Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-02 / 179. szám
10 1995. augusztus 2., szerda Közelkép UJ KELET Hiányzik a minőségi szolgáltatás Igrice nyaralófalu Kommentár egy hírhez Pellengérre állítják a rongálókat Megyénk turizmusának egyik leglátogatottabb színtere Sóstó. A friss levegő, a kellemes környezet ezer és ezer embert csalogat ide nyaranta, akik közül sokan az Igrice nyaralófaluban keresnek szállást. Az Igricéről elsőként Molnár Tibor portással beszélgettem. — A nyaralófalu két részre oszlik. Ezen és a másik oldalon is vannak másodosztályú faházak, kettő plusz kettő felosztással. Ezeket főszezonban, július elejétől augusztus 20-ig (általában lengyel vendégeknek) adjuk ki. Különböző lengyel turisztikai cégekkel állunk kapcsolatban, akiknek eladjuk a házakat. Tőlük egy- vagy kéthetes turnusokban jönnek a vendégek. A zuhanyozási, főzési lehetőség biztosított. A melegvíz-ellátást termálkutakból oldjuk meg. Ezenkívül a kemping területén ebédelési lehetőség van a Piac étterem szolgáltatásaként. Van öt harmadosztályú faházunk is. Ezek szintén négyszemélyesek, közös zuhanyozó-és WC-használattal. Motelünk negyven férőhelyes, és általában diákcsoportok bérelik ki. Nyár elején (már több mint nyolc éve) jönnek a szczecini artistaképző intézettől. Itt gyakorolnak, tréningeznek két hétig. A tópart melletti területen alakítottuk ki a helyet a lakókocsikkal és sátrakkal érkezőknek, valamint a lakókocsiknak az elektromos csatlakozót, és a kommunális létesítményeket. A lengyelek mellett található itt magyar, szlovák, pár belga és német vendég is. Elvétve néhány francia is megfordul nálunk. A románok nem jellemzők, mivel ők inkább gazdasági turizmust folytatnak. A hollandok magyarországi körút részeként látogatnak hozzánk, és csak rövidebb ideig maradnak. — Elégedettek a vendégek? — Nyíregyháza sajnos nem tartozik az idegenforgalmi központok közé, már csak Sóstó mostani állapota miatt sem. tatásainkkal sem vagyunk a helyzet magaslatán. Kevés az étterem, szórakozási lehetőség gyakorlatilag nincs. A sóstói diszkó, ami most bezárt, már tavaly sem tudott megfelelő helye lenni a fiatalok szórakozásának. Nincs, ami megfogná a turistákat, igény pedig lenne. A sóstói tó és a melegvizes strand zsúfoltsága is gond. — Milyen kihasználtsággal működik a nyaralófalu? — Háromszáz főre van limitálva a kempingrész, a motelben százhatvan férőhely áll rendelkezésre. Az idei szezonban az ifjúsági atlétikai Európa-baj- nokságnak köszönhetően erőteljesen megnőtt az érdeklődés a kempingben található sátorhelyek és faházak iránt. Sajnos nem minden évben rendeznek ilyen eseményeket, a vendégszám pedig egyre csökken. Mindemellett a faházak és a motel kihasználtsága százszázalékos. A kemping viszont ötven százalékig van megtöltve. Igaz, hogy az ezt kedvelők még csak ezután jönnek majd. — Milyen igényeik vannak a vendégeknek? — A szolgáltatásokat kellene fejleszteni, a vizesblokkot és a hűtés fiókos rendszerét megoldani. Sportolási lehetőségeink jók, van egy röplabdapályánk. lehet pingpongozni, tollasozni is. Akinek ez nem elég, a hátsó füves területen focizhat. Nyírbátorból lengyel anyanyelvű papot hozunk vasárnaponként, aki misét tart itt. Amikor a szertartás megkezdődik, minden lengyel ott van, és ez is növeli a hírünket. — Mivel elégedettek még az itt pihenők? — Vendégeink — külföldiek és magyarok egyaránt — dicsérik a környéket. Sóstót gyönyörűnek találják, és az állatkert is sokaknak tetszik. A kempinggel is elégedettek, egyedül a már említett szolgáltatások hiányát kifogásolják. A kemping területén találomra megszólítottam egy társaságot, akik éppen az ebédhez készülődtek. — Kikhez van szerencsém? — érdeklődtem. — Oláh Gyula vagyok. Budapestről jöttünk a családommal, valamint itt vannak nyíregyházi barátaink is. — Hogyan érzik magukat? — Nagyon jól. Két éve már jártunk itt, akkor megtetszett a környék, és most ismét eljöttünk. — Egy pestit mi vonz ide? — A jó levegő, a fürdési lehetőség, a gyógyvíz és az erdő is. Sajnos a Krúdy Szálló és a Svájci-lak állapota lehangoló. A két strand között be kellene vezetni az árkülönbséget, valamint azt, hogy hétköznap olcsóbban lehessen bejutni.-— Jó a levegő, és a kutyáink is velünk lehetnek. A tévé viszont hiányzik — csatlakozik beszélgetésünkhöz az egyik kislány. — Milyen tapasztalatokkal mennek haza? — tettem fel utolsó kérdésem. — Nagyon kellemes hely, és azt hiszem, mindenkinek ajánlani fogom, akik az ország ezen részére szeretnének utazni. Fedeles Imre Egy múlt heti MTI-hírben olvastuk: „Egerben tanuló főiskolások az első vádlottal annak a bizottságnak, amelyet a hevesi megyeszékhely önkormányzata alakított a rongálások megfékezésére. A bizottság úgy döntött, pellengérre kell állítani a közlekedési táblákat gyűjtögető pedagógusjelölteket. A város önkormányzata a közelmúltban hozta létre a vandalizmus ellenes bizottságot. A testület megalakítását leginkább az indokolta, hogy a településnek évente mintegy 20 millió forint kára származik a rongálásokból. Ezek megfékezése érdekében a testület összefogásra szólította fel a civil szervezeteket, az egyházakat és az oktatási intézményeket, s programjában az is szerepel, hogy az iskolák tantervébe építsék be a városszépítés fontosságát. Eldöntötték, hogy a helyi sajtón keresztül folyamatosan tájékoztatják a város lakosságát a bizottság által szervezett akciókról, és a nyilvánosság elé tárják a leleplezett vandálok nevét. A pedagógusjelöltek egyébként a főiskolai napok mámorában ragadtak el egy kukoricapattogtató gépet a belvárosból, amit később visz- szaszolgáltattak tulajdonosának, s kártérítést is fizettek neki. A rendőrség házkutatást is tartott a diákoknál, s egyiküknél köztéri padra, székekre és közlekedési táblákra bukkant. Az ügyben eljárás indult, a Heves Megyei Főügyészség D. Szabolcsot, K. Anikót, K. Lászlót, L. Ákost, P. Szabolcsot és T. Józsefet ügyészségi megrovásban részesítette. Bírósági eljárás indítását azért nem tartották szükségesnek, mert az okozott kár megtérült.” Eddig tehát a hír, de vajon mi a helyzet Nyíregyházán? Szükség van-e hasonló bizottság létre hozására nálunk? — Nyíregyházára nem jellemző az ilyen nagyságú és egyáltalán a sorozatos köztéri rongálás — nyugtat meg Máté Henriette, a polgármesteri hivatal szabálysértési csoportjának ügykezelője. — Az előforduló esetek többségében nem a köztéri rongálás jellemző, hanem az, hogy a szomszédok egymás tulajdonát teszik tönkre. Közlekedési tábla eltűnését még nem jelentették nekünk, egyszer hallottam olyan esetről, hogy egy buszmegállóról eltűnt egy alumíniumtábla. — Van-e arról valamilyen adat, hogy itt, nálunk mekkora lehet a rongálás mértéke? — Nincs és megsaccolni sem tudom. A rendőrség hozzánk csak az ötezer forint alattiakat küldi át és, ezekből következtetve nem lehet olyan borzasztóan magas ez a szám. (száraz) Árainkkal és minőségi szolgálÁFÉSZ A NAGYVÁROSBAN — Az országos PRO-COOP hálózat vezetésében olyan döntés született, hogy a tartósan alacsony áron értékesíthető termékek csoportját ki kell alakítani. E körbe a kozmetikai és mosószereken kívül — legnagyobb örömömre — az alapvető élelmiszerek (étolaj, cukor, liszt stb.) is bekerültek. Ezeket minden üzletünkben — nem akciójelleggel, hanem tartósan — értékesíteni akarjuk. Ezzel is szeretnénk segíteni a kevésbé tehetős vásárlóinknak, szövetkezetünk tagjainak — mondta Béni Mihály, a Nyíregyháza és Vidéke ÁFÉSZ elnöke. —Hogyan jött létre a cég? — 1946-ban Sóstóhegyen alakult meg a nyíregyházi ÁFÉSZ, ez volt a szövetkezet bölcsője. A centralizációs folyamat során került a központ Nyíregyházára. Az állami vállalatok mellett szövetkezeti, kereskedelmi egységek működtetését is engedélyezték. A 70-es években az önálló kisszövetkezetektől — a folyamatos egyesülések, beolvadások következtében — a nyíregyházi ÁFÉSZ a környező települések ellátását is fokozatosan átvette. Jelenleg több mint 20 km-es sugarú körben végzünk kereskedelmi tevékenységet. A földműves-szövetkezetek elődei a Hangya- szövetkezetek voltak, melyek hasonló feladatokat láttak el, mint a jelenlegi AFÉSZ-ek. — A földműves-szövetkezetek 1946-ban jöttek létre. Mikor alakultak át ÁFÉSZ- ekké? — Az 1960-as évek végén, de csak névváltozásról beszélhetünk. A lakosság és az állami szervek anyagi hozzájárulásával a falvakban kis szatócsboltokat, italboltokat nyitottak a földműves-szövetkezetek. A mezőgazda- sági termelés növekedése arra késztette a tagokat, hogy termékfelvásárlási tevékenyV ______________________sé gbe is kezdjenek. Ezt a gyakorlatot az ÁFÉSZ-ek tovább folytatták, sőt jelentős mértékűvé fejlesztették. — Mikor volt a felvásárlási tevékenység a legnagyobb Önöknél? — 1985-tól az 1990-es évek elejéig tartott a csúcsidőszak. Ez nálunk évente 2500—3000 vagon árut jelentett, a forgalmunk elérte a 150-200 millió forintot. — Sikerült-e a felvásárolt termékeket mindig eladni? — Főleg Magyarországon értékesítettünk, elsősorban a konzervgyáraknak, de például 1991-ben külföldön, Németországban is több mint 1,5 millió márkáért adtunk el, főleg gyümölcsöt. , — Hogyan sikerült az új körülményekhez igazodniuk, a piacgazdaság feltételeinek megfelelni? — Nekünk is voltak nehéz időszakaink a működésünk során. Az elmúlt rendszerben — főleg a falvakban — nem volt konkurenciája az ÁFESZ-bol- toknak. Alapvető ellátási tevékenységet végeztünk. A városokban, nagyobb településeken az állami üzletekkel közösen vettek részt a lakossági igények kielégítésében. A rendszerváltás után az egyéni vállalkozók, kereskedők üzletei gomba módra szaporodtak. Például az egyik településen, ahol régebben 12 bolttal biztosítottuk a szövetkezeti tagok, a lakosság ellátását, mára már több mint 100 üzlet csalogatja a vevőket bő áruválasztékával. Ezt a fogyasztók szempontjából én nem tartom rossznak, hiszen nagyobb lett a választék. Ennek következtében a szövetkezet pozíciója lényegesen megváltozott. A Nyíregyháza és Vidéke ÁFÉSZ a piacgazdaság első éveiben jelentős veszteséget szenvedett. A termelőktől felvásárolt árukat azonnal kifizettük, viszont a feldolgozó békéscsabai és nyíregyházi konzervgyárak — fizetésképtelenség miatt — az ellenértéket nem utalták át számlánkra. Ezáltal 80 millió forintos, mára már behajthatatlan követelésünk keletkezett. Ez mintegy 1200 vagon árunak az ellenértéke. Az AFÉSZ-ek fel- vásárlási tevékenységének beszűkülése annak tulajdonítható, hogy nem látunk biztonságos értékesítési piacot. Nem vagyunk olyan helyzetben, hogy hitelre vásároljunk, értékesítsünk. A tanulópénz vastagon megfizettük. Jelenleg is vannak érdeklődők, akik vásárolni szeretnének. Korlátlan mennyiségben vennének át mezőgazdasági termékeket, de mi csak azonnali fizetés esetén tudunk tovább értékesíteni, eladni. Országos szövetségünk a közeli jövőben megvizsgálja annak lehetőségét, hogy hogyan tudnának segíteni az ÁFESZ- eknek a mezőgazdasági termékek felvásárlása, értékesítése terén. — Mi történt a felvásárlótelepekkel? — Nagy részük kihasználatlanná vált, ezért úgy döntöttünk, hogy bérbe adjuk azokat különböző tevékenységet végző vállalkozóknak. —A 80-as évek közepéig jogszabály írta elő az AFÉSZ-ek ellátási felelősségét. Mii jelentett ez a gyakorlatban ? Mennyivel könnyebb most, amikor ez a kényszer megszűnt? — Az ÁFÉSZ működési területén belül felelősséggel tartozott a lakosság, a tagság ellátásért. Ennek — úgy gondolom — minden ÁFÉSZ meg tudott felelni. Konkurencia nem volt, zavarmentesen tudtak működni az üzletek. Ennek a helyzetnek voltak negatívumai is. A versenytárs hiánya egyes területeken elkényelmesítette a dolgozókat, ez néha a szakmai, minőségi munka rovására ment. Mindezek ellenére úgy ítélem meg, hogy a legkisebb településeken is megfelelő színvonalon láttuk el a lakosságot. — A 80-as évek második felében megszűnt az ellátási kényszer, és ezzel együtt az állami támogatás is. Ezutánm inden ÁFÉSZ csak önmagára támaszkodhatott. Milyen tevékenységekkel tudták továbbra is a felszínre tartani magukat? —Mindenki a saját erőforrásai felhasználásával igyekezett megoldani a profiljába vágó feladatokat. A felvásárlási tevékenységen túl nagy- és kiskereskedelmi tevékenységgel, vendéglátással, valamint kiegészítő feladatokkal is foglalkoztunk, illetve foglalkozunk. Ez a struktúra a felvásárlási lehetőségek visszaszorulása miatt jelentősen beszűkült. Ennek a kivédésére, valamint a jobb és versenyképesebb piaci szereplés érdekében létrehoztuk a PRO-COOP hálózatot, melynek a nagykereskedelmi beszerzés a fő feladata. A lényege az, hogy az AFESZ-ek együttesen jelenjenek meg — a PRO- COOP-on keresztül — a termelő cégeknél, hogy — mint nagy vevők — alacsonyabb áron tudjunk árut beszerezni és ennek következtében olcsóbban értékesíteni. —A szövetkezet vagyontárgyaiból az elmúlt években — a szerződésbe és a bérbe adáson túl — történt-e eladás? — Különböző vagyontárgyakat azért értékesítettünk, mert a gazdálkodásunk megváltozása, átformálódása miatt a továbbiakban nem volt rájuk szükségünk vagy nem tudtuk eredményesen működtetni őket. Ez a jelenség egyébként országossá vált. 1992-ben az értékesítés során befolyt ösz- szegekből sikerült a veszteséget pótolni, így a működő- képességünk nem került veszélybe. Napjainkra úgy megerősödtünk, hogy a beruházásainkat kölcsön nélkül vagy csak nagyon kevés hitellel meg tudjuk valósítani. A Nyíregyháza és Vidéke ÁFÉSZ anyagi helyzete megszilárdult. Féléves szinten — ha nem is sokat, de — mintegy 3,5 millió forint nyereséget könyvelhetünk el. A korábbi években ennél lényegesen több volt a hasznunk, de ennek is nagyon tudunk örülni. Biztosíthatom a tagságunkat és a Nyíregyháza és Vidéke ÁFÉSZ területéhez tartozó vásárlóinkat, hogy a piacgazdaság viszonyainak, követelményeinek minden erőnkkel igyekszünk a jövőben is korrektül megfelelni, ezáltal a Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetünk jó hírét továbbra is megőrizni. (X) Béni Mihály y
