Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-05 / 182. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. augusztus 5., szombat 5 (H)arccal a vasút felé? Naponta olvashatunk a megnövekedett záhonyi kamionforgalom kapcsán a MÁV fuvaroztatói szerepéről. A Záhonyi MÁV Átrakási és Raktározási Igazgatóság a vasutasnapon ünnepelte elődje, a Gépesített Rakodási Főnökség alapításának 25. évfordulóját. Ennek apropóján beszélgettünk Hercegh Gábor igazgatóhelyettessel: — Milyen keretek között ünnepelték a negyedszázados jubileumot? — Az ünnepségen megtisztelt bennünket jelenlétével Kukely Márton, a MÁV átrakási igazgatója, meghívtuk az eltelt 25 év alatt cégünk élén álló vezetőket, az önkormányzatok és más hatóságok vezetőit és végül — de nem utolsósorban — az ágcsernyői és a csapi kollégákat is. — Mi jellemzi ma a záhonyi átrakási igazgatóság helyzetét? — Sajnos, az ünneplésen túl szembe kell néznünk a mindennapok gondjaival. A rendszerváltást megelőző időkhöz képest nemcsak az átrakandó árumennyiség csökkent, hanem sorra alakultak a környéken tárolóhelyek a különböző áruk széles nyomtávú vágányról kes- kenyre (és fordítva) történő közvetlen átrakására — például a faáru vagy a hűtőházakban tárolt alma —, amellyel csökkent a MÁV kapacitásának kihasználtsága. Nehezíti a helyzetet — a piacgazdaság követelményeihez képest kissé merev — a díjszabási rendszer használata is, aminek eredményeként a jobb „költség-viselésű” áruk átrakásától gyakran elesünk. —Jelent-e kitörést a jelenlegi helyzetből az Önök által egy évre kezdeményezett gazdasági társasággá alakulás? — Az eredeti elképzelés egy tőkeerős fuvaroztató céggel való társulás volt, ahol meglévő eszközeink apportként bevihetővé, a társaság törzstőkéje pedig beruházási-fejlesztési forrássá válhatott volna. Sajnos, tavaly a kezdeményezést egy kormánybiztosi döntés következtében nem válthattuk valóra, pedig a vasúti átrakással párosuló fuvaroz- tatási tevékenység rugalmassá tétele több ok miatt is sürgető kérdés. A már említett tárolóházak létrejöttén túl az is indokolná, hogy a MÁV-ot, mint országos szervezetet irányító adminisztratív utasítások Hatalmas géppark van gyakran kerülnek ellentétbe a piaci követelmények diktálta valósággal, így megkötik a kezünket az üzletszerzés terén. Egy gazdasági társasági forma segítséget nyújtana speciális jellegű szolgáltatásunk kiszélesítéséhez, mivel nem illeszthető be teljes mértékben a vasút feladatkörébe. A MÁV gazdasági társaságként, cégünk a piaci tevékenység következtében önfenntartóvá válhatna, és nem lenne szüksége a jelenlegi központi támogatásra. — Az oly sokat hangoztatott Záhonyi Vállalkozói Övezetben milyen szerep vár a MÁV-ra? — Az erről szóló kormányhatározat egy pontja javasolja, hogy a vállalkozói övezet kialakítása során a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank által létrehozandó gazdasági társaság és a MÁV Rt. kölcsönösen működjenek együtt, ennek konkrét formái november 30-ig kerülnek kidolgozásra. Talán ezért is bízom benne, hogy — a megye talán legnagyobb létszámú munkaerő-foglalkoztatójaként — nem kényszerülünk nagyobb mértékű létszámcsökkentést végrehajtani, fuvaroztatói megrendelés hiánya miatt. Baráth Andrea Megéri?! Sokan mondogathatják a megyében, hogy ilyen is csak Magyarországon történhet meg, hogy 27 millió 570 ezer forint „csak” úgy kisétálhat egy bankból. Persze az elkövetőik) mindig a legegyszerűbb módszert választják, annál is inkább, mert a klasszikusnak számító, kasszafúrós technikán alapuló mackózás felett kicsit már eljárt az idő. A tettes(ek) már árkon-bok- ron is túl lehetnek, pláne, ha a magukkal vitt bankók sorszámozottak voltak, s mert erős a gyanú, hogy volt közöttük bennfentes, úgyhogy erről a számukra fontos dologról kellően tájékozottak lehettek. Ez esetben nincs túl sok választásuk, mert csak olyan ország jöhet úticélként szóba, amivel Magyarországnak nincs kiadatási szerződése. Többek között ilyen Brazília is, ahol egy rossz feketepiaci átváltással is közel 200 ezer amerikai dollárra tehetnek szert, ami már tökéletesen mindegy, hogy sorszámozott vagy sem. Lehet, hogy a bankók nem is voltak regisztrálva, ami elképzelhető, mert ekkora összegnél elég bonyolult dolog ezt végigcsinálni. Ebben az esetben a legrövidebb úton el kellett jutniuk, például Svájcba, ahol a banktitok fogalmát annyira szigorúan veszik, hogy szinte a betétes nevét sem kérdik, csupán egy kóddal azonosítják a személyét. Ehhez a variációhoz gyorsaságra és némi német nyelvtudásra lenne csak szükség, ami az oda- úton is elsajátítható. Tegyük fel, hogy e kirándulás után visszatérnek a tet- tes(ek), besétálnak a legközelebbi rendőrőrsre, vagy már a határon csuklójukat előre tartva közük: a lelkiismeretünk ide vezetett és az elkövetett bűntettet beismerjük. Mi történik ilyenkor? A bűnükre kiszabható szabadságvesztés legfeljebb nyolc év, mivel minősítetten nagyértékű lopásról van szó, ami az alkalmazotti viszony miatt — szélsőséges esetben — nevezhető sikkasztásnak, illetve hűtlen kezelésnek. Ha büntetlen előéletűek és erkölcsileg — visszamenőlegesen is — feddhetetlenek voltak a tettes(ek) ezzel a beismeréssel legfeljebb két évvel csökkenthetik a szabadságvesztésüket. A letöltendő hat kerek esztendőből négyet „királyként” lehúznak — ekkora ösz- szegű balhé után ez a titulus jár odabent —, s a jó magaviseletük miatt a fennmaradó harmadrész büntetést elengedik nekik. Persze meg sem említettük az esetleges sztárügyvédi, büntetéscsökkentő trükköket a nincstelen gyermekkorról és a született kleptomániáról. A pénz természetesen soha nem kerül vissza a bankba, mert állításuk szerint, például elúszott az egész egy kaszinóban. Őrült pech. Szabadulva, a svájci bankszámla és egy csóró külföldi balek segítségével alapíthatnak egy vegyesvállalkozást itthon, s addig jól élnek belőle, amíg meg nem halnak. Ez utóbbi nem kitaláció, hanem a gyakorlat. Pont, ennyi. Elutasították a cigány önkormányzatot Rakamaz, városi rang nélkül Meghökktenő napirendet tárgyalt július 5-ei ülésén Rakamaz Nagyközség Cigány Kisebbségi Önkormányzata, így hangzott: Kezdeményezések elutasításának megtárgyalása. Meghívták a tanácskozásra annak rendje és törvényes módja szerint Pirint Frigyes polgármester urat is, aki bizonyára egyéb elfoglaltságai miatt nem tudott megjelenni. így aztán kölcsönösen elkerülték a gondok személyes tisztázását. A cigány képviselők mondták a magukét, ám nem volt, aki meghallgassa azokat, válaszoljon rájuk. Még szerencse, hogy a nagyközségi önkormányzat rendelkezik kábeltelevízióval, s annak vezetője „filmre” vette az ott elhangzottakat. S ha vette a fáradságot a polgármester úr, akkor visszanézhette, mit is mondtunk. Jóleső érzéssel vettem részt magam is Farkas Tiborral, az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnökségének tagjával és Horváth Ernővel, Nyíregyháza Megyei Jogú Város Cigány Kisebbségi Önkormányzatának elnökével e gondosan előkészített, s valóban a kompromisszumokat, a megértést kereső beszélgetésen Balogh László, Horváth József cigány képviselőkkel és az elnökkel, az igazán felkészült Balogh Alberttal, aki megalapozott elemzésekre támszkodva a témák széleskörű ismeretében adta elő a napirendet. Elmondta: négy javaslattal fordultak a települési önkormányzathoz, illetve Pirint Frigyes polgármesterhez. Ezek: Titkos vigyázok? Elsősorban a megyeszékhely lakóit — és persze a rendőrséget, valamint a sajtót — hozta lázba a Magyar Hitelbank Rt. nyíregyházi kirendeltségén nemrégiben történt esemény. Ugyebár huszonhét és fél millió forint szőröstül-bőröstül (és biztonsági őröstül) egyik napról a másikra eltűnt. Megindultak a találgatások és természetesen a nyomozások. Nemcsak a rendőrség, de a sajtó munkatársai is keresgéltek — és persze találtak is. Nem volt nehéz dolog megtalálni azt a biztonsági céget, amelynek alkalmazottja tűnt el a bankfiókból. Lapunk és a Kelet- Magyarország is beszélt a cég debreceni irodájának vezetőivel, akik kérték — ki tudja miért? —, hogy a biztonsági szolgálat nevét az újságokban ne említsük. Laptársunkkal együtt a kérést tiszteletben tartva nem írtuk le a homályban maradni akaró biztonsági szolgálat nevét. De nem is kell! A bank Egyház utcai fiókja előtt sétálva a bejárati ajtóban ácsorgó őrök — oldalúkon táskányi stukkerrel — egyenruháján verébnyi betűkkel virít a titokzatos csapat neve. KvZ 1./ Miután immár 15 esztendeje semmire nem használják a mozi épületét, adják át kulturális célokra a cigány önkormányzatnak. (Megjegyzés: Rakamazon nincs mozi) 2./ Hasonlóan kértek egy használaton kívüli iskoklaépületet, hogy kezdjenek valamiféle, a munkanélküliség enyhítését szolgáló tevékenységhez. 3./ Kérték, hogy a NET-törvény- ből fakadóan biztosítsanak a cigány önkormányzat részére bizonyos összegű költségvetést, pontosan 1,5 milliót kértek. (Rakamaz 163 millióból gazdálkodik.) 4./ Rakamaz lakossága 5700, ebből 570 cigány. Felmérésekkel bizonyították: a cigányok 80 százaléka munkanélküli, az iskolások száma 124, óvodába 24-en járnak. A nettó jövedelem nem éri el a 4 ezer forintot. Kérés: biztosítsanak ingyenes étkeztetést a cigány gyerekek részére. Valamennyi kezdeményezésüket elutasították. Ám ugyanakkor többször elhangzik: „Mutassatok fel valamit, majd akkor támogatunk benneteket!” Szerintük ez így lehetséges? Aligha. Talán közeledni kellene egymáshoz, s azt keresni. hogyan tudják segíteni a cigány önkormányzatot a NET-törvény értelmében, amelynek végrehajtása kutya kötelessége a rakamazi önkormányzatnak is. S mindezt miért teszem szóvá? Mert elfogadhatatlan a kapcsolat, ami a települési és a kisebbségi ön- kormányzat között van. Az nem elegendő, hogy amolyan, még az iskolai cimboraságból maradt barátság (ha annak lehet nevezni!) van a polgármester úr és a cigány önkormányzat elnöke között. Ebből nem profitál a cigány önkormányzat. Kár. Már ezért is érdemes volt tollat fogni. Ám még inkább a rossz hír miatt, amelyet a Kis- Kelet július 13-ai számában olvastam Álom marad a városi rang cím alatt. Eszerint a rakamazi képviselő-testületnek június 29-én bejelentette a polgármester, hogy a köztársasági elnök nem adományozott városi címet Rakamaznak. Vagyis eszerint nem felelnek meg azoknak a követelményeknek, amelyek e rangra predesztinálják. Nem tudom, milyen kritériumoknak kell megfelelni ahhoz, hogy egy település városi rangot kapjon. Egy érdemi javaslatom azonban a jövőre vonatkozóan lenne. A rang odaítélésénél a követelmények sorában kritérum legyen az is, hogy az illető község önkormányzata és kisebbségi önkormányzata (cigány, horvát, román, szerb, német stb.) között kiegyensúlyozott-e a viszony, a község önkormányzata, polgármesteri hivatala megtartja- e a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényt, aszerint él és cselekszik-e? Lehet, hogy nem olyan sokára talán kritériumként ez is szerepel majd a városi rangot kérelmező iratban?! Farkas Kálmán, az Országos Cigány Önkormányzat alelnöke Szerkesztőségünk szívesen közreadja a megszólított véleményét is.
