Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-17 / 192. szám
ÚJ KELET Gazdajegyzők Kállai Kállai Tibor nem tartozik a babonás emberek közé, így nyugodt szívvel felvállalhatta a 13. számú körzet gazda- jegyzőségét, amely kereken tíz települést — Botpaládot, Gacsályt, Garbolcot, Kishódost, Kispaládot, Méhteleket. Nagyhódost, Tisztaberekét, Rozsályt és Zajtát — fog egybe. A gazdajegyzőkkel való első közös találkozásunkkor Kállai Tibor hiányzott a csapatból: az idő tájban Szicíliában tartózkodott. Mint később megtudtuk, nem a bőrét volt barnítani, nem is „maf- fiázni” ment (azt itthon is megtehetné), hanem szakmai úton járt egy növényvé- dőszer-gyártó cégnél. Önmagáról a következőket mondta: — 1959-ben születtem, tősgyökeres tisztabereki vagyok. A gimnáziumot Fehér- gyarmaton végeztem el, majd a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem következett, ahol növényvédő-üzemmérnöki szakon szereztem diplomát 1981-ben. A tisztabereki termelőszövetkezetnél kezdtem, előbb növényvédőként majd agronómusként dolgoztam. Közben a környező településeken is végeztem a növényvédelmi szaktanács- adást (Méhtelek, Gacsály). Ezzel már megfelelő rálátásom volt az agrárgazdálkodásra, a vezetésre. 1991 végén egy gazdakört alakítva kiváltam a szövetkezetből, akkor ezt még lehetővé tette a törvény. Igyekeztünk a termelőknek segíteni az alapanyagok beszerzésétől az értékesítésig. Ekkor már mező- gazdasági vállalkozóként dolgoztam, a fő szakterületemet, a növényvédelmi szolgáltatást elláttam vállalkozásoknak éppúgy, mint az egyénieknek. Az uborkatermesztésben a környéken a támrendszeres és síkfóliás csepegtető öntözéses technológiát mi honosítottuk meg a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején. Igaz, egy ilyen uborka- szezont követően, mint amilyen az idei volt, aligha lehet harsányan dicsekedni, bár azt vallom, hogy a hosszú távon ezzel számoló megfelelő eredményt fog tudni elérni. Különböző holland vetőmag- termelő cégekkel vagyunk kapcsolatban, a szakembereik által tartott bemutatókon ugyanakkor szerepelnek a növényvédelem területének képviselői, jelen vannak a műtrágyagyártók, az öntözéses technológiát forgalmazó cégek is, lényegében komplett termesztési bemutatót tartunk. Az érdeklődés a piac mozgásával azonos, a mindenkori uborkaár függvénye: ha az éppen alacsony volt, a kutyát sem érdekli. Ilyenkor marad a szűk szakma, amely azért haladni akar a korral. A körzet tíz településével (13. sz. körzet) Tibor kapcsolatosan elmondható, hogy a piac földrajzilag és szellemileg is messze esik. Éppen ezért az információ- áramoltatás fontossága nemcsak leírt dolog, hanem nagyon is valós problémaként merül fel. Gazdajegyzői mivoltomban ezt segíthetem elő. Az itt élő emberek mindent megtermelnének, csak a piac biztonságát éreznék maguk mögött. Ami a mára leginkább jellemző: amiből van, Dunát lehetne rekeszteni, amiből nincs, az meg mindenütt hiányzik. Ami az almát illeti: a pusztulás körvonalazódik, a megye almásainak 80 százaléka tönkrement, telepítésre pedig nem nagyon kínálkozik lehetőség. A homokra telepített, Vásárosnaménytól Csengerig érő hajlat területén termesztett alma lényegesen jobb beltartalmi értékű, és tárolha- tósági szempontból is megfelelőbb. Véleményem szerint a sűrítmény is csak addig kell, amíg jonatán lesz. Kereslet lesz itt az almából hamarosan! Fogadóóráim heti ütemezése: hétfőn 8-tól 10-ig Ro- zsály, 10-től 13-ig Gacsály, 13-tól 16-ig Zajta; kedden 8- tól 10-ig Garbolc, 10-től 12- ig Nagyhódos, 12-től 14-ig Kishódos, 14-től 17-ig Méhtelek; szerdán megyei értekezletek; csütörtökön 8-tól 10-ig Kispalád, 10-től 12-ig Botpalád, 12-től 16-ig Tisztaberek; pénteken 8-tól 12-ig Tisztaberek. Korábban falugazdász voltam, két településsel gyarapodott a jelenlegi körzetem. Mindössze két működő szövetkezet van, a többi felszámolás alatt áll. Nem jobb a szövetkezeteknek sem, mint az egyénieknek, de a kölcsönös torzsalkodást egyre inkább felváltja az együttműködési lehetőségek keresése, a két szektor egymásra utaltsága közös hangra lelt — az életben maradásért. A családdal Tisztaberekén lakunk, feleségem a szomszéd községben, Ro- zsályban óvónő, két gyermekünk van: Zsolt most lesz hatodikos, Réka hatéves, jövőre megy iskolába, most még — többnyire a mama „kezei alatt” — boldog óvodás. Lefler György Megyénk életéből 1995. augusztus 17., csütörtök Kisfröccs Focimeccs Na, most egykettőre igyuk meg, mert sietek. Hová, hová, hát a televízió elé. Kezdődik megint a bajnoki meccs közvetítése. Azt nézni kell! Nem, nem vagyok én igazi drukker, de látja, edzeni kell magam. Mert hogy nemsokára kezdődik a parlamentünk őszi ülésszaka. És ahogy én a tavalyi ülésszakra emlékszem, nagyon- nagyon hasonlítanak azok az ülések egy futballmeccsre. Miben? Hát gondolja csak el, mindegyik helyen vannak cselek, ravasz húzások, nagy-nagy átadások, és mindegyik helyen ott van az alibifoci is. A gyengébbik, csapat húzza az időt, az erősebbik meg elégedett az eredménnyel. És nézze meg, néha úgy egymásnak esnek, rúgják, döfik, húzzák egymást. Még ha csak a mezt húznák, dehát egymás nyakát, derekát is cibálják. Jó kis meccs ez, mind a kettő. Hát ezért nézem. Ha most végigbámulok néhány focimeccset, engem már nem hoz ki a sodromból semmi, ami a parlamenti vitákon történik. Köpdössék csak egymást, sőt, még a szotyolás zacskót és a vizesüveget is bedobhatják Gál Zoltán elé, engem az sem lep meg. Edzett vagyok. Hanem tudja, azért egyvalamin csodálkozom. Miért nem jut eszébe a parlamentben senkinek, hogy ezeket a vitákat focimeccsen döntsék el. Ott az a nagy Kossuth tér, felállítanak két kaput. Habsburg Ottót meghívják bírónak, azt már századok óta úgyis szidják nálunk, aztán hajrá, neki egymásnak ott a pályán. Hogyhogy mi van akkor, ha döntetlen? Hát jöjjenek a tizenegyes rúgások! Mindjárt. Azonnal. Mert a hosz- szabbítást már nehezen bírná ki a magunkféle. Na, isten isten! A győzelmünkre! (dárni) Cigány térzene Valamikor a harmincas években Nyíregyháza egyik kulturális zenei színfoltja volt a cigányzenekarok által produkált térzene. Olyan világhírű prímások álltak a zenekarok élén, mint az orosz cári, illetve az angol királyi udvar híres muzsikusa, Benczi Gyula, vagy később Tokaji Horvát Náci, Gubás Nagy Kálmán és mások. Ezt a kedvelt polgári hagyományt szeretnénk feléleszteni és folytatni. Ilyen céllal alakult meg 15 taggal a közelgő ünnep tiszteletére Nyíregyházán a megyei jogú város kisebbségi önkormányzatának cigányzenekara, amely augusztus 20-án mutatkozik be a megyeszékhelyen, s ad térzenét az újjávarázsolt Kossuth téren a kora esti órákban. A nagyzenekar élén négy cigányprímás, Horváth Ernő, a városi kisebbségi önkormányzat elnöke, Botos Lajos, Nagy Sándor és Nagy Béla vezetésével ismert verbunkosok, palotások, híres Strauss-keringők hallhatók, és magyar csárdások is szerepelnek a repertoáron. Hiányzik a rend Polgárházakból vécék? — A nevem ne tessék leírni, mert a múltkor is csak csúf- ságoltam magam, amikor egy újságíró itt járt — kérte a hetvenet is meghaladó bácsi a Síp utcán. — Hogy a cikk nyomán- e, nem tudom, de rám törtek, a következményeket ma is szenvedem: agyvérzést kaptam. 1954-től lakom itt, s mondhaügyben, aztán maradt minden a régiben. Nagyon szívesen odaadnám az önkormányzatnak a portámat, ha megfelelő vételárat tud felajánlani. De nincs annak pénze, habár sokszor könnyelműen kidobálnak milliókat is. Ez nemcsak az itteni önkormányzatra igaz: ebben az országban akkora a poegyáltalán semmitől sem tartanak. A múltkor itt álltam a ház előtt, és egy cigány mutatta a micsodáját! Vagy hányszor látni nejlonzacskóval a fején ordibáló szipózót, s mennyi mindent még. A rendőrségtől többször kértünk már segítséget, de mindhiába, kérésünk többnyire sütöm, hogy a Víz utca után a Síp utca volt az idő tájt a legszebb. Társadalmi munkában köveztük ki, mert akkor még földes volt. A házak előtt szép virágágyások díszelegtek, jó volt itt lakni. Most tessék szétnézni! Az enyészeté, a nemtörődömségé, s ami nagyobb baj, a megfékezhetetlen bűné lett ez a terület. Mindenféle népség, gazember búvóhelyévé. A gondot az jelenti, hogy pénzes emberek korábban megvásárolták itt az épületeket, s azt lakatlanul magukra hagyták, merthogy a telekár a lényeg, nem a rajtuk lévő, többnyire rozoga ház. Az illetéktelen lakásfoglalók meg azonnal megjelentek-megje- lennek, akár koszos helyen a csótány. A rendőrség meg rájuk se néz. Egy rendőrt sem látni itt elsétálni. A Síp utca rendezése körüli hercehurca már több mint negyedszázada tart. Hányszor összehívtak már bennünket ez csékolás, hogy azt elmondani sem lehet. No, itt van az újságban Baja Ferenc: nem a Bujtosból kellene városligetet csinálni, hanem ezt itt rendbe tenni! A központot legelőbb, mert itt fordul meg mindenki, városlakó és idegen. S mi van itt?! Nyilvános vécék a város közepén! Ezt követően a szembeszom- szédhoz megyünk át. A hölgy kifakad: — Már menni készültem Csabainéhoz, mert ami itt van, az tűrhetetlen! Az éjszaka is, amit műveltek a szomszédos „üres” házban, az elképesztő. Kalapáltak, döngettek, azt hittem, megy az egész ház. Reggel vált nyilvánvalóvá: ellopták a körülbelül 4x2 méteres új vaskaput. Millió esetben tapasztalhattuk, hogy a 7., illetve a 8. szám alatt micsoda kétes alakok élnek, fészkelték be magukat. Az ablak alatt a falat is képesek voltak kivájni, azon közlekedtek ki-be. Én azon döbbenek meg, hogy Síp utcai „csendélet” két fülekre talál. A néha előforduló razziák után másnap kezdődik minden elölről. Nyugalom kellene, nyugalmat szeretnénk, mi, még néhányan itt lakók. Az éjszakáktól nagyon félek! — Nem különb itt már a nappal sem — kontráz a bácsi —, kutyább világ van, mint Jugoszláviában! Nemcsak e betyárbanda miatt panaszló az ember, számtalan más miatt is. Az üres telkeken kétméteres a gaz, jön egy kocsi, a szemetet csak leborítja, ezek a területek olykor vetekszenek az orosi szemétteleppel itt, a város központjában. Valahogy nagyon nem jól van ez így. A rend, ami mindennek a lelke, az hiányzik a mai világból. A rend, uram — ismétli megerősítve magát is a bácsi —, az hiányzik az egészből! L. Gy. Dömping Tavaly az árusoknál mindössze néhány napra esett 20 forint alá a dinnye kilónkénti ára, idén már augusztus közepére 15-re zuhant. Ennek számos oka van. Az időjárás nem volt lényegesen kedvezőbb, mivel az első kötések megmaradtak, de a többi leszáradt. Jóval több azonban a dinnyeföld. A régi gazdák nagyobb táblákat fogtak, és számos friss termelő is belevágott e gyümölcs termesztésébe. Sajnos jó részük szakértelem nélkül, ami a dinnye minőségén, illetve ízén is észrevehető. A fás, savanykás dinnye túlpétisózott, a begyo- mosodott földön termelt pedig gyakran átveszi a dudva ízét. Aki így jár, az persze minden eszközzel, például árletöréssel is próbálja eladni a termést. Más. A korai csíkos augusztus közepére már leérik, ezért a gazdák nem hordják tovább. Amikor felénk érésnek indul a többi, Hevesben már a végét járja a dinnye. A felszabadult földekre a vállalkozó szelleműek leruccannak, felpakolnak egy-egy teherautóval, hazahozzák és árulják. Amíg el nem fogy. Ha kell, egy hétig is. Már szedéskor is kétes minőségű, egyhetes korában pedig szinte biztosan ártalmas az egészségre. Jól nézzük meg, mit vásárolunk! A megfeketedett szárú, puha héjú, meglöttyedt belsejű portékát inkább ne vegyük meg. Legjobb az ismerős árusoktól, a régi termelőktől beszerezni desszertnekvalónkat. A dinnyét el lehet adni utcán, zöldségeseknek, és viszik nagy tételben kamionnal is, részben külföldre. Utóbbi esetben 5—8 forint/kiló az aktuális ár. A megnövekedett benzinköltség miatt 10 forinton alulra, bármilyen dömping is lesz, valószínűleg nem tudnak lemenni az utcai árusok. A piac ezekben a napokban rendkívül ingatag, 20-tól 10-12 forintig terjed az árskála megyénkben. A selejt lefutásával — mint az uborkapiacon — itt is stabilizálódás várható, 15-20 forintos áron vásárolhatunk majd dinnyét. Dojcsák Tibor
