Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-03 / 180. szám

UJ KELET Egészségünk 1995. augusztus 3., csütörtök SZEMÜNK FÉNYE A szemüveg Mint minden, így a szem­üvegviselés is híven követi a divatot. Míg a hetvenes évek­ben a nagy keretek hódítottak, ma már inkább a kisebbek di­vatvilágát éljük. Ezek sokkal elegánsabbak és jobban köve­tik az arc vonalát, mint idősebb „testvéreik”. A keretek általá­ban fémből készülnek, de a műanyagokat sem vetik meg a vásárlók. Az árak ezer forint­nál kezdődnek, és határt csak a csillagos ég szab. Ez jórészt annak tudható be, hogy a szemüvegkeretet gyártó cégek A rövid- illetve távollátók számára az egyik legkényel­mesebb viselet. A kényelmi szempontok mellett a másik nagy előnye az, hogy sokkal tökéletesebb látást biztosít, mint a szemüveg. Talán keve­sen tudják, de a kontaktlencse indokolt esetben már kisgyer­mekeknek is ajánlott. Bár egy­re több és korszerűbb fajta kap­ható belőle, a tisztítási szabá­lyok mindig ugyanazok. Na­ponta vagy a hordási ciklus le­teltével mindig meg kell tisz­títani a lencséket. Ehhez a mű­velethez azonban soha ne hasz­náljunk csapvizet, csak az or­vos vagy látszerész által előírt folyadékot. Akinek először van kontaktlencséje, az csak foko­zatosa szoktassan hozzá a sze­mét. A viselési időt napi két- két órával lehet megnövelni. Vigyázzunk, mert a túlhordás is veszélyeket rejt magában. A szem begyulladhat, az apró hajszálerek megpattanhatnak. A kemény és a lágy lencséken kívül már forgalomban vannak a színes és az eldobható kon­taktlencsék is. A színes lencsé­ket kombinálni lehet, megvál­toztatva ezzel a.szem eredeti színét. Vásárláskor azonban ér­demes felpróbálni minden mind kiváló minőségre töre­kednek, s ezt meg kell fizetni. A lencsék csiszolása, karc- és csillogásmentesítése újabb fo­rintokat jelent. Hogy mennyi­re előnyös a csillogásmentes üveg, arra legjobb példa a nép­szerű műsorvezető, Vágó Ist­ván. Optikus ismerősöm sze­rint neki csodálatos szemüve­gei vannak. Nem okoz gondot a reflektorok világítása, nem törik meg a fény esetlenül az üvegen. Bár, gondolom, sokan látták már, hogy a KGST-pia- cokon is hozzá lehet jutni a „remek látást” adó szemüve­gekhez, a látszerész szerint ez azonban mégsem nyerő. Igaz, hogy csak fillérekbe kerül, de optikai szempontból egyetlen szabálynak, szabványnak sem felelnek meg. Viselésük erős fejfájást, fejgörcsöt okozhat. A szemorvost azonban nem csak azoknak érdemes felkeresniük, akik már erős dioptriákat hor­danak. Az évenkénti ellenőrzés mindenkinek ajánlott. A szem­problémák korai felismerésé­vel ugyanis sokkal hatéko­nyabban lehet elkezdeni a gyógykezelést. színt, nehogy olyat válasszunk, ami természetellenes megjele­nést kölcsönöz arcunknak. Ezek a kontaktlencsék már ult- raviola-szűrővel vannak ellát­va, de azért nem pótolják az U V-napszemüvegeket. A korszerű eldobható len­csék rövid élettartamúak, vise­lésük egy hét és három hónap között ajánlott. Legnagyobb előnyük, hogy teljesen sterilen kerülnek fel a szemre. Ez azért fontos, mert a leggondosabban tisztogatott lencsékről is csak 99 százalékban távolíthatók el a szennyeződések. Bármilyen kontaktlencsét hordunk, azért mindenfélekép­pen be kell szereznünk egy Könny Nem csodálatos dolog a könnymirigyek működése? Olyan, mint egy biztonsági szelep, ami nagy erkölcsi felindulás esetén lehetővé te­szi, hogy a feszültséget csök­kentsük. Mennyire elviselhe­tetlen lenne egy gyerek szá­mára, ha nem tudna sími, ha eltörik a babája vagy ha va­lami más megrázkódtatás éri. Amikor könnyeink patakok­ban folynak, a fájdalom fe­lére csökken. A könnymirigyek a szem külső-felső sarkában he­lyezkednek el, a homlok­csont egy kis üregében. A mirigyeknek a könny leve­zetésén kívül más feladatuk is van. Nedvesen tartják a szaru- és az ínhártyát, meg­gátolva ezáltal a kiszára­dást. A könnyürítéssel el lehet távolítani a baktériu­mokat, a porszemcséket és az idegen testeket a szemből. Bár a könnymirigyek gyul­ladása nagyon ritka, a könnyzacskóé és a csatorná­ké elég gyakran előfordul. Ha egy ilyen gyulladást nem ápolunk, akkor a befész- kelődött baktériumok króni­kus szemproblémákat, eset­leg tályogot okozhatnak. A reggelre bedagadt, be- csipásodott szem felnőttek­nél anyagcserezavarra utal, és ez sürgős kezelést kíván. Soha ne erőltessük szemün­ket gyenge fénynél való ol­vasással. A szemnek igen nagy szüksége van a pihe­nésre, sok alvásra, mert nap­közben megfelelő teljesít­ményt kell nyújtania. An­nak ellenére, hogy szemünk a legértékesebb szervünk, sokan megfeledkeznek erről és nem védik eléggé. A ka- rotta A vitaminja kedvezően hat a szemre. Minden szer, ami a vérellátást javítja, ser­kenti a szem tevékenységét. szemüveget is. A lencsét lázas vagy vírussal fertőzött beteg nem hordhatja. A lágy lencse ugyanis ideális táptalaj a bak­tériumok számára, főleg egy- egy betegség idején. Vannak olyan foglalkozások, amelyek már eleve kizárják a lencse vi­selését. Ilyen például egy asz­talos, aki egész nap szálló por­ban, forgácsban dolgozik, ami könnyen megtapadhat a kon­taktlencsén. Ezzel szemben kifejezetten ajánlható művé­szeknek, sportolóknak stb... Nem helyes a lencsék viselése szaunában, szoláriumban és kozmetikában sem. A kontaktlencse F ogyasztási tendenciák Örülhetnek a reformkonyha és a koszerű életmód hívei. Most már tudományos megál­lapításként is elhangzik, mint az ország állapotára jellemző tendencia, hogy az utóbbi évek jellegzetessége, miszerint a hús és húskészítmények fo­gyasztása csökken Magyaror­szágon. Amíg az Európai Uni­óban 1990 óta személyenként évente átlagosan 92—96 kiló húst és húskészítményt fo­gyasztottak. nálunk ez 74 és 80 kilogramm között ingadozott. 1989-ben jóval 80 kilón felül volt. (Az adatokat a Népsza­badság közölte.) Aztán azt is olvasom a Sza- bolcstej vezérigazgatójának nyilatkozatában, hogy me­gyénkben a tej- és tejtermékek fogyasztása nyolc százalékkal csökkent. A gyakorló szakem­ber persze pontosan látja az okot is. „Nem számítottunk arra, hogy az alapvető dolgo­kat is képtelenek az emberek megvásárolni.” A sertésthús fogyasztását vizsgáló elemzés szinte csodálkozik azon, hogy a húsüzemek nem tudnak any- nyi szalonnát, töpörtyűt, ízesí­tett zsírt gyártani, amennyit el ne tudnának adni. Nincs ezen mit csodálkozni. Ezek a tendenciák törvénysze- rűek. Összefüggenek azzal az általános társadalmi jelenség­gel, amelyet elszegényedési folyamatnak nevezünk. A fo­rint vásárlóértékének csökke­nése, a növekvő infláció, fizetőeszközünk nemzetközi elértéktelenedése természete­sen együtt jár azzal a kénysze­rű feszültséggel, hogy a polgá­roknak csökkenteni kell kiadá­saikat. Hol csökkenthétnek? A kul­túrára fordítható összegek már régen másra fordíttatnak. A nyaralás, kirándulás, utazás költségei szintén. A tartós fo­gyasztási cikkek és a ruhane­műk forgalmának visszaesése azt igazolja: már itt is erősen megindult a takarékoskodás. Most az ennivaló következik. És nem a reformkonyha és nem a korszerű életmód papjai és pap­női örülhetnek ennek. Sajnos, nem. A reformkonyha ugyanis még mindig sokkal drágább, mint a zsír meg a szalonna. Most meg azt is olvasom, hogy jövőre a sertés felvásár­lási ára húsz-harminc százalék­kal is meghaladja majd az ide­it. Ebből persze azonnal követ­kezik, hogy a fogyasztói ár is magasabb lesz. Mindenből. És akkor csodálkozunk, ha vissza­esik a fogyasztás. Meg kelle­ne próbálni egyszer, hátha az olcsóbb árak megnövelnék a keresletet, a növekvő keresle­tet fokozná a termelési kedvet, és egyáltalán, a jelenlegi mó­kuskerékben fordítva kellene taposni. Hátha segítene. Mert annak okát, hogy pél­dául sajtot (nem disznósajtot) már egy középkategóriájú pol­gár sem igen tud vásárolni az ára miatt, nem az emberek megváltozott étkezési szokása­iban kell keresni. Meg kellene nézni, hogy hányán állnak sor­ba ott, ahol csak két forinttal olcsóbb a tej, vagy ahol a nagy készlet miatt olcsóbb a hús. És meg kellene nézni persze azt is, hogy az étkezési szokások átalakulása, az olcsóbb, ám zsírosabb ételek terjedése, a tésztafélék szaporodása az ét­rendekben milyen egészség- ügyi következményekkel jár. Bár ahogy kvöetkeztetek az előrejelzésekből, rövidesen to­vább lehet majd csökkenteni a kórházi ágyak és az orvosok számát is. Az emberek képte­lenek lesznek megfizetni az egészségügyi szolgáltatásokat. Nem azért, mert kevesebb lesz a beteg ember. Bár a tudomá­nyos kutatás ezt majd úgy ál­lítja be, mint tendenciát: keve­sebben járnak orvoshoz, keve­sebben mennek gyógyfürdőbe, kevesebben fekszenek a kórhá­zakban. Mert a kutatások néha életidegenek. Csak számok, tények, emberi háttér nélkül. Márpedig ha az embereket ki­felejtik, minden tendencia ha­missá, álságossá válik. És ez senkinek nem jó. Sem a pol­gárnak, sem az államnak. Dányi Miklós Füstölgő Szabad a gazda? Van-e fogalmuk, kedves ol­vasóim, arról, mi mindenféle mérget tartalmaz a dohány­füst? Nem az, amelyet mi szí­vunk a tüdőnkre. Az a mi ma­gánügyünk, ha nem egyszerre vetjük magunkat a vonat elé, vagy nem egyik pillanatról a másikra kötjük fel magunkat a gázcsőre, hanem lassan, perc­ről percre adagoljuk magunk­nak a mérget. Nem, arról a dohányfüstről beszélek, amelyet mi, hátrányos helyzetben élő nemdohányzók vagyunk kénytelenek nap mint nap belélegezni. A környezeti dohányfüstben többek között az alábbi kémiai anyagok találha­tók: arzén, benzol, króm, nik­kel, nikotin, cián, ammónia. Folytassam? Önmagában mind­egyik alkalmas kiirtani valakit az árnyékvilágból, együttesen pedig mérgeznek engem, mind­annyiunkat, akik a cigarettát már tán el is felejtenénk, mióta végleg letettük. Hol? Például az irodákban. Bemégy egy hivatalba, az ügyintéző szájában-kezében ott a cigaretta, vagy ha nincs ott, problémád hallva nyomban rágyújt, azt hívén, így köny- nyebben rájön az intézkedés nyitjára. Vagy a mozi elő­csarnokában, ahova szünetben levegőzni mennél, ám füstöt fogsz szívni. Vagy a színházi társalgóban, ahol szomjad eny­hítenéd, de a sorbanállás köz­ben szenveded, szívod, nyeled a füstöt. A másokét. Vagy a vonaton, még az InterCityn is. No, a fülkében már ritkán, de kilépnek a folyosóra, és ott pöfélkelnek, a füst pedig jól ismeri a magyar vasúti kocsik nyílászáróit, és beszivárog, be bizony. Vagy az étkezőkocsi­ban, ahol ebédelni szeretnél, de torkodon nem az előregyártott sertéspörkölt csúszik le, hanem a mások füstje. Igen, van néhány ország, ahol utcán, nyilvános helyen, középületekben törvény tiltja a dohányzást. Nálunk az érte­kezletek többségén sem tiltja senki, s ha egy felnőtt tanfo­lyamon vagy iskolai órán va­laki szigorúan veszi a szabályt, ő érzi magát kellemetlen hely­zetben. Nálunk ma legalább 40-50 féle cigarettát reklámoznak, és legalább 50 milliárd forint haszna van évente az államnak a füstölgésből. Ugyan már, kit érdekel ak­kor az a néhány ezer ember, aki éppen mások cigarettafüstjétől indul a temetőbe? — tina— Sajnos, tavainkon és folyóinkon egyre több a felelőtlen fürdőző, és rohamosan nő a nyári tragédiák száma

Next

/
Thumbnails
Contents