Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-26 / 200. szám
UJ KELET Diáksziget ’95 1995. augusztus 26., szombat Síppal, dobbal, muzsikával... — a Kríshna-hívó'k csoportja Napokig lehetne a sátrak között bolyongani... is kapja. Hozzánk csapódik két fővárosi fiú. Kiderül, hogy imádják a filmeket. Rögtön kezdenek is elemezgetni, vita kerekedik köztük, Kuroszgva tehetségét illetően. Még gimnazisták, de egyikük sem hiszi, hogy rendező lehetne belőlük. Pedig sokat tudnak. Egy nyíregyházi fiú — édesanyja jogász — sírva tudatja, hogy szerelmes. Kis idő múlva a lány megérkezik, kicsit spicces. Összebújnak, a szerelem beteljesedni látszik. Egy óra múlva a lány az egyik sörsátorban egy szakállas fazont csókol. így telik el az első nap. Ahogy a szállásra indulunk, mellettünk egy biztonsági ember rádiója megszólal: Azonnal küldjétek egy mentőt! Fekvő lányon átment egy autó, súlyos sérült. Volt egy Stones, van egy Bokroscsomag Másnap Herceg Enikő sajtófőnöktől megtudjuk, hogy a sofőr részeg volt, és a tiltás ellenére ráhajtott a fűre. Szerencsére a lánynak „csak” végtagjai törtek, a gerince nem sérült meg. Jövőre biztosan eljön, és bepótolja a hiányzást. Megtudjuk, hogy tavaly kétszázezer ember fordult meg a szigeten, ennyire most is számítanak, bár volt egy Rolling Stones-koncert és van egy Bokros-csomag... Idén így is ez a világ legnagyobb rendezvénye. Külföldről is jönnek szép számmal, a határon túli magyarokon kívül hollandok, németek, angolok. Négyezer emberből áll a szigeti iroda kisegítő személyzete. Az is csúcs, hogy az országban fellelhető összes WC-ko- csi mindegyikét ide szállították, sőt még Németföldről is érkeztek „bérvizeldék”. A szippantós cég naponta kétszer fordul, és normálisan rendben tartja az illemhelyeket. Mindennap takarítják a területet, a színpadok előtt locsolják a talajt, hogy ne legyen por. Az oldalt írta és a felvételeket készítette: Vasas László Egy másik világ Éjfél körül jár már, mikor a sziget közelébe érünk. Még az innenső végénél gyalogolunk két hosszú hajú srác után — ők is biztosan oda mennek —, de már halljuk a dobok pufogását. Aztán a parkoló autók egyre tö- möttebb sora tudatja velünk, hogy végre megjöttünk! Agyonfirkált rendezői lakókocsiban megkapjuk a csak egyszer feltehető, zöld színű, heti belépőkarszalagot, nyakunkba a rózsaszínű stage passt. így beengednek mindenhová, néhányan tisztelettel is néznek, mégis ciki egy kicsit: ezek azt hiszik, újságíróskodni jöttünk, pedig nem. Ahogy végigmegyünk a mezsgyét jelentő hídon, már érezzük, hogy egy másik országba érünk. Szigetországba. Hogy az milyen? Leírhatatlan! Azért megpróbálkozom vele. Eleinte szokatlan, hogy nyüzsögnek a fura fazonok vörös, kék, zöld taréjjal, kifestett fejjel — ez nagy divatmost a szigeten, ők a punkok — de később már nem tűnnek fel különösebben, egy idő után már semmin sem csodálkozunk. A híd után hatalmas tábla a sziget térképével —belefáradunk a tanulmányozásba. Valahol van egy Nagyszínpad, egy rock-, egy blues-, egy bahia-, egy marlboro-, egy banán-, egy ír- és egy vegyes színpad. Egy térképész talán odatalál, de a tábla alapján mi nem. Belevetjük hát magunkat a tömegbe, sodródunk az árral. A „főutca” mentén ötméterenként WC-kocsik állnak, mindig van szükséget szenvedő kliens. Büfé büfé hátán.'Azegyik nyitott sátorban tábla lóg a pult mögött: „Melegszendvics van! 60 Ft.” Megvettük, megettük. Még jó, hogy a sör csak ötvenkilenc. A Marlboro-színpadon valakik bluest játszanak. Nagyon jól adják. Megyünk tovább. Hatalmas vásznon feliratos film. Mi ez? Fordítva írják a szöveget? Ja, ez hátulról van. Megkerüljük a vásznat, futballpályányi területen temérdek srác ül, és a Hair-t nézi áhítattal. Kék haj, vörös taraj Az ír színpad mellett leülünk egy sörrel, a folkzenészek előtt „Te is más vagy, te sem vagy más.'’ „Kell egy hét együtt- lét.” Ez a két mottó találóan fogalmazza meg az Óbudai szigeten augusztus 17. és 24. között lezajlott Diáksziget '95 elnevezésű rendezvényt. Mondhatnánk azt, hogy az egész egy nagy koncertsorozat, hiszen minden valamirevaló magyar és számos külföldi rock, blues, jazz, és alternatív zenét játszó zenekar fellépett, mégsem egyszerűen erről van szó, hiszen kulturális, sport- és egyéb szórakoztató rendezvények egész sora, zavarba ejtő kínálata sorakozott a programfüzetek lapjain. Színház, szabadtéri mozi, művészeti szabadiskola, performance, sport, africana-fesztivál, bűvészbemutatók, bohóciskola, bábjátékos-találkozó, ezernyi vetélkedő. Fel lehetne sorolni valamennyit, de senki nem bírná elolvasni. Volt ott minden, még több, mint a búcsúban. Önkéntes véradás, lelkisegély-szolgálat, ingyenes csomagmegőrzés, tetoválóstúdió, házasságkötő- és válósátor, jóga, ordítóverseny, drog- és AIDS-felvilágosítás, vidámpark, gokart, légballon, sportszerkölcsönző, posta, telefonfülkék, munkanélküli-tanácsadó, gyógyszertár, orvosi és mentőügyelet, természetgyógyászat, hogy csak a leglényegesebbeket említsük. A sziget óriási jelentőségét nem lehet eléggé hangoztatni, hiszen sokak szerint ez a VILÁG LEGNAGYOBB RENDEZVÉNYE! táncolok hada. Két tinédzser velünk szemben. Az egyik semmi különös, de a másiknak kék színű az a rövid kis haja. Szóba elegyedünk. Kiderül, hogy nyíregyháziak, sokgtl vannak itt Lelki segély „Gyere be, ha nem jött be, ha elhagyott vagy elhagytad, mielőtt kipróbálod vagy ha rosszul vagy tőle, ha más vagy mint ők, ha már feladod vagy be akarod fejezni. Mi várunk rád!” Ez a filctollal karcolt szöveg áll a Humanitás Ifjúságvédelmi Csoport sátrán. Egy tizenéves fiú és egy hasonló korú lány ücsörög a bejárat előtt — ők a lelkisegély-szolgálat. — Ide bárki jöhet bármilyen problémával, mi meghallgatjuk, elbeszélgetünk vele — mondja Gáspár Zoltán. — Szerelmi csalódás, magányosság, önbizalomhiány és ezernyi egyedi, különleges gond nyomja a fiatalok szívét. Az egyik lány arról panaszkodott, hogy otthon beteg a macskája. Már nagyon öreg, és el kellene altatni, de nem viszi rá a lélek, nagyon a szívéhez nőtt a kis jószág. Ilyenkor már az is sokat segít, ha meghallgatjuk őket. Eredményességünket az is jelzi, hogy egyre több a visszatérő vendégünk. Ritkán, de előfordul az is, hogy kicsit ittas srácok heccből jönnek be, és nem beszélgetni akarnak, hanem minket bosszantani. Persze ez nem sikerül, hisz mi is értjük a tréfát, durvasággá soha nem fajul a dolog. Komolyabb előképzettségünk nincs. Egy pszichológus hölgy választott ki és látott el minket tanácsokkal. Empátiás készség kell és tolerancia. Ennyi az egész. Szabolcsból. A kék hajú édesapja egy iskolában igazgatóhelyettes, a gyerek temperával festette be magát az InterCity mosdójában. Ha esne az eső, szétfolyna az egész kence, A srác ezerötszázzal érkezett, de szerintem ennél többet visz haza. Tarhál. Ha nem kap egy húszast, akkor kap egy doboz sört. A „semmi különös” ifjú már két napja a tizennyolcadik születésnapját ünnepli. Kecskének becézik és valamikor ő volt az Alvin és a Mókusok dobosa: A színpad elől hirtelen elénk toppan egy tarajos, borzasztóan kifestett arcú „állampolgár”. Először megijedek, de csak annyit kérdez, hogy megyünk-e táncolni. Mivel nem megyünk, ő is letelepszik. Rendkívül szolidan viselkedik, intelligensen beszélget. Szemüvegének hiányzik az egyik szára. Azért festette ki magát ennyire, mert nyerni akar egy 501-esLevi’s-t. Ha másnap délig kibírja ennyi festékkel, meg „Zita! Hola Zistenbe vagy? Noémi!” „Ákos! Itt vagyunk valahol. Gábor” „Megjöttem, üzenjetek ide! Dombi” A be járatnál áll a Sziget legfontosabb intézményeinek egyike, az információs sátor. Itt lehet megbízható útbaigazítást, programfüzetet, térképet kapni, és a sátor oldalán üzenni lehet az ismerősöknek. Külön élvezet csemegézni a több száz — hol bolondos, hol tényszerű, hol kétségbeesett — papírfecni között. Ha a Szigeten elkeverednek a társak, kicsi a véletlen találkozás esélye. — Az üzenőfalról minden reggel levesszük a cédulákat, de néhány órán belül újra tele van az egész — mondja Keresztes Szilvia, aki civilben másodéves főiskolás, szociális munkásnak készül. — Népszerű az üzenőfal — folytatja. — A legtöbben csak keresik egymást, de van, aki így vall szerelmet vagy egy frappáns mondatban elmondja valakiről a véleményét. Feladatunk az információ-szolgáltatás. A legtöbb kérdés a ren- jBtvényekkel kapcsolatos: melyik színpad merre van, mikor kezdődnek a koncertek, hol lehet egy jót enni — és főleg mennyiért. Sok idióta? Az egész szigeten keresve sem találtunk olyan embert, aki ne lett volna elégedett, akinek ne tetszett volna a rendezvény. Tök jó buli, szuper ez az egész — ezek az enyhébb jelzők, a kifejezőbbeket —- tekintettel Kazinczyra — nem merem leírni. Abban is egyetértett mindenki, hogy jövőre is itt a helye. Megdöbbentő, hogy ottlétünk alatt merevrészeg emberrel nem találkoztunk, balhét. verekedést, de még csak veszekedést sem láttunk. A hangulat frenetikus, mindenki közvetlen, bárkivel el lehetett beszélgetni. Tisztelt szülők, ne aggódjanak! A szigeten mindenki biztonságban van. A városban már nem teljesen. Szállásunk a High Life diszr kó közelében volt, oda kértük a fuvart. A jó negyvenes taxis megkérdezte: „Vissza a normális szórakozáshoz? Elegetek lett ebből a sok idiótából?” Ha tudnád, kisapám:.. ' Szigetország
