Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-28 / 201. szám

Megyénk életéből ÚJ KELET Gazdajegyzők (23. sz. körzet) Körösi Lajos Körösi Lajos hét település — Fehérgyarmat, Kisar, Kér- semjén, Nagyar, Nábrád, Olcsvaapáti, Panyola — ka­marai gazdajegyzője. Az egy híján ötvenéves agrárszakem­ber a Bükkalja (Borsod me­gye) egyik hangulatos, fürdő­helyéről ismert üdülőhely, Bogács község szülötte. Ter­mészetesen el-eljámak a csa­láddal, de élettere már régóta a megyénk, két évtizede pe­dig nábrádi lakos. — Ennek a vidéknek is megvan a szépsége, ez csen­desebb. érintetlenebb terü­let, itt jobban lehet pihenni — mondja a szatmári táj védel­mében Körösi Lajos, majd szakmai múltjának sorolásá­ba kezd: — Állattenyésztő szaktechnikus 1968-ban, ál­lattenyésztő üzemmérnök 1979-ben lettem. Takarmány­gazdálkodási szakos üzem­mérnöki diplomát 1981-ben, önkormányzati agrárszakértő szaküzemmémöki végzettsé­get pedig 1993-ban szereztem. Az agráriumra jellemző, hogy többféle végzettséggel, tudás­sal is felvértezi magát: e több lábon állást olykor maga a szakma követeli meg, de az egyéni hajlam is segít abban, hogy az ember ne csak egy lehetőségben gondolkodjon. Első munkahelyem a pa- nyolai Szikra Mgtsz volt 1968-ban, ezt követte a Hor­tobágyi Állami Gazdaság, a nagyszekeresi Egyesült Erő Tsz, a nábrádi Békeharcos Tsz, végül a Szabolcs Húsipa­ri Vállalat. Időközben — több társamhoz hasonlóan — mun­kanélküli lettem, majd az el­múlt év márciusától falugaz­dászként dolgoztam a mosta­ni gazdajegyzői körzetben. A körzet térségfejlesztési tervével kapcsolatosan any- nyit: részemről az főleg az ál­lattenyésztés körül mozog. A mai elképzeléseink meglehe­tősen egyoldalúnak tűnnek, szinte csak a növénytermesz­tés jelenti a mezőgazdaságot, azon belül is a gabonafélék termesztése a meghatározó. Ezt a vidéket állattartásra ta­lálták ki. Az állattenyésztés mellett dönt az is, hogy a volt szövetkezeti telepek kihasz­nálatlanok, gazdátlanok, s mint a lakatlan házaknak, idővel ezeknek is folyton romlik az állapotuk. Az is tény, hogy számottevő fejlő­dés a kisüzemekben nem vár­ható, mert ezekbe a magas költségek miatt nem érdemes beruházni. Véleményem szerint a kis­termelőknél akkor csappant meg annyira drasztikusan az állattartási kedv, amikor a la­kások kamatadóját megemel­ték, ugyanakkor lehetőséget nyújtottak egy „kedvezmé­nyes” befizetésre. Az embe­rek e szorult helyzetben ah­hoz nyúltak, amijük volt: pénzzé tették a jószágaikat. Márpedig aki az utóbbi idő­ben „padlót fogott”, az mik nem vagy csak nagyon ke­mény küzdés révén állhat talpra. Jelen­leg két tehén tartásához minimum 350 ezer fo­rintot be kell fektetni, eny- nyi pénzzel meg ezen a vidéken nem sokan rendel­keznek, de nem is ez je­lenti a jövőt. A növény- termesztés terén is az a tapasztalat, hogy azt igye­keznek ter­melni, amihez valamely ter­meltető cég segítséget ad. En­nek köszönhető a napraforgó vetésterületének erőteljes nö­vekedése, az uborka kordo- nos művelése. Állandó jelle­gű témaként szerepel — érthető okokból — a támoga­tottsági kérdés, amely egyér­telműen a tőkehiányra utal. Az emberek szorgalmával nincs itt semmi baj, a tőkehi­ány mellett gondként jelent­kezik a tulajdonviszonyok rendezetlensége, elsősorban a földkérdés. Megszületett egy földtörvény, amely elsősorban az emberek jóindulatára épí­tett, és csak valahol a hete­dik-nyolcadik sorban a jogra, így nem csoda, hogy az olyan lett, amilyen. így sokan „zsa­rolják” a földet, a rablógaz­dálkodás megy. Ha ez meg­nyugtató módon rendeződne, az nagy lökést jelentene az ál­lattenyésztésnek is. Sokat segítene a kamara eredményes működésében az, ha a mezőgazdaság minden szereplője az agrárkamarához tartozna. A fogadóóráim heti ütemezése: hétfőn 8-tól 10-ig Fehérgyarmat, 10-től 12-ig Kisar, kedden 8-tól 10-ig Náb­rád, 10-től 12-ig Kérsemjén; szerdán megyei rendezvények; csütörtökön 8-tól 10-ig Panyo­la, 10-től 12-ig Olcsvaapáti; pénteken 8-tól 10-ig ismétel­ten Fehérgyarmat, 10-től 12-ig Nagyar, mindenütt a polgármes­teri hivatalokban adtak helyet. A feleségem rokkantnyugdí­jas, két lányom egyetemista, Margitka Szegeden ötödéves joghallgató, Róza a Miskolci Műszaki Egyetemen másod­éves, környezetvédelmi mér­nöknek tanul. Volt egy fiúnk is, ő 19 éves korában hagyott itt minket, 8 éves korától fokozato­san romlott az egészségi állapo­ta, izomsorvadásban halt meg. Lefler György 1995. augusztus 28., hétfő 3 Az igazgatóknak már becsöngettek Az általános és középisko­lai igazgatóknak a megyei pe­dagógia intézet jóvoltából már augusztus 22-én szólt a tanévnyitó csengő. Az új tan­évnyitó értekezleten néhány iskolavezetőtől érdeklőd­tünk; hogyan vágnak neki az 1995/1996-os tanévnek? Vajda Lászlóm igazgatónő: — A fiszalöki Teleki Blanka Gimnázium jelentős állomás­hoz érkezett. A több évi bizony­talanság, különböző profilmó­dosítások után, azt hiszem, eb­ben az évben megtaláltuk azt a lehetőséget, amelylyel lehető­leg hosszú ideig talpon tudunk maradni. Az intézmény az egri Neumann János Szaközépisko- la közgazdasági profilját vette át, melyet a megyei önkormány­zat februárban hagyott jóvá. A tantestület örömmel fogadta, hogy — bár nem az első körben, de — sikerült az új profilra is egy osztálynyi gyereket jelent­keztetni a meglévő általános gimnáziumi osztály mellé. A társadalom úgynevezett racionalizálási törekvései kö­vetkeztében nálunk is meg fog jelenni a pedagógus-munka­nélküliség, két kollégának nem tudunk e tanévtől munkát adni: „kiment alóluk a státus”. Egy ilyen döntést kemény feszült­ségek előznek meg, illetve kí­sérnek. Mentségemre szolgál, mindezt áprilisban fölmértem, és májusban közöltem velük, hogy a nyár folyamán próbál­janak állást keresni. Szondy György igazgató: — Bíró Gábor A Bessenyei György Tanár­képző Főiskola Hungarológiai Intézete nyári akadémiát szer­vezett a határainkon túl élő magyar pedagógusok számára. Az ötnapos képzés zárórendez­vényén beszélgettünk Szabó Géza főtitkárral, a Hungaroló­giai Intézet vezetőjével. ­— Az események után milyen tapasztalatokról tud beszámolni ? —Már negyedik alkalommal rendeztük meg a Bessenyei Akadémiát, amelyre az idén feltűnően aktív és tanulni vágyó csapat érkezett, akikkel jó volt együtt dolgozni. Úgy vélem, hogy az anyaországnak felada­ta a határainkon túl élő magyar pedagógusok továbbképzése. — Ón szerint milyen magyar­ságtudattal rendelkeznek a kül­földön élő magyar pedagógusok? — A legtermészetesebb mó­don inkább éreznek és nem be­szélnek hovatartozásukról. Eb­ben a képzésben nincs semmi magyarkodás, csak kemény szakmai munka. A főiskola ta­nárai is idetartozónak érzik őket. A nyíregyházi Arany János Gimnázium és Általános Isko­lában a tanév előkészítése rész­ben már az elmúlt tanévben megkezdődött, gyakorlatilag egy folyamatnak az eredménye lesz a következő tanév is. Min­denképpen befolyásolja a tan­évi munkát az önkormányzat­nak az elmúlt tanévi vizsgála­ta, köznyelven szólva az átvi­lágítása. Már akkor bizonyos karcsúsításról kellett intézked­ni: csökkent a tantesület létszá­ma, meg kellett szüntetni bi­zonyos csoportbontást stb. Iskolánk „többfunkciós” in­tézmény, megtalálható az ál­talános iskolai, a gimnáziumi és a nyolcosztályos gimnáziu­mi képzés, valamennyi más­más feladatrendszerrel. Célt viszont mindenképpen ki kell tűznünk, ami nem lehet más, mint a megfelelő színvonalú nevelői munka továbbvitele tanulóink épülésére. Minderről már több fóru­mon, kollégákkal egymás kö­zött nemegyszer beszéltünk, tudva, hogy a megszorító in­tézkedéseket bevezetik. Szá­momra az elszomorító, hogy arra most sem derült fény; hová kerül az ily módon meg­takarított pénz. Félő, hogy mű­ködésképtelenné válunk, s ezt nem a szó szoros értelmében, hanem az oktatás tartalmát te­kintve gondolom: hogy készít­hetünk fel például biológiából érettségire tanulókat, ha az is­kolának nincs mikroszkópra pénze?! Az igazgatói feladatkör Szondi György Ugyanúgy, mint a szokásos to­vábbképzéseken, felmérik, hogy mire van szükségük, miből van hiányosságuk, mit szeretnének tudni a tanulni vágyó pedagógu­sok. Problémát okoz, hogy tö­megesen telepednek át pedagó­gusok az országunkba. Nagyon sok diplomát honosítunk. Akik viszont résztvesznek ezen az akadémián, a helyükön marad­nak és magyar gyerekeket ma­gyarul tanítanak. Senkit sem le­het egy helységhez kötni. Egy- egy település értelmisége vi­szont sokat tehet a lakosságért, különösen akkor, ha küldetéstu­dattal rendelkeznek, ez egy plusz ami jó ha van, de a hiány­ért senkit sem lehet elmarasztalni. — A tanfolyam résztvevői közül Vajó Andrea Emíliával és Vaudra Attilával beszélgettünk. — A Felvidékről érkeztem, — mondta Andrea — egy ze­neiskolában tanítok, immár harminchat éve. Meglepett, hogy milyen sok fiatal és ko­rombeli pedagógus vágyik arra. hosv bővítse ismereteit. Dojcsák Margit manapság egy cirkuszi kötéltán­cos mutatványához hasonlítható. Bíró Gábor igazgató (Kisvár- dai Bessenyei Gimnázium): — Mi is a jelenben élünk, annak ismert gondjaival-problémái- val. Az önkormányzati intéz­kedés következtében iskolánk­ban valamennyi délutáni fog­lalkoztatást meg kellett szün­tetni: rangos szakkörök, felvé­teli-, érettségi-előkészítők, ta­nulószobák, konzultációk, kor­repetálások. Viszont igazán ak­tív dolgozót nem kellett elbo­csátani, ez annak is betudható, hogy üres álláshelyeink voltak. A személyi feltételeket jó­nak tartom, örülünk, hogy újra tudunk francia és angol lekto­rokat foglalkoztatni. A helyé­re kell tenni, hogy a nagy vi­harral járó F kategóriát — nem annyira nagy pénz — részben az iskolák bérszínvonalaként is kezelték. Úgy tűnik, hogy az Al-es szorzó emelése elmarad, tehát fokozatosan romló bér- színvonalra lehet számítani. A tárgyi feltételeinkkel gond­jaink vannak, aggódunk a szép épület fenntartásáért; látható jelei vannak, hogy nincs pén­zünk a felújításra. Ugyan.csak drukkolunk a talán negyedrész­ben kész tornaterem további építéséért. Nagy nehézségek árán tudjuk a pályánkat és a parkot is fenntartani, pedig azt a város lakossága is használja. Mindezek mellett szép eredmé­nyek születtek, különösen a nyelvoktatás területén, s min­det úgy, hogy nyelvi laborral — Harminchat év után még van ereje tanulni? Más úgy gon­dolná, hogy a nyugdíj közeled­tével már meg lehet pihenni. — Egy jó pap is holtig tanul... — ez a pedagógusra is érvé­nyes. Olyan dolgokat tudtam meg, amit eddig nem tanulhat­tam, például érdekes volt a magyarok eredetéről szóló elő­adást hallgatni. A tanlumánya- im kezdetekor csak szlovákul tanulhattunk, az egyetemet is ezen a nyelven végeztem. — Egy brassói gimnázium­ban vagyok óraadó, kémiát ta­nítok — kapcsolódott a beszél­getésbe Vandra Attila. — Va­lamikor kutatónak készültem, de egy baleset megakadályo­zott ebben és ezt a hiányt, ezt az űrt pótolom a tanítással. Egyébként nagyon izgulós diák voltam, féltem, dadogtam a felelésnél, Az egyetemen vi­szont azt mondták rólam, hogy nincsenek idegeim, ugyanis teljes nyugalommal mentem vizsgázni. A különbség az volt, hní*v tudtam mikor Vajda Lászlóné nem rendelkezünk. A gimnázi­umok sajnos nem részesülhet­nek a szakképzési hozzájárulás­ból, pedig sok vállalat szívesen a rendelkezésünkre bocsátaná a befizetendő összeget. Az új tan­évnek új szervezeti és működési szabályzattal indulunk. Dojcsák Margit igazgatónő: — A Tiszanagyfalui Általános Isko­lában — hasonlóan intézmény­társaihoz — az új tanévben is központi témaként kezelendő a takarékosság. A viszonylag ke­vésbé informált ember is tudja, hogy az oktatás nem könnyű fi­nanszírozási probléma manap­ság. Szerintem a kistelepüléseken lévő iskolák nehezebb helyzetben vannak, mint a városiak. Az a mi külön szerencsénk, hogy az önkormányzat elég stabilan áll; ez valamennyi oktatási intéz­mény esetében meghatározó. Az új tanévet 12 tanulócso­portban kezdjük el, kétszázhar­minc gyerekkel, ebből több mint negyven Virányosról jár át, a tantestület létszáma tizenkilenc fő. Senkit nem kellett elenged­nünk, bár a technikai személy­zet helyzete kritikus lehet. Az iskolát az új tanévre nem újítot­tuk fel, az adódó karbantartási feladatokat társadalmi munká­ban próbáljuk megoldani. Az önkormányzat segíti a családo­kat, a gyermekek számára in­gyenes tankönyvet és füzetcso­magra ezer forintot adott. Egyéb­ként az oktatásügy egészére az ismert szólás elferdítése illik a legjobban, miszerint „a helyzet reménytelen, de nem súlyos”! mot adni ismereteimről és fel­készültem erre. Az ilyen em­lékek sokat segítenek a peda­gógiai munkámban. —Mit adott Önnek ez a képzés? — Vegyészmérnökként csak kevés pedagógiai ismeretre tudtam szert tenni. Sok min­dent éreztem abból, amit most megerősítettek bennem. Nem elég az intuíció, itt a tanárok egy mondattal ráébresztettek egy-egy lényeges elemre, ami a pedagógiai munkánk szerves része. Az iskolánkban egy szemléletváltás figyelhető meg. Eddig a teljesítmény- centrikusság és a fegyelem volt a mérvadó, mostanában a de­mokratikus nevelést és a gye­rek személyisége kerül közép­pontba. Sajnos ez még nem általános jelenség, a pedagógu­sok nagy része képtelen változ­tatni az eddig megszokott dol­gokon. Az újhoz, a jobbhoz egy másik generációnak kell felnőni, akik képesek egy kor­szerűbb nevelési modell sze­ríni rlrtl A pedagógus is holtig tanul

Next

/
Thumbnails
Contents