Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-02 / 179. szám

UJ KELET Se lopás, se ivás Uszka lakosságának több mint hatvan százaléka ci­gány. Pontosan két évtizede azonban nagy fordulat tör­tént a putrik népével. Az ak­kori élményeket és az azóta történteket elevenítette fel Orgován Andrásné. — Reformátusnak keresz­teltek engemet, amikor hat­vanhét évvel ezelőtt megszü­lettem ebben a faluban. Egé­szen 1975-ig éltem úgy, mint a többi cigány, veszekedés­sel, verekedéssel, ivással, lopással. Elhanyagoltuk a Orgován András és felesége toztunk, szinte egyik napról a másikra. Megalakult köz­ségünkben is a cigányok kö­zött a Szabad Keresztény Egyházak Gyülekezete helyi szervezete. Pár roma család kivételével az itteni cigány­ság tagja ennek. — Ajánlja-e más romák­nak is a Jézushoz való meg­térést? — Nem csak ajánlom, missziós utakra is járok. El­mondom a testvéreimnek, hogy egyetlen útja a felemel­kedésre fajtámnak, ha mind­házat is, valóságos putriban laktunk. Főleg a férjemmel volt baj, még a gyerekek sor­sa sem érdekelte, tyúkot, krumplit lopott, meg ami jött. Mit szépítsük, ami igaz, az igaz. — Aztán történt valami csodával határos változás. — Felkeresett bennünket Kopasz testvér, aki a közeli Kölesén volt kereskedő és Kingel Gizella missziós nővér, hoztak nekünk ingyen bibliát meg pulóvert, és mondták, jó lenne, ha átad­nánk magunkat az úrnak, mert akkor elhagynánk a rosszat, tolvajlást, ivást, és újjászületnénk, mert jézus vére minden bűnünket le­mossa, ha megbánjuk. • —Hogyan fogadták ezt a megtérítést? — Nagyon hamar megvál­nyájan abbahagyjuk a bű­nöző életmódot, ahogy ezt az uszkai cigányság többségé tette, amikor tagja lett a SZKEGY-nek. Kovács Edgár szociális szervező a hivatalban, és zongoristája a roma vallási gyülekezetnek Papírozgatott a templomért Mi kell egy templom felújí­tásához? Uszkán erre nem az a válasz, hogy pénz, hanem az, hogy egy jó templomgond­nok. A többit hallgassuk meg az érintett egyházi tisztségviselő­től. — Mindig templomba járó ember voltam — kezdte a templom történetét Kiss Béla. — Huszonöt évig hevert már szinte romokban községünk egyházi épülete, amikor ’90- ben templomgondnok lettem. Pap se volt, mert aki Kispa­ládról beszolgált, elment más­hova. Nem sokkal utána Er­délyből egy elszármazott pap került hozzánk, aki szintén nem helyben lakott, hanem más parókiáról járt át. A pap­iakban volt egy szoba, odajár­tunk misézni. Gondoltam, hogy a templomot fel kellene kezdtem a pénz összeszedé- sére. — Gondolom, ez levelek írá­sát jelentette. — A műemlékfelügyeletnek küldtem egy levelet, és meg­hallgatást kértem. Szatmári Ist­ván fogadott, akinek négy költ­ségvetéssel indokoltam a temp­lomunk rendbehozatalának szükségességét és lehetőségét. Ezenkívül pénzt kunyeráltam még és kaptam Németország­ból, Svájcból, valamint a helyi önkormányzattól. Volt egy kis vitánk is a műemlékvédelem­mel, mert azt mondták, úgy már nem lehet a templomot rendbe­szedni, a kazettás mennyezetet helyreállítani ahogy volt, mert a huszonöt év nemtörődömsége tönkretette. — Kinek lett igaza? — Kevés igazítgatás kivételé­—1 FXor, D A-PA—4 n Uszka 1995. augusztus 2., szerda Szociálisan érzékeny polgármester — Most csak túlélnek az emberek községünkben, ahogy ez az ország más részein is jellemző — kezdte települése bemutatását dr. Sértő Radics István, Uszka polgármestere. — A közel kétszázötven fős lakosságnak több mint fele a cigány etnikumhoz tartozik. A magyar lakosság szívós, magas munkakultúrájú paraszti réteg, de elöregedett. A cigányokkal sem lenne baj, mert az itteni­ek szakítottak a bűnözéssel, az alkoholizmussal, de olyanok, mint a partra vetett hal, mert a munkahelyek, ahova ingáztak még évekkel ezelőtt is, mára mind megszűntek. — Ön ismerte ezeket a kö­rülményeket, amikor elvállal­ta a polgármesteri jelölést. — Három falunak — Tisza- becs, Magosliget, Uszka — vagyok az orvosa. Tudom, hogy három tragédiája volt ennek a környéknek, mégpedig a trianoni országcsonkítás, az emberek málenkij robotra hur- colása és a körzetesítéssel el­végzett falurombolás. Mégis egy menő, jól gazdálkodó fa­luban nem vállaltam volna el a polgármesteri feladatot. Itt elesett lakosság van, és olyan ember kell vezetőnek, aki szo­ciálisan érzékeny. Én hivatá­somnál fogva is ilyen vagyok. Van egy közszolgálati vénám is, mert amióta demokrácia van hazánkban, aktívan politi­zálok. — Sok esetben azért is, hogy a faluja ismertebb legyen. — Ma már szinte a világ vé­gének számít Uszka, mert Tri­anonnal elvágták természetes vonzásközpontjától, Bereg­szásztól. Fehérgyarmat a leg­közelebbi város, harminc­négy kilométerre van tőlünk. Az állami normatíva nem elég a kiadásokra, mi is forráshiá­nyosak vagyunk, a túlélésre rendezkedtünk be. Ugyanak­kor a gáz ezen az országrészen történelmi esemény, nem ma­radhattunk ki belőle. A szoci­ális ellátás színvonalát is tar­tani kell. A falu érdekérvénye­sítő lehetősége az említett okok miatt kicsi, ezért falu- gondnoki kocsival próbálunk segíteni abban, hogy közelebb kerüljünk a megye vérkerin­géséhez, csökkenjen az elzárt­ságunk. — Lehet-e ezek figyelembe­vételével Uszkán a jövőt ter­vezni? — Nem csak lehet, kell is! Folyamatban van egy telekren­dezés, az első építkezők támo­gatása. A szociális földprog­ram keretében segítséget nyúj­tunk a földmunka gépi elvég­zéséhez önköltségi áron. Ösz- szegezve azt mondhatom: sze­retném, ha tiszta, nyugodt, ren­dezett település lennek közsé­günk. Dr. Sértő Radics István polgármester Málenkij robotra kísérte a fiát Tizennégy túlélő A színészpalánta Volt egy időszak Uszka tör­ténelmében, amire nem szíve­sen emlékeznek az utódok sem. A több mint negyven év­vel ezelőtt történtekre az egyetlen túlélő, Debreceni Kálmán emlékezett. — Egy novemberi napon a negyvennégyes évben a falunk két mindenben döntő embere, a hazajött zsidók, Lebovics és Hersli kidoboltatták, hogy a tizennyolc év feletti férfiak — egész az elaggottakig — há­romnapi élelemmel gyülekez­zenek a községháza előtt más­nap, mert egy kis háborús hely­reállító munkára viszik őket. Féltek az emberek, de mentek a parancsszóra. A folyó túlpart­ján lévő Tiszaújlakra hajtottak ebből a faluból ötvenkét em­bert, szinte az összes férfit. Még aznap hazaengedtek ben­nünket, majd vasárnap megint összetereltek, és áthajtottak a kompon. * * * rendbehozatal, mert közel száz­tíz éve volt utoljára felújítva. Hátravan még a harangláb tor­nyának a rendbehozatala, de már prrp i& Ipvplpyapfpm a nén7t Azt gondoltuk — meg ter­jesztették is közöttünk —, hogy a lebombázott híd újjá­építésére kell mennünk. Aztán egyre beljebb vittek bennünket a Szovjetunióba, magunk mö­gött hagyva az akkor még ma­gyar Kárpátalját. Amikor be­kerültünk a fagyos orosz tél - közepén a munkatáborok­ba, már tudtuk, hogy az a kicsi robot, amire kihoztak, több mint háromnapi élelemet is megér. Apám, akinek a kora miatt már nem volt kötelező kimen­ni a málenkij robotra, önként csatlakozott hozzánk, mert azt mondta, a tizennyolc éves fiát nem engedi egyedül. Segíteni akart, mert írni, olvasni tudott oroszul, ugyanis az utolsó orosz cár kocsisa lett, amikor az első világháborúban fogság­ba esett. A mi táborunkban semmilyen nyelven nem lehe­tett tanulni, mert volt ott a ha­difoglyokkal vegyesen min­denféle náció. Voltam olyan lágerben, ahol hatvanezer ra­bot zsúfoltak össze. Vittek egyik helyről a másikra, ami­kor kitört a lágerben a flekktí­fusz. Az utolsó gyűjtőhelyen ezer- hatszáz emberből négyszáz ma­radt életben. Ott pusztultak el a szemem láttára a falumbeliek közül is sokan. Az ötvenkét ki­hurcolt uszkaiból mindössze ti­zennégyen tértek viszsza. Ezt je­lentette nekünk a „felszaba­dulás” negyvenötben. Az oldalt írta és a fényképeket készítette: Aradi Balogh Attila Nem kevesebbről álmodozik a tizenötéves Mursa Lívia, mint hogy szeretne a „világot jelentő deszkákra” kerülni. En­nek érdekében ősszel az uszkai szülőháztól távoli városba megy tanulni. — A nagykállói Korányi Fri­gyes Gimnázium elsős tanuló­ja leszek —- mondta örömteli várakozással a leány. — A drá­matagozatos osztályban kez­dem a szeptembert. — Gondolom, egy ilyen helyre kellett felvételizni is. — Nagyon erős írásbeli és szóbeli volt. Kellett énekelnem és verset is mondanom. Ami­kor elénekeltem az Ősszel érik babám., című népdalt, nagyon elégedett volt a felvételi bizott­ság. Elszavaltam Vörösmarty Egy kisgyermek halálára című versét, ami egy szomorú törté­net, és ezt vidáman is elő kel­lett adnom. Elég nehéz egy ilyen feladat, hogy a vers han­gulatával ellentétes módon kell valamit elszavalni, de sikerült — Miért fontos egy fiatal cigánylánynak, hogy drámata­gozatos osztályba járjon? — Pontosan azért, mert roma vagyok. Eddig kevés fiatal bi­zonyította a fajtám közül, hogy van tehetsége a színjátszáshoz. Lehet, hogy nem színész, ha­nem filmrendező vagy elő­adóművész leszek. Nem is ez a fontos, hanem a bizonyítás. — Van már valamilyen bi­zonyítéka vágyai megalapo­zottságának? — A versek tanulása nekem nem kényszer, akkor is foglal­kozom velük, ha nem mond­ják. Több korosztályos megyei szavalóversenyen voltam he­lyezett. — A család hogyan fogadja a sikereket? — Anyuék, de főleg a mama nagyon sokszor mondja, sokat akarok, nem való ez egy uszkai lánynak. Én viszont addig me­gyek, míg bebizonyítom, hogy — még ha cigány vagyok is — itt is élnek olyan tehetségek, ___T-»__________,____--1 «

Next

/
Thumbnails
Contents