Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-05 / 182. szám

UJ KELET

Megyénk életéből

1995. augusztus 5., szombat

3

Gazdajegyzők (4. sz. körzet)

Rudolf Károly

Rudolf Károly gazdajegyző 1955-ben született, Rakama- zon nevelkedett, középiskolába Tokajba járt, majd a nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola üzemszervezési szakán szerzett diplomát. A főiskolai évek után a rakama- zi Győzelem Tsz-ben helyezkedett el, ahol több mint másfél évtizedet töltött különböző munkaterületeken.

hogy más-más lehetőségek birtokosai, s e feltételek megléte, illetve annak hiányosságai hamari eredményekben is kifejeződnek, vagy sokukat újabb választás elé állíthatják. Véleményem szerint itt a gazdák magasan képzettek, korábban is nagyon komolyan „háztájiztak”, s az óriási új almatelepítések továbbra is a termelői kedv1994. márciusától a jelenlegi körzetében falugazdászként tevékenykedett, így a július 1-i gazdajegyzői bemutatkozása csak formális aktus volt az öt településen.

Fogadóóráit a következő hetirend szerint tartja: hétfőn Szabolcs 8-tól 11 óráig; Tímár 11-13 óráig; kedden Rakamaz 8-tól 15 óráig; szerdán megyei értekezletek; csütörtökön Tiszaeszlár 8-tól 11 óráig; Tiszanagyfalu 12-15 óráig; pénteken (ügyintézésre fenntartott nap). Az öt település polgármesteri hivatala megfelelő segítséget nyújt számára, s a segítség- adás jellemző a régió agrár- szakembereire is.

Rakamazon és Tímáron az almatermesztés mellett a burgonya a meghatározó — kezd a sorjázásba Rudolf Károly, míg az említett két település és Tiszaeszlár a szarvas- marhatartásban, a tejtermelésben is jeleskedik. Óriási előnyt jelent, hogy e terület rendelkezik öntözési lehetőséggel, a Rakamazi Öntözőfürt Szövetkezet cégbejegyzése ez év elején megtörtént, ahol az elnöki feladatokat is én látom el. Az öntözőfürt tulajdonosai magánszemélyek és jogi személyek egyaránt, az öntözött növénykultúrák pedig főleg burgonya, paradicsom, uborka és paprika. Csak uborkából több, mint tízhektárnyi terület volt! Almából szívszorítók a terméskilátások, a tavaszi fagy mérhetetlen pusztítást okozott a gyümölcsösökben. A kalászosok termésátlagát egy kicsit túlbecsültük, egy eső még hiányzott, a várt rekordtermések elmaradtak, azért denincs okunk panaszra.

A körzetben élők szorgalmának hírneve a megye határain is túlmutat. Minden túlzás nélkül mondom: örömmel vették ki a földet, s szeretik azt, amit csinálnak. Igaz,

ről és szándékról árulkodnak.

A gazdajegyzőségről szólva: rengeteg szaladgálást igényel. A nézetem, hogy egyetlen ember öt-tíz település feladatát nem képes maradéktalanul ellátni, illetve kellőképpen átlátni. A kívánatos megoldás az lenne, ha minden település egy-egy agrárszakembert tudhatna magáénak e feladat ellátására. Ami a támogatási rendszert illeti, az nem mindig következetes és célirányos, értem ezalatt a legutóbbi kormány- rendelet módosítását (86/ 1995. VII. 14 Korm. rendelet) A körzetben 120 vemhes üszőre van, lenne támogatási igény — az egyedek után a korábbi húszezer forintot most 35 ezer forintra srófolták fel —, ám a megyére leosztott keretből a korábban megállapított húszezer forintos támogatási összeget sem tudták biztosítani minden — jogos — igénylőnek. Ez pedig nem a legtökéletesebb ösztönzési forma. Remélhetően e támogatás végül is pozitív irányba fordul.

Igen fontos jövőbeni feladatomnak tartom olyan feldolgozók, felvásárlók kutatását, akik a termelés, tenyésztés finanszírozásába is besegítenek, ezzel a termelők kockázata is csökkenne. Lehetőség szerint a területen lévő erő- és munkagépek kalákában való működtetését is szeretném megszervezni-koordi- nálni, ezzel is segítve a kezdeti eszközhiányok pótlását, illetve az erre rászorulók működési ellehetetlenítésének megakadályozását.

Rudolf Károly Rakamazon él, felesége a helyi általános iskola tanára, két fiuk van, Gábor negyedikes, Tamás másodikos lesz, s az iskolakezdést — mondani sem kell — mindketten fölöttébb várják.

Lefler György

Mátészalkai körkérdés a fizetőparkolókról

Augusztus elseje óta Mátészalka városközpontjában számos helyen fizetni kell a parkolóhelyért. Azóta szemmel láthatóan csökkent a leállni vágyók száma, legalábbis a „pénzes” helyeken. Az Új Kelet augusztus másodikán öt kérdést tett fel néhány embernek, amelyek a következők voltak:

1. Mikor tudta meg, hogy fizetőparkolók lesznek Mátészalkán?

2. Tudja-e, mikor és mennyit kell fizetni?

3. Ön szerint miért vezették be a rendszert?

4. Támogatja ennek létrehozását?

5. Fizetni fog, vagy keres olyan helyet, ahol ingyen parkolhat?

Csíki Antal

Hogy ne csak az autósok mondják el véleményüket, ezután a fodrászszalon előtti járdán átsiető, alaposan megrakott fiatalembert állítottam meg. Csíki Antal mátészalkai, és bár most gyalogosan kelt útra, ő is érintett.

1. Most, vagyis ma. Láttam a táblákat, de nem igazán figyeltem rájuk.

2. 150 forint egy óra, vagy hogy van ez?

3. Miért? Gőzöm sincsen, talán hogy pénze legyen a városnak, de ez szerintem hülyeség.

4. Én is szoktam parkolni, úgyhogy nem.

Dienes Lajos

4. Én nem támogatom.

5. Beállók egy olyan kis utcába, ahol nem kell.

Nagy Zoltán erdész.

1. Ezelőtt néhány héttel, a képújságból és a helyi lapokból.

2. Azt hiszem, 15 forint óránként. Nem nagyon tudom, nekem bérletem van.

3. Nem tüdőm, de azt taEgy piros Ladában ülő férfi várakozik. Gere Lajos informatikus, mátészalkai lakos.

1. Korán megtudtam. Speciális helyzetben vagyok, mert engem bízott meg a nyomda a parkolójegyek megszerkesztésével.

2. Fél óra 15, egy óra 30 Ft, azt hiszem. Nem nagyon maradt meg bennem, azt tudom, hogy a heti bérlet 500 Ft., a negyedéves 2500, a féléves 5000, az éves pedig 10 ezer forint.

3. A városnak ez bevételi forrást jelent, de tegnap és ma, ahogy figyeltem, nagyon megcsappant az autók száma.

4. Igazából nem nagyon lenne szükség rá, bevételt szeretne az önkormányzat, de nem tudom, mennyi eredménye lesz.

5. A városba általában biciklivel szoktam föltekemi, csak ritkán jövök autóval. Ha azzal jövök, meg fogok állni 50-100 méterrel arrébb, ahol nem kell fizetni. Nem az a 15 forint számít, az nem vágja meg nagyon az embert, inkább elvi okokból.

pasztalom, hogy sokkal kevesebb a parkoló, mindig van helyem.

4. Azt nem mondom, hogy támogatom, nekem annyival jobb, hogy van helyem, de eddig is le tudtam állni, ha akartam.

5. Ha elköltözöm, biztos, hogy fizetek, mert nekem nem jár majd az ingyenes bérlet, ami az itt lakóknak.

Kéri Zsigmond Volkswagen Passatjának kormánya mögött ülKéri Zsigmond

5. Eddig is kerestem, vagy ha olyan, álltam, és jöttek az ellenőrök, akkor arrébb mentem.

Dienes Lajos mátészalkai, élelmiszerbolti eladó.

1. Három hete tudtam meg, az újságokból.

2. Ezt is tudom, szintén az újságokból.

3. Nyíregyházán, és más városokban is van, de hogy miért? Ezt a polgámester tudja.

dögéit. A többiekhez hasonlóan szívesen válaszolt a kérdésekre.

1. Tíz-tizenöt nappal ezelőtt, az újságból.

2. Körülbelül igen.

3. Szerintem anyagi okok miatt, egyébiránt más értelmét nem látom.

4. Hát... Nem tudom. Úgy válaszolok rá, hogy mindenütt elterjedt az országban, átvettek egy hagyományt. Hogy aztán szükségesnek tartom-e? Részemről nem, mert fizetnem kell érte, de végül is ez a díj kibírható.

5. Ha úgy leállók, hogy tíz, tizenöt percet ott kell töltsék, akkor fizetek. Ahogy járok- kelek a városban, érzem a hatását. Ismerem a butikosok kocsijait, azok állnak itt, akik érdekeltek aban, hogy egész nap itt parkoljanak. Az átmenőforgalom elhúzódik egyrészt a Szal- kay László útra, másrészt az Agrobank soron lévő, nem aszfaltozott útszakasz is tele van autókkal. Ott nem kell fizetni. Akinek parkolási gondjai lehetnek, az örül, mert ott áll meg, ahol akar, van hely. Nekem ez ilyen szempontból jó.

A Mega Plus diszkonttal átel- lenben egy fiatalember sétált le és fel. Karjára erősített karszalagja mutatta, egy jegyellenőrrel találkoztam. Nevét — ki tudja miért — nem árulta el, de azért válaszolt kérdéseimre.

1. Ezelőtt egy hónappal.

2. Ellenőr lévén, természetesen tudom, mennyit kell fizetni.

3. Ezt a polgármesteri hivatalnál kell megérdeklődni. Nagy város, a többiben is bevezették, gondolom, a költség- vetésnek kell.

4. Igen.

5. Nem keresek olyan helyet, mert nem nagyon van, ha pedig mégis, azok már reggel telítődnek.

— Fizetnek az emberek?

— Fizetnek, változóan fogadják. Van, aki örült neki, mert nem sajnálja azt a tizenöt forintot egy fél órára kifizetni, és így legalább van hely . Megoszlanak a vélemények.”

Dojcsák Tibor

„Kedves, természetes vidék ez”

Karen Kaliforniából

Egy névjegykártya van előttem. Bal felső sarkában az Amerikai Egyesült Államok címere, középen a név és a beosztás: Karen E. Volker, Gazdasági Osztály, Amerikai Nagy- követség. A névjegy kimért komolyságot sugall, olyan embert, aki sötétszínű nagy autókkal utazik, s mosolytalanul tárgyal gondterhelt tekintetű, fontos gazdasági szakemberekkel. Ezért igencsak meglepő volt, amikor Uszkán a valóban sötétszínű Fordból világosszoknyás, mosolygós, vonzó, fiatal hölgy szállt ki. A „magasnak” ígérkező vendég éppolyan volt, mint bármelyik „hazánk lánya”, mindössze akcentusa utalt arra, hogy nem magyar. Az uszkai- ak szemmel láthatóan pillanatok alatt a szívükbe zárták. Én pedig kedvem szerint azonnal Karennek szólítottam volna, ám protokoll is van a világon.

— Hogyan lesz egy amerikai lányból diplomata?

—- Nem könnyen. Kell hozzá egy kis kitartás és elszántság. Mindig szerettem volna külszolgálatban dolgozni. Barcelonában végeztem az egyetemet, történelmet tanultam. Ez nem lett volna elegendő a külügyi szolgálathoz. Ezért Washingtonban még két évet tanultam. Ezután jelentkeztem a kü- lügyhöz. Hatszá'zan voltunk a listán, ebből kétszáz számíthatott arra, hogy be is kerül. Volt egy írásbeli vizsga, a szóbeli

pedig egy napig tartott. Nagyon boldog voltam amikor kiderült: benne vagyok a kétszázban.,

— Hol dolgozott először?

— A férjemmel, aki szintén diplomata, Angliában töltöttünk másfél évet. Picit nehezíti a dolgunkat, hogy ritkán adódik olyan afkalom, amikor egy nagykövetségen egyszerre két munkatársra van szükség.

— Hogyan esett a választásuk Magyarországra?

— Mindenképpen a világnak erre a felére szerettünk volna jönni, mert errefelé mostanában fontos dolgok történnek. Úgy gondoljuk, itt szükség van ránk, itt tudunk segíteni. Annak idején szóba kerültek a balti államok, de végül is itt kötöttünk ki. Nem bántuk meg, nagyon jól érezzük magunkat.

— Állítólag a magyar nyelv elég nehéz. Ön mégis nyelvtanilag kifogástalanul beszéli, és nagyon választékoson használja, ismeri a szófordulatainkat...

— Igazán úgy gondolja? Ennek nagyon Örülök — mosolyodig'el boldogan. — Három hónapig intenzíven tanultunk magyarul otthon, Amerikában, azután további hét hónap következett Szegeden..

Ahogy az uszkai főutcán sétálva beszélgetünk, tehéncsorda jön velünk szembe.

— Nem találja kicsit egzotikusnak ezt a vidéket egy kaliforniai hölgy?

— Egyáltalán nem. Inkább természetesnek, kedvesnek.

A beszélgetés végén ismételten meg kell állapítanom: Karen diplomáciai eszköztárának egyik legfontosabb eszköze a nyíltszí- vűség és a mosoly. Mindezt kiválóan alkalmazza akár a Bokros-csomagról, a megélhetési gondokról beszélget az emberekkel. akár az uszkai cigánygyülekezet istentiszteletén mond rövid beszédet, vagy éppen aprócska cigánygyerekek fejét simogatja.

Kézy Béla