Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-30 / 203. szám
Labdarúgás 1995. augusztus 30., szerda UJ KELET NB III Nincs pánik Mátészalkán A játékvezetők megbeszélésén hallottuk Csalózás, sárgaság, ajándékosztás Maratoni hosszúságúra nyúlt a megyei játékvezetői kar hét eleji egyeztető diskurzusa. Két és fél óra alatt egy magára valamit is adó, hosszú távra specializálódott atléta vígan letudja a negyvenkét kilométert, ennyi idő kellett ahhoz, hogy a síppal bánók „kitárgyalják” bokros ügyeiket. A terem kicsi, a jelenlévők sokan voltak. És kifogyhatatlanok a témákból. Felvezetésként a Bakta- lórántháza—Mád mérkőzés a harmadosztályból. Ambrus László — amúgy a JB elnöke — ellenőri mivoltában rágódott Nagy Csaba játékvezető viselt dolgain, aki hibásan olvasta le a kottát, hamisan játszott hangszerén. Bűnlajstromán elmaradt büntetők, kiállítás (pedig a vendégek hatosa messze hangzóan „büdös csalózott”) szerepelt, nem csoda hát, ha alulosztályozta őt kirendelt felettese. Még ki sem sóhajtoztuk magunkat, Labancz András máris a Tiszalök—Levelek (megyei I. oszt.) meccs részleteit tárta a köz elé. Előzmények: két piros, tizenhárom sárga lap, bősz hazai szurkolók, vezetők, játékosok, rekordba illő színeskártya zu- hatag. — Úgy gondolom, a játékvezető saját magát minősíti ennyi lappal. A sárgákat meg lehetett ugyan ítélni, de a fegyelmezésnek más eszközéhez is nyúlhatott volna Józsa kollegám. A játékosok viszont nem voltak partnerek, igaz, azt sem mondanám, hogy durva lett volna a meccs — így Labancz partjelző. Józsa Sándor szép szál ember, hevesen gesztikulálva ontotta a szavakat. — Rengeteget szövegeltek a játékosok, nem ritkán nyújtott lábbal szálltak egymásba. A csapatkapitányokat magamhoz kérettem, de ez mit sem használt. A hazai edzőt el kellett küldenem a kispadról, főleg csapatával gyűlt meg a bajom. A tiszalöki klubelnök bejött az öltözőbe a mérkőzés szünetében, azt mondta: nem vezettünk rosszul. Közöltem vele, hogy ezt tolmácsolja a játékosoknak is, azzal távozásra bírtam. Kedden délelőtt aztán megcsörrent sportrovatunk telefonja, a vona) túlsó végén Balogh Tibor tiszalöki klubelnök jelentkezett. Közlendőjének természetesen helyt adtunk. — Nem akarom én bírálni a játékvezetői testületet, el kell hogy fogadjam Józsa döntéseit is. Az azonban már csípi a szemünket, hogy az a tiszalöki csapat, amely az elmúlt idényben kiérdemelte a legsportszerűbb csapat címét, ilyen elbírálásban részesüljön. Ki merem jelenteni, a játékvezető ellenszenvvel viseltetett játékosaink iránt, ezt ítéletei híven tükrözték. Remélem, senki nem hiszi, hogy csapatunk egy csapásra eldurvult volna, erről szó nincs. Valóban jártam az öltözőben, csak annyit kértem Jó- zsától: döntéseikor vegye figyelembe, hogy ötszáz nézőt tíz ember nem fog tudni visszatartani, különben meg tényleg nem kritizáltam működését. Végezetül szeretném megköszönni közönségünknek, hogy balhé nélkül elvonulhatott a játékvezetői hármas, a százötven várakozó szurkoló tüntetőleg tapssal fejezte ki véleményét, sőt még egy üveg bort is átnyújtottak Józsának. Az ellenőri jelentésben leírtak szerint a játékvezető nagy hibaszázálékkal bírálta el a szándékos és a játék hevében elkövetett szabálytalanságokat, továbbá túl szigorúan osztogatta a sárgákat, sokat tévedett a házigazdák kárára, nem tudta kézben tartani a derbit. Levegőben lógott a botrány. Emlékeztetőül: Tiszalök nyert. Alighanem nagy-nagy szerencsére! Utóiratként Anarcs—Nyír- ibrony a megye kettőből. A változatosság kedvéért a találkozó be sem fejeződött. Félbeszakadt a 65. percben. Ekkor 2-2-re álltak a küzdő felek, és éppen egy ibronyi gólt készült visszavonni Kása sípmester, amikor „beindult” a látogatók sportköri elnöke. A zászlóját magasba lendítő Benya mögé lépett, majd... köpött! Élek a gyanúperrel, hogy a szakvezetőnek erről homlokegyenest más lesz az előadott verziója. Pechére telibe talált. Innentől kezdve az eljárás a szokásos. Benya jelzett, Kosa érkezett, összedugták fejüket, a játékvezető vonakodott lefújni a meccset, de társa erősködött, végül jobb belátásra tért: a két legénységet a zuhanyzóba irányította. Koncz Tibor Suller Só megyei I. osztály Az eső, mint csodafegyver Miért „ragadt be a Záhony? Rosszul kezdte a bajnokságot a Mátészalka, hisz az első két mérkőzésen két vereséget szenvedtek. A hazai szurkolók ennek ellenére bíztak kedvenceikben, s a hűvös, esős idő dacára szép számú közönség gyűlt össze a hétvégi Mátészalka—Raka- maz mérkőzésen. Az első játékrész színvonala azonban elmaradt a várakozástól, a csapatok teljesítménye csalódást okozott a szurkolóknak. Pontatlan átadások és rengeteg szabálytalanság jellemezte az első 45 percet. Az önbizalomhiányban szenvedő hazaiak alig-alig vállalkoztak, középpályásaik gyorsan szabadultak a labdától, míg a vendégek — különösen a vezető góljuk után — a biztonságra törekedtek. Jellemző, hogy a kapuk Bartha öngólján kívül nem. forogtak veszélyben, a kapusok végigunatkoz- ták az első félidőt. Fordulás után a vendégek kezdtek jobban. Többet birtokolták a labdát, pontosabban játszottak, s a félidő közepére enyhe mezőnyfölénybe kerültek. A 75. percben aztán tovább növelte előnyét a rakamazi legénység, s ettől kezdve már csak egy csapat volt a pályán. A hazaiak megrohamozták.a partjelzőt, mert szerintük Búzás a gólt megelőzően lesen kapta a labdát. Ez cseppet sem zavarta a vendégeket, s míg a szalkaiak a gól miatt méltatlankodtak, ők szép csendben újabb két gólt lőttek. Ez már sok volt a hazai nézőknek, s bosszúsan elindultak hazafelé. Bár ők is dühösek voltak a partjelzőre, azért elismerték, hogy a Rakamaz ennyivel jobb volt, mert Kósáéknak helyzetük sem volt a 90 perc alatt. A mérkőzés után szomorúan összegezte a látottakat Mitró Károly, a Mátészalka vezetőedzője: — Ahogy a meccs után nyilatkoztam, a vendégek minden tekintetben jobbak voltak — kesergett a tréner. — Az első gólt saját védelmünk hozta össze, de a második találatot szerintem les előzte meg. Ez a két elkerülhető gól megzavarta a játékosaimat, s utána már nem tudtuk azt nyújtani, amire képesek vagyunk. Sajnos már a találkozó előtt sem éreztem azt az elszántságot a fiúkban, amire szükség lett volna a győzelemhez. Ez a tétova, bizonytalan hangulat végigkísérte játékunkat a 90 perc során, s ezért tűntek a vendégek frissebbnek, gyorsabbnak. Mitro Károly: „Időre van szükségünk” — Három mérkőzésen három vereséget szenvedtek. Bőven van tennivalója. — Látom a hibákat, s tudom, hogy mit kell tenni. Sajnos a nyáron jelentősen meggyengültünk, meghatározó játékosok távoztak el csapatunktól. A helyükön játszó fiatalok tehetségesek, de időre van szükségük, hogy beilleszkedjenek. Elég fegyelmezetlenül játszunk, ezen a téren is javulnunk kell. Ezenkívül az egyéni felelősségvállalást is hiányolom, különösen a kulcsembereknél: Barthánál, Kosánál, Tóth Zolinál. — Nem szereztek még pontot. Nincs pánikhangulat a csapatnál? — Egyáltalán nincs pánik. Együtt, egymásért játszunk, s együtt is kell kilábalnunk a gödörből. Sajnos a szerencse is elpártolt tőlünk, de nekünk nem a szerencsében, hanem az elvégzett munkában kell bíznunk. Barczi Róbert Véget ért a hét szűk esztendő Csengerben! A csapat vasárnap kiadós verést mért a nyáron „nagyágyúitól” megszabadított, eleddig csak pislákoló Fehérgyarmatra (4-0), ezáltal az utolsó helyre taszajt- va ellenfelét. Megvan hát az első győzelem, a demecseri „tízes” emléke a múltba vész, a játékosok törlesztettek a szurkolókkal szembeni adósságukból. Juhász Zsolt középpályás, az együttes szellemi vezére is fellélegzett, amikor a mérkőzésről váltottunk szót. — Nem tudom, a gyarmatiak hogy vannak vele, de a mi szempontunkból többszörösen is jól alakult a meccs. Mindez kezdődött azzal, hogy esett az eső, ami serkentőleg hatott ránk. Tűrhetően bírta erővel a csapat, nekünk ugyanis a hiányos felkészülés miatt hátrányt jelentett volna a hőség. Fél óra után 2-0-ra vezettünk, ekkor a vendégek egy kiállítás következtében létszámban megcsappantak. Innen már nem lehetett kétséges a siker, még akkor sem, ha csapatunk is tíz emberrel fejezte be-« találkozót. A csereként beállt Gallyast három szabálytalan szereléséért szintén az öltözőbe küldték. — Akkor mégsem volt olyan sima a győzelem? — Ahogy vesszük. Első gólunk tizenegyesből esett. Beczőt vágták fel, azonban a gyarmatiak szerint a tizenhatoson kívül történt a buktatás. Én azt mondom: a játékos a nagy esés után olyannyira belül feküdt a büntetőterületen, hogy kizárható a tévedés. A másodiknál Szabó rosszul találta el a labdát, de az így is a hálóba tartott, a visszafutó védő kirúgta a kapuból, de már a gólvonalon túlról. A partjelző jelezte ezt, és beintésére Kozsla játékvezető megadta a gólt. A középkezdés előtt persze újra kitört a vita, a bíró odaszaladt a partjelzőhöz, aki kérdésére igennel válaszolt, tehát ő bent látta a labdát. — A szünetben miről folyt a szó? — Csaknem biztosra vettük, hogy most kell ütni a vasat, arról beszélgettünk: itt a lehetőség javítani katasztrofális gólarányunkon, ehhez jól jönne még egy-két találat. Szerencsénkre Fehérnek nagy napja volt, háromszor köszönt be — kétszer büntetőből —, ami megalapozta a győzelmet. — A közönség talán fejeteket is veszi, amennyiben a hozzátok hasonlóan nulla pontos Fehér- gyarmatot sem gyűritek le. — Hogyne. El sem akarták hinni, mikor híre jött, hogy 10- 1-re kikaptunk Demecserben. Most remélem, csökken harag- juk, elhallgat zúgolódásuk. Hozzátenném: idén először tudtunk azzal a csapattal kezdeni, amelyre a jövőben is építhetünk. Lassan helyrerázódunk, egyre többen vagyunk az edzéseken, ez a korábbiakhoz képest jelentős előrelépés. Kondíciónk arra elég, hogy hatvan percig bírjuk az iramot, a többi már nem csak rajtunk múlik. Merem állítani, a játékosanyag tekintetében ott kellene végeznünk a tabella első felében, csak az erő meglegyen hozzá. Koncz Tibor A tavalyi bajnokságban az harmadik helyen végzett a Záhony együttese, a mezőny egyik legjobb csapatának számított. Most, az új bajnokságban váratlanul (?) beragadt a rajtnál a ZVSC, amely három forduló után egyetlen elcsípett pontocskával a mezőny végén szerénykedik. Legutóbb a nyír- csaholyiak rabolták el a 3 pontot a határvárosból. Vajon mi történhetett a vasutascsapatnál? — Már a tavaszi szezonban is éreztük a baj előszelét — emlékezett vissza Erdei Árpád ügyvezető elnök. — A csapat leeresztett — gond volt a hozzáállással — és több megalázó vereséget is elszenvedett. Az akkori utolsó hat fordulóban csak hat pontot kapartak össze a fiúk. — De azóta volt egy nyári szünet... — Amely alatt csak gyengültünk. Az edzőkérdés elhúzódott, az érkezett Madalina edző is látta: komoly erősítés szükségeltetne. Hiszen öt kulcsember játékáról kellett lemondanunk, eltávozott a kapus Mónus, a balhátvéd Izájsz- kij, a jobbszélső Andropov és Onder S., de Kacsur L., szerepeltetése is kútba esett sérülése miatt. Mindössze egy meghatározónak bizonyuló labdarúgóval gyarapodtunk, Sípossal. Természetesen szerkezeti átalakításokat kellett véghez- vinnünk. A kapusposzton nincs igazi emberünk, Mónust nem tudtuk pótolni, a hátvédsoron is lehetne változtatni. Hiányzik egy irányító középpályás és eddigi egyetlen elért gólunk jelzi az első sorunk veszélyességét. — Ez nemvárt pontvesztéseket is hozott. — Rögtön az első meccsen otthon Leveleket gólokkal kellett volna megvernünk. Végül 0-0 lett a végeredmény, ez nyomot hagyott a fiúkban. — Vasárnap az újonc csaho- lyiak távoztak három ponttal a tarsolyukban a záhonyi pályáról, holott mindenképpen a győzelem volt az Önök célja. Hogyan alakult az összecsapás? — Egy jogos büntetőt a balhátvéd Pfeiffer értékesített, ezzel megszereztük a vezetést. Mondhatni saját magunkat vertük meg, mert visszaálltunk, túlságosan megnyugodtunk, kényelmesebbek lettünk. Következett két nagy védelmi hiba, így vereséget szenvedtünk az erős és keménységektől sem visszariadó nyírcsaholyiaktól. A játékvezető — aki jól látta el feladatát — két vendégjátékost is kiállított az utolsó öt percben. Azt kell mondjam, megérdemeltük, ami történt, remélem, okulunk ebből a találkozóból. Produkciójáért csak a gólszerző Pfeifert és Sípost lehet dicsérni, a többiek mélyen tudásuk allatt teljesítettek. — Ezek után mi várható? Reménykednek látványos feltámadásban? — Pánikhangulatunk nincs, viszont a szurkolók elégedetlenkednek. Szerdán két fiatal ukrán fiú érkezik hozzánk, ez reménykeltő. A társaságnak vissza kell szereznie a hitét, mert nehéz ellenfelek — Kisléta és Újfehértó — következnek. Csiky Nándor Eladó a Tottenham? Szenzációs hír jelent meg a The Sun című brit napilapban. Az újság értesülései szerint Alan Sugar, az angol labdarúgó-bajnokság élvonalában szereplő Tottenham Hotspur elnöke el kívánja adni klubját. Ara nem csekély: 50 millió font. — Elegem van az egészből! Komolyan el akarom adni az egyesületet — jelentette ki Alan Sugar, miután csapata a Liverpooltól 3-1-re kikapott a legutóbbi bajnoki fordulóban; méghozzá hazai pályán. — Ha valaki jobban tudja csinálni nálam, akkor vegye át a szerepemet. Adják vissza a pénzemet, és én már itt sem vagyok — tette hozzá. Gaudino Mexikóban Maurizio Gaudino, a német labdarúgó-válogatott 28 éves középpályása klubot vált: az Eintracht Frankfurttól kölcsönjátékosként a mexikói Americához kerül.
