Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-23 / 197. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1995. augusztus 23., szerda 3 Gazdajegyzők (18. sz. körzet) Vadon Pál Vadon Pál a maga 39 évé­vel a fiatalabb gazdajegyzők sorába tartozik. Nyíregyhá­zi születésű, az általános is­kolai tanulmányait is a me­Vadon Pál föld aranykorona-értéke meglehetősen alacsony (10 alatt van), így a megélhetés bizony nem könnyű, ez erő­sen behatárolja a ter­meszthető nö­vénykultúrát, s azok jövedelme­zőségét. A körzetemben működik a Dél­nyírségi Köz­hasznú Társaság, amelynek elsőd­leges célja a szo­ciálisan rászorul­tak segítése. Ez a Népjóléti Mi­nisztérium mo­dellértékű kísér­lete, reményen, I reményeink sze­rint ez javulást fog eredményez­ni, bíztató képet mutat az elkö­vetkező évek gyeszékhelyen végezte, kö- zépiskoklába viszont Nagy- kállóba járt. A Budai Nagy Antal Gimnázium és Szak- középiskola diákjaként nö­vényvédő gépész szakon éretségizett 1974-ben. O azonban a továbbtanulás mellett döntött, s a Nyíregy­házi Mezőgazdasági Főisko­la kertészeti kara gyümölcs­termesztési szakára nyert fel­vételt. Üzemmérnöki diplo­máját 1977-ben vehette kéz­be. Első munkahelye Biriben volt, ahol a Táncsis Mgtsz- ben gyakorló kertészként dolgozott. — A gyakornoki idő lejár­tával még három évet töltöt­tem ott, majd a megyén kí­vülre pályáztam, 1980-tól a felsőzsolcai Lenin Mgtsz, kertészeti ágazatvezetője let­tem — emlékezik vissza a pályakezdésre Vadon Pál. Később felvételt nyertem az előző főiskolám árufor­galmi szaküzemmérnöki szakára, melyet sikeresen el is végeztem. 1984-től a szakolyi termelőszövetkezet kertészeti ágazatvezető- jeként dolgoztam egy kerek évtizedig. 1995. február 1- jétől Szakoly, Nyírgelse és Nyírmihálydi községek fa­lugazdásza lettem, július 1- jétől pedig gazdajegyzőként dolgozom. A falugazdászi körzetem újabb négy tele­püléssel — Balkány, Biri, Bököny és Geszteréd — gyarapodott. A fogadóóráim heti üte­mezése: hétfőn 8-tól 12-ig Szakoly, 12-től 16-ig Nyír­mihálydi; kedden 8-tól 12-ig Balkány, 12-től 16-ig Biri; szerdán értekezletek vagy a jogi személyek felkeresése; csütörtökön 8-tól 12-ig Geszteréd, 12-től 16-ig Bököny; pénteken 8-tól 12- ig Nyírgelse, 12-től 16 óráig Szakoly. Valamennyi tele­pülésen a polgármesteri hi­vatal ad helyet, kedvező fo­gadtatásban részesültem, igen jó munkakapcsolataim alakultak ki. A körzetben igen csekély a működőképes ipar, ezért az itt élők többsége a föld megműveléséből élt s él. A szociális problémáinak a ke­zelésére. Feladataim sorában töb­bek között megemlítem a kamarai tagok regisztrálását (beleértve mindazon mező- gazdasági termelőt, aki az agrárkamarával kapcsolat­ban kíván lenni). Nagyon fontos feladatnak tartom kör­zetemben a községenként mezőgazdasági bizottságok megalakítását, azok majda­ni munkájának segítését és a velejáró adminisztratív te­endők ellátását. Munkám során állandó kapcsolatban kell lennem a körzet önkor­mányzataival, véleménye­zem az önkormányzatok ag­rárágazatot érintő előter­jesztéseit. A különböző szak­mai rendezvényekről tájé­koztatom az agrárkamarai tagokat és a kamarával kap­csolatban álló termelőket (és az azon kívülieket is, lehe­tőség szerint). Mi, gazdajegyzők termé­szetesen segítjük a terme­lésszervezést, tájékoztatást adunk a különböző támoga­tási lehetőségekről, azok feltételeiről. Naprakész in­formációkkal kell rendelkez­ni a hitelezési előírásokoról; segítséget nyújtunk a kü­lönböző pályázatok és üzle­ti tervek elkészítéséhez, va­lamint segítjük a termelőket a támogatások igénylésével kapcsolatos ügyintézésben is. Fontos feladatnak tartom továbbá a piaci lehetősé­gekről — azok kedvező avagy kedvezőtlen voltáról, várható alakulásáról — való tájékoztatást, illetve eseten­ként tevékeny közremű­ködői szerepvállalást azok­ban. Szakolyban élek családom­mal, feleségemet betegség miatt leszázalékolták, így az otthoni teendőket látja el. Két fiam közül Pál 16 éves, a nyíregyházi Sipkay Barna Kereskedelmi Szakközépis­kola marketing szakára jár, Gergő 13 éves, és a helyi ál­talános iskola tanulója. A szeptemberi tanévkezdést mindketten nagyon várják. Lefler György Kerekasztal mellett a III. Mezőségi Expóról... Pozitív gyorsmérleg Tiszavasváriból Augusztus 20-án bezárta ka­puit a Tiszavasvári Mezőségi Expo ’95 Kiállítás és Vásár. A sikeres rendezvény után kerék­asztal mellé ültettük a vásár szervezőjét, tiszavasvári pol­gármesterét és a helyiséget biztosító iskola igazgatóját, hogy mondják el tapasztalatai­kat az expóval kapcsolatosan. — A kiállítás idei látogatott­sága hasonló volt a tavalyi­hoz— mondta Jávor Zoltán, az expót rendező Colonel Press Bt. vezetője —, ami közel 10- 12 ezer vendéget jelentett. Saj­nos négy kiállító az utolsó pil­lanatban visszamondta a rész­vételi szándékát, de ennek el­lenére 33-an eljöttek és bemu­tatták vállalatuk termékeit, áru­it. Nem lehet egy vásárt min­denkinek a kedve szerint meg­rendezni, így az expo megíté­lése is vegyesen alakult, de a tapasztalatok szerint a kiállítók többségének bejött a számítá­sa. Volt olyan cég például, ami négy, komoly összértékű üzle­tet is kötött. Többen már előre jelezték, hogy jövőre újra részt szeretnének venni a kiállításon, illetve társszervezőként továb­bi vállalatokat csábítanak Ti- szavasváriba. Úgy látjuk, hogy a látogató közönség meg volt elégedve az expóval, sokan vásároltak, ki­használták a kedvezményes vá­sárlási lehetőségeket. Rendezői oldalról megközelítve nyeresé­gesnek ítélem a rendezvényt, de az erről szóló kimutatások csak Jávor Zoltán később készülnek el. Most egy kicsit pihenünk, kifújjuk ma­gunkat, s szeptember közepétől elkezdjük az 1996-os kiállítást szervezni. — Három évvel ezelőtt kicsit tamáskodtam az expo jövőjével és hasznosságával kapcsolatban, de az időközbeni tapasztalatok teljesen meggyőztek -— vette át a szót Sulyok József Tiszavasvári polgármestere. — A rendezők háromévi munkája folyamatosan emelkedő színvonalú tartalom­mal töltötte meg a vásárt, most már lassan az lesz a gond, hogy hol helyezzük el a kiállítást, hogy a zsúfoltságot csökkentsük. A város életébe színt visz az expo, a hozzá kapcsolódó kísérő ren­Oleár László dezvények megmozgatják a la­kosságot. A látottak serkentik a polgárok gondolkodását, vállal­kozási tippeket adnak nekik, amik másoknak további, kapcso­lódó jövedelemszerzési lehe­tőségeket biztosíthatnak. Jelen gazdasági helyzetben ennek ha­talmas jelentősége van. Ezek mellet nagy örömömre szolgált, hogy sikerült nem üzleti körbe tartozóan a közhasznú tevékeny­ségeket — a tűzoltóság vagy a polgári védelem munkáját, fel­szereltségét — is bemutatni. Bezár egy óvoda Mátészalkán Soros ülését hívta össze a Társadalmi Egyesületek Szö­vetsége Mátészalkán, augusz­tus 21-én délután öt órakor a Kossuth út 43. szám alatti szék­házában. Első napirendi pont­ban a jelenlévők Papp György, a Mátészalkai Polgármsteri Hi­vatal főmunkatársa előadá­sában tájékoztatót hallgathattak meg a város alsó és középfokú tanintézményeinek helyzetéről. A városban megközelítőleg 800 óvodás van 850 férőhelyre. Az egyetlen kihasználatlan in­tézmény az Ecsedi úti óvoda, amely a cigánytelepet is ellát­ja. A testület ennek megszün­tetése mellett döntött. A 6 álta­lános iskolában 2467 gyerek tanul. Csökken a gyereklét­szám, emiatt a nem oktatási célra szolgáló helyiségek fel­szabadultak és funkciójuknak megfelelően használhatják őket, másrészről viszont nem akarnak iskolákat megszüntet­ni. Szükség lenne a gyereklét­szám növelésére, ennek pedig előfeltétele új munkahelyek te­remtésével a fiatal házasok vá­rosban tartása. Van egy hetedik általános iskola is, a gyógype­dagógiai. Ez olyan rossz álla­potban van, hogy újat kellene építeni, de nincs rá pénz. Alap­fokú zenei képzés is folyik a városban a volt pártház épüle­tében viszonylag jó körülmé­nyek között. A nevelési tanács­adó munkájára vidékről is egy­re nagyobb igény mutatkozik. Fenntartásához a vidéki önkor­mányzatok úgy járulnak hozzá, hogy az adott község lakója ré­szére végzett vizsgálatokért egyenként fizetnek. A középiskolák igyekeznek a mai igényeknek meglelő képzést nyújtani. Az Esze Ta­más Gimnázium és Egészség- ügyi Szakközépiskola tanter­mekkel elég rosszul van ellát­va, különösen a szakközépis­kola viszonylatában, ahol Papp György újabb osztályokra is igény len­ne. Sokkal jobban áll hely dol­gában a város legrégebbi kö­zépiskolája, a Baross László Mezőgazdasági Szakmun­kásképző Intézet és Szakkö­zépiskola. Pillanatnyilag 100 hektár földjük, szarvasmarhá­ik, juhaik vannak, komplett kis mintagazdaságot hoztak létre. Szeretnék az oktatást a kerté­szet irányába elvinni. Igény szerint további osztályok in­dulhatnak. A gépészeti szak- középiskolában most folyik egy bővítés és rekonstrukció, amire a szükségtermek miatt régóta igény volt. Bővítik a középiskolai kollégiumot is, méghozzá 100 férőhellyel. A 138-as Ipari Szakmunkás- képző Intézet és Szakközépis­kolában most alakítanak ki egy műszeres gépkocsivizsgálatok elvégzésére alkalmas tanmű­helyt. A támogatás csökkentése miatt összességében 7,5 száza­lékos költségcsökkentésre van szükség. Emiatt hozzávetőle­gesen 23 munkahely megszű­nése várható. A tájékoztató után a hallgatók is elmondták észrevételeiket. Az Ecsedi úti óvoda egyik korábbi alkalma­zottja szerint az intézmény megszüntetése elhibázott lépés. A kihasználatlanságot a rossz ellátás okozza, a cigánygyere­keket pedig nem fogják a szü­lők a városba felhordani. Az óvodai oktatás hiányát 6-7 éves korban nem tudja a gyógype­dagógiai iskola pótolni. Majo­ros Gyula volt önkormányzati képviselő a város vezetését az alapfokú oktatással szemben a középiskolák túlzót fejlesztésé­vel, túlköltekezéssel vádolta az önkormányzatot. Ennek oka, szerinte, hogy a képviselő-tes­tületben sok tanár foglal helyet. Pankotai Ferenc önkormány­zati képviselő válaszában el­mondta, valóban 7 tanár-kép­viselő van, de közülük 6 köz­vetlenül került be a testületbe. A túlköltekezésről nem igazán lehet beszélni, mert a kiadott pénzek jelentős részét megyei és országos pénzekből, vidéki önkormányzatok támogatásá­val, és emellett PHARE-pályá- zatból fedezik. A későbbiekben szó volt még a TESZ-hez csatlakozott társa­dalmi szervezetek munkájának áttekintéséről, valamint a Horn Gyula miniszterelnökhöz írt levéllel kapcsolatos teendőkről. A levél nyomán rövidesen háromfős bizottság érkezik Mátészalkára, akik megvizs­gálják a körzet munkaügyi helyzetét. Dojcsák Tibor — Fantáziát láttam abban a nem mindennapi ötletben, hogy egy térségi expónak biztosít­sunk helyet az intézményben — folytatta Oleár László, a Vasvári Pál Középiskola igaz­gatója. — Korábban, és most is nagyon szépen és kulturáltan sikerült a vásár. Sok ember el­látogatott az expóra, nagyon jó kiállítók voltak, és ami szá­munkra fontos, vigyáztak az iskola eszközeire, bár a vásárt záró esti bál nagy rumlit ha­gyott. A rendezőknek jelképes összegért adjuk bérbe a helyi­ségeket, mert az iskolának a járulékos reklám többet jelent. Az ide ellátogató emberek megismerkednek az intéz­ménnyel, aminek hatásaként a beiskolázási problémáink je­lentősen csökkentek. Az előző tanévhez képest idén például 100 diákkal többet vettünk fel. Tudtunk válogatni a gyerekek között, így a lehető legjobb ké­pességű diákokat sikerült beiskoláznunk. Egyébként az ehhez hasonló vállakózásokra a gazdasági kényszer vitte rá az iskolát. Minden adandó lehető­séget kihasználunk, mert az így keletkező alternatív bevételeket az oktatási színvonal fejleszté­sére fordíthatjuk. vip Egy állásvadász naplójából Az Állást hosszas és fárasztó portyázás után pillantottam meg. Óvatosan megbújt egy napilap apróhirdetései között. Talán nem is veszem észre, ha nem a vadászatra figyelek már hónapok óta minden porcikám- mal. Nem volt hibátlan példány, de ilyen gyér szaporulat mellett az álmokon diadalmaskodik a valóság, amely ugyan kevésbé tetszetős, de legalább élelemhez juttat. Mielőtt becserkészésére in­dultam,jóleső érzéssel tapogat­tam meg hátizsákomban muní­ciómat. A zsák csak úgy dudo- rodott a beléje gyömöszölt sok pozitív lelki beállítódástól. Nesztelenül közelítettem meg a „nemes vadat", hisz jól tudtam, minden meggondolatlanság el­riaszthatja örökre. Mikor lő- távolságon belül kerültem, ra­vaszul előkaptam csőre töltött önéletrajzomat, ajánlóleve­lemet, és lőttem. Dacára minden „elhivatott­ságnak” és „remek iskolának" ellenfelem lustán nyújtózott to­vább. — Ohó — gondoltam — ide nagyobb kaliberű fegyver kell! Azzal kiszórtam a táskámból összes jeles bizonyítványomat és diplomámat. Az Állás csak álmosan pislo­gott, majd megvetően elfordí­totta fejét. Utolsó erőmmel, tűrőképes­ségem határán okléveleimet s a különböző tudományos társa­ságok kedvező elbírálásait ka­partam elő. Ez azonban csak arra volt elég, hogy a vad — megelégelve a felesleges herce­hurcát — megrázta magát, hogy visszavonhatatlanul eltűn­jön a sűrűben. Ott ültem szétszórt fegyver­táram romjain, s azon gondol­kodtam, mit rontottam el. Meg­viselt idegeim lassan vissza­nyerték higgadtságukat, s ahogy világosodott az agyam, úgy kezdtem kacagni saját egy- ügyűségémén. —Hiszen nincs birtokomban a legfontosabb fegyver, ami nélkül a többi fabatkát sem ér: „se rokona, se ismerőse nem vagyok senkinek, nem vagyok senkinek." R. Kiss

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents