Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-29 / 202. szám

Sport 1995. augusztus 29., kedd UJ KELET Kosárlaba NB II Az emgések már készülnek Úszó Eb „Nem tudom, hogyan tovább” Az uszonó es edzője a nyíregyházi medence partján Szeptember elejétől beindul az NB Il-es kosarasoknál is a nagyüzem, elkezdődik a baj­nokság. A tavalyi évben a másodosz­tályban a mezőgazdasági fő­iskola női csapata volt a leg­eredményesebb megyénkből. Jó szereplésük titka az ala­pos felkészülésben rejlett, ép­pen ezért kerestük meg az edzőtáborban őket. Munkájuk­ról Veres Gyula edző beszélt. — Augusztus 21-től a szo­kásoknak megfelelően — ki­használva a versenyek előtti két hetet — edzőtáborban gya­korolnak a játékosok. Az első héten napi két edzé­sen vesznek részt, míg a má­sodikon egyen. A keret szinte százszázalékosan megjelent, így bizakodva kezdhettük el a munkát. — Milyen jellegű felkészülés folyik? — A klasszikus edzőtá­borokkal ellentétben a munkát nem választjuk külön erőnléti és technikai részekre, hanem ezek összehangolására törek­szünk. A programok egy részét a szabadban végezzük, így a fu­tást és az ugrófeladatokat is. A másik részét a tornateremben, mint például a technikai és lab- dás gyakorlatokat. A külön­böző elemeket sokszor átisko­lázzuk, és ezeket csiszoljuk a hibák kijavításával. — Milyen állapotban jöttek a táborba? — Sokan már a nyár alatt is edzettek a főiskola tornacsar­nokában. Ezért nem a nulláról kezdtük a felkészülést, ami sokat számít. — A bajnokságra térve: mi­kor lesz az első mérkőzés? — Elvileg szeptember 14-én kezdődik a szezon. A valóság­ban azonban nem kötelező már az első fordulóban mérkőzést játszani. Ez nyilván a csapatok felkészültségétől függ, mivel lehetőség van halasztásra. — Mit lehet hallani a me­zőnyről? Erősödött... — Kaptunk egy körlevelet júliusban, amiben jelezték, hogy akkor két csapat küldte el nevezését. Természetesen ez a szám bővülni fog, várhatóan 10—12-re. — Kikből áll a keret, tudtak erősíteni? — A csapattagok a már előző évekről is ismert Gás- párné Dézsi Mária, Magyar Erzsébet, Nagyné Kotánszki Éva, Csempészné Jeszenszki Katalin, Earkasinszki Gyuláné, Szerdahelyiné Varga Erzsébet, Fignár Ilona, Veisz Agnes, Cséke Annamária, Király Dó­ra, Teschmajer Júlia és Hor­nyai Dézi. Az erősítést tekint­ve egy mezőcsáti NB Il-es já­tékos jelentkezett a főis­kolánkra. Ő hasznos tagja le­hetett volna a klubnak, de egy ponttal lemadadt a felvételi pontszámot illetően. — Az anyagi tényezők bizto­sítottak? — Ezen a téren mindig ne­héz megteremteni a feltétele­ket. Az induláshoz szükséges összeggel rendelkezünk, a későbbi költségeket pedig pá­lyázatok útján próbáljuk meg­szerezni. — Esélyek... — Arról, mint mondtam, nem sokat tudunk, hogy más csapatok mennyire erősítettek, de ha az előző évihez hasonló színvonal jellemzi a másodosz­tályt, akkor van esélyünk a dobogós helyezésre. A játékosok közül Gáspámé Dézsi Máriát kérdeztem. El­sőként arról, milyen a hangu­lat az edzőtáborban. — Nálunk szerencsére mind­ig jó a hangulat, mivel egy kitűnő társaság jött össze. Igaz, hogy korban eléggé heterogén az összetétele, de mindenki a kosárlabda szeretete miatt jár ide. — Munka mellett, gyereke­ket nevelve nem túl meg­erőltető ez? — De igen. Reggel a két gyereket gyorsan összesze­dem, és már indulok is, hogy idejében odaérjek az edzésre. Rohanás az egész délelőttöm, arról nem is beszélve, hogy a nagyobbik lányom szep­tembertől iskolába fog járni, ami külön feladatot jelent szá­momra. — Milyenek az edzésen vég­zett gyakorlatok? — Egyelőre megfelelőek, bár úgy érzem, egy kissé ko­rán kezdtünk el játszani. Igaz azonban az is, hogy a csapat többnyire rutinos játékosokból áll, akiknek a terhelés a játék­kal összekötve biztosítja leg­jobban a regenerálódást. — Ez a két hét elég lesz a jó kezdéshez? — Azt hiszem, igen. Azt azonban tudni kell, a kezdés igazán sosem sikerült nekünk. Mindig az első hat meccs után lendültünk bele a játékba. A felkészüléssel viszont nem lesz baj, mert van tartalékunk. A fiataloknál viszont nélkü­lözhetetlen a komolyabb mun­ka. — Te mint a csapat egyik legponterősebb játékosa ren­delkezésre tudsz állni végig? — A férjem és a családtag­ok egyaránt igyekszenek min­dent megtenni, hogy ott tudjak lenni a mérkőzéseken. Van, amikor ez nagy gondot okoz, mert a férjemnek is (aki lab­darúgóedző) pont a hétvégéi foglaltak. A nagymamák segít­ségével próbáljuk ilyenkor a kicsik elhelyezését megoldani, de van úgy, hogy a gyerekeket felviszem a mérkőzésre, ahol a csapattagok pesztrálják őket. — Milyen eredménnyel len­nél elégedett? — Mindenképpen dobogós helyezéssel, még akkor is, ha most egy évvel öregebbek va­gyunk. Úgy érzem, van olyan rutinunk és a fiatalokkal kie­gészülve vagyunk annyira fris­sek, hogy ez legyen a célunk. Fedeles Imre Újdonsült Európa-bajno- kunk, Kovács Rita nemrégiben tért haza a bécsi kontinensvia­dalról. A hétvégét pihenéssel töltötte — rá is fért, hiszen a 25 kilométeres távot betegség miatt kellett feladnia Ritának —, így mi is csak tegnap „mer­tük zaklatni”, hogy egy héttel a verseny után miképp látja az Eb-szereplését és természete­sen a jövőt. —Legelőször is egy közhely­nek tűnő kérdés: hogy vagy? Sikerült már valamelyest „re­generálódnod” ? — Köszönöm, a körülmé­nyekhez képest jól. A pi­henésről meg csak- annyit, hogy talán el fog telni még egy pár hét, mire azt mondhatom, hogy teljesen kipihentem ma­gam. — Egy kis időre térjünk vissza a „múltba"! Mit éreztél a 7,5 kilométeres fordulónál, amikor is a partról nézve az úszásodat, először merült fel a nézőkben, hogy valami nincs rendben veled? — Akkor még egyáltalán nem gondoltam arra, hogy fel­adom a viadalt. Nem is nagyon volt időm gondolkozni, mivel az a fájdalomhullám, ami rámtört, mindent eltompított bennem. Viszont amikor kijöt­tem a vízből, teljesen „padlót fogtam”. De még ezt meg­előzően láttam, hogy elhúztak tőlem egy páran, de ez nem bosszantott, mivel ismertem őket, így biztos voltam benne, hogy ha tovább tudok úszni, le bírom dolgozni a hátrányomat. Sajnos továbbra is nagyon fájt a fejem, iszonyatosan fáztam a vízben, és csak az edzőm biz­tatására úsztam tovább, vala­mint megpróbáltam magam­ban egyre csak azt hajtogatni, hogy: „nem is fáj a fejem, nem fázom, ledolgozom a hát­rányt”, de ez a pozitív gondol­kodás sem segített. — A tízkilométeres résztáv után ki volt, aki először mond­ta ki a vége szót? — Én szóltam ki a vízből Tamásnak (Vajda Tamás, Rita edzője), hogy nem bírom to­vább, amire ő azt válaszolta: „rendben, ússzál ki a partra”. — Amint kiértél a partra és az orvosok megnéztek, rögtön elvonultál a többiektől, és egyedül üldögéltél lehajtott fejjel. Meg szabad kérdezni, hogy mire gondoltál akkor? — Nagyon nehéz ezt meg­fogalmazni. Végül is a befek­tetett munkára gondoltam, csa­lódott voltam, és a legrosszabb talán az volt, hogy úgy érez­tem, mintha saját magamban csalódtam volna, mivel nem bírtam leúszni a távot. Akkor az volt bennem, hogy akarati- lag levizsgáztam. Ez lehet, hogy nem így van, de a partraérésem után én ezt érez­tem. — A verseny feladása után az osztrák orvosok mit diag­nosztizáltak nálad? — Akkor éppen semmit, hi­szen semmilyen orvosi felsze­relés nem volt náluk! így egy kissé ideges lettem, és ott is hagytam őket. — Hazaérkezésed után az első utad a kórházba vezetett? — Igen, rögtön felkerestem dr. Pikó Károly főorvos urat. — Mit állapított meg? — Arcüreggyulladást, vala­mint az orr-nyálkahártyák gyulladását. A fejfájásomra pedig azt javasolta, hogy ha nem múlik el, akkor egy újabb — ez irányú — kivizsgáláson kell részt vennem. — Európa-bajnokként sok gratuláció várt itthon? — Hát ezt nem mondhat­nám. Egyedül Gallov Rezső államtitkártól várt itthon egy gratuláció távirat formájában. Persze a szüleimtől, illetve a szűk baráti körömtől rögtön az Eb után megkaptam az „ová­ciót”. Mástól, egyelőre még nem. — A 25 kilométeres verseny feladása után „véletlenül” nem fordult meg a fejedben, hogy kész, abbahagyod? — Nagyon sok mindenre gondolok mostanság, erre is, de igazából még nem tudom a jövőt. Erről még Tamással sem beszéltünk. Most az van ben­nem, hogy semmi kedvem az egészhez. Azt hiszem, ezt az Eb-t lelkiekben kell kihever­nem. Ekkorát még sohasem csalódtam, majdnem azt mon­dom, hogy számomra ez a vég. Márciustól készültem a kon­tinensviadalra heti száz kilo­méterekkel, heti tizenegy edzéssel. És most ezt a mun­kát feleslegesnek érzem. — De hát a munka, az „ erő" benned van, amit a továbbiak­ban is tudsz kamatoztatni. — Ez így igaz, hiszen a „munka nem vész el...”, de je­len pillanatban nem tudom, mitévő legyek. Lehet, hogy folytatom, lehet, hogy nem. Talán ha az edzőmmel elbe­szélgetünk a jövőről, akkor nagyobb „önbizalmam” lesz. Majd meglátjuk. B.J. „Egyszemélyes csapatról fognak beszélni” Győzelmeket is vártak a szakvezetők azoktól a spor­tolóktól, akik a piros-fehér- zöld színeket képviselték a bécsi, a 22. úszó, vízilabda, műúszó, műugró és hosszú­távúszó Európa-bajnokságon, amelynek küzdelemsorozata vasárnap ért véget. Persze, azzal mindenki tisztában volt, hogy nem a műúszók és a műugrók fog­ják vinni a prímet, hiszen ők nem tartoznak a kontinens legjobbjai közé. A legjobb eredményeket a medencés úszóktól lehetett remélni, hi­szen a csapatban volt egy többszörös olimpiai, világ- és Európa-bajnok, Egerszegi Krisztina, egy kétszeres vi­lágbajnok, Rózsa Norbert, to­vábbá egy világcsúcstartó Európa-bajnok, Güttler Kár­oly. Közülük Egerszegi, aki utolsó kontinensbajnokságán vett részt, maximálisan meg­felelt az elvárásoknak, ugyanis mindkét egyéni szá^ mában, a 200 m háton és a 400 m vegyesen megőrizte trónját, sőt, komor, érdemeket szerzett a 4x 100-as váltó ezüst­érmében is, amelyet rajta kí­vül Kovács Agnes, Klocker Edit és Lakos Gyöngyvér érde­melt ki. Egerszegivel kapcso­latban legfeljebb az volt a szur­kolók számára érthetetlen, hogy miért nem indult a 100 m háton és a 200 m vegyesen is, ugyanis az eredmények is­meretében nem túlzás állítani: mindkét sz. nban biztosan nyerhetett volna. Ezt a kérdést persze feltették az újságírók is, s azt a választ kapták: „Egér” az olimpián is csak két egyéni számban kíván indulni, most azokban tette próbára felké­szültségét. A nőknél maradva feltétle­nül említést kell tenni Kovács Ágnesről, aki 14 évesen, ifjú­sági Európa-bajnoki arany­éremmel a tarsolyában robbant be a legjobbak közé a 100 m mellen. Ezúttal remek egyéni csúccsal harmadik lett, így éle­te első felnőtt világversenyéről egy ezüst- és egy bronzérem­mel térhetett haza. Nem ennyi­re egyértelmű a férfiak szerep­lésének megítélése. Gyárfás Tamás, a szövetség elnöke ta­lálóan fogalmazott a 200 m mell fináléja előtt: ez a vízvá­lasztó, ha ebben a számban Güttler vagy Rózsa nyer, ak­kor kedvező lesz az összkép, viszont ha elmarad a diadal, akkor egyszemélyes csapatról fognak beszélni. Az eredmény ismert: Güttler második lett, Rózsának pedig csak a negye­dik hely jutott, vagyis ugyan­azt a pozíciót foglalták el, mint a rövidebb távon. A férfiak még két ezüstérmet hoztak össze, az egyiket Czene Attila révén, aki csak a világ­csúcstartó finn Jani Sievinen előtt kényszerült fejet hajtani a 200 m vegyesen, valamint a 4x100-as vegyesváltó révén, amely Deutsch Tamás, Güttler Károly, Horváth Péter, Czene Attila összeállításban csak a szuperfavorit oroszoktól szen­vedett vereséget. Vagyis a 14 tagú magyar küldöttségből nyolcán is érmesként térhettek haza, ez mindenképpen siker, ugyanakkor nem feledhető a mellúszó Rózsa Norbert ku­darca sem. Ebben a foghíjas mezőnyben neki „emléke­zetből” is illett volna legalább egy dobogós helyezést elér­nie. Ugyancsak dicséretet érde­mel Kovács Rita, aki a női hosszútávúszók 5 kilométeres versenyében bizonyult a leg­jobbnak. Jó esélyei voltak a hosszabb távon, a 25 kilomé­teren is, de betegsége, rosz- szulléte miatt a küzdelem fel­adására kényszerült. Óriási kár érte, hiszen ebben a szám­ban is az éremesélyesek egyi­ke volt. A pólósok közül a férfiak reményei voltak szebbek, ki­fogástalanul is meneteltek, ám a döntőben nem bírtak a címvédő olaszokkal, akik ala­posan átalakultak a tavalyi vi­lágbajnokság óta. A mérleg nyelvét a nők egyenlítették ki, ők ugyanis a várakozást felül­múlva futottak be a második helyre, a fináléban szintén az itáliaiakkal szemben marad­tak alul.

Next

/
Thumbnails
Contents