Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-31 / 177. szám
MagazinUJ KELET Ejféli randevú Az utolsó taps is elhalt a nézőtéren. Mária evangéliuma elköszönt a nyíregyházi közönségtől. Pontban éjfélt üt az óra, amikor a kétrészes rockopera Jánosával ,Vikidál Gyulával leülünk beszélgetni. — Hogy érzed magad?— kérdem, miközben már mindketten az álmossággal küszködünk. — Most amolyan meg- nyugvási állapotban vagyok. Kicsit fáradtnak érzem magam, de azért néhány perc múlva a Kossuth téri Első Nyári Mandala Fesztiválon még előadok három dalt. — Beszéljünk egy kicsit a rockoperáról. Hogyan fogadta az itteni közönség Mária drámáját? — Én úgy láttam, hogy talán ezen az utolsó előadáson értették meg igazán az emberek, hogy mit akarunk elmondani nekik. Az előző esték, azt hiszem, egy kicsit laposabbra sikerültek, mint azt vártuk. — Milyen érzés volt a szabadtéri színpadon énekelni? —A színpad egészen jó, csak kevés időnk volt arra, hogy úgy igazán megszokjuk. Számunkra ez így, ebben a formában egy egészen új kihívás volt.-— Jártál már korábban is Nyíregyházán? — Néhány alkalommal koncerteztem itt a Dinamit és a P. Box együttessel, majd a Rock Színház társulatával. Négy évvel ezelőtt pedig a József és a bűvös kabát című darabban vendégszerepeltem a Mandala felkérésére. — Hogy tetszik a városunk? —Ezt így nem lehet megítélni. Ahhoz, hogy tudjam, tetszik-e Nyíregyháza, itt kellene élnem. Az viszont biztos, hogy az eltelt évek alatt rengeteg fejlődésen, változáson ment keresztül a város. —Lassan vége a nyárnak, és ősztől beindul az új színházi évad. Milyen szerepek várnak rád szeptembertől? — Úgy érzem, nem panasz- kodhatom, munkám lesz bőven. Bemutatóra készülünk a Rockszínházzal, a Sakk című darabot visszük színre. Ezenkívül játszom a Jézus Krisztus szupersztárban, az Anna Kareninában, a Vörös és feketében, a Becket- ben, a Vörös malomban, a József és a bűvös kabátban — ebben a darabban Egerben is játszom meghívott vendégként —, a Mária evangéliumában és az Isten, haza, segítségben. — Tényleg nagyon széles a repertoárod. Hogy tudsz szellemileg és fizikailag megbirkózni a feladattal? — Egyetlen titka van: nagyon szeretem a színpadot. Ezért aztán próbálom tartani a tempót, mert a rám bízott feladatokat mindig el kell látni. — Minden szerepet elvállalsz? — Nem, de nem is igen ajánlanak fel „idegen” színházak színpadi szerepeket. Ha megnéznéd egyhavi színpadi kiírásomat a Madách- ban, látnád, hogy oda már nemigen lehet semmit beszorítani. —Kicsit beszéljünk más témáról. A zöld, a bíbor és a féké te... — Ez egy nagyon szép szám, melyet annak idején a P. Box- szal játszottunk Radics Béla emlékére. Később az élet úgy hozta, hogy egy versszakkal kiegészítve most már Bencsik Sándor emlékének is adózunk vele. — Mit csinálsz akkor, ha a játék és a zenélés mellett még egy kis szabadidőd is marad? — Természetesen a családommal vagyok. Már húsz éve élek együtt a feleségemmel, és van egy tízéves gyerekem is. — Végül, kérlek, sorold fel, milyen számokat adsz még elő ma este. — Először a József és a bűvös kabátból, aztán a Jézus Krisztusból majd a Légy jó mindhaláligból éneklek el egy- egy dalbetétet. SiTi Vikidül (íyula Jazzbánya Nyíregyházán Szombaton este az Első Nyári Mandala Fesztivál keretében a Spider után a Jazz-Mine (Jazz- Bánya) együttes szórakoztatta a Kossuth tér közönségét. Másfél órányi zenélés után az együttes vezetőjével, Hevesi Imrével egy lépcsősorra kuporodva váltottunk néhány szót. —Mióta zenél együtt ez a kis társaság? — Lassan már öt éve. Vegyes csapat vagyunk, mert Gyuláról, Budapestről és Békéscsabáról verbuválódtunk össze. —Név szerint kik? — Gulyás Levente, aki billentyűs hangszereken játszik, Kövesi István a szoprán- és az altszaxit fújja, Pfeff Márton basszusgitározik, Szabó László dobol, jómagam pedig gitározom és énekelgetek. — Milyen zenét játszotok? — Jazzrockot és amolyan bulizenét. LGT-t, Omegát és Illést egyaránt fújunk, de vannak saját szerzeményeink is. — Elnéztelek a színpadon állva, és őszinte csodálattal adózom neked, hogy a mosoly egy percre sem hervadt le az arcodról. Hogy csinálod? — Alapjába véve vidám ember vagyok... de azért van olyan, amikor a bohóc is sír. Ilyenkor szegény feleségem tépi a haját. — Mennyi az az idő, amit könnyedén ki lehet bírni a színpadon? — Számunkra két-két és fél óra. Ez úgy elröpül, hogy szinte észre sem esszük. A többi már egy kicsit erőltetett. Olyankor már gyakrabban fullad hü- lyéskedésbe a munka. — Gondolom, nem árulok el titkot azzal, hogy te Hevesi Tamás fivére vagy. Gyakran hasonlítanak össze benneteket? — Előfordul, de engem ez nem zavar. Az öcsém nagyon tehetséges fiú, és szerintem sokkal jobb, mint én vagyok. Egy biztos, hogy az egyéniségünk nagyon hasonló. Mindketten nagyon szeretjük a zenélést és a mókát egyaránt. — Te sokáig a Névtelen Nullában játszottál, így van már zenei múltad. Meg lehet ebből élni? — Ha jól meg vannak szervezve a fellépések, koncertek, akkor igen. Én nem csak a Jazz Mine-nal játszom, hanem Kovács Katival és néhány gyerekműsorral is a közönség elé lépek. —Ha jól tudom, az elmúlt öt év alatt még egyetlen kazettát sem adtatok ki. Miért? — Tudod, sok zenész esik abba a hibába, hogy névtelenül piacra dobják első CD-jüket, attól várva a kitörő sikert. Mi úgy gondoltuk, először nevet szerzünk magunknak, aztán jöhet a hangfelvétel. Lassan azért megismer minket a közönség. Ennek érdekében az egész országot bejárva koncertezünk, és megpróbálunk jó bulikat csinálni. Sikli Hevesi Imre 1995. július 31., hétfő 13 „Biztattak a rokonaim, barátaim...” Az Anna-bál szépe Július 22-én rendezték meg az első mátészalkai Anna- bált, ahol az est fénypontja a szépségkirálynő-választás volt. A 14 induló közül, a zsűri döntése alapján — 11 férfi véleménye szerint — Király Csilla 20 éves versenyző lett az Anna-bál szépe. A mátészalkai szépségkirálynő elsőként az Új Keletnek nyilatkozott. — Kérlek, mutatkozz be röviden az olvasóinknak! — Király Csillának hívnak, Pusztadobosról jöttem és 20 éves vagyok — mondja a boldogságban úszó nyertes. — Szeptembertől a debreceni tanítóképző főiskola elsőéves hallgatója leszek. Magasságom 169 centiméter, a súlyom 55 kiló, szemem színe zöld. A többi „méretemet” nem tudom, mert nem szoktam mérni... — Szabad idődben mivel foglalkozol a legszívesebben? — Nagyon szeretek olvasni, kerékpározni, zenét hallgatni és táncolni, szívesen Mátészalka szépei járok diszkóba is. Bár ez utóbbi helyre elég ritkán jutok el, mert a barátom nem különösebben kedveli. —Hogyan indultál el ezen a szépségversenyen? — Az Anna-bál előtti hét elején tudtam meg az Avon tanácsadónőjétől, hogy lesz ez a verseny. Először nem is akartam indulni, de biztattak a barátaim, rokonaim és a család, így kerültem ide. Most már nagyon örülük, hogy eljöttem és ilyen szép sikert értem el. — Voltál-e már hasonló rendezvényen? A mostani győzelem után mik a további terveid? — Nem, még soha nem voltam ilyen versenyen, ez volt az első alkalom, hogy indultam. Nagyon szeretem a gyermekeket, dolgoztam már óvodában és iskolában is, s tanítónő szeretnék lenni. Ezért első mindenképpen a diploma megszerzése a terveimben, de később szeretném a manökenpályát is megpróbálni vagy valami ehhez hasonló dologgal foglalkozni. —Ki kísért el a mostani versenyre? (Fotó: Szamosi István) — A barátom jött el velem, ő Gödöllőre, az agráregyetemre jár, ahol most lesz ötödéves. Már négy éve járunk együtt, s a jövőt is közösen tervezzük. — O mit szólt a sikeredhez, illetve a további terveidről mi a véleménye? — Nagyon örült annak, hogy itt, Mátészalkán nyertem, büszke is rám. A későbbi terveimért azonban nem nagyon lelkeseKirály Csilla dik, mert nagyon félt és egy kicsit féltékeny is... — Milyen díjakat nyert az Anna-bál Szépe? — Egy gyönyörű arany nyakláncot nyertem egy fáraófejjel. Ezenkívül egy „szépségcsekket” a Haj-Cihő Stúdiótól, egy nagyon aranyos kabalát — egy kis fehér kutyust —, valamint egy Avon-csomagot kaptam. És ráadásként egy sétakocsikázáson is részt vehettünk, ahol Kovács Sándor országos fogathajtó-bajnok vitt végig Mátészalka utcáin a két „udvarhölggyel”, vagyis a második és a harmadik helyezettel. Ez is nagy élmény volt, csakúgy, mint az egész verseny, s azt hiszem, minden résztvevő nevében megköszönhetem a szálkái Nőegylet lelkes munkáját. —A korona? — Ja, igen! A sok minden közben majdnem elfelejtettem, pedig ennek legalább úgy örülök, mint a többi nyeremények. Egy évig viselhetem a mátészalkai Anna-bál Szépe ’95 címet és a vele járó koronát! Külön öröm számomra, hogy jövőre, a ’96- os Anna-bálban a győztes lánynak én adhatom át a díjat s vele együtt a koronát. Kép és szöveg: Szamosi István Mária evangéliuma Jézus áldása Mi Atyánk... (Fotó: Csonka Róbert) Színpadra lépés előtt Négy napon át volt a Mandala Dalszínház vendége a nyíregyházi Szabadtéri Színpadon a Madách Színház társulata. A fővárosi művészek a Mária evangéliumát mutatták be a nyíregyházi közönségnek. Mária szerepében Sáfár Mónikának, Jézusként Sasvári Sándornak, Jánosként Vikidál Gyulának, Heródesként pedig Szerednyei Bélának tapsolhatott a közönség
