Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-19 / 194. szám
Megyénk életéből UJ KELET Gazdajegyzők (15. számú körzet) Szántó A 41 éves kamarai gazdajegyző tősgyökeres nagy- ecsedi. Körzet: Fábiánháza, Mérk, Nagyecsed, Nyírcsa- holy, Tiborszállás, Tyúkod, Vállaj. A középiskolát Mátészalkán végezte, majd a nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola kertész karán folytatta tanulmányait. A diploma megszerzését követően hazai környezetben bizonyíthatott, első és sokáig egyetlen munkahelyén, a nagyecsedi Rákóczi Tsz-ben. A gyakomokság után kertészeti ágazatvezetőként dolgozott. Innentől övé a szó. — Nagy volumenű zöldség-gyümölcstermesztésünk volt, ezt, s a hozzá kapcsolódó kereskedelmi tevékenységet végeztem, amely később kibővült a háztáji termékek értékesítésével is — kezdte a beszélgetést Szántó Sándor. — Igen széleskörű kapcsolat- rendszert alakítottam ki, amely e szakmában nagy segítséget jelent mind az itthoni, mind a külföldi piacokon. Nem éppen könnyű időszakban, 1990-től két éven keresztül voltam a szövetkezet elnöke. A tagság többszöri megkeresésére vállaltam el a feladatot, tudva: nem lesz könnyű dolgom. Döntésem segítette, hogy 1980-tól 1990-ig a térség országgyűlési képviselője voltam, és a parlament mezőgazdasági szakbizottsága tagjaként több mindenre nagyobb rálátásom lehetett. Ugyancsak kellő alapnak érezhettem a megye akkori legnagyobb termelőszövetkezetében vezetőként eltöltött 15 évet, valamint a talán legdöntőbb érvként jelentkező tagsági bizalmat. Nem gondoltam, hogy a rendszerváltás a mezőgazdaságban ilyen drasztikus változásokat produkál. A legfontosabb törvények az ígéretektől eltérően késtek — értem ezalatt az átmeneti szövetkezeti törvényt, a szövetkezeti törvényt és a földtörvényt —, mérhetetlen károkat okozva ezzel. Az emberek viszont várták az újat, a változásokat. Szövetkezetünk — kedvezőtlen adottsága miatt — jelentős támogatásban részesült, mindez egycsapásra megszűnt, sőt, az addig felvett kedvezményes hiteleket büntetőkamattal együtt kellett volna törleszteni, amit már nem bírtunk volna el. A nem éppen szövetkezetbarát politika mellé társult még az emberek egymáshoz való viszonyának a romlása, a türelemvesztés, a bizalom hiánya, melyet több vezetőségi tag társammal meg kellett szenvednünk. 1992-ben közgyűlésen a vezetőséggel egyöntetűen kértük felmentésünket, amit a tagság csak második nekifutásra, jogi képviselőkkel megerősítve fogadott el. A megye egyik legjobban működő szövetkezetében nem volt ritka hónap, amikor 14-15 millió forint munkabért fizettünk ki a dolgozóknak. Ez az összeg manapság nagyon hiányzik az ott élők családi kasszájából. Sándor ahogyan a megyében még nagyon sok hasonló sorsra jutott ember szükségét látná a mezőgazdaságból kapott jövedelemnek. Ezt követően egy „üres időszak” következett az életemben, majd újbóli tanulás: Gödöllőn elvégeztem az ön- kormányzati agrárszakértői szaküzemmérnöki szakot. Diplomamunkámban megyénk településfejlesztését és a fő elképzeléseket dolgoztam fel 2000-ig. A megyei közgyűlés mezőgazda- sági bizottságának jelenleg is tagja vagyok, emellett a megyei fejlesztési ügynökségen is számítanak rám. A kamarai gazdajegyzők beállításával természetesen egyetértek, remélve, hogy a gazdaság fejlődésével hamarosan emelkedhet a 30 fős létszám, mert 7—10 településen egyidejűleg teljes értékű munkát fizikai képtelenség végezni. Nagy segítségünkre vannak és lehetnek a mezőgazdasági bizottságok. A körzetben még csupán Nagyecseden és Mérken működnek. Ugyancsak segítőink a szövetkezetek, a települési önkormányzatok, illetve azok mezőgazdasági ügyintézői. Kevés helyen van működő szervezet, de gazdasági formák és egyéni vállalkozók mindenütt jelen vannak. A termőterület a körzetben eléggé heterogén, a növénykultúrában meghatározó a kukorica, a napraforgó, a kalászosok; alma és egyéb gyümölcs kevés van. Domináns a szántóföldi zöldségtermesztés (sárgarépa, petrezselyem, cékla, paradicsom), s nagy volumenű a takarmánytermesztés, ebből következően jelentős az állattenyésztés (szarvasmarha, juh, ló). Az üresen maradt épületek felújításával többen is lehetőséghez juthatnának, ehhez viszont támogatási forrásra is szükségük van. Az önkormányzatok regionális összefogására nagy szükség lenne, a meglévő térségi társulásoknak is nagyobb szerepet kellene felvállalniuk. Családommal Nagyecseden lakunk, feleségem a két mezőgazdasági diplomája mellett egy harmadikkal tanít Tiborszálláson. Két gyermekünk van, Tamás másodikos lesz a záhonyi közlekedési szakközépiskolában, Evelin lányunk pedig már „felsős”, 5. osztályos szeptembertől. A család, a mezőgazdaság sze- retete mellett még egy dolog számít: a kézilabda. Lefler György 1995. augusztus 19., szombat Ha ön nyerné az ötöst...! „Szeretnék olyan gazdag lenni, hogy eldobhassam a szappant, ha már nem látszanak rajta a betűk!” — áhítozott az átlag magyartól mindenbizonnyal tehetősebb egyik amerikai tévés személyiség. Nos, ezt könnyedén megteheti majd az, aki(ke)t Fortuna isten- asszony a kegyeibe fogad. A 33. fogadási héten ugyanis legalább 302 millió forint üti az illető(k) markát. A markát?! Kotricz Illés Az ölében sem férne el a tömérdek pénz. A Szerencse- játék Rt. nyíregyházi, Arany János utcai kirendeltségén a lottószelvényeket elmélyül- ten ikszezők közül kérdeztünk meg néhány fogadót: — Mi lenne, ha Ón nyerné az ötöst? Kotricz Illés: — Régi lottózónak számítok, jelenleg „egyénileg” heti tíz szelvénnyel játszom, emellett a munkahelyen a kollégákkal közösen is kísértjük a szerencsét. Csak nem nagyon akar megijedni, a kétévi együtt lottózás során kettestől nem futotta töbre. Egyik kollégámmal a totón értünk már el telitalálatot, de akkor — 1985-ben — csak 76 ezer forinthoz juthattunk, olyan sok volt a nyertes. Ötven forint elég drága egy szelvényért, a Szerencsejáték Rt. nagy nyereséggel dolgozhat, ha csak úgy 50-100 milliót pluszban fel tud dobni. Helytelenítem ezt a magas összeget, inkább osztanák el arányosan a többi nyereményosztály között. Jobban örülnék egyébként, ha a csapattal vinnénk el a telitalálatot, akkor is szép summa jutna. A korábbi, hagyományos számsorsolást jobban kedveltem, akkor egy hónapon belül volt ötös. Az nem létezik, hogy ezt nem Farkas György és felesége „irányítják”, egész nyáron nincs ötös! Farkas György és Farkas Györgyné: — Ha kihúznák a számunkat?! Az nagy szám volna...! Amióta a lottó létezik, mi rendszeresen játszunk. Eleinte több szelvénnyel is, mostanában már kevesebbel. Heti tízzel. De a nagy nyereményre való tekintettel csak kipótoltuk újabb öttel, hátha... — A régi lottóhúzás idején nagyobb volt a nyerési esély, úgy tapasztaljuk. Nekünk hármastól nagyobb nyereményünk még nem volt, nincs állandó számunk, van, amikor az unokától kérünk tippet. Most jönnek haza a Balatonról a lá- nyomék. Egyébként volna hová tenni a pénzt, kiterjedt a rokonság. Meg aztán nincs is értéke. Úgyhogy nem ártana, ha több is lenne belőle. Nem mindig szoktunk együtt jönni a lottózóba, de én szoktam leellenőrizni a számokat, nem húztunk-e többet — mondta a feleség. Sándor Attila: — Ha megnyerném a 302 milliót, a családomban lévő embereken is segítenék. Egy nagyobb részét befektetném értékpapírba, ingatlanba. Nős vagyok, Attila fiunk négyéves, neki egyszerre több házat is vennék. Ha a forint, megbukna, a fiúnak lenne mihez hozzányúlnia. Heti 500 forintot szánok lottóra, a számokat ötletszerűen írom. Okosabb lenne a lottózás, ha lehetőséget biztosítanának arra, hogy az emberek csoportos játékban vehessenek részt, mondhatni klubszerűén. Én tízmillió forintal is kiegyeznék, annyi jól jönne, de tudnék a 302 millióval is mit kezSándor Attila deni. Ja, és önöknek is adnék belőle... Závaczki Andrásné: — Borzasztóan magas ez az összeg! Nem is tudom, mi lenne, ha esetleg én nyerném meg. S hogy mit éreznék? Ezt sem tudom. Éppen ezért jó volna, ha kipróbálhatnám! Két gyermekem van, egy unoka, őt Dávidnak hívják, s decemberben várjuk a másikat. Most építkeznek a gyerekek, úgyhogy jól jönne a segítség. A kollégákkal is szoktunk erről beszélgetni, s az a vélemény, hogy valami huncutság azért van a dologban, hagyják összegyűlni azt a temérdek pénzt. Mi pedig lottózunk, ezt várjuk, ebben reménykedünk, mert a fizetésünkkel nem lehet dicsekedni. Aki munkanél- külin van, majd csak az jár jobban. Végéra József, a kirendeltség dolgozója: — A nyári időszak szabadságolásai miatt döntött úgy az Szerencsejáték Rt., hogy kiegészíti az ötös találat nyereményalapját. Ez kétségkívül felpezsdítette a korábban tapasztalt uborkaszezont, nagyobb forgalmat érünk el ezáltal. A júniusi áremelést követően lanyhult az érdeklődés, de hamar viszajött a korábbi lottózási kedv. Az ötösZávaczki Andrásné lottó magasan vezeti a mezőnyt, talán azért is, mert ez a legrégebbi játékforma. Nem ritkák a 20-30 ezres befizetések, a mai napot eddig (kora délelőtt) egy 60 ezer forintos Végéra József befizetés vezeti. Magam is lottózom, sőt, emeltem a téten, de számomra igazán az volt a nyeremény, hogy felvételt nyertem a főiskola technikaszámítástechnika szakára. Ha mégis nyernék? Azt hiszem, a tandíjmentességet elfelejteném... Lefler György Ünnepelnek a határőrök A Nyírbátori Határőr Igazgatóság idén — augusztus 23—25 között — hatodik alkalommal házigazdája az Országos Határőr Kispályás Labdarúgó Bajnokságnak, melyre 15 csapat jelezte részvételét. A hagyományoknak megfelelően színes műsorral indul a bajnokság, a rendezők ezzel kívánnak kedveskedni a város lakóinak, az érdeklődőknek, a versenyzőknek. A program a helyi Rockins együttes koncertjével szerdán fél hatkor veszi kezdetét a körforgalom melletti parkolóban. A műfaj kedvelői többek között az együttes már megjelent kazettájáról is hallhatnak számokat. A kisvárdai mazsorett együttes és a nagykállói rézfúvósok felvezetésével érkeznek e csapatok a koncert — egyben a megnyitó — helyszínére. Fél hétkor a város polgármestere, Petroczki Ferenc köszönti a csapatokat, ezt követően dr. Beregnyei József határőr ezredes, a Határőrség Országos Parancsnokság főosztályvezetője nyitja meg a bajnokságot. A megnyitót követően az ökörítófülpösi Fergeteges néptáncegyüttes fergeteges műsorával kívánja elkápráztatni a közönséget, vélhetően sikerrel. A városba már ismerősként érkező kisvárdai mazsorettek a fiatalság báját, a női kecsességet ötvözi a feszes alakiasság- gal, melyhez kiváló partner a nagykállói fúvós együttes. És még mindig nem lesz vége. Fülbemászó zenéről, lábat bizsergető taktusról a nyíregyházi Dongó zenekar gondoskodik kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Csütörtökön, 24-én reggel fél kilenckor indul gőzerővel a bajnokság a városi sportpályán, melyet délután fél hatig abba se hagynak, legfeljebb az ebéd idejére. Az érdeklődők este hattól a Határőr—Nyírbátor város öregfiúk mérkőzést követhetik figyelemmel. A szünetben a felnőttek 11 -es, a gyerekek 7-es rúgásban vetekedhetnek egymással. A helyosztó mérkőzések után — melyekre 25-én délelőtt kerül sor — háromnegyed tizenkettőkor a döntőt játszák, melyet az ünnepélyes eredményhirdetés követ. A nyírbátori határőrök valamennyi programra szeretettel várnak minden érdeklődőt, a belépés díjtalan. Tanyik József
