Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-06 / 156. szám
Sport UJ KELET 1995. július 6., csütörtök Strandröplabda l Strandröplabda í Strandröplabda A mai szabadidős oldalunkon egy újabb szabadidős sporttal ismerkedhetnek meg olvasóink. Talán még erre a sportágra lehet azt mondani, hogy nem kell hozzá más, csak egy hófehér röplabda és egy szál fürdőnadrág vagy ruha. Valószínűleg már ennyi, jellemzés” után sokan kitalálták, hogy miről is lesz szó. Hát persze, a strandröplabdáról. Rögtön az elején el kell azt mondani erről a sportágról, hogy talán az egyetlen olyan szabadidős sport, amely elindult a vízpartról — hiszen ki nem szeret a hűsítő habok után labdát csapni a hóna alá, és kettesben vagy akár többedmagával elkezdeni labdázni —, és mára már olyan szintre jutott, hogy jövőre olimpiai sportággá válik. E labdajátéknak Atlantában, a nyári olimpiai játékon valósul meg a premierje. Nálunk, Magyarországon is egyre népszerűbb e játék, hiszen minden nyáron megrendezik az országos strandröplabda-bajnokságot felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. Sőt, a nagyobb városok, települések a saját városi, illetve megyei bajnokságukat is meghirdetik, és igen szép számmal jelentkeznek az amatőr röplabdások ezekre a viadalokra. Tehát a mai témánk a strandröplabda, amit részletesen bemutatunk önöknek egészen a kezdettől napjainkig. Egy játék, amihez nem sok minden kell Strandröplabda í Strandröplabda l Szabadidős oldalunkon olvashattak már sok sportágról, és ezeknek a sportágaknak a tárgyi, illetve anyagi feltételeit is megpróbáltuk ecsetelni, hiszen nem mindegy, hogy hogyan és mennyiért sportolhatunk a szabad időnkben. Nos, a mai szabadidős sportágunk talán a „legolcsóbbak” közé tartozik, hiszen szinte semmilyen különleges eszköz, vagy drága „holmi” nem kell hozzá. Mivel általában a vízpartokon játsszák, így egyik „elengedhetetlen” feltétele a strandröplabdának a fürdőnadrág, illetve a hölgyek számára a fürdőruha. A gyengébbik nemnél azért a fürdőruhánál az egyrészes dresz a legjobb „megoldás”, hiszen egy labdamentésnél (ami a strandröpi egyik leglátványosabb eleme) a kétrészes für- dőrucinak a felső része igen könnyen fel-leszállhat, ami igen kínos lehet a játékosok számára. De ezt is könnyen ki lehet küszöbölni, mivel egy pólóval is helyettesíthetik a hölgyek a felsőrészt, és ez sem zavarja őket a játékban — legfeljebb a játék közbeni napozásban. Még egy kiegészítő kelléket lehet megnevezni, mégpedig a tornacipőt. Ez Azt, hogy mikor indult el a strandröplabdázás, évszámilag nagyon nehéz lenne meghatározni. A kezdetet vehetjük az első strandröplabda-bajnokság indításától, de ez nem igazán lenne hiteles, hiszen a strandokon, folyópartokon, tengerpartokon nagyon sok ember játssza ezt a játékot. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen ha már valaki a vízpartot választja pihenőhelynek, akkor valahol természetes, hogy a kikapcsolódást szolgáló dolgok közé besorolja a labdát is, és viszi magával. Az igazán régen készült filmeken is láthatjuk, azért kiegészítő dolog, mert általában a homokos pályán mezítláb játszanak ajátékosok, de sokan cipőt húznak, mivel nagy melegben égetheti a homok a lábat, s van aki ezt nem szívesen viseli el. Tehát a „ruházatunk” már megvan (ide sorolhatjuk a speciális strand- röplabdás napszemüveget is, de ez nálunk nem igazán elterjedt dolog, hiszen igen borsos ára van), kezdődhet a játék. De milyen labdával? Nos, aki röpizni akar a strandon, az könnyen megoldhatja ezt a kérdést, hiszen ha csak „pötyögni” akar, akkor megfelelő egy gumilaszti is (szélcsendes időben), de aki komolyabban el akar mélyülni e játékban, azoknak már a „normális” röplabdát ajánljuk (ha nincs a közelben vízfelület, hiszen ha vízbe pattan a labda, akkor igen megszívja magát vízzel, és a súlya miatt alkalmatlan lesz a játékra). Normális labdának nevezhetjük a Gala, a Mikasa és a Molten elnevezésű röplabdákat, de ezeknek is a tréning fajtájú (nem a kimondottan mérkőzésekre gyártott) labdáit javasoljuk a strandröplabdázást kedvelőknek. Tehát minden kellékünk megvan — indulhat a játék. amint a „hősök” strandröpiz- nek, tehát ha azt mondjuk, hogy a strandröplabdázás nagyon régi hagyományokkal rendelkezik, akkor nem járunk messze az igazságtól. Az már más „tészta”, hogy mikortól van központi szervezés alatt a játék, illetve mikor alakultak meg a különböző nemzeti strandröplabda szövetségek (a rendes röplabda-szövetségek égisze alatt jöttek létre ezek a szövetségek), valamint a nemzetközi (központi) szakszövetség. Egy biztos. Az igazi strandröplabdázás „bölcsőjének” Brazíliát tartják, hiszen a legnagyobb amatőr- és profitornákat a riói tengerparton bonyolították le, ami még a mai napig is jellemző a brazil tengerpartra. Innen aztán elindulhatott a strandröpi a világ meghódítására, ami végül is sikerült, hiszen szinte a világ minden országában rendeznek amatőr versenyeket, és ami most már igazán meghatározza a strandröplabdát, a hatalmas pénzdíjakkal „megtűzdelt” külföldi profitornák, ahol a világ legjobb röplabdásai — női és férfi játékosok egyaránt — mérik össze erejüket a bokáig érő tengerparti homokban. Egy kicsit szűkítve a kört, Magyarországon is lassan már nagy hagyományokkal rendelkezik e játék. Először nálunk is teljesen amatőr szinten kezdődött, majd a Magyar Röplabda Szövetség (MRSZ) meghirdette az első országos bajnokságot, ahol mindenki indulhatott, aki egy kicsit is szerette (szereti) a röplabdázást. így tehát hazánkban is elkezdtek hódolni az emberek e sportágnak, s mára már odáig „fajult” a dolog, hogy nem Aki strandröpizni szeretne, annak szeretnénk néhány jó tanáccsal szolgálni a pálya kiválasztásával és a szabályokkal kapcsolatban. A nyugati országokban bevett szokás, hogy késő tavasztól egészen őszig folynak a bajnokságok, illetve tornák. A pálya kiválasztása náluk nem akadály, hiszen játszanak füves pályán és homokon egyaránt. Nézzük először a füves pályát. Nagyon sokszor a nagyméretű füves focipályát választják a torna szervezői, ha nincs a közelben vízpart vagy a közeli strandon nincs kialakítva homokos pálya. A füves területen így sok röplabdahálót tudnak felállítani, ami a lebonyolítási módot és az időt is meghatározza, hiszen egyszerre több csapat is játszhat — felgyorsul a torna lebonyolítási ideje. Viszont ami a füves pálya hátrányául „szolgál”, az az, hogy kemény talajon játszanak a játékosok, és egy idő után a térdek, illetve a bokák „megérzik” a talajt. Ráadásul nem is lehet annyira felvonultatni a strandröplabda leglátványosabb elemét, a labdamentést, mivel ezen a talajon elesni egy labdáért kész „életveszély”. Nem beszélve a füves pálya egyenetlenségéről, ami könnyen bokaficamot vonhat maga után. Tehát ez a pálya végül is kényszerdolog, de hazánkban, illetve megyénkben sem egy elterjedt (hogy miért, az már egy másik része a dolognak). Nálunk a homokpálya az elterjedtebb „küzdőtér”. A homoknak minden előnyét ki lehet használni a strandröplabdázásnál. Az igazi strandröplabdapályán a homok legalább bokáig ér. Ez biztosítja a játékosoknak, hogy egy-egy erős ütésnél a védekezésben „röpködni lehet a levegőben” a labdáért, és a „laní Strandröplabda í múlhat el nyár országos bajnokság megrendezése nélkül. Ráadásul az MRSZ mellett megalakult a hazai strandröplabda szakszövetség (1143 Budapest, Dózsa György 1-3.), ami most már teljességgel koordinálja a különböző bajnokságok helyszíneit, valamint az időpontokat. Mi, magyarok viszont hátrányban vagyunk a tengerparttal rendelkező országokkal szemben, hiszen ha strandröpizni akarunk, akkor erre a célra külön ki kell alakítani a homokpályát, vagy a folyópartokon kell megfelelő helyet találni (ami néha elég nehéz). Tovább szűkítve a kört, megyénkben is egyre jobban „terjeszkedik” a sportág, és a nyári pihenőjüket töltő emberek szeretik játszani a strandröpit (főleg, ha már valamilyen pálya is ki van alakítva). Egy szóval, e szabadidős sportág egyre nagyobb tömegeket vonz, ami örvendetes tény, hiszen sok mozgást igényel, ami az egészséges életmódot nagyban szolgálja. dolásnál” sem üti meg magát a játékos. Viszont aki már játszott bokáig érő homokban, az tudhatja, hogy ehhez a játékhoz (ha mérkőzéssorozatról van szó) óriási erőnlét kell. hiszen az ugrásnál igen tisztességesen visszafogja az embert. Pontosan ezért, nagyon sokszor a röplabdacsapatok a strandröplabdapályát választják a fizikai erőnlét megtartására. Akik pedig csak szabadidejükben, illetve pihenésként választják a mozgás e fajtáját, azok kellemesen elfáradhatnak. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében vannak olyan vízpartok, amelyek tökéletesen megfelelnek (megfelelnének) a strandröplabdázásra. Az már egy másik része a „történetnek”, hogy ezek a vízpartok mennyire vannak kihasználva ilyen szempontból. Talán amit érdemes megemlíteni, az a tivadari Tisza-parton kialakított pálya, valamint a Ger- gelyiugornya Tisza-parti részén található homokos terület, de nemrég még található volt strandröplabdapálya a tiszalöki Tisza-parton is. Sajnos a megyeszékhelyen csak a sóstói szabadstrandon lehet strandröpizni (ha nem lopják el a röplabdahálót éjszakánként), de ez a homokpálya egy kis odafigyeléssel még jobb lehetne. A strandröplabda szabályait nem nehéz megjegyezni, bár sokszor eltérő szabállyal játszanak a csapatok, de ez nem lehet akadály a játék szempontjából, hiszen szórakozásról lévén szó, a küzdő felek mindig egymással egyeztetik a szabályokat. Ha tornáról van szó, akkor a szervezők határozzák meg a játék szabályait. Lényegében itt is három érintés van, csak ejteni kosárérintéssel, illetve egy kézzel nem lehet (ez a legelterjedtebb szabály), nyitni az alapvonal teljes szélességében bárhonnan lehet. A csapatok lehetnek két-, három- vagy akár négyfősek, valamint elfogadott dolog a vegyes csapatok alakulása is. A háló magassága megegyező a normál röplabdaháló magasságával mind a nőknél, mind a férfiaknál. A pálya mérete szintén egyező a rendes röplabdapálya méretével (9x9m.), de itt is el lehet térni ettől a mérettől, hiszen ha csapatok „rajzolják” meg a pályát, akkor olyat „szerkesztenek”, amilyet akarnak. Ennyi ismertető, illetve tájékoztató után már csak az marad hátra, hogy mindenkinek, aki kedvet kap e sportághoz, nagyon jó mérkőzéseket, és kellemes kikapcsolódást kívánjunk a „strandröplabdaszezonra”. Felhívás sportoktatói tanfolyamra A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Testnevelési és Sport- hivatal felvételt hirdet az 1995/96. tanévi sportoktatói tanfolyamra az alábbi sportágakban: asztalitenisz, atlétika, bandy, baseball, biliárd, birkózás, búvársport, evezés, fallabda (squash), gyeplabda, íjászat, jégkorong, jóga, judo, kajakkenu, karate, kézilabda, kosárlabda, labdarúgás, lovassport, ökölvívás, öttusa, rögbi, röplabda, ritmikus sportgimnasztika, sakk, sportrekreáció, sportoktató, súlyemelés, síelés, tájékozódási futás, teke, tenisz, testépítés-erőemelés, tollaslabda, úszás, vitorlázás, vízilabda. Jelentkezési feltételek: — középiskola IV. évfolyamát elvégezték vagy szakmunkás-bizonyítvánnyal, szakiskolai bizonyítvánnyal rendelkeznek, — egészségileg alkalmasak sportoktatói tevékenység folytatására, — megfelelő szakmai gyakorlattal rendelkeznek. Jelentkezési lap és tájékoztató a megyei testnevelési és sporthivatalnál szerezhető be telefonon és levélben vagy személyesen. (Nyíregyháza, Mártírok tere 9., VIII. em., tel.: 311-577, a tanfolyam szervezője: Vass Géza.) Jelentkezési határidő: 1995. július 31. A jelentkezési feltételeknek megfelelt hallgatók felvételi vizsgán vesznek részt, melynek követelményei: elmélet: - tájékozottság az adott sportág történetének, szabályainak, technikájának alapvető kérdéseiben, gyakorlat: - sportáganként meghatározott gyakorlatok bemutatása. A tanfolyamon szerezhető képesítés: A tanfolyamot (elmélet, gyakorlat) eredményesen elvégzett hallgatók sportoktatói bizonyítványt kapnak, amely az adott sport- illetve testedzési ágban edzői, oktatói és sporttanfolyamokon gyakorlatvezetői munkakör betöltésére képesít. Egyéb rendelkezések: Az egyéves sportoktatói tanfolyam önköltséges. A hallgatók tandíjat fizetnek, melynek összege 10 000 Ft. Egy kis történelem Homokon és füvön
