Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-18 / 193. szám
Nyírparasznya Özv. Toronyicza Gyuláné nélkül — Nem szeretek beszélni az én életemről, mert nagyon nehéz volt — szabadkozott az újságíró kérdésre özvegy Toronyicza Gyuláné. — Amikor összekerültünk az urammal, egy csepp földünk sem volt, mert az egyik szülőtől sem kaptunk, az övék is kevés volt. Elmentünk Waisz István földjére harmados napszámosnak. Amikor már annyit összegyűjtögettünk a zsidó munkaadóknál, hogy kevéske földet vettünk, és az egy tehénkénket a szomszédéval egy járomba kötve magunknak is gazdálkodhattunk, jött a háború, a páromat elvitték katonának. Épp a harmadik gyerekkel maradtam úgy az uramtól, amikor ezt történt. Négy évig nem is láttuk őt, de még így is szerencse, hogy visszajött. —Akkortól aztán jobbra fordult a család élete. — Ahogy telt az idő, úgy vásároltunk ezt-azt. Nappal dolgoztam, éjjel mostam, főztem. Már kezdett jól menni a sorunk, amikor jött a Rákosi-rendszer. Akkor meg a cséplőgép alól vitték el amit termeltünk. — Rákosit elsodorta az ötvenhatos népfelkelés. — Rákosit el, de a rendszert nem. Adtuk vagy nem adtuk, elvették a földet, amiért szegény apámnak háromszor kellett kimenni Amerikába dolgozni, hogy megvehesse. Tizenkét hold földet, tehenet, szekeret, gazdasági felszerelést vittek el tőlünk. Úgy maradtunk megint, ahogy megindultunk, semmi nélkül. Kimérték nekünk a saját földünket, és kapáltunk másnak. Még azért is levontak tőlünk négy munkaegységet, saját gyümölcsösünkben dolgoztunk, de az, hogy most mindent ellopnak a vezetők, senkinek nem számít. — A gyerekek hogyan élték meg a nehéz éveket? — Az volt a szerencsénk, hogy a gyerekek jóeszűek voltak. A fiam ügyésznek, a két lányom pedagógusnak tanult. Ötvenöt évet éltünk a férjemmel boldogságban keservben, de tíz éve már, hogy itthagyott. Azóta itt élek özvegyen a régi parasznyai portán és várom hogy rámnyissanak az unokák. A kisgazdákra szavaznának UJ KELET Indulás semmi — Ezalatt mit kell érteni? A gázberuházás kivitelezőjének tartozik az önkormányzat, de nincs pénz a kifizetésre. Most volt az önkormányzati gyűlésünk, melyen ez volt a téma. Az OTP csak úgy adna kölcsönt, ha a beruházási szövetségünkbe tartozó többi településsel közösen kölcsönös kezességet vállalnánk egymásért. Ezt a megoldást nem fogadhattuk el, a gázszerelő meg kémé a pénzét. — Más beruházással van-e ilyen probléma? — Nincs, mert nem épül semmi, pedig a gyerekeink négy egymástól különálló iskolaépületben tanulnak. Ezek az ingatlanok is az egyház tulajdonát képezték. Van egy utcánk, amit kohósalakkal fedtek le, aminek az lett az eredménye, hogy még jobban megáll a víz egy eső után, mint amkor földes volt az út. Itt mindenért fizet az ember ami az előző években épült. Csak azt nem értem, hogy a vidéket miért terhelik ezzel is, mert a városon nem fizet a lakosság, ha valami épül. — Gondolja, hogy valahol figyelnek a falusi nép panaszaira? — Engem ez nem érdekel, mert olyan vagyok, hogy mindig vitatkozom a falumért. Itt most olyan problémák vannak, amiket az emberek nem néznek jó szemmel. Eddig a kerülőt a falu választotta, most meg a jegyző apját nevezték ki. Vissza kell állni annak a helyzetnek, hogy ismét a falu válasszon kerülőt. A polgármester felesége lett a szociális gondozó, amit sokan összeférhetetlennek tartanak. A vezető óvónő fel sem jött az önkormányzati gyűlésre, úgy bízták meg egy újabb ciklusra. Sok olyan dolog összejött ebben az országban és községünkben, hogy ha most lenne a választás, nálunk a többség ismét a kisgazdákra szavazna. Nyírparasznyán a lakosság többsége három vallási feleke- zethez tartozik. A reformátusok és a római katolikusok lelkésze már hosszabb ideje a faluban él. A görög katolikus pap pár éve költözött a faluba. — Amikor elvégeztem a budapesti Pázmán Péter Hittudományi Akadémiát, a szomszéd megyében lévő Dámócra kerültem szolgálatra — emlékezett Beregi István tisztelendő úr. Abban az alig négyszáz lelkes zempléni községben voltam 1989-től, 93 novemberéig. Azóta ennek a falunak és a közeli Paposnak, valamint Járminak a görög katolikus hitéletét irányítom. Az előbbi faluban a római katolikus templomban tartjuk a szertartásokat, Jármiban most tervezzük a templom építését, addig az iskolában misézünk. Nyírparasznyán közel háromszázötven lakos tartozik a gyülekezetemhez. Megtalálták az emberek az utat Isten közelségéhez. — Kérem, mondjon magáról néhány szót? — Édesapám is görög katolikus lelkész. Mindig ebben a megyében szolgált. Nyírturán kezdte, ahol én is születtem, majd Biriben folytatta és onnan került mai szolgálati helyére Bökönybe. Először úgy tűnt, hogy nem lépek az ő nyomdokaiba, mert műszaki egyetemre jelentkeztem. Elvégeztem három teljes évet, amikór úgy éreztem, hogy az oltár előtt a helyem. Nem volt elpazarolt idő az a három év, mert legalább megtapasztaltam az életet. Az első demokratikus választások alkalmával a kisgazdapárt kapta a legtöbb szavazatot Nyírparasznyán. A második rendszerváltoztatást követő szavazáson már nem ismétlődött meg ez az eredmény, de a képviselőként a párt helyi elaz uborka, a dohány, a krumpli. A tenyésztett állatok árával is állandóan spekulálnak, most éppen a bárányok átvételével van sok probléma. Sok a megműve- letlen föld mifelénk is, mert a tulajdonosoknak nincs pénzük a költségekre, az állami támoSzabó József nöke bejutott az önkormányzatba. A negyvenöt éves Szabó József egyik legaktívabb tagja az önkormányzatnak, véleményét mindig határozottan megfogalmazza. — A falusi embert nem csak az önkormányzati munka érdekli, hanem az is, hogy miből él meg. Ebben az évben ezzel is problémák lesznek, mert amilyenjói indult a tavaszi időjárás, úgy fordult rossza. Szinte kisült gatás meg elmarad. Ennek is köszönhetően közel száz munkanélküli van a településünkön. — Hogyan kezeli ezt a helyzetet az önkormányzat? — Nagyon kevés amit tenni lehet. Azon munkálkodunk, hogy jövedelempótlósokat közhasznú munkásként foglalkoztassunk. Nem lesz egyszerű a megoldás,, mert jelenleg arra sincsen pénzünk, hogy a gázt kifizessük. Három falu papja Az oldalt írta és a fotókat készítette: Aradi Balogh Attila 1995. augusztus 18., péntek FIATALOK Csak az egészségügy Elek Jutka számára a nyár nem pihenéssel telt. A főiskolás lány letöltötte kötelező nyári gyakorlatát, és beállt a szülők háztáji gazdálkodásába dolgozni. — Szeptembertől júniusig a tanulás, a közöte lévő — Erre miért volt szükség? — Az egészségügyi főiskolára járok védőnő szakon. Amikor leérettségiztem, jelentkeztem az orvosi egyetemre és második helyként ezt a főiskolát jelöltem meg, mert mindenképp az egészségügyben akartam dolgozni. Átirányítottak erre a szakra, amit elfogad-- tam. Nem bántam meg, mert ez a legnehezebb a főiskolán, sokat kell tanulni, a tanárok többsége is a debreceni egyetemről jár át. — Tanulás, munka és semmi szabadidő? — Ami kevés van, azt is hasznosan töltöm el. Szeretem a Elek Jutka időben meg a szülői ház körüli segítség jelenti a fő elfoglaltságot. Három hétig szakmai gyakorlaton voltam védőnő mellett, valamint a mátészalkai kórházban. szépet, ami a fantáziámat megmozgatja, ezért sok kézimunkát készítek, színes térítőkét varrók. Amikor már ez sem köt le, előveszem az angol könyveket. Ebből vizsgázom középfokon, mert az a diploma egyik feltétele. Kitűnő lány — Már általános iskolás koromban is kitűnő tanuló voltam — kezdte a beszélgetést Ötvös Enikő, a nyíregyházi Vásárhelyi Pál Építőipari és Vízügyi Szakközépiskola első tek mellett erős gyakorlati oktatás van. Itt heti váltásban kémiai, fizikai, biológiai gyakorlatokat végzünk. A kísérletek, megfigyelések kiterjednek anyagismeretre. éves tanulója. — Ezt eddig a középiskolában sem adtam alább, pedig az ország egyik legerősebb iskolája a mienk. — Mitől nehéz egy ilyen szakközép? — Már az nehéz, hogy nem a leginkább nőies szakmákat sajátítjuk el. Ezenkívül a nehéz elméleti ismeretalajvizsgálatra, mikroszkopikus kísérletekre, az élővilág természeti környezetének megfigyelésére. — Nem kizárt, de elsősorban a tanárképző bio- lógai—környezetvédelmi szakán szeretném folytatni tanulmányaimat, és addig is tartani kitűnő formámat.
