Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-30 / 203. szám

UJ KELET _________ Ga zdajegyzők (25. számú körzet) Mészáros Ferenc Mészáros Ferenc gazda­jegyző körzetébe kilenc te­lepülés — Csaholc, Császló, Csegöld, Darnó, Fülesd, Jánkmajtis, Kisnamény, Túrricse, Vámosoroszi — tartozik. Magáról és a kör­zetről így vall: — Fülesden születtem 1949-ben. Szüleim földmű­vesek voltak, majd a mező- gazdaság kollektivizálását követően termelőszövetke­zeti tagok. Már gyermekko­rt romban közeli kapcsolatba kerültem a földdel, mondha­tom: szinte a barázdában nőttem fel. A pályaválasztás így nem esett nehezemre. Azzal a gondolattal indul­tam — s ez most ne tűnjön kérkedésnek! —, hogy én e szép, de nehéz munkát vég­ző parasztembereknek kívá­nok segíteni. A fehérgyarmati Zalka Máté Gimnáziumban érett­ségiztem 1968-ban, majd a Debreceni Agrártudományi Egyetem következett, miu­tán egy évet előfelvételis- ként katonáskodtam. Az egyetemen oktatott 52 tan­tárgy közül a növények víz- és tápanyaggazdálkodásával kapcsolatos szakismeretek érdekeltek a legjobban. Az agrármérnöki diplomát 1974-ben vehettem kézbe. Később, a munka mellett is fontosnak tartottam szak­mai ismereteim megújítását, bővítését; növénytermesz­tés, tápanyag-gazdálkodás, öntözés terén szakmérnöki diplomát szereztem. Ugyan­ezeken a szakterületeken az országos szakértői és szak- tanácsadói névjegyzékben is nyilvántartanak. Egy dolgot viszont nagyon sajnálok: nyelvtanulásban nem ambi­cionáltam magam, aminek hátrányát érzem. Külföldi munkavállalói lehetőségem is emiatt hiúsult meg. Az egyetemről — szülő­falum ösztöndíjasaként — a kölesei Kossuth Mgtsz-hez kerültem gyakornokként. Már mint főmezőgazdász változtattam munkahelyet 1981-ben, a csegöldi Bajcsy- Zsilinszky Mgtsz volt 13 éven keresztül a második ál­lomáshelyem, szintén főme­zőgazdászként dolgoztam. Ott kiemelt szakmai felada­tom volt, melioráció (talaj- javítás), továbbá szerepem volt az alaptevékenységre épülő élelmiszeripari (kon­zervipari) tevékenység to­vábbfejlesztésében is. A tár­sadalom rendszerváltásának gazdasági hatásait ott „élhet­tem át”. Az egymás után megjelenő gazdasági törvé­nyek végrehajtásából adód.® feladatokat — úgy érzem, a munkatársaimmal együtt — korrektül láttuk el. A falugazdászi hálózat in­dításakor húszéves nagyüze­mi gyakorlattal pályáztam, s az erdőháti körzet falugaz­dásza lettem. A hálózat ki­alakítása legalább két-há- rom évet késett. A nagy át­alakulásban az önállóan in­duló gazdák „kapaszkodó­hoz” egy módon csak 1994 márciusától juthattak. Ez az időszak egybeesett a nagy MFA pályázati hullámmal, amikor minden gazda gépe­síteni akart. Sajnos a körze­temben — a tulajdon, illetve földtulajdonviszonyok ren­dezetlensége miatt — a ked­vező lehetőséggel csak igen kevesen tudtak élni. Úgy ér­zem, ez a tiszavirág életű szervezet marandandót alko­tott azzal, hogy kialakította és megteremtette az alapjait az addig hiányzó információs és szaktanácsadói rendszernek mind a vállalkozói réteg, mind az ágazati szakigazga­tás érdekében. Munkám során arra töre­kedtem, s mostani minő­ségemben is, hogy ráéb­resszem a gazdákat az egy­mással való kooperáció, a „magántermelők szövetke­zete” kialakításának szüksé­gességére. Gazdajegyzői körzetem szülőfalummal bővült csupán, így ott foly­tathattam, ahol abbahagy­tam, igaz, munkánk kiegé­szült szakigazgatási felada­tokkal is. Körzetemben a termelőknek igen nagy szük­ségük van az információkra, főleg a piaci információkra. Bízom a kamarajegyzői háló­zat létjogosultságában, hi­szen a kamarai törvényből adódóan nagy feladatokat kell megoldania a magyar mezőgazdaság érdekében. Érzésem szerint, a körze­temben megkapom az ön- kormányzatok és a kamarai tagok bizalmát, támogatásu­kat, s így közös erőfeszíté- sékink sikeresek lesznek. Fogadóóráimra — amelye­ket a települések polgármes­teri hivatalában tartok — mindenkit készséggel várok. Heti ütemezésem: hétfőn 8- tól 10-ig Jánkmajtis, 10-től 12-ig Kisnamény; kedden 8- tól 10-ig Csegöld, 10-től 12- ig Császló; szerdán ügy­intézői nap; csütörtökön 8-tól 10-ig Vámosoroszi, 10-től 12-ig Csaholc; pénteken 8-tól 10-ig Fülesd, 10-től 12-ig Túrricse, 13-tól 15-ig Darnó. Munkámat rendezett csalá­di körülményeim segítik, Fe­hérgyarmaton kertes házban lakunk. Feleségem francia— történelem szakos tanár. Két gyermekünk van, a 16 éves középiskolás fiunkat a sport és a számítástechnika érdek­li, míg a nyolcéves lányunk általános iskolás, a nyelvta­nulás és a sport köti őt is le. Édesapám is velünk él. Az én hobbim pedig a családom. Lefler György Megyénk életéből 1995. Mjgusztus 30., szerda 3 Ez a megye elég beteg „A minisztériumot a mi érveink nem érdeklik” Nemrégiben hírt adtunk ar­ról, hogy az Országos Egész­ségbiztosítási Pénztár meg­szünteti a nyírbátori szülőott­hon finanszírozását és ez szin­te egyenértékű az intézmény bezárásával, hiszen az önkor­mányzat nem tudja felvállalni a finanszírozás terhét. Ez az esemény állítja újra reflektor- fénybe a kormány egészség- ügyi reformjait. Egyiid János­sal, a megyei közgyűlés alel- nökével beszélgettünk. — Mit tud a nyírbátori szülőotthon ügyének előz­ményeiről? A Népjóléti Minisztérium­nak az egészségügy korszerű­sítését célzó intézkedései jó­formán megyénkben indultak el először. A nagykállói ta­nácskozáson Lépes Péter he­lyettes államtitkár ismertette az elképzeléseket és kérte a Szabolcs megyei egészségügyi intézményeket, hogy konstruk­tív javaslatokkal segítsék a megvalósítást. Ezen a tanács­kozáson dr. Gál Mihály főor­vos beszámolt Dél-Nyírség egészségügyi gondjairól. Pró­bált érvelni a nyírbátori szü­lőotthon megtartása mellett is. Az ötvenes évek végén léte­sült szülőotthonok közé tarto­zik a megyében egyedül meg­maradt nyírbátori szülőotthon is. Azért maradhatott meg ed­dig, mert a megyei önkor­mányzat látta, hogy bezárásá­val a dél-nyírségi egészségügyi feladatok ellátatlanok marad­nak, és sokkal rosszabb hely­zet alakul ki, mint például a tiszalöki szülőotthon megszün­tetésével. A legutóbb bezárt tiszalöki és kemecsei szü­lőotthonok esetében a megyei kórház elvégzett egy gazdasá­gossági vizsgálatot, de Nyír­bátor esetében ilyen vizsgálat­ról nincs tudomásom. Arról viszont tudok, hogy a tiszalöki szülőotthonban egy szülés több mint 80 000 forintba került, míg a megyei kórházban alig több mint 20 000 forintba. Nagy valószínűség szerint ez a nyírbátori szülőotthonban is olyan finanszírozási nehézsé­Mi lesz veled, emberke? geket produkál, amit az Orszá­gos Egészségbiztosítási Pénz­tár nem tud fedezni. Tehát nem a megyei és nem a nyírbátori önkormányzaton múlik, hogy fennmarad-e a szülőotthon, hanem az OEP-en. Az intéz­ményt a városi vagy a megyei önkormányzat fenntarthatja, ha van rá pénze. — Nem lehetséges az, hogy amit megtakarítanak a finan­szírozás megszüntetésével, az elúszik a mentők megnöveke­dett szállítási útvonalán, a megsokszorozódott benzinkölt­ségen ? — Nagy valószínűséggel a mentők jóval hosszabb útvona­lon lesznek kénytelenek szál­lítani, betegellátás szempont­jából a szakma viszont meg­nyugtatóan nyilatkozik. Az or­vosok szerint a szülőotthonok fölött eljárt az idő. Csak sima szüléseket tudnak lebonyolíta­ni, bármilyen komplikáció ese­tén más intézménybe kell szál­lítani a beteget. — A nyírbátori szülőotthon dolgozói is belátják, hogy intéz­ményük elavult, de azt is látják, hogy bezárásával az ellátás rosszabbodna, és épp a mentők megnövekedett útvonala miatt sokkal több lesz a veszélyes, mentőben történő szülés. — Az érvek érthetőek, hi­szen mindenki a saját munká­ját próbálja védeni. Az egész­ségügyben lezajló változások rengeteg sérelmet okoznak. A legfurább az, hogy ha az em­Harascsák A. felvétele Pályaválasztás és képzések A nyári szünet után szep­tember 7-én, csütörtökön tartja következő ülését a me­gyei munkaügyi tanács. Ru- sin József, a munkaügyi köz­pont igazgatója tájékoztatja a tanács tagjait a két ülés között végzett munkáról, be­számol megyénk július havi munkaerőpiaci helyzetéről, valamint az első fél évi munkaerőpiaci folyamatok­ról, a munkanélküliek ellátá­sáról és a foglalkoztatást elősegítő eszközökről. Dr. Kuknyó János, a megyei pe­dagógiai intézet igazgatója a pályaválasztás, a pályárairá- nyítás tapasztalatairól, a munkaerőpiaci igényekkel összefüggő lehetőségekről ad tájékoztató. Bartha László, a munkaügyi központ képzési osztályának vezetője a nap­pali tagozatos szakmunkás és szakközépiskolai képzés struktúrájáról, a munkaerő- piacra gyakorolt jelenlegi és várható hatásáról tart elő­adást. Várkonyi István igaz­gató, a Nyíregyházi Regioná­lis Munkaerőfejlesztő és Képző Központ munkájáról, a képzések hatékonyságáról, a munkaügyi központtól kép­zésre kapott pénz felhaszná­lásáról, Róka László, a me­gyei fejlesztési ügynökség igazgatója pedig a fejleszté­si koncepciók tervezetéről számol be. KvZ Együd János Bozsó K. felvétele bér leül egy-egy főorvossal beszélgetni az egészségügy je­lenlegi helyzetéről, akkor min­denki belátja, hogy lehetne gazdaságosabban, kevésbé pa­zarlóan, racionálisabban szer­vezni, csak éppenséggel ne őt érintse a racionalizálás. — Mi a helyzet pillanatnyi­lag a kórházi ágyak csökken­tésével? — Az ágy számok csökken­tésével kapcsolatban konszen­zus alakjait ki a kórházigazga­tókkal. A szóban forgó 500 ágyat sérelem nélkül le lehet melyet az elmúlt években a népegészségügy egészeként próbáltunk meghonosítani. — A jelenleg folyó egészség- ügyi reformokból az átlagpol­gár annyit érzékel, hogy leépí­tenek, megszüntetnek, és hogy olyan ellátásokért kell fizetnie, melyekért eddig nem kellett. Mi lesz ennek a vége? Hogyan fog kinézni évek múltán a ma­gyar egészségügy? — A magyar nép eléggé be­teg, ez megyénkben különösen hangsúlyos. Sok az ellátatlan beteg, a gyógyszeráremelések is kritikus méreteket kezdenek ölteni. Naponta halljuk a ma­gyarázatot: ennyi jut az egész­ségügyre. Hozzá kell tegyem: nem mindenben értünk egyet az egészségügyi kormányzat­tal. A döntéshozók az egész egészségügyet budapesti len­csén keresztül próbálják szem­lélni. — Ezt látszik megerősíteni az is, hogy Nyírbátorban sem járt senki se a minisztériumtól, se az OEP-től. — Ezt mi is sérelmezzük. Ki kellett volna jönni, beutazni a területet, megnézni, hogy adott esetben honnan hová kell a beteget szállítani. — Ha ezt megteszik, akkor esetleg másképp döntenek? —- Nem vagyok biztos ben­ne, ugyanis elmondtuk, leírtuk, térképpel mellékelve részlete­sen ismertettük az itteni viszo­nyokat, az ANTSZ ezt nagyon szépen kidolgozta. Sajnos azt kell mondanom, hogy a mi­nisztériumot a mi érvelésünk nem érdekelte. A minisztéri­umban a budapesti tömegköz­lekedési viszonyokat veszik mintául. Budapesten harminc percen belül bárhová el lehet jutni. Itt pedig Penészlekről Nyíregyházára egy óra alatt ér A mentőautó itt lassabban jár... Csonka Róbert felvétele építeni, ez a betegellátásban nem jelent nagy gondot. A népjóléti minisztérium által felállított stratégia szerint az OEP október elsejével szerző­dést köt a megmaradt ágyakra és 1996-ban fölülvizsgálja a tényleges működési helyzetet. Tehát alaposan megnézi, hogy mire adja ki a pénzét. Ma is vannak vitáink az OEP-pel, a nyíregyházi szájsebészet pél­dául kimaradt a szerződés- kötésből. Ezek a dolgok sajnos olyan helyzetet teremtenek, melyek a megye számára nem kedvezőek. Nemrég azért ta­nácskoztunk a kórházban, mert az OEP nem hajlandó finanszí­rozni azt a preventív ellátást, be a mentő a vajúdó anyával. — A minisztérium részéről ez nem vall túl széles látókörre... — Úgy érezzük, hogy ez a budapesti szemlélet jellemzi a Népjóléti Minisztérium egész látásmódját. Más megyékhez hasonlóan mi is próbálunk ten­ni ez ellen, hiszen hallani sem akarunk például a vásá- rosnaményi kórház bezárásá­ról. Azzal a szakma is egyet­ért, hogy struktúrát kell változ­tatni, a kórház vezetése ki is dolgozta ezirányú koncepció­ját, mely félig beilleszkedik a kormány koncepciójába, de a másik fele egyelőre nyitqtt kér­dés. Vasas László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents