Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-08 / 184. szám
1995. augusztus 8., kedd Biztonság UJ KELET Polgárőrök vigyázzák a mátészalkaiak álmát Ezúttal csendes volt az éj szaka Mátészalkán 1990 nyarán alakult meg a Rendteam Városvédelmi Egyesület — a polgárőrség — Gáldi Dezső és Seres Miklós szervezésében, 19 alapító taggal. Közülük már csak 3-an tagjai a szervezetnek. Gáldi Dezső — korára való tekintettel — örökös tiszteletbeli tag. Seres Miklós és Kamarás László pedig ma is tevékenyek. Később — Seres Miklós elfoglaltságára való tekintettel — Bihari János lett a polgárőrség parancsnoka. Ők ketten hívtak meg engem, mint az Új Kelet munkatársát egy szombat esti járőrözésre. Gyülekező a parancsnok lakásán volt este kilenc és fél tíz között. Amíg a többiek befutottak, Bihari Jánossal leültünk beszélgetni. Ősz szakáll, ősz haj és szemöldök, napon, munkában lepirult bőr, erőtől, energiától duzzadó test és lélek — ez a parancsnok. Nem sokad- lagos elfoglaltság ez számára, szívvel-lélekkel, legjobb tudása szerint végzi munkáját, és ennek megfelelően elfogult a polgárőrség irányában. — Lényegében ez bűnmegelőzési csoport volna. Alakult egy másik csoport is nálunk, a közlekedési. Eszerint egyes és kettes csoportunk van. Szeretnénk, ha a lakosság is tudomást szerezne arról, hogy az ő személy- és vagyonvédelmük érdekében jelen vagyunk. Tagjaink önkéntesek, szabad idejük terhére vállalták ezt a tevékenységet. Sajnos az önkormányzat képviselő-testülete nem fogad el bennünket, holott az ő kötelességük lenne a polgárőrség szervezése és fenntartása. A polgármester a múlt évben 100, ebben az évben 80 ezer forint támogatást adott — a saját keretéből. Az emberek saját gépkocsijaikkal vesznek részt az éjszakai járőrözésben, ezért benzinköltségtérítést kértünk nekik. A testület elfogadható indok nélkül elutasított bennünket. Támogatást a Társadalmi Egyesületek Szövetségétől kaptunk és kapunk. Ők biztosítanak számunkra helyiséget, irodát, és fedezik dologi kiadásainkat. Kevesen vagyunk, ezért csak a legkritikusabb időpontokban — pénteken és szombaton — járőrözünk, tíz órától hajnali két-három óráig, a város egész területén. Pénteken csak gyalogos-, szombaton gépkocsis szolgálat is van. Figyelünk, hogy nem hatolnak-e be valahova illetéktelen személyek. Ha valakinek rendszeresen feltörik a hétvégi házát vagy lopják a gyümölcsét, kérheti, hogy gyakran nézzünk el arra. A polgárőrséggel kapcsolatos ügyekben a 310-369-es számon lehet érdeklődni. Ez az én privát lakástelefonom, mivel saját vonalunk nincs. Két héttel ezelőtt járőreink arra figyeltek fel, hogy az egyik raktárból két fiatalember bizonyos dolgokat elemei. A rendőrséget rádión értesítették, a tolvajokat pedig a rendőrök érkezéséig visszatartották. A többi a hatóság dolga volt. Számtalan verekedést szüntettek meg saját maguk, vagy a rendőrség segítségével, és átadtak a rend őreinek olyan részeg fiatalokat is, akik kukákat borogattak fel a városban. A polgárőrségnek munkája jellegénél fogva nagy szüksége van rádiókra. Mivel a képviselő-testület — bár két évig ígérte — semmilyen segítséget nem nyújtott nekik, ezt a problémát is maguknak kellett megoldani. Bihari János saját pénzéből vett két nagy teljesítményű rádió adó-vevőt, abban a reményben, hogy majd csak visszakapja a pénzét. 1995. február 15. és április 30. között több mint 250 vállalkozót, vállalatot kerestek meg levél útján, támogatást kérve. A megkeresetteknek csak töredéke méltatta válaszra őket. A kevés jó szándékú embertől végül 34 500 forint gyűlt össze. Ez csak csekély része a rádiók árának. Bihari János ennek ellenére bízik. Munkájuk eredménye előbb-utóbb rádöbbenti az embereket, hogy nélkülük nagyobb az esély egy lakás, üzlet vagy raktár sikeres kiürítésére, hiszen a rendőrök is kevesen vannak. — Amikor nem volt rádiónk, a rendőrség bocsátott rendelkezésünkre egy-egy készüléket, amikor tudták azokat nélkülözni. A patronán- sunk, Szécsi László őrnagy is el akart jönni mai kőrútunkra, de az utolsó pillanatban egyéb elfog laltsága akadt. A rendőrséggel nagyon jó a kapcsolatunk, azt mondhatnám, ha jobb lenne, el kellene rontani. A polgárőrség szerveződésének kezdetén a rendőrség is ferde szemmel nézte a mozgalmat. Mátészalkán a nehéz kezdet összehangolt együttműködéssé fejlődött, amelynek csak a polgárőrök, a polgárőrség hatáskörét, jogállását szabályozó törvény hiánya szab — egyelőre — gátat. Időnként közös akciókra is sor kerül. A polgárőrök elkaptak két srácot, akik egy motorkerékpár szétszerelésén fáradoztak, megakadályozták egy részeg ember kirablását, legutóbb pedig ők hívták ki a mentőket ahhoz a kislányhoz, aki érdekes körülmények között belezuhant a pincébe egy épülő üzletközpontban. Egyébként tapasztalataik szerint elsősorban fiatal — 14-18 éves — lányokat kell holtrészegen az utcákról a detoxikálóba vagy haza szállítani. Az alkoholizálásban megvalósították a nők egyenjogúságát. Beszélgetésünk közben megérkeztek az aznapi járőrök — szám szerint tizenegyen. Aki tudott, leült — székre, ágyra, vagy csak a földre —, a többiek állva várták az indulást. Mindenki eljött, aki be volt osztva, sőt, egyiküknek már hely sem maradt, ő hazament pihenni. Kik is a polgárőrök? Fiatalok és idősebbek, nők és férfiak, magyarok és cigányok. Átlagemberek, mert nem kell ehhez semmilyen végzettség, vagyon vagy ismeretség, csak tenni akarás és büntetlen előélet. Utóbbit a rendőrség leellenőrzi. Nincsenek a köztudatban, talán azért sem, mert a lassan haladó autóról vagy a néhány gyalogosról csak kevesen tudják, hogy járőröző polgárőrök. Készítettek autó tetejére szerelhető, világító, és szükség esetén villogó POLGÁRŐRSÉG feliratú táblákat, de ezek használatát jogszabály tiltja. Egyelőre. Amíg ezt nem tudták, használták. Jött is a visszajelzés: milyen jó, hogy a polgárőrök jelen vannak. Most is jelen vannak, de az autó oldalára vagy szélvédőjére ragasztott, nehezen látható matrica nem bír a rendbontók felé olyan visszatartó erővel, mint az említett szerkezet. Lássuk hát, kik is a mátészalkai polgárőrök, illetve azok, akikkel aznap alkalmam volt megismerkedni: A Medvés-családnak három tagja is aktív polgárőr: Medvés Béla vállalkozó, fia, ifj. Medvés Béla, és lánya. Medvés Erzsébet — a polgárőrség egyetlen hölgytagja. Medvés Béla. aki vállalkozóként családjával köztisztasági feladatokat lát el a városban, 1990 óta polgárőr. Vadász László munkanélküli, 1992 óta polgárőr. Nagy György 1993 óta polgárőr. Baki József valamikor önkéntes rendőr volt, és mióta a testület megalakult, polgárőr. Tenni kell valamit a városért — vallja. Kosa Csaba munka- nélküli, 1990 óta polgárőr. Kótaji József munkanélküli, 1993-ban lépett be. Horváth József munkanélküli, három hete polgárőr. Seres Miklós alapító tag, a Mega Plus élelmiszerdiszkont vezetője. Lukács Gábor vállalkozó, ezen az estén lett polgárőr. Bihari János tárcsázta a rendőrség számát, és kérte, hogy készítsenek elő egy rádiót, majd elindultunk. Három autóval keltünk útra, mindenki más irányba. Rádión tartottuk a kapcsolatot a rendőrségi központtal és egymással. Ezért kellett a harmadik adóvevő, amelyet a rendőrség készségesen rendelkezésünkre bocsátott. Csend volt a városban. Ezen a szombaton mindenki lement a Tisza-partra. Ráadásul egészen lehűlt a levegő, így a megszokott embertömeg és a kilométernyi autósor helyett is csak az üres járdákat és utakat világították meg a pislákoló lámpák. A diesel Peugeot 205-ös — a junior polgárőr autója — nem zavart bennünket az éjszaka neszeinek élvezetében. Mint egy svájci óra, úgy járt a motorja. Körbejártuk a város ránk eső részét, a Jármi utat, az Ipari utat, a Meggyesi utat, benéztünk a (volt) KGST-piacra, a lovasiskola felé, vissza a Bajcsy Zsilinszki úton, végül a Szal- kay László úton találkoztunk a többiekkel. Az egyetlen érdekes dolog a traffipaxos vörös Skoda Favorit volt, amelyet fél tíz körül a Jármi úton láttunk leparkolni. Néhány autós biztosan megjárta, mert ezen a nyílegyenes, négysávos, tökéletesen kivilágított, lakóházaktól távoli, éjszaka teljesen kihalt úton nehéz ötvennel haladni. Pedig, ki tudja, miért, annyival kell. Míg a csapatok megbeszélték aznapi tapasztalataikat, én Lukács Gábort, a legfrissebb mátészalkai polgárőrt — aki egyben a legrégebbi autógumi-szerelő a városban — kérdeztem, hogy tetszik neki a pandúrélet? — Gondoltam, hogy ebből áll a tevékenység, a várost kell járni, figyelni, hogy nem-e történik rendbontás, dulakodás, verekedés, lopás. Azért van a polgárőrség, hogy ilyenkor segítsen. A mozgalmat jó dolognak tartom, amelybe minél több embernek kellene belépni és támogatni. Én a benzin- költség-térítést ajánlottam fel támogatásként, mivel az éjszakai utak üzemanyagköltségét saját zsebből állom. — Miért most lépett be? — Korábban is terveztem, de nem tudtam, hol kell jelentkezni. Seres Miklós egy utcával lejjebb lakik, mint én, tőle szereztem tudomást a dologról. Nem mindennapos elfoglaltság, igaz, hogy éjszaka is menni kell, de vállalom, már csak azért is, mert amikor az áruház mögött laktam, éjszaka nagyon sokszor leszívták a régi Zsigulimból a benzint. A feleségemnek nincs ellenvetése, elfogadta, hogy csinálni akarom. Tetszik ez az egész, úgy gondolom, menni fog. Az oldalt írta és fényképezte: Dojcsák Tibor
