Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-21 / 195. szám
Megyénk életéből _____________Negyven évig Nyíregyházán____________ A gyógyítás szolgálatában UJ KELET A Jósa Anrás Megyei Kórház vezetésének aktív nyugdíjpolitikája következtében több nagyhírű főorvos kerül nyugdíjazásra. Most dr. Makláry Elek főorvos úrral ismerkedhetünk meg. Hálás vagyok munkatársaimnak, hiszen az ő odaadó munkájuk nélkül ma már nagyon sok beteg nem élne. „Boldog vagyok, hiszen szakmámon belül sokat tettem, még akkor is, ha ennek az elismerése késett. ” *** ^ — Akkor, amikor az ember elindul életének pályáján egy életútra, sokak szerint már erős akarattal a kezedetekkor tudja, hogy hová fog eljutni. Akkor, amikor Makláry főorvos úr elindult, tudta-e pályája kezdetén, hogy hová fog eljutni, s vajon mennyire gondolta azt, hogy közel hetven évesen Magyarország egyik legjobb és ‘talán legjobban felszerelt intenzív osztályát adja át saját nevelésű utódjának, kollégáinak. — Azt, hogy hová szerettem volna eljutni, azt már talán pályám kezdetén is tudtam. Ha végig gondolom azt á negyven évet, amit itt Nyíregyházán töltöttem el, ezt mindenképpen sikerként könyvelhetem el. S hogy miért éppen Nyíregyházára jöttem dolgozni? Annak talán egyedüli oka az volt, hogy itt dolgozott egy kiváló ember és sebész dr. Eisert Árpád, aki korát meghaladóan jóval előbbre járt, mint az akkori sebész átlag, s mellette kívántam sebész szakvizsgát tenni. Ez az ember olyan dolgokat művelt a sebészetben, hogy munkájához az akkori altatási módszerek elégtelenek voltak. Ő volt az első ember, aki 1951 -ben itt Magyarországon, a nyíregyházi kórházban szívet operált. — 1955-ben kerültem a nyíregyházi kórházba, és a sebészeti műtétek altatási hátterét igyekeztem az akkori körülmények között elérhető korszerű szintre emelni. Ma már meg- mosolygok sok mindent, amit akkor tettem, de szerencsére emberek életébe nem került. Ekkor lett az az óhajom és kívánságom, hogy a szakiroda- lomból összeszedett ismeret- anyagot rendszerezzem, hiszen 1956 előtt külföldre kijutni szinte lehetetlen volt, és szak- irodalmat nyitni sem volt egyszerű. 1957 őszén volt alkalmam először külföldre utazni, és közel egy évet töltöttem el az akkori NDK-ban. Sokat tanultam az ottani angol emlőkön nevelkedett altatóorvosoktól. Az itt szerzett tapasztalataim rendkívül hasznosak voltak számomra, kihatottak későbbi munkavégzésemre, és igyekeztem tapsztalataimat a magyarországi viszonyok és lehetőségek között átültetni a gyakorlatba. 1956-ban a sebészeti osztály kapott két angol gyártmányú altatógépet, aminek én örültem a legjobban. Ezekkel a gépekkel rendkívül korszerű módon tudtunk dolgozni az akkori időben. —Főorvos úr. Míg önre vártam, addig elég sokat beszélgettem orvosaival, nővéreivel, akik nem tagadják, nem vitatják, sőt büszkék arra, hogy ön volt a tanítójuk. Egyikük nagy tanítómesternek is nevezte önt. Nagy dolgot hagy ön maga után, s nevét sokáig emlékezetessé teszi Nyíregyházán. Hogyan értékeli, mit hagy maga után ? — Úgy érzem, egy jól bejáratott osztályt hagyok hátra. Ha leltározok magamban, akkor elmondhatom, harminckét szakorvost neveltem, ami a számot tekintve nem kevés. Jelenleg tizenheten dolgoznak az osztályon szakorvosok, egy kollégám áll szakvizsga előtt. Remélem az osztályunk hírnevének megfelelően legalább jóra, de valószínűleg jelesre fog szakvizsgázni. Általában munkatársaim jelesre szakvizsgáztak. —Hol áll a nyíregyházi Jósa András megyei kórház intenzív osztálya az országos rangsorban. Ön mint az osztály alapítója, és még jelenlegi főon'osa. hová helyezi a nyíregyházi osztályt a szakma berkein belül. — Megalakulását tekintve az ország első interdisciplinális osztálya, műszerezettségét tekintve pedig az elsők között van. 1963-ban jött létre az önálló, és minden orvosi szakágat kiszolgáló osztály, így ebben megelőztük Budapestet és a többi nagyvárost is. Ennek ma sem sokan örülnek, de ez tény. Az önnálló altatóosztályhoz csatlakozott 1969-ben négy ággyal az intenzív osztály mellyel szervezeti egységet képez,, ma már tizenkét ágyon dolgozunk, ami viszont kevés a nyíregyházi nagykórházban. Tapasztalati tények mutatják, hogy egy kórház ágyszámának három százaléka legyen legalább intenzív ágy. — Felszerelésünket tekintve jobbak vagyunk az országos átlagnál, de el kell mondjam, minden műszernek, készüléknek megvan a maga története, hogy milyen nehézségek árán sikerült beszerezni. Ennek ellenére nem vagyok elégedett teljesen a felszereltéségünkkel, mert ezt a munkát lehetne még jobban is csinálni. Itt szeretnék kiemelni egy esetet, azt hiszem, országos rekordot mondhatunk magunkénak, másfél évig lélegeztettünk egy beteget, aki az utolsó tíz napot leszámítva tiszta tudattal élt, televíziót is nézett, sajnos őt elvesztettük. Volt akit egy baleset után csak fél év elteltével tudtunk levenni a lélegeztetőgépről. Ha ezekre is visszagondolok sok más mellett, akkor azt mondhatom, érdemes volt mindezt csinálni. Ha valaki ismeri a mesterséges lélegeztetés buktatóit, akkor tudja, hogy ez egy iszonyatosan nehéz munka, mind a személyzet, mind pedig az orvos számára, hiszen adaptálni kell egy gépet az élő szervezethez. — Egy nagyon hosszú út ér most véget, legalábbis itt a kórházi munka területén. Miértfáj önnek elmenni? — Nehéz abbahagyni azt a munkát, amit az ember szeretettel csinált, és különösen akkor, amikor a szürkeállományomban nem érzem magamat fáradtnak, de tudomásul kell vennen, ez az élet rendje, s egyszer minden véget ér. Eléggé fájdalmasan érint, hogy negyven évi munka után a nyugdíjam alig fogja meghaladni a minimálbér kétszeresét. — Mennyire tartja önmagát boldog és elismert embernek? — Boldog vagyok, hiszen szakmámon belül sokat tettem, még akkor is, ha ennek elismerése késett. — Ahogyan beszélgettem önnel, és a másik három nyugdíjba vonuló főorvossal, nekem az tűnt fel, hogy a főorvos úr az átlagosnál is nagyobb érzelemmel viseltetik a búcsú során. Erezni, nagyon fáj önnek a búcsúzás. — Valóban. Negyven évet töltöttem el a nyíregyházi kórházban, úgy érzem, csináltam is valamit, és ezt nem könnyű itthagyni. Itt kívánom elmondani, hogy nagyon hálás vagyok annak a csapatnak, akik lehetővé tették számomra, hogy ezen sikereket itt Nyíregyházán elérhettem. Az ő odaadó munkájuk nélkül nagyon sok beteg ma már nem élne, és ez a siker nagyon nagy boldogsággal és örömmel tölt el. Remélem, ez az alkotószellem megmarad az osztályon, és ha az utódom az lesz, akit én elképzeltem, akkor az osztály további sikereket fog elérni. Tassy Tamás 1995. augusztus 21., hétfő Egy jelkép védelmében Amikor a Nemzetközi Vöröskereszt szóvá tette: szabálytalan, hogy a Zwack Unikum üvegén vörös kereszt van, a cég nem habozott. A védett jelképet elhagyta, és helyébe arany keresztet tétetett a flaskákra. A cég kulturáltan járt el, fölfogta: a vörös kereszt olyan nemzetközi mozgalom emblémája, amely semmiképpen nem illik egy italosüvegre. A vörös kereszt mint jelkép, nemzetközileg védett. Mi több, a Magyar Vörös- keresztről szóló törvény is leszögezi: „A Vöröskereszt jelvénye kör alakú, fehér, mezőben nyugvó vörös kereszt, Magyar Vöröskereszt körfelirattal... a jelvény mind béke, mind háború idején a Vöröskereszt szervein kívül csak a nemzetközi egyezményekben meghatározott egészségügyi alakulatok és intézmények, valamint az utóbbiak személyzetének és felszerelésének védelmére vagy megjelölésére használható... A Vöröskereszt béke idején, kivételesen — a nemzetközi egyezményekben meghatározott célokra—engedélyezheti a jelvénynek, valamint annak utánzását jelentő minden jelnek vagy elnevezésnek a használatát az előző bekezdés szerint arra nem jogosult magánszemélyek vagy szervezetek számára.” Ennyi a törvényből. Volt is példa ilyen kivételes esetre, gondoljunk az árvizekre, vagy éppen a Romániába menő segélyküldemények részére kiadott engedélyekre. Ugyanakkor ha a napi gyakorlatot nézzük, az derül ki: sorra-rendre sértik meg a törvényt. Az utcán figyelő ember azt hihetné, hogy ma Magyarországon, vagy éppen megyénkben, a Vöröskereszt a leggazdagabb szerv, hiszen annyi autón, cégtáblán használják jelképét, mintha minden hozzájuk tartozna. Kocsijára rakja a körzeti orvos, cégtábláján használja a bőr- és nemiorvos, ez virít a bölcsődei dajka Trabantján, ezt ragasztja fel minden betegszállító maszek, ezt használja hol stilizáltam hol nem a kórházi kft. — hogy csak néhány példát említsek. Mindezt természetesen jogtalanul. Mert a vörös kereszt nem egészségügyi jelkép. A Vöröskereszt nem egészség- ügyi szervezet. Ezt jó tudni. Az egészségügy legfeljebb néhány ponton találkozik a Vöröskereszttel, innen kapja ugyanis a vér szervezését. Az alapvető gond: a Vörös- kereszt, szerte a világon, nonprofit mozgalom. Önzetlen, ingyenes, karitatív, semleges, egyetemes. Van híre, nagy presztízse. Jelképe tehát jó idegen toll, amivel lehet ékeskedni. Jó, bár nem illik, hiszen profitot termelni egy nonprofit mozgalom égisze alatt, enyhén szólva erkölcstelen. Mint az is, hogy valaki előnyöket kíván kicsikarni azzal, hogy olyan emblémát használ, amihez bár semmi köze nincs, de megítélése szerint hasznos bizonyos helyzetekben. A vörös kereszt használata feltételezi: aki járművére, cégtáblájára felragasztja, felpinglja, tisztában van azzal, hogy a jelkép használata kötelességekkel jár. A Vörös- kereszt alapelveinek elfogadásával, ami a nonprofit segítést is magában foglalja. De jelenti a mozgalom valamennyi alapelvének vállalását is. Nos, erről nincs szó. Reklámnak jó a Vöröskereszt jelvénye, és ezzel emberek tíz- és tízezreit tévesztik meg. Pedig az imént idézett törvény azt is kijelenti: az előírtaktól eltérő használat szabálysértés. És mint-ilyen, büntethető. Remélni lehet csupán, hogy egyszer megkezdődik a törvény betartatása, a jogtalan használat elleni fellépés. Bár — és ez is Vöröskeresztes elv — jobb lenne mindezt békésen megoldani. Úgy, hogy a ma jogtalan használók leveszik az idegen tollat. A tisztességtelenül használt reklámot. A meg nem engedett, előnyt szorgalmazó jelképet. Érdemes tanulni Zwack- kéktól. Igaz, ők az unikum. Hogy lesz-e tisztességesen lépő más is? Ez már becsület kérdése. B. L. Megrendelő Megrendelem az Új Kelet c. napilapot 1995...............................................................-tői egy hónapra - negyedévre - fél évre - egy évre (a megfelelő rész aláhúzandó) Név:................................................................................................... Lakcím (ahová a kézbesítést kéri): ......................................... A megrendelőt elküldheti vagy átadhatja a helyi postahivatalban, illetve a postai kézbesítőnek. aláírás megbízott szem. ig. szám X Előfizetési díj: egy hónapra: 380 Ft negyedévre: 1140 Ft fél évre: 2280 Ft egy évre: 4560 Ft A lapban minden pénteken rádiótv műsorújság a melléklet! i n g y e n e s ! Apróhirdetés A hirdetés szövege: A hirdető neve, lakáscíme: Új Kelet szerkesztősége: 4400 Nyíregyháza, Árok u. 15. (a Nyírségi Nyomda épületében) Tel.: (42) 437-006, 437-007, 437-008, Fax: 130-as mellék Üzleti jellegű és telefonon feladott hirdetést, sajnos, nem tudunk elfogadni!
