Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-04 / 154. szám

Belföld-külföld 4 1995. július 4., kedd UJ KELET Az RMDSZ oktatási követeléseiről Majd minden vezető ro­mán lap fő helyen foglalko­zik hétfői számában az RMDSZ Szövetségi Kép­viselők Tanácsa szombaton véget ért ülésszakának hatá­rozataival. Szinte kivétel nélkül kiemelik azt a dön­tést, hogy a romániai ma­gyarság szervezete minden eszközt és módszert felhasz­nál, hogy riadót fújjon a nemrég elfogadott román oktatási törvény miatt. A Cronica Romana szerint az RMDSZ és a Funar-féle Románok Nemzeti Egység­pártja valósággal versengett a múlt hét végén abban, hogy ki használja fel gyü­mölcsözőbben politikai har­cához az oktatási törvényt. A lap egyben bő részleteket közölt az SZKT által elfoga­dott felhívásból, külön hang­súlyozva azt, hogy az RMDSZ Budapest és Euró­pa segítségét kérte igazságos ügyéhez. Az Evenimentul Zilei hangsúlyozta, hogy a közös fellépés igénye sokban köze­lítette egymáshoz a szövet­ség radikális és mérsékelt erőit, és semmilyen nézetel­térést nem lehetett fölfedez­ni a magyar vezetők között a polgári engedetlenség fon­tosságát illetően. Hasonló megállapításra jutott mind a nagy példányszámú Adeva- rul mind az ellenzéki Roma­nia Libera, amely megje­gyezte, hogy mihelyt az ok­tatási törvény került szóba, a magyar politikusok egy­ként radikálisan léptek fel. A román kormánylap, a Vocea Romaniei szerint az RMDSZ politikai makacssá­ga lassan, de biztosan radi- kalizálja az amúgy hagyo­mányosan szelíd román tö­megeket, és mostani ma­rosvásárhelyi döntésük azt kockáztatja: „A románság türelme elfogy”. Egyöntetűen hasznosnak ítélik azt a szombati találko­zót a Budapestre meghívott román lapok képviselői, amelyen az amerikai Project on Ethnic Relations alapít­vány kezdeményezésére négy vezető budapesti lap vezetőivel tárgyaltak a ma­gyar-román kapcsolatok ja­vításának lehetőségeiről. Hétvégi közlekedési mérleg Másfél millós bírság A hétvégén — szombaton és vasárnap — tapasztalhattuk, hogy megyénk fölött egy rend­őrségi helikopter köröz. Már sokan azt hitték, hogy ismét valami nagyobb bűncselek­mény felderítésében segítenek. Szerencsére nem erről volt szó. Egy országos közlekedési ak­ciónak lehettünk tanúi, ami megyénkre is kiterjedt — tud­tuk meg Vattamány András őrnagytól, a megyei rendőr­főkapitányság közlekedési alosztályvezetőjétől. — A helikopter besegített a földi szolgálatnak. Eredmé­nyesen, hiszen több szabály- sértőt is sikerült lefülelni a közreműködésükkel — kezd­te a beszámolóját az alosz­tályvezető. — A közel négyszáz rendőr mellett mintegy száz polgárőr és társadalmi segítő — a köz­lekedési felügyelet munkatár­sai, vámosok, határőrök — vett részt a kétnapos ellenőrzésben, de besegítettek a miskolci rendőrök is. — Mire összpontosítottak leginkább? — Mindenre odafigyeltünk, ami rendellenes volt. Azonban próbáltuk kiszűrni a gyorshaj- tókat, az ittasan vezetőket. Vizsgáltuk a kocsik műszaki állapotát, a biztosításokat, és nem utolsósorban szigorúan eljártunk azok ellen is, akik a biztonsági övét nem használ­ták. Új dologként ellenőriztük a gépjárművek a normálistól eltérő, sötétített üvegű szélvé­dőjének használatát. Ugyanis az utóbbi időben kezd elterjed­ni, hogy a gépkocsik szél­védőjére utólag sötét fóliát tesznek. Ez rendkívül baleset- veszélyes, mert a kocsi veze­tője sem lát ki rendesen, és a mögötte közlekedők sem lát­ják át rendesen a terepet. A két nap alatt több ezer kocsit ellenőriztünk, és 1451 sze­méllyel szemben tettünk vala­milyen intézkedést. Szabály- sértés elkövetése miatt 1279 főt a helyszínen bírságoltunk meg, és mintegy 1 millió 400 ezer forinttal lett könnyebb a zsebük. Ezenkívül 172 embert jelentettünk fel különféle köz­lekedési vétségek miatt. Külö­nösen sok volt a vezetői enge­dély nélküli vezetés, emiatt 23 esetben jártunk el. A jármű nem megfelelő műszaki álla­pota miatt 20 főt vontunk felelősségre. Ittas vezetők is akadtak szép számmal, 19 eset­ben színeződött el a szonda. Gyorshajtók ezúttal is voltak, tizenhármán lépték át a meg­engedett sebességet. A világí­tási szabályokat 12-en szegték meg. Húsz kocsiról a rendszá­mot is levettük. — Történt-e valamilyen ki­rívó eset? — Meglepő volt, hogy mindkét nap elég gyér volt a forgalom, úgy a záhonyi útsza­kaszon, mint Tiszavasvári irá­nyában. Túlzott kirívó eset nem történt. Talán az, hogy két körözött személyt is sikerült lefülelni. Volt még egy eset, amikor a gépkocsi vezetője a budapesti repülőtérre sietett — Baráti jobb Londonból „Az atlanti közösség tagja­inak Kelet-Európa országai felé kell fordulniuk, amelyek ellenfeleink voltak a hideghá­borúban, és baráti jobbot kell nyújtani feléjük” — öt éve fo­galmazta meg ezt a gondola­tot a NATO londoni csúcsér­tekezlete, amikor a Varsói Szerződés lényegében már megkapta a kegyelemdöfést, az NDK-ban pedig a nyugat­német márka lett a hivatalos pénznem. Az Északatlanti Tanács 1990. július 5-6-án Londonban állam- és kormányfői szinten megtartott ülése, miután a tör­ténelem legsikeresebb védelmi szövetségének nevezte a fenn­állásának ötödik évtizedébe lépett NATO-t, kijelentette, hogy a szövetségnek „még in­kább a változás eszközévé kell válnia”. Az atlanti vezetés a brit fővárosban hozta nyilvános­ságra azt a stratégiai döntését, hogy az „előretolt védelem” helyett a csökkentett előretolt jelenlét irányában mozdul el, és a „rugalmas reagálás” kon­cepcióját úgy módosítja, hogy abban tükröződjék az atom­fegyverekre való támaszkodás csökkenése. „E fegyverek ezu­tán is lényeges szerepet játsza­nak a Szövetség által a háború megakadályozására alkalma­zott átfogó stratégiában „mert biztosítják, hogy nem forog­hatnak fenn olyan körülmé­nyek, amelyek között bárki is abban reménykedne, hogy ka­tonai akciójára való válaszlé­pésként nem kell számítania a nukleáris megtorlásra. Ám az átalakult Európában a szövet­ségesek olyan új NATO stra­tégiát fogadhatnak el, amely­ben az atomfegyverek alkal­mazásához csak végső esetben folyamodnak” — mutatott rá a londoni nyilatkozat. A NATO 1990 júliusában megfogadta, hogy soha, sem­milyen körülmények között nem alkalmaz erőt elsőként, csak önvédelemből nyúl fegy­verhez. „Ám senki nem lehet biztos a jövőben”, azért a szö­vetség, jóllehet erősíti „politi­kai komponensét”, nagy mozgékonyságú és sokoldalú­an alkalmazható, a jelenleginél kisebb, átalakított aktív erőket kíván szolgálatba állítani, hogy rugalmasabban reagálhasson esetleges válsághelyzetekre. A NATO korlátozza aktív erőinek készültségét, csökkenti a kikép­zés követelményeit és a hadgya­korlatok számát, viszont arra törekszik, hogy képes legyen erőinek felfejlesztésére, ha az szükségessé válik. A londoni csúcsértekezlet részvevői Németország újra­egyesülésében annak előjelét látták, hogy megszűnőben van Európa megosztottsága. Az egyesített Németország NATO-tagságát befejezett ténynek tekintve, ezt „az Eu­rópa közepén oly szükséges stabilitás nélkülözhetetlen tényezőjének” nevezték. Az atlanti állam- és kor­mányfők meghívták Brüsszel­be Mihail Gorbacsov szovjet elnököt és a Varsói Szerződés többi állami vezetőjét, fejtsék ki álláspontjukat az Észak-At­lanti Tanácsban, általában tart­sanak fenn rendszeres diplo­máciai kapcsolatot a NATO- val, tegyenek közös megnem­támadási nyilatkozatot, amit egyébként a Varsói Szerződés évtizedek óta javasolt. Bush amerikai elnök akkori sajtóértezletén „történelmi for­dulópontnak” nevezte a londo­ni nyilatkozatot, ám nem volt hajlandó még lezártnak minő­síteni a hidegháborút és nem volt hajlandó akkor pénzügyi támogatást kilátásba helyezni a Szovjetuniónak, mivel az se­gíti Kubát és magas szinten tartja katonai költségvetését. Bush ugyanakkor nem ellenez­te, hogy Moszkva Bonntól kapjon gazdasági segítséget. Ami az Európában levő har­cászati atomfegyverek eltávo­lításának londoni felvetését il­leti, Thatcher miniszterelnök­asszony azonnal ellenvéle­ményt nyilvánított. A munkás­párti „árnyékkormány” egyik tagja pedig úgy jellemezte a helyzetet, hogy „a NATO el­vesztette ellenfelét, de nem ta­lálta meg saját szerepét.” Ak­kor még Londonban sem tud­tak a készülő békepartner­ségről. Fél évtizeddel a londoni NATO-csúcs után a világ sa­játos megfogalmazásokat hall­hatott nemrég — igaz, nem a NATO főtitkárától, hanem Wiliam J. Perry amerikai vé­delmi minisztertől, aki Varsó­ba látogatva azt mondta, hogy az atlanti tömbhöz csatlakoz­ni szándékozóknak „felké­szültnek kell lenniök a szövet­ség megvédésére, mégpedig erre képes hivatásos katonai erőkkel”, nem kell mindennel égyetérteniök, de „respektálni­uk kell aszövetség minden tag­ját”. Sam Nunn amerikai de­mokratapárti szenátor pedig Norfolkban nem zárta ki, hogy a NATO keleti kibővítésére fokozott orosz fenyegetésre válaszként kerüljön sor, vagy hogy a NATO-csapatok (újabb) előretolt állomásozta- tását „fenyegetés-keretben” kell megvitatni. Azok a magas rangú kato­nák, politikusok, tudósok, akik ezév tavaszán Münchenbe gyűltek a világ egyik legtekin­télyesebb biztonságpolitikai fórumára, a „Wehrkunde-na- pokra”, megállapították, hogy vitathatatlan a NATO, mint európai stabilitási és biztonsá­gi tényező fennmaradásának szükségessége, de alapvető re­formja még ezután következik, talán úgy, ahogy a londoni csú­cson kilátásba helyezték. Herionfogás — Több mint 30 kilo­gramm heroint találtak a hegyeshalmi vámosok egy Ausztriába tartó szlovák rendszámú Ford mikrobusz- ban szombaton — tájékoztat­ta a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága hétfőn az MTI-t. A mikrobusz utasai — egy 54 éves szlovák hölgy és a gépkocsit vezető 26 éves szlo­vák fiatalember — a vámvizs­gálat előtt kijelentették, hogy nincs bejelentenivalójuk. A vámvizsgálatot végző pénz­ügyőrökben azonban az uta­sok kikérdezése és az útleve­lek alapján felmerült a gyanú, hogy valami nincs rendben a mikrobuszszal. A vámhivatal garázsában végrehajtott ellen­őrzés igazolta is a feltétele­zést: a jármű padlózatának különböző üregeiből, a mo­tortérből és az oldalfalakból összesen 62 csomag kábító­szer került elő. A vámhivatal az összesen 30,65 kilogramm súlyú he­roint és a csempészbuszt le­foglalta, a két szlovák állam­polgár ellen pedig bünte­tőfeljelentést tett. Stefka-per Mint ismeretes, Stefka Istvánt 1993. áprilisában meghatáro­zatlan időre nevezte ki a TV- Híradó főszerkesztő-helyettesé­vé a televízió korábbi elnöke, majd szerződését — azonos munkakörben — 1994. márci­us 31-én ötéves megbízatásra változtatta. Az újságírót azon­ban Horváth Adám, az intéz­mény frissen kinevezett elnöke néhány hónappal később, júni­us 21-én felmentette tisztségé- bő, tavaly júliusban pedig — szakmai alkalmatlanságra hivat­kozva — el is bocsátotta állásá­ból. A felmondás indoklása sze­rint Stefka A Hét 1994. július 3-ai adásában „saját és mások politikai véleményének adott hangot”, ami összeegyeztethetet­len az újságírói objektivitással. Hétfői ítéletében a bíróság — mivel úgy látta, hogy sem­miféle törvényes oka nem volt a televízió korábbi elnökének, hogy Stefka megbízásának időtartamát megváltoztassa — visszaállította az újságíró meg­határozatlan idejű közalkalma­zotti munkaviszonyát. A testü­let emellett arra is kötelezte az MTV-t, hogy 15 napon belül fizesse meg Stefka elmaradt — közel 1 millió 200 ezer forint­ra rúgó — táppénzét és bérét. A regionális kapcsolatokról azzal, hogy külföldre utazik —, de a kocsi papírjai nem vol­tak rendben, így nem enged­tük tovább.-—Milyen tanulságot lehetett levonni a mostani kétnapos akció során? — Annak kifejezetten örül­tünk, hogy az akció idején mindössze egy könnyebb sérü­léssel járó baleset történt me­gyénk útjain. Igazából az len­ne a jó, ha ittas vezetővel, gyorshajtóval, engedély nélkü­li vezetővel, vagy éppen rossz műszaki állapotú járművel nem találkoznánk. Természe­tesen nem ez volt az utolsó ilyen mérvű közlekedési akci­ónk. Rövidesen ismét találkoz­nak velünk az utakon. Ezt nem riogatásnak szánjuk, de a köz­lekedés biztonsága megköve­teli tőlünk a fokozott ellen­őrzést. —fullajtár — — A magyar—horvát és a magyar—szlovén alapszer­ződések megkötése óta igen kedvező folyamatok indultak el az államközi kapcsolatok­ban — hangsúlyozta Szent- Iványi István a muravidéki horvátság székhelyközségé­ben, a Zala megyei Tótszer- dahelyen tartott hétfői sajtó- tájékoztatóján. Kifejezte reményét, hogy az EU-hoz való felzárkózást közös érdeknek tekintve előremutató lesz a román fél hozzáállása is a hasonló ok­mány megalkotásához, és ilyen szellemben kezdődik meg a magyar—szlovák alapszerződés végrehajtása is. A Külügyminisztérium politikai államtitkára hozzátet­te: a kétoldalú kapcsolatok szé­les körű rendezésében a ma­gyar külpolitikában fokozott szerepe lesz a regionalitásnak; jelentősen segítheti a magyar törekvések kedvező megítélé­sét a kisebbségi önkormány­zatok létrejötte és az anyaor­szági területekkel kifejleszt­hető, tartós kapcsolata. Szent-Iványi István a jól si­került regionális diplomácia példájaként említette azokat az együttműködési megállapodá­sokat, amelyeket Zala megye önkormányzata kötött és való­sít meg a szlovéniai Muravi­dékkel, valamint a horvátor­szági Varasd és Muraköz me­gyével. Mint mondta, a kül­ügyi tárca eszközeivel min­den lehető segítséget megad­nak a térségi együttműkö­déshez, ezáltal az államközi kapcsolatokat is előmozdító új határállomások, ideigle­nes átkelőhelyek létrehozá­sához. (Horvát részről példá­ul tíz ilyen átkelő megnyitá­sát szorgalmazzák.) A Mura menti horvátság helyzetének, kapcsolatrend­szerének tanulmányozását szolgáló tótszerdahelyi láto­gatását megelőzően a kül­ügyi államtitkár részt vett és előadást tartott a nagykani­zsai Identitás Szabadegye­tem megnyitóján.

Next

/
Thumbnails
Contents