Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-17 / 192. szám
Sport UJ KELET 1995. augusztus 17., csütörtök 13 / A fair play szabályai szerint A street-ball nem régi játék nálunk, hiszen régebben csak a külföldi sportsajtokból olvashattunk róla, illetve nézegethettük a játékról megjelent fotókat. Bevezetésként Hegedűs Ferencet arra kértük, hogy ismertesse egy kicsit részletesebben a street-ballt. — Három évvel ezelőtt az Adidas sportszergyártócég jóvoltából „fertőződött” meg az ország e játékkal. A nagynevű cég ugyanis ekkor rendezte meg először a street-ball bajnokságot, amely a mai napig az ő nevét viseli. Ez a játék is Amerikából érkezett hozzánk, csakúgy mint a „rendes kosárlabdázás”. Hazánkban nagyon sok város bekapcsolódott a szabadtéri kosárlabdázásba. A szomszéd „vármegyében” az első bemutatkozás igen érdekesen alakult, hiszen a szervezők a debreceni műjégpályán szerették volna megrendezni, de akkor ezt a rendezvényt elmosta az eső, így a kilátogató több száz ember mehetett haza, a rendezőknek pedig új időpontot kellett találniuk. Véleményem szerint—Nyíregyházára vonatkoztatva a dolgokat —, nálunk is vannak megfelelő helyek, illetve utcák a street-ball szemszögéből nézve, és a gyerekeknek nyugodtan fel lehetne szerelni harminc-negyven palánkot, ahol szabadidejükben elkosarazgatnának. Ez egy igen érdekes kosárlabdajáték. Az utcán játsszák bitumenes pályán (nagyon jó minőségű és teljesen sima felületű bitumenes utcaszakasz vagy -rész kell hozzá), és ami igen furcsa, a street-ballnál, az az, hogy nem kell, illetve nem szükségeltetik hozzá játékvezető, azaz bíró. Háromfős csapatokkal lehet beszállni a küzdelmekbe és a pályán kívül egy emberke állhat bevetésre készen, vagyis egy cserelehetősége van az adott csapatnak. Teljesen a fair play szabályai szerint folyik a küzdelem, mivel nincs közvetlen játékvezető, így mindenkinek saját magának kell eldönteni, hogy sza- bálytalankodott-e vagy sem. Azért azt el kell mondani, hogy ha nem tudnak megegyezni a két csapatjátékosai a szabálytalankodást illetően, akkor rendelkezésre áll egy pályabíró. Ez a sípmester tulajdonképp több pályán folyó mérkőzésekért „felel”. Rá azért is van nagy szükség, mivel a kosárlabdázás szabályait kívülről fújja, így a csapatok játékosai nyugodtan megbízhatnak ítéleteiben, illetve elfogadhatják azt. A street-ball pálya mérete megegyezik a hagyományos kosárlabdapálya egyik térfelével. Egy mérkőzés huszonegy pontig tart, és a végén a két pont különbségnek meg kell lenni, tehát mondhatjuk azt, hogy az asztalitenisz szabályai szerint számolják, kivéve természetesen azt a dolgot, hogy nincs az a bizonyos ötös szervacsere. Aki hamarabb eléri a huszonegy pontot (és megvan a két pont különbség), az nyert. Természetesen ezt a játékot egy palánkra játsszák, és aki kosarat ért el, az hozhatja újra játékba. Nagyon lényeges, hogy aki kosarat, illetve pontot ért el, annak a következő támadást a hárompontos vonal mögül kell indítania. Ha szerzett labda van — lepattanó —, akkor is ki kell dobni a fent nevezett vonal mögé, s onnan kezdeni a támadást. A palánk, illetve a gyűrű magassága megegyezik a normál kosárlabdáéval (természetesen a korosztályos méreteknek megfelelően). CAI KOSÁRLABDA Labdapattogás az utcán, avagy a street-ball Szabadidős oldalainkon már eddig is sok labdasportág szabadidős oldalával foglalkoztunk, mint például a tenisz, a strandröplabda. Most is hasonló dolgot fogunk cselekedni, hiszen a kosárlabda utcai változata lesz a témánk az e heti szabadidős oldalunkon. Ha azt mondjuk: utcaikosárlabda, nem biztos, hogy mindenki ugyanarra a dologra gondol, hiszen utcai kosárlabdának minősül az is, ha valaki vagy valakik fognak a kezükbe egy „kosárbogyót”, és elkezdenek egy alkalmi kosárpalánkra dobálni. De ha úgy mondjuk, vagy úgy nevezzük e sportágat, hogy „street-ball”, akkor már más a helyzet, hisz ez az összefoglaló név már szervezett játékot jelent. Mint ahogy a névből is kitűnik, ez a játék is valamilyen angol nyelvű területről kezdte meg hódító útját. Nos, a street-ball a tengerentúlról, pontosabban Amerikából került át az „öreg kontinensre”, és kezdte meg Európa nyugati partvidékéről a „gyarmatosítást”. Ahogy teltek a hónapok, illetve évek, úgy tört előre és hódította meg a nyugat-európai országokat egymás után, s ezekben az országokban már rendszeres bajnokság folyik az alkalmilag alakult amatőr csapatok között. Természetesen bennünket is elért e .járvány”, hisz most már Magyarországon is rendre zajlanak az ilyen jellegű utcai bajnokságok, kupák. A kosárlabdának e válfaja hamarabb „rést ütött” hazánk sportpáncélján, mint maga az „anyasportág”. Erre csak egy példa: Magyarországon 1961-ben 440 kosárlabdapálya volt — hogy ez mennyire kevés, azt az alábbi összehasonlításból is kitűnik, hisz a fent említett számadattal szemben a röplabdapályák száma ugyanebben az évben 2450. De ezen nemigen lehetett csodálkozni, mivel akkoriban a kosárlabdázást a „kapitalizmus sportágaként” is emlegették, így nem csoda, ha kevés pályát alakítottak ki. A street-ball pár éves „pályafutása” alatt viszont gomba mód szaporodtak, illetve még most is szaporodnak az utcai bitumenes pályák. Az, hogy mennyire népszerű ez a labdasport — a következő írásokból valóban ki fog tűnni. Szaktanácsadóként ezúttal Hegedűs Ferencet, a nyíregyházi tanárképző NB I-es férfi kosárlabda-csapatának vezetőedzőjét kértük fel, s az ő segítségével pillanthatunk be a street- ball rejtelmeibe. A népszerűségről Az előzőekben már említettük a street-ball gyorsan növekvő befolyását, illetve népszerűségét. Most erről kérdeztük a nyíregyházi kosárlabdacsapat vezetőedzőjét. — Mennyire elterjedt játék a street-ball? —Talán kezdjük ott, hogy az első street-ball-bajnokság kiírása egy nagyon jó kezdeményezés volt. Sok tornán, illetve versenyen ötven-hatvan csapatos létszámot regisztráltak, ami önmagáért beszél. Természetesen Budapesten — ahol az Adidas legelőször rendezte meg a street-ball-bajnokságot—száz felett volt a résztvevő csapatok száma. A debreceni rendezvénynek is hasonló nagyság- rendű csapatlétszáma volt. Ketté kell választani a dolgokat. Az Adidas street-ball jelenti az (írták végig a street-ball bajnokságot. —Ha már a városunknál tartunk — hol lehet a megyeszékhelyen ezt a játékot játszani? — Szerintem a legalkalmasabb hely erre a játékra a sóstói volt úttörőtábor, ami most a Tókuckó nevet viseli. Ott volt felfestve nyolc pálya, a pálya talaja, illetve bitumenborítása kifogástalan, s nem utolsósorban teljességgel el van zárva a forgalom elől. S ez egy nagyon lényeges szempont, hisz a labda bármikor kigurulhat az úttestre (ha olyan helyen van a pálya), és így eléggé balesetveszélyessé válik a játék. A sóstói pályára visszatérve, az sem elhanyagolható szempont, hogy a játékosok hűvösben tartózkodnak, le lehet ülni a pázsitra. Egyetlenegy hátránya Gyakorlás harlemi segítséggel szágos méretű, illetve nagyságú bajnokságot. Ezzel párhuzamosan viszont megrendezésre kerülnek a helyi street-ball versenyek, tornák. Ilyen például a nyíregyházi street-ball- mérkőzéssorozat is. Ezek a helyi bajnokságok egészen más nagyságrendeket mutatnak, hiszen a városok nagyságától is óriási mértékben függ a részvételi létszám. Ha a nyíregyházit vesszük alapul, akkor az azt jelenti, hogy nálunk tavalyelőtt, de az elmúlt évben is hatvan körüli csapat vett részt a küzdelmeken, így a „hivatalos” versenyzői létszám kétszáznegyven fő volt. További résztvevőket jelentett a barátok, ismerősök nézőkénti számbavétele, s ezt azt jelentette ezeken a tornákon, hogy több mint félezren nézték, illetve játszotvan, méghozzá a városközponttól való távolság. Ez a közönség szempontjából fontos. — Akkor tehát a belváros lenne a legideálisabb helyszín? — A megk :elítés és a közönség szempontjából a belváros lenne a legalkalmasabb hely a pályák kialakítására. Azért azt figyelembe kell venni, hogy egyenletes terep kell, illetve tíz- tizenkét pályát kell(ene) felfesteni, és akkor bármikor lehetne street-ball-derbiket rendezni. Ezeket a szempontokat figyelembe véve, a stadion mögötti parkoló, a Megyeháza előtti terület, valamint a Kossuth tér (bár itt a most lefektetett mozaikon a felfestés egy kissé problémás lenne) megfelelő területnek bizonyulna. A street-ball kellékei Kosárlabda: 1000—12 000 Ft-ig (Az utcára csak gumilabdát, vagy műanyag labdát érdemes vásárolni, hiszen a drága bőrlabda—6000—7000 forint — egy órai használat után alkalmatlanná válik a termben való használatra, mivel csúszni fog. Gumi- és műanyag labdák már 1000—1500 forintért kaphatók a sportboltokban.) Kosarascipő: 4000 és 7000 forint között. (Mindenképp kosarascipő ajánlott, de nem a hagyományos, teremben használható cipőre gondolunk. Vannak úgymond speciális street-ball kosarascipők — Adidas street-ball, Nike street- ball —, amelyek nem olyan légtalpasak, mint a hagyományosak, és nem kopnak el olyan hamar. A hagyományos a bitumenen 2—3 órán belül kilyukad, kiszakad, és ráadásul ezek 10 000 forint körül vannak.) Mire kell figyelni a játék kapcsán? Mint minden sportnál, itt is fennáll a baleset és a sérülés veszélye. Utolsó témaként ezekről beszélgettünk Hegedűs Ferenccel. — A street-ballt bitumenes pályán játsszák, mennyire balesetveszélyes? —A legnagyobb veszély abban rejlik, hogy valaki a játék hevében elcsúszik, elesik. Azért a bitumen az bitumen, könnyebben el lehet rajta csúszni. Ezeknek az eséseknek maradandó nyomai lehetnek, hiszen a talaj lehorzsolhatja a bőrt, vagy éppen a pályán lévő apró kavicsok vághatják ki a bőrfelületet, így a játékosoknak egymással szemben toleránsaknak kell lenniük. Nem szabad, hogy eldurvuljon a játék! — A játékosok fizikai felkészültsége kielégítő? — Nincsenek a játékosok felkészülve arra, hogy öt-hat meccset lejátszanak sorozatban —közte kevés pihenő —, és így a sorozatterhelés — ráadásul bitumenpályán, ami még jobban megterheli a lábakat, mint a hagyományos talajú pályák— nagyon kiveszi az erőt a játékosokból. Hál’ istennek a nyíregyházi tornákon eddig még komolyabb sérülés nem történt. — Lehet korhatárt szabni e játékban? — Nincs szükség rá, hiszen bárki beszálhat a street-ball meccsekre a mini korcsoporttól a seinor korosztályig. Úgy is fogalmazhatnák, hogy a street-ball 9-től 99 éves korig játszható. Találkoztunk már a bajnokságok alkalmával 50 éves játékossal is. — Akkor az időssebb korosztály sincs jobban veszélyeztetve balesetveszély szempontjából, mint a fiatalok? — Náluk már lelassul a játék — a korból kifolyólag —, így nem olyan vehemensek, mint a fiatalabbak, s ez hozza magával a sérülésmenteséget. Persze ők is elcsúszhatnak, de ez a veszély bármelyik korosztálynál fennáll. Ráadásul az idősebb korosztály jobban vigyáz egymásra, és tudják, hogy mit kell elkerülni a balesetmentesség érdekében. Náluk inkább az izomláz a jellemzőbb, hisz azért ők már elszoktak a folyamatos terheléstől. —A húzódások és izomszakadások elkerülése végett mennyi bemelegítést javasolsz és főleg melyik testrészre? — Ezt mindenkinek magának kell(ene) eldöntenie, hisz a saját szervezetét, illetve izomzatát mindenki saját maga ismeri a legjobban. A fiatalabbak általában 5—10 percet melegítenek a mérkőzések előtt, míg az idősebb korosztály ennél valamivel többet. Ami a testrészeket illeti, arra csak azt mondhatom, hogy minden testrész egyformán fontos a bemelegítés szemszögéből. A legkritikusabb testrészek a bokák és a térdek, illetve ezek ízületei. Nagyon köny- nyen meghúzódhatnak, sőt egy hirtelen terhelésnél akár el is szakadhatnak a boka- és térdszalagok, így ezekre nagyobb hangsúlyt kell fektetni a bemelegítés folyamán.
