Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-05 / 182. szám
8 1995. augusztus 5., szombat Hétvége KELET „Csak a gyereket akartam” A tortán két szál gyertya ég, az asztal roskadozik a mesekönyvektől, játékoktól. A kis ünnepelt boldogan szaladgál a másfél szobás lakásban, hatalmas mackót húzva maga után. Néha magára hagyja nagyszüleit a szobában, és beszalad a konyhába, ujját beledugja a csokitortába. Édesanyja jót nevet rajta, egyáltalán nem zavarják őt Vivien csínytettei. — Nagyon boldognak látszol — nézek rá a 28 éves asszonyra. — Hidd el, hogy az is vagyok. Sok rosszat kaptam az élettől, de ez a kicsi lány most mindenért kárpótol. — Ugye, csak ketten éltek itt? — Ha arra gondolsz, tényleg nem vagyok férjnél. Fiatalon már egyszer elkövettem azt a hibát, hogy egy férfihez kötöttem az életemet. — Annyira borzalmas volt az a kapcsolat? —Az első időkben nem, hiszen akkor nem is jött volna létre a frigyünk. A volt férjemmel egy autóvezető tanfolyamon ismerkedtem meg 19 évesen. Mindketten akkor szereztük meg a jogosítványt. — Szerelem volt első látásra? — Hát, nem egészen. Amikor az első órákat vettük, neki még barátnője volt. Nem sokkal később szakítottak, azután randevúztunk először. Fél évet udvarolt, majd úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk. — Milyen volt az esküvő? — Szerintem olyan, mint egy álom. Arra a napra, bármi is történt azóta, mindig elérzékenyülve gondolok visz- sza. Nem volt túl nagy lakodalmunk, de a habos ruhaköltemény, az óriási rózsacsokor és a háromemeletes torta nem hiányzott. Másnap hajnalban Zalakarosra utaztunk nászúira. — Mi történt, amikor véget ért az „álom” ? — Először albérletről albérletre jártunk. Aztán meghalt a nagymamám, és édesapám a megörökölt lakást nekünk adta. Azóta is itt élünk a kislányommal. Mindketten dolgoztunk, és ha kicsit szűkösen is, de megéltünk. Már-már kezdett helyes vágányra térni az életünk. Egyetlen dolog hiányzott csak, a baba. Ám ahányszor erről beszélni akartam a férjemmel, mindig azzal hárított el, hogy még mindketten túl fiatalok vagyunk O még egy kicsit élvezni akarta az életet, mielőtt családapa lesz. A szülei, akik elég konzervatív felfogásúak, teljesen egyetértettek vele. Ellentétben az enyéimmel, akik nagyon szerették volna már dédelgetni a kisunokát. —Mi volt közietek a fő gond? — A barátnői. Bevallom, én először nem is vettem észre, hogy megváltozott. Egyik reggel a kolléganőm azzal fogadott a munkahelyemen, hogy milyen csinos nővel látta a városban sétálni a férjemet. Nem nagyon izgatott a dolog, mert úgy gondoltam, biztos összefutott egy régi ismerőssel. Még akkor sem gyanakodtam túlságosan, amikor este nem tett említést a találkozásról. Egy délelőtt azonban saját szememmel is meggyőződhettem arról, hogy féltékenységem nem alaptalan. Egy könyvesboltból jöttek éppen ki, szorosan összebújva. Amikor később kérdőre vontam, még neki állt feljebb. Ettől teljesen kiborultam. Még egy szobában sem voltam hajlandó aludni vele, nem hogy ugyanabban az ágyban. O azonban, úgy látszott, hogy megváltozott. Virágot hozott, és kedves, figyelmes volt. Én, a balga meg természetesen bedőltem neki. Szép életünk azonban csak néhány hónapig tartott. Egyik nap haza kellett mennem néhány rajzomért egy tárgyalás előtt. Beléptem a lakásba, és olyan kép fogadott, amit eddig csak filmeken láttam. Férjem és kis barátnője félreérthetetlen testhelyzetben feküdtek a hitvesi ágyban. Ez már mindennek a teteje volt. Sírva rohantam el anyámékhoz, ahol megkaptam az első idegösszeroppanást. Apám és a nagybátyám mentek fel a lakásunkra, és felszólították a férjemet, hogy másnap estig minden holmijával együtt hagyja el a terepet. —Mit szólt mindehhez a férjed? — Sírva jött utánam, hogy békülésért könyörögjön. Édesanyám azonban rossz egészségi állapotomra hivatkozva nem engedte tovább az előszobánál. Ahogy jobban lettem, beadtama a válópert. Egy évvel később kimondták a válást és én egyedül maradtam a lakásban.-—Anyósodék mit szóltak a történtekhez? — Teljes mértékben a fiuknak adtak igazat. Szerintük csakis bennem lehetett a hiba, ha a férjem más nőt keresett. A válásunkat követően nem sokkal megszületett az első gyerekük... tőlem persze nem akart babát. — Borzalmas időket élhettél át. — Ez úgy is volt. Rémálmok gyötörtek, sokáig nem volt sem éjjelem, sem nappalom. Hosszú hónapokba telt, míg újra megtaláltam önmagamat. Két évvel később megj ismerkedtem egy férfivel. O is túl volt már egy váláson, így megértette az érzelmeimet. Semmit nem erőltetett, hagyta, hogy minden menjen a maga útján. Másfél év után estem teherbe tőle. Először meg sem akartam mondani neki, de anyukám azt mondta, ez nem lenne becsületes. Nagyon megörült a hírnek. Rögtön tervezgetni kezdte, hogy élünk majd ezután. Nem volt szívem kiábrándítani. Csak néhány nappal később mondtam meg neki, hogy elhagyom. Úgy éreztem, senki másra nincs szükségem az életben, csak a babára, akit a szívem alatt hordok. Nagyon megharagudott rám, hetekig felém se nézett. Aztán egy este összeültünk, és higgadtan megbeszéltünk mindent. Elfogadta az érveimet, csak annyit kért, hogy néha láthassa a gyereket. Természetesen nem mondhattam neki nemet. Havonta kétszer-háromszor eljön hozzánk, olyankor ajándékhalmokat hoz a kislányunknak. Mindig megkérdi, hogy miben segíthet, nincs-e valamire szükségünk. Tudom, hogy kemény dió lesz, de én egyedül akarom felnevelni Vivient. O&dves %atól Most meg csak egy-két apróságot. Örülök, hogy jól vagytok, kedveseim, én is jól vagyok, ha mindent bezárok, mert különben csak szédelgek ettől a nagy melegségtől. Ha hiszed, ha nem, akkor van a leghűvösebb ide benn, ha reggel huzatot csinálok, aztán mindent bezárok, bespalettázok, aztán csak este nyitom ki újra az ablakot. Egész éjjel nyitva hagyom, így jobban hűl a lakás. Idefenn lehet is, de ti csak azt hagyjátok úgy, amin rács van, nehogy valami rossz ember bemenjen. Mondod, Katókám, hogy még mindig sok bajod van a főzéssel. Én csak azt mondom, ne csináljál belőle nagy gondot. írok majd még neked olyan receptet, ami nem szokásos, de gyorsan készül. Először is tarts otthon kész konzervet vagy mirelitet arra, ha valamit elrontanál vagy hirtelen kell az asztalra ennivalót tenni. Ott az a sok konyhagéped. De hiába az a szép masina, ha a szekrényben tartod, mert akkor biztos lusta leszel elővenni egy kis zöldségvágáshoz. Pedig arra is való az! Pakolj úgy a konyhában, hogy a kezed ügyében legyenek. ízesítéshez tarts paradicsom- konzetvet, fokhagyma-, hagyma- és paprikakrémet. Legyen szárított vagy fagyasztott zöldséged, petrezselyemleveled, kaprod is. Meg leveskocka, az sok mindenre jó, nem csak ízesítésre. Csinálhatsz mindenféle mártást, levest ezzel-azzal a betéttel. Aztán ott van a szárazbab, a sárgaborsó, a lencse. Egyáltalán nem muszáj őket éjszakára előre beáztatni. Gyorsabb, ha úgy, keményen forró vízbe teszed, három-négy percig főzöd és egy órát állni hagyod, hogy a víz ellepje. Azután készíted, ahogy szoktad. Mostanában olyan sok csodaféle edényt látok a tévében, de a kukta, az valahogy nincs divatban. Pedig jó találmány az. Gyors, nincs olyan szag meg gőz vele a konyhában. Ha van kuktád, sose töltsd kétharmadnál jobban, hadd maradjon hely a gőznek. Ha hamarabb akarod kinyitni, állítsd a kuktafazekadat hideg vízbe, ha elkészültél. No, hát vannak ilyen kicsiségek. amik úgy járnak a fejemben, aztán, amikor a papírhoz ülök, olyan nehezen jutnak eszembe. Azért majd legközelebb is írok ilyeneket, jó? Ölellek benneteket: Emmi nénéd Antireklám gyermekszemmel Első kép: Teregetünk. A fiam (4 éves), a lányom (1,5) meg én. Előkerül egy póló — rajta egy folt. Mutatom nekik: látjátok, ezért kell óvatosan inni a kakaót, mert nem megy ki rendesen a mosásban! Fiam gondolkodás nélkül rávágja: hát mert nem jó mosóporral mosod. Vegyél olyat, mint a tévében... Második kép: Este, nem sokkal a mese előtt ülünk egymás mellett, és nézzük a tévét. Autócsoda gurul, süt a nap, és mindenki mosolyog. Marci megszólal: ez sokkal szebb kocsi, mint a mienk. Úgyis ellopták a Trabantot, én vennék egy ilyet... Hát igen — a reklám. A gyerekek kedvenc műsora: dallamos zene, fülbemászó ritmus, ragyogás, fehér fogsorok, szép nénik, bácsik, gyerekek, kutyák meg macskák. És már lelkesen éneklik is, hogy „férfiasán tökéletes” meg „a mosógép is tovább él” meg hogy „mindegyik táblában egy jó pohár tej”. Még szerencse, hogy nem a gyerekek dolga a bevásárlás. Cseppnyi kétségem sincs afelől, hogy milyen mosóport, rágógumit, súrolóport, fogkrémet és majonézt választanának, a tisztasági betétről nem is beszélve. Szóval a vásárlás a mi dolgunk, és ahogy a statisztikák is mutatják, egyre többünknek van elege az ócska rajztrükkök- kel „ecsetelt” mosási — és egyéb — csodaeredményekből és a lelkes háziasszonyokból, legyenek azok csúnya öregek vagy szép fiatalok, esetleg ezek bármilyen kombinációja. Szóval csak azért sem azt a mosóport vessszük le a polcról, mert egyébként sem kívánjuk benne megfizetni sem az előbb említett hölgyeket, sem a szlogenírókat, sem a drága műsoridőt. És amikor a gyerek megkérdezi, hogy a húga miért nem olyan pelenkában jár, mint az az aranyos ott, a tévében, akkor a mi dolgunk helyretenni a reklámot is. Őszintén szólva, egyszer azért én is hasznot húztam a reklámból. Amikor Marci nagyon köhögött, csak egyvalamivel tudtam rávenni, hogy engedje bekenni magát; a küzdelem végső érveként előhoztam: de hiszen tudod, ez a „mellemre is, mami”. És persze, ez hatott. Ettől függetlenül az a véleményem, hogy a reklámnak is megvan a maga „jól megérdemelt” helye gyerekeink információval telezsúfolt kis agyában. Egyszer tényleg érdemes róla elbeszélgetni. Mi is megtettük. Marci készségesen elfogadta érveimet arról, a reklám az arra van, hogy rábeszéljen bennünket, AZT a bizonyos mosóport, fogkrémet, stb-t válasz- szűk, ha már úgyis veszünk valamilyet. Sőt, mi több, arra is rá akar venni bennünket, hogy olyasmit is megvegyünk, amire semmi szükségünk nincs. Mióta pedig egyszer megkóstolt egy — a képernyőről olyannyira áhított — „nem mondomanevét” üdítőt, azóta ritkán hangzik el az „én is vennék ilyet”. Megnézzük a reklámokat, mosolygunk, talán dúdolunk is vele, végül cinkosan egymásra nézünk, mert tudjuk, hogy az egész csak egy játék. Nagy Yvette 7 old patika a vöröshagyma Általában ismert, nálunk egyes vidékeken speciálisan termett konyhafűszer. A gumó héja vékonyabb, vastagabb, egymást szorosan fedő részekből áll. A gumóját használjuk fel, leginkább nyersen, de szárítva is forgalomba kerül. Hatóanyaga: illóolaj, citromsav, inulin, pektin, pentose, allyrhodanid, sulfidok, fluor. Á hagyma étvágygerjesztő és vizelethajtó, ha nem sokat eszünk belőle. Altesti bántalmaknál, gyermekeknek különösen bélférgeknél tejben főzött hagymát adunk. Vizelési zavarnál mézzel keverve és rozmaringgal főzve vizelet-elválasztó háziszert kapunk. Nyitott, gennyező sebre, megkeményedett mirigyekre pirított hagymát rakjunk fel. melynek hatása tisztító, érlelő. Köhögés és torokgyulladáskor igen jó hatást fogunk elérni, ha mézzel, cukorral szirupot főzünk belőle. A besózott hagyma levet ereszt, mely elsőrendűen alkalmas fagyás gyógyítására, oly módon, hogy ezzel a lével a fagyott helyet bedörzsöljük. Reumatikus fülfájásnál 1-2 csepp felmelegített hagymalevet csepegtetünk a fülbe. Tejjel és mézzel megfőzve szem- kötőhártya-gyulladást és köny- nyezést mulaszt. Bőrbetegek ne éljenek vele. Szoptató anyák lehetőleg kerüljék a hagymás ételeket, mert az illóolajok átmennek a tejbe! í Bodnár Enikő 1 éves Dáné Tibiké Balázs Beatrix másfél éves Vasas Nikolett és Kitti 3 évesek
