem a második helyet, hiszen akik utána végeztek, azoktól Robi sokkal jobb birkózó.

— A szakmai hátteret nézve, mekkora munkát öltetek a világ- bajnoki felkészülésbe?

— Rengeteget. Úgy is fogalmazhatnék, hogy legalább annyi munkánk fekszik benne, mintha reggel 8-tól délután 2 óráig egy rendes munkahelyen dolgoztunk volna. Nagyon sok edzés, rengeteg fogyasztás, és természetesen Robi részéről nagyon sok lemondással járt ez a felkészülési időszak.

— Robit milyen különleges dolog „emelhette" ebbe a magasságba?

— Ő egy nagyon kivételes képességű sportoló. Talán úgy is fogalmazhatnék, ilyen adottságokkal százból egy versenyző születik. Ez most természetesen a mi szerencsénk, hogy éppen Bökönyben született Robi, és ezt hál’ istennek sikerült is kihasználnunk. Ezek a kivételes képességek: a gyerek hallatlanul nagy munkabírása, munkaszeretete, és nem utolsósorban a fejével sincs semmi baj, hiszen mindent felfog a legelső edzésen, emlékszik a különböző taktikai utasításokra. Emellé még egy nagy adag tehetség is párosul, amit ő kíméletlenül ki is használ. A hozzáállására sem lehet panaszunk.

Minden sportolónak az az álma, hogy világversenyeken a dobogó valamelyik fokára állhasson. Nos, ez az álom Pistár Róbertnek 14 éves korára valósággá vált, hiszen korosztálya második legjobb versenyzőjének bizonyult, s talán nem is érdemtelenül. Nézzük, hogyan vall ő maga a szerepléséről.

— Robi, legelőször is azt meséld el nekünk, hogy válogatott csapattársaid, illetve ellenfeleid egyáltalán tudták-e, hol „tették le" Bökönyt.

— Az ellenfeleim nem is sejtették, annyit tudtak róla. hogy itt, az ország keleti részében fekszik valahol. Azt meg álmukban sem gondolták, hogy a falum alig több mint háromezer lelket számlál. Annyit tudtak rólunk, hogy magyarok vagyunk, és talán dicsekvés nélkül mondhatom, éreztük, tartanak tőlünk egy kicsit. A válogatott csapatból egy

— A szakosztály életében mit jelent ez a világbajnoki második hely?

— A többi srácnál óriási sikere volt Robi eredményének, és további munkára sarkallja őket. Mindenki ilyen vagy hasonló eredményeket szeretne most már elérni, hiszen látják, hogy a befektetett energiának és az elvégzett munkának mindig megvan a végeredménye. Ráadásul szakosztályunkban Robi mellett több olyan gyerek található, akik képesek lehetnek nagyon jó eredmény elérésére. Itt nem feltétlen egy világbajnoki ezüstéremre gondolok, hanem egy esetleges világbajnoki helyezésre, illetve már a kontinentális versenyen való indulási jog megszerzése is nagy dolognak számítana.

— Robi most végezte el az általános iskolát. Hogyan tovább? Marad itt, Bökönyben és továbbra is a te irányításod alatt edz vagy enged a csábításnak, és máshol folytatja pályafutását?

— Levelező tagozaton fogja elvégezni a gimnáziumot Debrecenben, és így megvan annak a lehetősége, hogy továbbra is nálunk eddzen. Ezt úgy tudjuk megoldani majd, hogy három

páran tudták, hol található Bö- köny, hiszen már versenyeztek az általunk rendezett viadalokon, tehát vendégeskedtek Bökönyben. A túlnyomó többség viszont egyáltalán nem tudta, hogy merre található a falum.

— Ahogy haladtál a döntő felé, és egyre jobban szerepeltél, mi zajlott le benned, mire gondoltál?

■— Egyre jobban éreztem, hogy esélyem lehet a döntőbe kerülésre, és ha már ott vagyok, megpróbálok nyerni. Minél több meccs volt a hátam mögött, annál jobban éreztem, hogy itt még akár világbajnok is lehetek.

— A román ellenfeleddel szemben először vesztesként hoztak ki, majd a magyar válogatott óvásának helyt adva, végül is győztesként jöhettél le a szőnyegről.

— Nagyon le voltam törve a mérkőzés után, hiszen ezzel a

napot reggel edz, két napot pedig délután, de az is előfordulhat

— szeptemberben fog eldőlni -, hogy napi két edzést fog elvégezni Robi. A magyar mezőnyben valószínűleg nem igazán lesz ellenfele saját súlycsoportjában, így nekünk már a mostani felkészüléstől kezdve a nemzetközi mezőnyre kell koncentrálnunk. Ennek végcélja a jövő évi iráni világbajnokság, ahol — most már a mezőny ismeretében

— Robitól egy újabb szép helyezést várunk.

— Neked mint edzőnek mit jelent az ezüstérem?

— Bizonyos elégtételt jelent számomra, bár senkin nem akarok és akartam revansot venni, ez inkább a munkámra vonatkozik. Én azt szerettem volna az indulásnál, hogy legyen egy nagyon jó csapatom, ami bejött, utána továbbléptünk, és a magyar bajnoki cím volt a cél, ezt is elértük, mindezek után már nem lehetett más, csak a világ- bajnoki indulási jog megszerzése, amit két versenyzőm is elért, s az már balszerencse, hogy Seres Attila az utolsó edzőtáborban megsérült, így nem lehetett ott a nagy találkozón.

vereséggel elszállt a döntőben való szereplés lehetősége. Belül éreztem, hogy ezen a viadalon jobb voltam az ellenfelemnél, és hál’ istennek az óvás után ez be is bizonyosodott, hiszen pontozással engem hoztak ki győztesen.

:—• Ezt a viadalt követte a svéd elleni birkózás, ahol fölényesen nyertél, majd erőnyerőként a döntőbe kerültél. Tudtál valamit iráni ellenfeledről?

— Nem sok mindent tudtam róla. hiszen most találkoztam vele először, és csak a verseny folyamán láthattam birkózni. Az az igazság, hogy a döntőbeli ellenfelem erősebbnek bizonyult nálam, hiszen a partnerhelyzetet én nem tudtam kihasználni, ő viszont sikeres pörgetést indított belőle. Megérdemelten lett ő a világbajnok, hiszen jobb volt nálam.

Minden város és település életében nagyon sokszor meghatározó szerepet játszik a sport. Nincs ez másként Bököny életében sem, hiszen a sporteredmények kapcsán nagyon sokszor felmerül a kistelepülés neve. Bököny polgármesterét, Jaksi Ferencet arról kérdeztük, hogy mit jelent a település életében Robi sikere, illetve a sport.

— A sport mindenféle szempontból olyan dolog, amit támogatni illik és támogatni is kell. Az eredményesség mellett az egészség megóvása is a tét, így minden településnek kötelessége segíteni a sportot, nincs ez másként Bököny életében sem. Községünk évtizedek óta nagy gondot fordít a sportolásra, hiszen a helyzetnek megfelelően mindig működtek különböző szakosztályok. Természetesen,

Ahhoz, hogy egy sikeres szakosztály működjön, elengedhetetlen feltétel egy jó képességekkel és kapcsolatokkal megáldott szakosztályvezető. Minden, ami a háttérben történik, az ő személyét dicséri, illetve némely esetben kritizálja. Nos, a bökönyi birkózószakosztály megtalálta Szálku Tibor személyében azt a vezetőt, aki tenniakarásával és fanatikusságával mindig és mindenkor a fiúk mellett állt, és — ha kellett — elhárította a felmerülő akadályokat. Nézzük, ő hogyan értékeli a bökönyi birkózás nagy sikerét.

— Nagyon nehéz működtetni ilyen kis faluban, mint Bököny egy birkózószakosztályt?

— A birkózók háttérmunkája mindig is nehéz feladat volt, de az utóbbi években ez csak egyre nehezebbé vált. A kezdet kezdetén „összetoboroztuk” a srácokat, és elmondtuk nekik az elképzeléseinket, ismertettük a rájuk háruló feladatokat. Hál' istennek, mint utólag kiderült, a srácokban tökéletes partnerekre találtunk, így megvolt annak a munkának az értelme, amit mi a háttérben végeztünk. Mindent megpróbáltunk biztosítani a fiúknak, amit ők egyre jobb eredményekkel háláltak meg. A versenyekkel kapcsolatosan mindig is akadtak nehézségeink, ezt jelen időben is értem, de ha nehezen is, a megoldásokat mindig megtaláltuk. Talán a legjellemzőbb erre a háttérmunkára, hogy a mostani budapesti serdülő világbajnokságra két birkózónk is eljutott, és a többi fiú is

mióta az ész emlékszik, futball mindig létezett, de ezenkívül található még községünkben asztalitenisz- és ökölvívó-szakosztály is, nem beszélve legsikeresebb szakosztályunkról, a birkózásról.

Fantasztikus dolog számunkra, hogy Pistár Róbert ilyen messzire eljutott, s ez valahol értékmérője is annak a dolognak, hogy milyen munkát végeznek el a birkózószakosztályon belül. Ez a siker doppingolhatja a többi sportágban tevékenykedőket is, és ez számunkra nagyon lényeges.

Komoly áldozatba kerül az önkormányzatnak, de ugyanez ‘vonatkozik azokra az emberekre is, akik tevékenyen részt vesznek a munkában. Versenysportként eddig csak az asztaliteniszt emlegethettük, de most már ehrészt vehetett nézőként a kontinentális viadalon. Igaz, hogy ez nem kevés pénzbe került, de megérte, hiszen aki ott volt, mind tapasztalhatta, hogy milyen is egy világbajnokság hangulata, valamint hogy az eredményességet tekintve hova kellene eljutniuk. Én mindig azt vallom, hogy az eredményesség és a siker nem múlhat a pénzen. Ha egy birkózónak (sportolónak) esélye van arra, hogy hazáját vagy szülőfaluját sikeresen képviselje, annak nem lehet nem megadni ezt az esélyt.

— Nagyon sok sportágban a szakosztályvezetők panaszkodnak, hogy szinte lehetetlen pénzt szerezni vagy — csúnyábban fogalmazva — koldulni az adott sportágra. Bökönyben is ilyen nehézségekbe ütköztök?

— Nem mindig jön össze a szükséges pénzmag, de ilyenkor benyúlunk a saját zsebbe, és onnan pótoljuk. Az más kérdés, hogy ha ezt követően mégis összejönnek a dolgok, akkor természetesen mindenki kiveszi a sajátját. Ha mégsem, akkor ezt a sportolóink érdekében le kell nyelnünk. Azt viszont nyugodt szívvel állíthatom, hogy a srácaink ezeket a nehézségeket nem érzik, hiszen még nem fordult elő olyan, hogy bármilyen ver- senyrőlanyagiak hiányában lemaradtak volna.

—Az elmúlt év zárásaként van beígérve valami jutalom vagy jutalomút a kis bökönyi birkózóknak?

— Igen. Augusztus elején a Balatonra utazunk, és a fiúk ott

hez csatlakozik a birkózás, mivel a fiúk kinőtték a tömegsport kategóriát. Robit hazaérkezése után komoly kis csapat ünnepelte, de tudom, hogy az iskolája még jobban meg fogja ünnepelni szenzációs eredményét.

Összegezve a dolgot, nekünk a sport — ha úgy tetszik — létkérdés, és valahol egy adott szinten életelem, mert Bökönyben az öregfiúk még a mai napig is összejárnak, és mérkőzéseket rendeznek illetve vívnak egymással. A szállított eredmények részünkre további kötelezettségekkel járnak, ehhez hál’ istennek a jónevű szponzorok is hozzájárulnak és segítenek. A sportra nem szabad sajnálni a támogatást, és mi a jövőben is segíteni fogjuk sportolóink felkészülését, illetve versenyeztetését.

pihenhetik ki a munka fáradalmait. Az elmúlt héten csütörtökön megtartottuk a záróvacsorát is, igaz, hogy ez nagyon családias hangulatban zajlott, hiszen nálam tartottuk, Radócz Jancsi hozta a tortát, amellyel megünnepeltük Pistár Robi sikeres szereplését, és egészen hajnalig beszélgettünk a fiúkkal.

— Választ kaphatunk arra, hogy mennyibe került a világbajnoki felkészülés a szakosztálynak?

— Konkrét összeget nem igazán tudok mondani, hiszen rengeteg felkészülési versenyen részt vettek a birkózóink, amelyek természetesen mind pénzbe kerültek. Ha valamennyire mégis pontosítani szeretném az összeget, akkor százezer forint körüli összeget mondhatok, de ez az összeg inkább több. Idetartozik talán az is, hogy bár került volna kétszázezerbe, csak Seres Attila is részese lehetett volna a világbajnokságnak. Egyébként Attila többe kerül, mint Robi, hiszen a sérülése után állandóan a Sportkórházat járjuk vele, és minden vizsgálatot illetve utazást finanszíroznunk kell.

— Robi sikere, mennyire fogja megkönnyíteni a szakosztály- vezetés dolgát?

— Megkönnyíteni nem igazán fogja, hiszen a mai pénztelen világban egy világbajnoki ezüstérem esetében sem lesz több a pénz, de kellemessé teszi munkánkat, hiszen bárhova megyünk és bárhol járunk, mindenütt csak gratulálnak és további jó munkát kívánnak. Ez pedig szenzációs érzés!

A sikerhármas (balról jobbra: Radócz János, Pistár Róbert, Szálku Tibor)

Fotó: Bozsó Katalin