Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-02 / 179. szám
UJ KELET Se lopás, se ivás Uszka lakosságának több mint hatvan százaléka cigány. Pontosan két évtizede azonban nagy fordulat történt a putrik népével. Az akkori élményeket és az azóta történteket elevenítette fel Orgován Andrásné. — Reformátusnak kereszteltek engemet, amikor hatvanhét évvel ezelőtt megszülettem ebben a faluban. Egészen 1975-ig éltem úgy, mint a többi cigány, veszekedéssel, verekedéssel, ivással, lopással. Elhanyagoltuk a Orgován András és felesége toztunk, szinte egyik napról a másikra. Megalakult községünkben is a cigányok között a Szabad Keresztény Egyházak Gyülekezete helyi szervezete. Pár roma család kivételével az itteni cigányság tagja ennek. — Ajánlja-e más romáknak is a Jézushoz való megtérést? — Nem csak ajánlom, missziós utakra is járok. Elmondom a testvéreimnek, hogy egyetlen útja a felemelkedésre fajtámnak, ha mindházat is, valóságos putriban laktunk. Főleg a férjemmel volt baj, még a gyerekek sorsa sem érdekelte, tyúkot, krumplit lopott, meg ami jött. Mit szépítsük, ami igaz, az igaz. — Aztán történt valami csodával határos változás. — Felkeresett bennünket Kopasz testvér, aki a közeli Kölesén volt kereskedő és Kingel Gizella missziós nővér, hoztak nekünk ingyen bibliát meg pulóvert, és mondták, jó lenne, ha átadnánk magunkat az úrnak, mert akkor elhagynánk a rosszat, tolvajlást, ivást, és újjászületnénk, mert jézus vére minden bűnünket lemossa, ha megbánjuk. • —Hogyan fogadták ezt a megtérítést? — Nagyon hamar megválnyájan abbahagyjuk a bűnöző életmódot, ahogy ezt az uszkai cigányság többségé tette, amikor tagja lett a SZKEGY-nek. Kovács Edgár szociális szervező a hivatalban, és zongoristája a roma vallási gyülekezetnek Papírozgatott a templomért Mi kell egy templom felújításához? Uszkán erre nem az a válasz, hogy pénz, hanem az, hogy egy jó templomgondnok. A többit hallgassuk meg az érintett egyházi tisztségviselőtől. — Mindig templomba járó ember voltam — kezdte a templom történetét Kiss Béla. — Huszonöt évig hevert már szinte romokban községünk egyházi épülete, amikor ’90- ben templomgondnok lettem. Pap se volt, mert aki Kispaládról beszolgált, elment máshova. Nem sokkal utána Erdélyből egy elszármazott pap került hozzánk, aki szintén nem helyben lakott, hanem más parókiáról járt át. A papiakban volt egy szoba, odajártunk misézni. Gondoltam, hogy a templomot fel kellene kezdtem a pénz összeszedé- sére. — Gondolom, ez levelek írását jelentette. — A műemlékfelügyeletnek küldtem egy levelet, és meghallgatást kértem. Szatmári István fogadott, akinek négy költségvetéssel indokoltam a templomunk rendbehozatalának szükségességét és lehetőségét. Ezenkívül pénzt kunyeráltam még és kaptam Németországból, Svájcból, valamint a helyi önkormányzattól. Volt egy kis vitánk is a műemlékvédelemmel, mert azt mondták, úgy már nem lehet a templomot rendbeszedni, a kazettás mennyezetet helyreállítani ahogy volt, mert a huszonöt év nemtörődömsége tönkretette. — Kinek lett igaza? — Kevés igazítgatás kivételé—1 FXor, D A-PA—4 n Uszka 1995. augusztus 2., szerda Szociálisan érzékeny polgármester — Most csak túlélnek az emberek községünkben, ahogy ez az ország más részein is jellemző — kezdte települése bemutatását dr. Sértő Radics István, Uszka polgármestere. — A közel kétszázötven fős lakosságnak több mint fele a cigány etnikumhoz tartozik. A magyar lakosság szívós, magas munkakultúrájú paraszti réteg, de elöregedett. A cigányokkal sem lenne baj, mert az itteniek szakítottak a bűnözéssel, az alkoholizmussal, de olyanok, mint a partra vetett hal, mert a munkahelyek, ahova ingáztak még évekkel ezelőtt is, mára mind megszűntek. — Ön ismerte ezeket a körülményeket, amikor elvállalta a polgármesteri jelölést. — Három falunak — Tisza- becs, Magosliget, Uszka — vagyok az orvosa. Tudom, hogy három tragédiája volt ennek a környéknek, mégpedig a trianoni országcsonkítás, az emberek málenkij robotra hur- colása és a körzetesítéssel elvégzett falurombolás. Mégis egy menő, jól gazdálkodó faluban nem vállaltam volna el a polgármesteri feladatot. Itt elesett lakosság van, és olyan ember kell vezetőnek, aki szociálisan érzékeny. Én hivatásomnál fogva is ilyen vagyok. Van egy közszolgálati vénám is, mert amióta demokrácia van hazánkban, aktívan politizálok. — Sok esetben azért is, hogy a faluja ismertebb legyen. — Ma már szinte a világ végének számít Uszka, mert Trianonnal elvágták természetes vonzásközpontjától, Beregszásztól. Fehérgyarmat a legközelebbi város, harmincnégy kilométerre van tőlünk. Az állami normatíva nem elég a kiadásokra, mi is forráshiányosak vagyunk, a túlélésre rendezkedtünk be. Ugyanakkor a gáz ezen az országrészen történelmi esemény, nem maradhattunk ki belőle. A szociális ellátás színvonalát is tartani kell. A falu érdekérvényesítő lehetősége az említett okok miatt kicsi, ezért falu- gondnoki kocsival próbálunk segíteni abban, hogy közelebb kerüljünk a megye vérkeringéséhez, csökkenjen az elzártságunk. — Lehet-e ezek figyelembevételével Uszkán a jövőt tervezni? — Nem csak lehet, kell is! Folyamatban van egy telekrendezés, az első építkezők támogatása. A szociális földprogram keretében segítséget nyújtunk a földmunka gépi elvégzéséhez önköltségi áron. Ösz- szegezve azt mondhatom: szeretném, ha tiszta, nyugodt, rendezett település lennek községünk. Dr. Sértő Radics István polgármester Málenkij robotra kísérte a fiát Tizennégy túlélő A színészpalánta Volt egy időszak Uszka történelmében, amire nem szívesen emlékeznek az utódok sem. A több mint negyven évvel ezelőtt történtekre az egyetlen túlélő, Debreceni Kálmán emlékezett. — Egy novemberi napon a negyvennégyes évben a falunk két mindenben döntő embere, a hazajött zsidók, Lebovics és Hersli kidoboltatták, hogy a tizennyolc év feletti férfiak — egész az elaggottakig — háromnapi élelemmel gyülekezzenek a községháza előtt másnap, mert egy kis háborús helyreállító munkára viszik őket. Féltek az emberek, de mentek a parancsszóra. A folyó túlpartján lévő Tiszaújlakra hajtottak ebből a faluból ötvenkét embert, szinte az összes férfit. Még aznap hazaengedtek bennünket, majd vasárnap megint összetereltek, és áthajtottak a kompon. * * * rendbehozatal, mert közel száztíz éve volt utoljára felújítva. Hátravan még a harangláb tornyának a rendbehozatala, de már prrp i& Ipvplpyapfpm a nén7t Azt gondoltuk — meg terjesztették is közöttünk —, hogy a lebombázott híd újjáépítésére kell mennünk. Aztán egyre beljebb vittek bennünket a Szovjetunióba, magunk mögött hagyva az akkor még magyar Kárpátalját. Amikor bekerültünk a fagyos orosz tél - közepén a munkatáborokba, már tudtuk, hogy az a kicsi robot, amire kihoztak, több mint háromnapi élelemet is megér. Apám, akinek a kora miatt már nem volt kötelező kimenni a málenkij robotra, önként csatlakozott hozzánk, mert azt mondta, a tizennyolc éves fiát nem engedi egyedül. Segíteni akart, mert írni, olvasni tudott oroszul, ugyanis az utolsó orosz cár kocsisa lett, amikor az első világháborúban fogságba esett. A mi táborunkban semmilyen nyelven nem lehetett tanulni, mert volt ott a hadifoglyokkal vegyesen mindenféle náció. Voltam olyan lágerben, ahol hatvanezer rabot zsúfoltak össze. Vittek egyik helyről a másikra, amikor kitört a lágerben a flekktífusz. Az utolsó gyűjtőhelyen ezer- hatszáz emberből négyszáz maradt életben. Ott pusztultak el a szemem láttára a falumbeliek közül is sokan. Az ötvenkét kihurcolt uszkaiból mindössze tizennégyen tértek viszsza. Ezt jelentette nekünk a „felszabadulás” negyvenötben. Az oldalt írta és a fényképeket készítette: Aradi Balogh Attila Nem kevesebbről álmodozik a tizenötéves Mursa Lívia, mint hogy szeretne a „világot jelentő deszkákra” kerülni. Ennek érdekében ősszel az uszkai szülőháztól távoli városba megy tanulni. — A nagykállói Korányi Frigyes Gimnázium elsős tanulója leszek —- mondta örömteli várakozással a leány. — A drámatagozatos osztályban kezdem a szeptembert. — Gondolom, egy ilyen helyre kellett felvételizni is. — Nagyon erős írásbeli és szóbeli volt. Kellett énekelnem és verset is mondanom. Amikor elénekeltem az Ősszel érik babám., című népdalt, nagyon elégedett volt a felvételi bizottság. Elszavaltam Vörösmarty Egy kisgyermek halálára című versét, ami egy szomorú történet, és ezt vidáman is elő kellett adnom. Elég nehéz egy ilyen feladat, hogy a vers hangulatával ellentétes módon kell valamit elszavalni, de sikerült — Miért fontos egy fiatal cigánylánynak, hogy drámatagozatos osztályba járjon? — Pontosan azért, mert roma vagyok. Eddig kevés fiatal bizonyította a fajtám közül, hogy van tehetsége a színjátszáshoz. Lehet, hogy nem színész, hanem filmrendező vagy előadóművész leszek. Nem is ez a fontos, hanem a bizonyítás. — Van már valamilyen bizonyítéka vágyai megalapozottságának? — A versek tanulása nekem nem kényszer, akkor is foglalkozom velük, ha nem mondják. Több korosztályos megyei szavalóversenyen voltam helyezett. — A család hogyan fogadja a sikereket? — Anyuék, de főleg a mama nagyon sokszor mondja, sokat akarok, nem való ez egy uszkai lánynak. Én viszont addig megyek, míg bebizonyítom, hogy — még ha cigány vagyok is — itt is élnek olyan tehetségek, ___T-»__________,____--1 «
