Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-29 / 176. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. július 29., szombat 3 Az igazságnak sok oldala van Tegnapi számunk ötödik oldalán Az igazságnak sok oldala van címmel oknyomozó riportot olvashattak, melyben a megszólaltatott érdekeltek mellett felmerült Morauszki Mihálynak, a nagycserkeszi földkiadó bizottság elnökének a neve is. Morauszki úr élni kívánt azzal a lehetőséggel, hogy a témával kapcsolatos véleményét nyilvánosságra hozza. Mint mondta — írásos bizonyítékokkal, fehéren feketén meg tudja cáfolni To- masovszki János nagycserkeszi polgármester és téeszelnök állításait. — Az itt látható —^a földkiadó bizottság által kiadott — határozatokhoz a téesznek a törvény értelmében hozzá kellett volna tennie, hogy a kiadásra kerülő földeket mivel kell beterhelni. Az nem igaz, hogy a téesz ezeket az okmányokat nem vette át, ezt bizonyítja a téesz képviselőjének az iratokon található aláírása. Áz sem igaz tehát, hogy a téesz véleményezése nélkül megy az irat a földhivatalba. A téesz által aláírt papírok keltezésétől számítva azokat nyolc napon belül nem küld- hetem el a földhivatalba. Ez alatt az idő alatt, ha a téesznek nem tetszik valami, akkor azt megfellebbezheti. Megfellebbezhette volna tehát azt is, hogy a földek — önhibánkon kívül — nem lettek beterhelve. Rettenetesen nagy problémák vannak itt. Jó példa erre, hogy Tamásbokorban egy fontos, de használhatatlanná vált út ügyében, amikor a lakók a polgármesterhez fordultak, azt válaszolta, hogy nem javítják meg, mert arra a téesznek nincs pénze. Polgármesteri tisztségében keresték fel és téeszelnöki tisztségében válaszolt. Ez a nagy probléma. Szinte minden tekintetben egy kézben egye- süf a község vezetése — a polgármesternél nem lehet panaszt tenni a téeszelnök munkájára. Az ügy háttere a következő: János az első perctől nem akarReklámnyár Nyár van. S ezt sugallja az egyik üdítőitalgyártó cég is reklámjával. Méghozzá: igazi, egészen pontosan: Az igazi! Mert nélküle — nemhogy igazi, de — talán még egy gyön- gécske nyár sem lehetne. Emiatt be is kell küldeni kupakot. Tudom, egy kupak még nem csinál nyarat, s ezt minden bizonnyal tudja a kupakbeküldésre buzdító cég is: négyet kell legalább postázni (méghozzá ajánlva!) ahhoz, hogy legyen egy igazi nyaram. Nyarunk. Mi mást tehetünk: fizetünk, tekerünk, kupakolunk... Más. Egy másik cég. Egy „sörös-alapítvány”. Arra ösztökél, hogy az üvegekről címkét áztassak, szárítsak, nyírjak, illesszek, ragasszak, postázzak. S nyeljek, hogy nyerjek! „Mert aki nyel, az nyer!” — így a szlogenük. No én a napokban láttam egy ilyen nyelőt, aki kitartóan nyelt, hát nyert, és felkerült a dobogó legfelső fokára. Az örömtől könnye csordult, meg is törölte a szemét, azt az ötkarikásat. (lefler) ta kiméretni a földeket, hanem azt szerette volna, ha a földkiadó bizottság egyáltalán nem is működik és egyetlen föld sem kerül kiadásra. Első perctől kezdve akadályozta a földkiadó bizottság munkáját, pontosan úgy, ahogy azt Már- földiné is mondta. Ha megtudta, hogy egy bizonyos földet rövidesen kimérnek, akkor megelőzte azt, és levágta róla a fasort. És ez nem csak Már- földinére áll, több ilyen fasor volt, amely megillette volna a föld tulajdonosát. A törvény sehol nem azt írja elő, hogy az ősföldet kell visszaadni, hanem, hogy a lehetőségekhez képest. Tehát nemcsak etikátlanul, de jogszerűtlenül is járt el, amikor levágatta a fát, hiszen az sosem volt a téeszé, azt a téesz csak használta. Tudni kell, hogy a földek átvételére vonatkozóan kétféle egyezséget köthet a téesz és a tulajdonos. Az egyik, hogy a betakarítás után a tulaj felszántana és kifizeti a művelési költséget, a másik pedig, hogy a letakarított földet művelés nélkül veszi át. Mivel itt a környéken a gazdák nagy többsége jól fel van szerelve gépekkel, túlnyomó részben ez utóbbi egyezség köttetett. Ennek ellenére, ha letakarítottak egy földet, akkor János a kombájn után azonnal küldte az ekét, hogy utána művelési költséget tudjon felszámolni. Ha nem fog ilyen akciókba, akkor ez a téesz már rég tönkrement volna. így kényszeríti rá az egyébként gépekkel rendelkező embereket is, hogy megfizessék a szolgáltatást. Velem is ugyanez történt. Mondtam nekik, hogy ne szántsák fel, mert tavasszal árpát vetek bele, majd én felszántom. Azért is felszántották. Nem baj, azt még kifizettem. Errefel ugyanez történt idén is. Még ezt is kifizetném abban az esetben, ha elszállítanák a földemről azt a háromnégy, legalább tízmázsás betontömböt, ami isten tudja hogyan került oda. Sokan azért voltak kénytelenek kifizetni ezt a faramuci művelési költséget, mert ha azt mondják, hogy ezt még takarítsa le a téesz, akkor ismét vesztettek egy évet és legközelebb valószínűleg újra ez fog megtörténni. A kombájn még nem is végez a táblával, de már teszik bele az ekét. A betontömböket ígéretük ellenére még nem vitték el, de rossz lóra tettek, ha azt gondolják, hogy ha tíz évig nem viszik el, akkor én tíz év kamataival fogom fizetni az általam nem is kért, rámkény- szerített művelési díjat. Nekem saját gépparkom van, nem vagyok ráutalva a téesz munkájára. Van itt egy másik probléma is. János annak idején egyszerűen lebeszélte arról az embereket, hogy kivegyék a részjegyüket. Nekem is van részjegyem, de — akárcsak a többiek — soha nem kapok utána egy fillért sem, ezt a téesz mind feléli, és ha ezt sérelmezem, akkor még neki áll fej- jebb. Az is nagyon hátráltatta a földkiadó bizottság munkáját, hogy a környéken nagyok voltak a porták. Egy 1969-es, vagy ’70-es törvény szerint ki- lencszáz négyszögölnél több nem lehetett egy embernek. Az ezen felüli földeket betáblásí- tották, annak ellenére, hogy általában fasor veszi körül őket. Egy termelésbe visszaállított holdért a téesz akkor kapott százezer forintot. Muszáj ezeket a viszonylag kis területeket először visszaadni a tulajdonosoknak, addig a többit nem tudjuk kiadni, ezt pedig a már említett módszerekkel lép- ten-nyomon akadályozzák. Az általam elmondottak nem olyan megalapozatlan, a valóságtól elrugaszkodott kijelentések, melyeket egyesek tesznek. Szavaimat írásos bizonyítékok támasztják alá. Mivel az Új Kelet szerkesztősége az üggyel kapcsolatban minden érintett fejet meghallgatott, a továbbiakban csak rendkívüli esetben kíván ezzel foglalkozni. Vasas László Külön úton Tűzoltók, polgári védelem Kara Pál, a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára parancsnoki értekezletre rendelte be -— külön- külön — a megyei és a fővárosi polgári védelmi tűzoltó vezetőket. A szervezetek életét igencsak befolyásoló bejelentésekre került sor. Berényi Levente mérnök polgári védelmi ezredes, megyei polgári védelmi parancsnokot kérdeztük: — Mi hangzott el az értekezleten? — Mint köztudott, öt évvel ezelőtt a polgári védelem a honvédség kötelékéből átkerült a Belügyminisztérium irányítása alá, 1993 nyarán, egy kormányhatározat alapján a polgári védelem és tűzoltóság országos vezetése összevonásra került. E rendelet miatt — ugyanis sérelmesnek éreztünk — a polgári védelem az Alkotmánybírósághoz fordult, amely az összevonást nemrégiben jogtalannak találta. Az eltelt két évben többször röppentek fel olyan hírek, hogy a polgári védelem és tűzoltóság megyei vezetését is összevonják, sőt az is elterjedt, hogy szervezetünk visszakerül a honvédséghez. A Belügyminiszérium úgy döntött — a tájékoztatás alapján —, hogy a polgári védelem és tűzoltóság országos vezetése 1996. január 1- jétől különválik, az ehhez szülséges jogszabályokat az ősszel kidolgozzák. Az elképzelések szerint szervezeti korszerűsítésekre, létszámleépítésekre is sor kerül az országos, a megyei, sőt a körzetparancsnokságokon is. Valószínűleg a polgári védelmi körzetek száma is csökkenni fog. KvZ Rekviem Valamikor szép volt. És ment. Talán még robogott is. Eregette a füstöt, füttyente- tett is néha: íme, halljátok, jövök! Jövök az erdőn át, rohanok a kis hídon keresztül. És viszlek benneteket! Felnőtteket és gyermekeket! Aztán nyugdíjba ment. Kiszolgált. De kapott helyet. Sóstón, az állomás előtt. Akkor még fényes volt. Látszott rajta: megbecsült nyugdíjas. Kapott pár méter sínt a kerekei alá, és díszeleghetett. Fel lehetett mászni rá, a pulya csodálta. Mert a kis mozdony érdekes volt, ebben a csúcstechnológiás világban üzenetnek számított. A kis mozdony, az egykor megbecsült nyugdíjas ma árva. Gazdája nincs. Eszi a rozsda. Megy tönkre. Nem is mozdony lassan, csak pár tonna ócskavas. Ott pusztul, ezrek és ezrek szeme láttára. A gyermekek, a felnőttek, ha megállnak előtte, elhúzzák a szájukat. Ami pár éve még szép volt, ma lassan roncs. A kis mozdony nem kell senkinek. Mozdonysors? Talán. De olyan emberi. (bürget) A Volán válasza A szerdai Közelképben, a — Nehéz ebben igazságot borbányai oldalon többek kö- tenni. A nyíregyháziaknak az zött a helyi tömegközlekedés- lenne a jobb, ha több alkalom- sel is foglalkoztunk. A Sza- mai is igénybe tudnák venni a bölcs Volán Rt.-tői Danku helyközi buszokat. A vidékiek Andor személyszállítási főosz- meg arról panaszkodnak, hogy tályvezető reagált a felvetett túl sok a megálló és hosszú a problémákra. menetidő. Ilyen esetekben Elöljáróban egy félreér- inkább a távolabbról beuta- tést szeretnék eloszlatni. A pi- z5knak kedvezünk, hisz Bor- ros számjelzésü autóbuszokon bánya esetében is a nagy_ valóban van szakaszhatár, de kállóiaknak mé Nyírjesre és a jarat egész útvonalán egyet- Nagyszállásra is bebarangol a len menetjeggyel végig lehet unk Fe,vetődött az a mó_ utazni, nem kell kettőt valta- , , . . „ , , . dozat is, hogy csak vasamap- ni. Ezeket a „színes járatokat , • , n . . • i ra legyen ervenyes a helyi úgy kell tekintem, mintha két >T / útvonalat összekapcsoltunk me8allok használata. Ha így volna. Az autóbusz-megállók- lenne’ az kavarodást ban elhelyezett táblákat érdé- okozna. mes figyelmesebben tanúimé- —Végezetül még egy kérdés. nyozni, mert erről nemcsak a ^ menetjegyekre miért nincs buszok indulási idejét tudhat- diákkedvezmény? ja meg az utas, hanem azt is, Aki Borbányáról Sóstóhogy milyen jelzésű bérletek fürdőre utazik iskolás korú érvényesek az adott útvonalra, gyerekével, számoljon egy kivalamint hogy hol van a sza- csit. Az útvonal oda-vissza kaszhatár. Egy biztos, az négy buszjegy a gyereknek. összvonalas bérlettel utazók- Havonta két ilyen alkalom, és nak nincs ilyen gondjuk. már olcsóbb a tanulóbérlet. — A borbányai lakosok kö- Ebből okulva a nyári hónapok- zül többen is panaszolták, hogy ra is érdemes megváltani a ha- a helyközi járatok nem állnak vibérletjegyet. meg minden buszmegállóban. ,, . Miért? ______ C Isten csodát tett Az egyszerű családi házból különleges zene szűrődött ki, vidám, életkedvvel teli dallamokkal. A lakás zsúfolásig megtelt, főként cigány emberekkel. Istent dicsérő énekeket daloltak, tapssal, kopogással és szintetizátorral kísérve. Teljes átéléssel, olyannyira, hogy körülöttük vibrált a levegő. Úgy tűnt, mintha nem is Magyarországon lennénk. A dallam, az átszellemült arcok, a fénylő tekintetek és a hallott dallamok a néger hitvilágot és a spirituálékat idézték. Mindennaposak voltak a verekedések, veszekedések az uszkai cigányság és a magyar lakók között. Húsz évvel ezelőtt azonban csoda történt. Egy Kopasz Jenő nevezetű prédikátor Jézus életéről és szenvedéseiről mesélt a cigányoknak, akik hamarosan a Szabad Keresztény Gyülekezet állandó tagjai lettek. Azóta egy élő kis hitközösség munkálkodik az ukrán határ melletti kis faluban. A gyülekezteti órákat nagy átéléssel énekli végig a cigányság és a falu magyar lakosságának egy része. Az apró gyerekektől az idős korúig mindneki ismeri és tudja az énekeket, dalokat. Mosolyognak, tapsolnak és hittel, áhítattal dalolnak. — Csak három cigány család él a faluban, akik nem járnak a gyülekeztbe, de meg is látszik a portájukon! — mondta Borbély Lászlómé Orgován Gizella. — Ahogy tudjuk, rendbetesszük a házunkat, úgy akarunk élni, mint a magyarok. Húsz éve, hogy nincs egyetlen alkoholista férfi sem a faluban, az itt élő emberek akarnak és szeretnek dolgozni. Békésen élünk egymás mellett, mindenki tiszteli a másikat. Ahol tudunk segítünk egymáson. —Hittérítők gyakorta járják az országot, több kevesebb sikerrel. Kopasz Jenő mivel adott többet a cigányságnak, minek hatására kezdtek más életmódot? — Jenő bácsi egy közeli faluban szolgált, és az Úr sugalmazta, hogy menjen a sövény mögé. Nem tudta pontosan, hogy mit jelent mindez, autóba ült és elindult. Amikor Uszkába ért látta, hogy a cigányok ott ülnek az árok szélén.. Leült közéjük és beszélgetett velük. Legtöbbjük tiltakozott a tanítás miatt, volt aki a prédikátor autógumiját is kivágta bosszúból. Emlékszem, anyu olvasott fel a Bibliából és az egész család hallgatta a Jézus szenvedéseiről szóló történeteket. „Adtam volna én nekik, ha akkor éltem volna” mondta apu. Rájöttünk arra, hogy Jézust nem csak abban a korban lehetett szeretni és szolgálni, hanem a jelenben is lehet. Megéreztük Jézus hívó szavát. Jenő bácsi Isten által tudott hatni ránk. Sok ember megkapta a Szentlélek keresztségét, ettől még erősebb lett a hitünk. Az egyik idős bácsi, aki csak néhány évig járt iskolába képes volt arra, hogy idegen nyelveken beszéljen. Nagyon megijedtünk, azt hittük, hogy beteg már orvost akartunk hívni. Az utolsó pillanatban érkezett meg Jenő bácsi, aki megnyugtatott benünnket, hogy ne féljünk, az ilyen dolgok meg vannak írva a Bibliában. — Mások is megkapták a Szentlélek keresztségét? — Igen, sorba mindenki. Úgy irigyeltem őket, mert én sokáig nem éreztem ilyesmit, sírtam is emiatt. A gyülekezetben közösen imádkoztunk ezért, rövid idő múlva úgy éreztem, mintha leöntöttek volna kellemes langyos vízzel. A négy gyermekemmel és a férjemmel rendszeresen járunk az istentiszeteletekre. A lányok a kórusban is énekelnek. Másak lettünk a hit által, meggyóntuk egymásnak bűneinket és igyekszünk jobbak lenni, úgy élni, mint más. Képviselőtestületi tag vagyok, minden szociális problémával hozzám fordul a cigányság. A falu lakossága engem is úgy fogad el, mint bármelyik önkormányzati dolgozót. Nincs diszkrimináció, hogy ez az ember cigány vagy magyar. Olyat nem ismerünk itt Uszkán! Itt csak dolgozni vágyó emberek élnek. Kozma Ibolya
