Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-16 / 191. szám
Labdarúgás 1995. augusztus 16., szerda UJ KELET Suller Só megyei I. osztály Az újonc idegenben Formabontó módon idegenben érte a bajnokság nyitófordulója az újonc nyírcsa- holyi csapatot. A hazai bemutatkozást saját kérésére elodázó legénység a titkos favoritnak tartott Kisléta vendége volt. A jólértesültek arról suttogtak, hogy nem sok babér terem majd a látogatóknak, a csaholyiak a közvélemény szemében vereségre ítéltettek. Ezúttal bejött a papírforma. — Az első félidőben nem játszottunk rosszul, lehetőségeink is akadtak a gólszerzésre, de a kapuba nem sikerült betalálni — kesergett Viro- vecz Pál vezetőedző. — Az is igaz, hogy a létaiaknak is voltak helyzeteik, de ezekkel ők sem tudtak élni. Egészen a szünetig kiegyenlített küzdelem folyt a pályán. A második játékrészben sajnos fölénybe került a Kisléta, beszorultunk, és hat perccel a vége előtt egy, a kapunknál kialakult kavarodásból Berettyón a lábak között a hálóba lőtt. — Felettébb bosszantó lehetett ilyen kései gólt kapni. — Azt kell mondjam, megérdemeltük a vereséget. Hiába szentségeltünk a kispadon, érett ez a gól. Több labdarúgóm formája alatt teljesített, aLáposi— Czme-kettősre várt volna a feladat, hogy szervezzék a támadásokat, ám ők kifejezetten gyengén futballoztak. —Milyen tatkitát választott a mérkőzésre? —Természetesen ügyeltem a biztonságra, megszerveztem védekezésünket. A közvetlen védelem tagjai nem is okoztak csalódást, valamennyien megtették a magukét. Kontráink sikerében bíztam, s amint már említettem, az első negyvenöt perc igazolta elképzelésem helyességét. Az más kérdés, hogy a hajrára nagyon elfáradt a csapat. Sérülések, valamint kihagyások miatt egyes játékosok erőállapota messze van a kívánatostól. — Észlelt-e megilletődött- séget? — Talán a kezdést követően, pár percig. Azt tudni kell, hogy a keret többsége játszott már magasabb osztályban, a rutin hiányáról én nem beszélnék. — Különösebb szemrehányás azonban nem illetheti az együttest, ahogy mondani szokás: Kislétán ki lehet kapni. — így igaz. Annyit még, hogy az előzetes hírek alapján többre taksáltam a Kislé- tát. Felállt védelemmel szemben nemigen boldogultak, legalábbis ellenünk nem sokat mutattak. Nekünk nincs más dolgunk, mint hogy mindenféleképpen bátrabb támadójátékkal rukkoljunk elő a jövőben. A hétvégén végre otthon szerepelhetünk, ám Újfehértó kemény diónak ígérkezik. Mégis, ha nem akarjuk, hogy gondjaink legyenek, odahaza nyernünk kell. Négy gól „szép csendben” Két, az előző bajnokságban előkelő helyen végzett együttest hozott össze a sors(olás) a megyei első osztályú bajnokság első fordulójában. Azóta persze „ellentétes irányokat vett" a két rivális, a Fehértó a nyáron új fejezetet nyitott, jelentősen erősített, míg a halásziaktól többen „elpártoltak”. így hát az előjelek a SZAKSZIG-Újfehértó sikerét sejtették, a 4-0 (2-0)- ás végeredmény pedig igazolta is ezt. — Nagyon kíváncsian vártam az első meccsünket — magyarázta Szénay Péter, a hazaiak ambiciózus trénere —, hiszen a felkészülés során nem mindig sikerült elképzeléseinket megvalósítanunk. Eltelt öt hét, és ezúttal már sok minden visszaköszönt a pályán a megbeszéltekből. Már az elején támadólag léptünk fel, sokat mozogtunk, góljainkon túl két óriási lehetőségünk is volt. A helyzetkihasználásunk még nem az igazi... — A szünetben mit tanácsoltál a társaságnak? — Még több futást, nagyobb figyelmet kértem. Ugyanakkor hiába hangsúlyoztam, hogy mozogjunk intenzívebben labda nélkül is, ez nem valósult meg. Kicsit visszavettek a fiúk, de azért két gólt így is sikerült elérni. A vendégek egyébként inkább ekkor veszélyeztették kapunkat. Összességében az eredménnyel elégedett vagyok, azonban játékban még javulnunk kell. Ebből a győzelemből is tanulhatunk. —Öt hét elég volt ahhoz, hogy teljesen összeérjen az együttes? — Módom, lépésről lépésre haladunk, ez is egy állomás volt. Nem rossz, amit tapasztaltam, de még többet várok. — Egyénileg ki tetszett? — Kiválóan játszott Nagy Béla és Krasznai a középpályán. Lácza Janit is dicsérhetem, és a kapusunk, Vámos több ízben bravúrosan avatkozott be a játékba. Őket emelhetem ki, ám csalódást senki sem okozott. — A két szlovák fiúval mennyire vagy elégedett? — A védő Matonák igyekezett, viszont ismerem őt, és tudom, hogy többre képes. A csatár Smejkal kezdetben ügyesen mozgott, részt vállalt találataink előkészítésében. Látszottak rajta a összeszokottság hiányának jelei, és a szünet után el is fáradt. A második fordulóban, Nyírcsaholyban ő is bizonyíthat... Csiky Hétközi mérkőzés Előrehozott megyei első osztályú bajnoki mérkőzést játszanak szerdán 16.30-kor Leveleken. A Záhonyban sikeres rajtot vett (0-0) hazaiak Vásárosnaményt fogadják, amely csapat a Hardware legyőzésével kezdte az idényt. A találkozót Zahorán vezeti, segítői Varga Z. és Máté lesznek. Előkészületi mérkőzések Szerda: Tiszavasvári—Demecser 16.30, Rakamaz—Gávaven- csellő 17 óra. NB III Tisza-csoport Baktalórántházi örömök A baktalórántháziak már belefáradhattak a fociba a sok kupameccs után, gondolhatta, aki kilátogatott szombaton délután a bajnoki rajtra a baktai pályára. A városban hosszú idő után újra NB Ill-as meccset játszanak, és ez hidegen hagyja a helyieket? Nos, a bennfentesek szerint más a helyzet. Azért volt „csak” ötszáz néző, mert két nagy lagzit is tartottak a városban. Az egyiken épp Rebák András újdonsült menyét és fiát ijnnepelték. Mint ismert, Rebák úr a helyi gárda vezetőségének a tagja, a csapat egyik legfőbb szurkolója. A mérkőzés kezdetekor úgy tűnt, a nézőknek volt igazuk, mert nehezen indult be a baktat- gépezet. A hazaiak láthatóan nagyon idegesek voltak, mezőnyfölényben játszottak, de az ellenfél kapujánál elvétették a lehetőségeket. A vendégek elsősorban kontrákra építettek, de az ifjú hálóőr, Mónus biztosan fogta a távoli lövéseket és a beadásokat. Negyedóra elteltével Vida és Benkő unta meg a csatárok tétlenkedését, és mintaszerű támadás végén Vida beadását Benkő bólintotta a hálóba. A csatárokat az első félidőben még ez sem dobta fel, mert nem tudták társaik akcióját utánozni. A szurkolók egyetértettek abban, hogy a nagyon ideges gárda akkor is jobb az ellenfelénél. Nagy Andrásnak is sikerült ezt elhitetnie a szünetben a fiúkkal, mert a második félidőben megváltozott a helyzet. Martinenko helyéreFecsku jött be, és ezzel gyorsult a csatársor. Már fél óra se lehetett hátra, mikor Gdovinék ráébredtek, hogy még csak egy gólt lőttek, s náluk ez ugyebár nagyon szokatlan dolog. Gdovin lódult meg a félpályától, s kitűnően érkezett a kapu elé, de kicsit éles szögből Fecsku elé tálalt, aki nem hibázott. Ettől a vendégek úgy megzavarodtak, hogy Deac tizennégy méterről a saját kapujába fejelt. Ezután már megszámlálhatatlan támadást vezettek a baktaiak. A következő gólnál Fecsku adta vissza a gólpasszt Gdovinnak. Gdovin legközelebb Mancsot szolgálta ki gólpasszal. Bar- nucz sem akart lemaradni a csatártól, és kitűnő labdával indította őt, így Gdovin második gólját lőhette úgy, hogy a kapust is megkerülte. A csatárok továbbra is sokat maradtak a leshatáron, emiatt nem tudták növelni tovább előnyüket. A történethez az is hozzátartozik, hogy a vendégek a harmadik gól után teljesen összezuhantak, rengeteget hibáztak hátul. Nem tudták, hogy Bakta- lórántházán ezt nem engedhetik meg maguknak. így lehetett, hogy az edzőjük, aki a szünetben még döntetlenben reménykedett. a mérkőzés után hitetlenkedve nyilatkozott. Igaz, a csapata gyengült tavaly óta, hiszen Mező kapussal, aki játékosedzőként is működött, a debreceni kölcsönjátékosok is elmentek, egyedül a korábban szintén debreceni Belényesi maradt. Neki a mérkőzés elején még arra is maradt ideje, hogy a nézőkkel kedélyesen elbeszélgessen, a mérkőzést jelző sípszó után azonban igen csak elkeseredett, s nem tudta kommentálni az eseményeket. Nagy András hangulata persze egészen más volt, de ő is széttárta a karját, s azt mondta, ehhez nincs mit hozzáfűzni. A fiúk kondícióját dicsérte. Az öltözőben nagy volt az öröm. Kérdésünkre, hogy a hat közül melyik volt a legszebb, először azt válaszolták, hogy nem lehet azt eldönteni, aztán többen a Vida—Benkő kettős első gólja mellett törtek lándzsát. A mintaszerű akció volt Baktalórántháza első gólja a magasabb osztályban. Utána többen újra felidézték a gólokat, s megint ott tartottak, hogy nem lehet dönteni. Jövő vasárnapig vitatkozhatnak még rajta, remélhetőleg akkor lőnek újabbat vagy újabbakat. Sikertelen főpróbák, sikeres előadás Aggódva engedték el a szurkolók a nyírbátori csapatot Hajdúböszörménybe. Félelmetes hírek jártak a hazaiakról, na meg az újoncot a harmad- osztály nyitányán igencsak hajtotta a becsvágy. Ugyanakkor a bátoriak baljós előjelekkel vágtak neki az útnak. A mérkőzésen aztán rácáfoltak minden előzetes várakozásra. Lő- rinczék tettek arról, hogy ámulatba ejtsék a vészharangot kongatókat. Nyertek 3-1-re, s a siker egycsapásra feledtette Somogyi József szakosztályvezető borús hangulatát. Miért is? — Felkészülésünk kezdetére esett a lengyel Kálvária együttesének érkezése. Korai látogatásuk alatt két mérkőzést játszottunk velük, s ami nem meglepő, mindannyiszor vesztettünk. Ez törést okozott a munkában, az edzőmeccseken nemhogy javultunk volna, sorban kudarcok értek bennünket. Egyszer sem győztünk, a mutatott játék olykor elkeserítő volt. így persze nem lehet azon csodálkozni, hogy kételyek fogalmazódtak meg a böszörményi kilencven perc előtt. —A vendéglátók barátságos találkozón simán verték az NYFC-t. Ott kukucskált a helyszínen a bátori vezérkar, s a látottak további nyugtalanságra adhattak okot. — Ott voltunk, bizony ezért is féltünk a meccstől, ezért is figyeltünk oda jobban. Éreztem a srácokban az eltökéltséget, az arcokra nézve valami azt súgta: itt ma mi nyerünk! — Azon a bizonyos villany- fényes találkozón duzzadt az erőtől a Böszörmény. Mitől csuklottak össze akkor egy hét elteltével? — A Nyíregyháza ellen egyszerűen nem volt gyenge pontjuk. Tóth János mondta, hogy NB Il-es szinten futballoztak. Ám ők sem léphetik át a saját árnyékukat, sorozatban nem képesek hasonló teljesítményre. Elaltatták magukat, szerintem biztosak voltak abban, hogy velünk könnyedén elbánnak. Méregfogukat sikerült kihúznunk Kocsis semlegesítésével, a gólveszélyes csatárt felváltva fogta Kertész és Szom- bathy. Ez nem tetszett neki, zavarba jött, innen már nyert ügyünk volt. Senkire nem lehetett panasz, mindenki hozzátett valamicskét a remek rajthoz. — Lőrinci ott folytatta, ahol tavaly bevégezte: már az első fordulóban gólt lőtt. Nem is akármilyet. Talán ő lesz a csapat nehéztüzére is? — Sanyinak mostanában elelsül a lába távolról is. Vasárnap álomszép gólt rúgott, ráadásul az elsőt, a legfontosabbat! Az pedig külön pikantériája a dolognak, hogy mindezt ballal tette! O, aki erősen jobblábas, még életében nem talált tizennégyről úgy a hálóba, hogy a labda a lécről lepattanva szabályos táncot járt. —Az elmúlt bajnoki évadban idegenben nyeretlen maradt a Nyírbátor. Idén első nekirugaszkodásra teljes sikert hozott a szomszédolás. — Boldogok lettünk volna egy ponttal is, mégis három lett belőle! Lehet, hogy idén visszájára fordul a helyzet? Meglepő, de nem forgott veszélyben a győzelem. Erre az újonc otthonában nemigen számíthattunk. Remélem, ez a további diadalok kezdetét — és nem a végét — jelenti! Koncz Tibor Amikor a maximum is kevés a pont(ok)hoz Nem kutyaütő csapat érkezett vasárnap Mátészalkára, az NB III -as bajnoki rajtra. Tudták ezt a szatmáriak is, még akkor is, ha ellenfelüket, a Tiszafüredet tavasszal — nagy meglepetésre — idegenben sikerült megtréfálniuk. A fürediek viszont bosszút forraltak, és ezúttal bizony Nagy Krisztiánék bottal üthették a pontok nyomát, mért bár a vége előtt pár perccel még döntetlenre álltak, de... — A nyáron nagyon meggyengült együttesem — panaszkodott a mérkőzés után Mi tró Károly, az MMTK vezetőedzője. — Igen tekintélyes az eltávozottak névsora: Krasznai, Sira, Király, Márián és Szilvást intett búcsút nekünk. Ennek tetejébe, meglepődve bár, de tudomásul kellett vennünk, hogy Kosa, Kocsán és Szen- der magával hozta sárgáit az elmúlt bajnokságból. Rájuk így nem számíthattam. Ugyanakkor rendkívül izmos csapattal találtuk szemben magunkat, és a vendégek valóban igazolták is erejüket a pályán. — A körülmények ismeretében mennyire volt várható, hogy vereséget szenved a legénység? — Ilyen eredményt természetesen sohasem várok. Ez alkalommal azonban ennyi sikerült, ennyi volt a maximum, amit ki tudtunk hozni a meccsből. Nem lehetek elégedetlen az akarással, a hozzáállással, a fiúk küzdöttek, nem mondtak le a pontokról. De azt is látom, hogy a fürediek megérdemelten diadalmaskodtak. Mezőnyfölényben és jól játszottak, mi védekezni kényszerültünk, de nem voltunk veszélytelenek a kapura. Az összecsapásnak aztán érdekes végkifejelete kerekedett. A 87. perc tájékán, I -2-es állásnál sikerült egyenlítenünk. Csapatom rutintalansága itt megmutatkozott, a társaság hitt a győzelemben, csakhogy drámai befejezés következett. Egy, a kapunk előtt keresztbevágott labdába az egyik vendégjátékos belenyúlt, ez váratlanul érte védőinket, kapusunkat — ezzel ki is kaptunk. — Kit lehet kiemelni egy ilyen találkozó után? — Két játékost — Oláh Belát és Krizánt — mindenképpen dicsérhetek. Előbbi, igaz, elszigetelten, küzdött becsülettel, de Krizán is igyekezett. Tácej Ákos nem jelentett sok veszélyt, de őt — csakúgy, mint Szeles Janit — gólja dicséri. — Miben látszott jobbnak a Tiszafüred? — Egyénileg képzettebb játékosokból áll, mint a mienk, csapatszinten is fölénk kerekedtek, de a fejükben is minden rendben volt. Az én gárdámban rendezni kell a sorokat, sakkozni kell, hogy megtaláljam az ideális szerkezetet. — Ez a tevékenység jelenleg milyen stádiumban van ? — Azt hiszem, időarányosan jól állunk, megvannak az elképzeléseink, tehát, úgy hiszem, előbb-utóbb felivel majd a teljesítménygörbénk. Az elvégzett munkánknak tükröződnie kell az eredményekben, meg fogjuk mutatni oroszlánkörmeinket. De jelen pillanatban a küzdeni tudásakarás a legnagyobb fegyverünk. Csiky Nándor
