Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-27 / 174. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. július 27., csütörtök 3 Kaszáltak, és most újra fenik a kaszát Mint a címlapon található cikkben olvashatták, megyei rozstermelő berkekben tarthatatlan állapotok uralkodnak. A Lakatos András által Lakos László miniszterhez eljuttatott segítségkérő levéllel egy időben az apagyi termelők arra az elhatározásra jutottak, hogy a környező településekkel összefogva tiltakozó demonstráción hívják fel a közvélemény és a kormány figyelmét. A hírről tudomást szerezve felkerestük Murányi László apagyi falugondnokot, aki a megmozdulás egyik fő szervezője. — Annyira ellehetetlenült a helyzet, és nemcsak itt Apa- gyon, hanem az egész megyében, hogy nem láttunk más lehetőséget, mint egy ilyen demonstrációt szervezni a megye érdekében. A rozsárak olyan minimálisra csökkentek, hogy nemhogy nincs rajta haszon, de csak az önköltségi szint alatt öt-hatezer forint veszteség keletkezik hektáronként. A kistermelők anyagi lehetőségei már enélkül is minimálisra csökkentek, tehát valamit mindenképpen lépni kellett. Apagyon évi 110 vagon rozs terem, ez teljes egészében le van szerződve, ebben a tekintetben más településekhez viszonyítva szerencsésnek gondolható. Mi ugyan el tudjuk adni a termést, de nevetségesen alacsony, 500 forintos mázsánkénti áron, holott az emberek eredetileg 740-750 forintos árakat szerződtek le a gabonaforgalmi vállalatoknál. Tudjuk azt, hogy közben rohant az infláció, a költségek minden tekintetben emelkedtek. A kistermelőnek természetesen mindegy, hogy áruját exportálják, vagy megoldják a belföldi elhelyezését, a lényeg, hogy egyik évről a másikra ne csökkenjen kétszáz forinttal az a pénz, amit egy mázsa rozsért kapnak, hanem maradjon egy ár, ami legalább az önköltséget fedezi. Csak önköltségről beszélünk, és akkor még nem volt szó az újratermelésről. Nem marad pénzeszköz műtrágyára, vetőmagra és az esetleges bérmunka megfizetésére. Az önköltségi ár ma 6800— 7000 forint között van tonnánként. Százforintos eltérések még abból adódhatnak, hogy nem mindenki azonos arany- koronájú földön termel. Itt jellemzőek a gyér, öt-nyolc arany koronás földek. Nem lesz pénze az embereknek, és ez senkinek nem jó. Számomra rejtély, hogy miért termeltet az állam kétezer forintos vetéstámogatással olyan növényt, amelyet a tavalyi árhoz képest kétszáz forint mínusszal vesz át. Hektáronként jelentős veszteség Egyetlen hektár föld hat-tízezer forintos veszteséget termel. — Ennek kapcsán küldte azt a bizonyos levelet Lakatos úr a földművelésügyi miniszternek, utalva arra, hogy itt esetleg egy demonstrációra lehet számítani. Mi megpróbáltuk összefogni a környező községeket, és ezek csatlakoznak is hozzánk. A rendőrséget is tájékoztattuk — elhatározásunkat tudomásul vették. Eredetileg le akartuk záratni a 41-es utat, ezt azonban nem engedélyezték, ezért végül vasárnapra tűztük ki az időpontot, és mivel az utat nem lehet lezárni, vonulni fogunk. Délelőtt tizenegy órakor indul a menet az apagyi Avanti benzinkúttól a nyíregyházi Orosi úti Shell kútig, ott visszafordulunk, és délután négy órakor Apagyon zárjuk a demonstrációt. Csendes, transzparensekkel ellátott felvonulás lesz mintegy negyven traktorral, kombájnnal, teherautóval, különböző gépjárművel. Különösebb beszéd nem lesz, egyszerűen figyelemfelkeltésnek szánjuk, élni kívánunk ezzel az állampolgári jogunkkal. Majd meglátjuk, hogy milyen reakciót váltunk ki. Néhány kistermelő véleménye Haluska József: — Nekem négy hektár rozsom van. Ha ennek a költségeit kiszámoljuk, akkor kiderül, hogy egy hektáron 20-21 ezer forintos költség realizálható. Olyan területeken, mint amilyenek Apagyon vannak, ritkán lehet elérni 30 mázsás átlagokat. A mi öt-hat aranykoronás földjeinken ahhoz, hogy tisztességesebb termésátlagot lehessen elérni, két-két és fél mázsa műtrágyát kell felhasználni. Ha húsz-huszonöt mázsával és mázsánként ötszáz forintos árral számolunk, akkor egy hektárra vetítve ez körülbelül tízezer forint, erre ráfizetünk még tízezer fotintot, és így értékesítjük. Ha ez államilag támogatott növény, akkor szerintem el lehetne odáig jutni, hogy valahogy összehangoljuk az ország mezőgazdaságát. Ha a minisztériumnak lenne egy olyan részlege, amely már most, augusztus körül fel tudná mérni a helyzetet, hogy mi az, amire a következő esztendőben szüksége lenne az országnak, akkor csak azt a növényt termelné a paraszt, ami eladható. Kodácsi János: — A Nyírgabona Kft.-vei kötöttem szerződést még tavaly novemberben. Az okmányban azt írtuk alá, hogy a rozs ára 150 forinttal lesz, kevesebb a malmi egyes minőségű búza áránál. Ez a jelen körülmények között 750 forint mázsánkénti átvételi árat jelent. Ez az ár még nem tartalmazza az áfát, illetve a kompenzációs felárat, amely együtt plusz 12 százalékot jelent, így a cég a szerződés szerint 840 forintért lenne köteles átvenni az árumat. Most tárgyaltam a cég vezetőjével, aki kijelentette, hogy bármit tartalmazzon is a szerződés, 540 forintnál többet nem tud adni a rozs mázsájáért. Nem tudom, hogy jóindulatnak vegyem-e, de azt mondta, hogy nem fogják szerződésszegésnek venni, ha másnak adom el a terményt. Ám vihetem akárhová, sehol nem adnak érte többet. Mint a helyi önkormányzat vezetője, Kiss István polgár- mester is hozzátette a véleményét a demonstráció gondolatához: — A tervezett demonstrációval teljesen egyetértek, mert a termelők kilátástalan helyzetbe kerültek, és ha az érdek- képviseletek és a kormány ebben nem nyújt segítő kezet, akkor ezt a lépést meg kell tenni. Ez nem apagyi, még csak nem is megyei jelenség, a mezőgazdaságban uralkodó fejetlenség az egész országra jellemző. Az ügyben kikértük két megyei mezőgazdasági szakember véleményét is. Gaál Ferenc annak a mezőgazdasági szövetkezetnek a titkára, amely kijelentette, hogy támogatja a vasárnapra tervezett apagyi demonstrációt: — Tudjuk, hogy a rozs értékesítésében nagyon nehéz helyzet alakult ki, megítélésünk szerint megyénkben a mostani szezonban mintegy 60 000 tonna rozs termett. Ebből 30 000 tonnának jelenlegi információink szerint nincs piaca. Az eladható meny- nyiségnek is nagyon nyomott az ára, a legjobb árak is 5000- 5500 forint/tonna körül mozognak. Ez a probléma sajnos nem újkeletű, a megye mindig küszködik a rozstermés értékesítésével, de az utóbbi években a termést nagy nehezen mégis el lehetett csorgatni. Az idei helyzetet a többlettermelés mellett az is nehezítette, hogy rozsra exporttámogatás nincs. A gabonakereskedők így nem is voltak érdekeltek, hiszen exporttámogatás nélkül egyéb kalászos sem helyezhető el a piacon, a rozs pedig ,enélkül végképp reménytelen helyzetben van. Az sajnos egyértelműnek tűnik, hogy a hazai fogyasztás a kínált mennyiség alatt marad. Ennek a termésnek egy részét ezért mindenképp csak exportpiacon lehet eladni. Ám azt is érzékeljük, hogy mivel kínálati piac van, a rozsfelhasználók sem igyekeznek minél gyorsabban felvásárolni a készletet, mert arra számítanak, hogy a termelő úgyis rákényszerül annak tárolására, nem fél attól, hogy el fog kelni a piacon. Tehát még a tényleges kereslet sem jelenik meg a piacon ebben az időszakban. Az is az agrárpiacot jellemző gond, hogy igazából az előre megkötött szerződések sem jelentenek garanciát. Ha a szerződések egyébként megfelelő garanciákkal vannak körülbástyázva, akkor lehet, hogy egy hosszú peres ügy végén kártérítést kaphatna a termelő, de az igazságszolgáltatás mai ítélkezési ütemét látva ebből csak egy-két év múlva születhet jogerős bírói ítélet. A forgalmazók sajnos erőfölényben vannak, és vissza tudnak élni a kialakult helyzettel. Úgy gondoljuk, hogy a kereslet alapján ebben a helyzetben termékfölöslegről van szó, és állami piaci beavatkozásra kell, hogy sor kerüljön. Ezért fordultunk az Agrárkamarával egyeztetve a miniszter úrhoz azzal a kéréssel, hogy az intervenciós alap terhére 30 000 tonna rozsot állami készletre vásároljanak fel,.és ezzel egy konszolidált piaci helyzetet teremtsenek. Ezzel még nem képződne nyereség a rozson, de a termelők költségei legalább megtérülnének. Felvetésünkre Lakos Lászlótól érdemi választ még nem kaptunk, annak ellenére, hogy mi a levélben nagyon gyors döntést kértünk, hiszen az aratás folyik, és a magángazdák jelentős része tárolótérrel sem rendelkezik. Az apagyi termelők megkerestek minket a problémájukkal, és mi tájékoztattuk őket eddigi lépéseinkről, ők pedig jelezték a demonstrációra vonatkozó elhatározásukat. Mi természetesen támogatjuk őket, képviseltetjük is magunkat a rendezvényen. Reménykedünk abban, hogy ez a demonstráció az időközben elindított érdekképviseleti kérdés súlyát tovább növeli. Gyors érdemi döntés szükséges Szénégető László a megyei földművelésügyi hivatal vezetőjeként talán a legtöbb hivatalos adat birtokában nagy rálátással van a megye mezőgazdáságának helyzetére: —- A megyében idén mintegy 25 000 hektáron termelnek rozst. A terméshozam és a minőség egyaránt jobb lesz a tavalyinál, jó közepesre számítunk. A tavalyról megmaradt 5000—8000 tonnányi mennyiséghez idén ennél még jóval nagyobb mennyiség adódik hozzá. Tavalyhoz képest közel hatezer hektárral nőtt a rozs vetésterülete, annak ellenére, hogy még a tavalyi termést sem tudtuk eladni. A másik probléma az, hogy nemcsak nálunk termeltek több rozsot, hanem más megyékben is. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy többet termeltek a rozshoz hasonló triticáléból is, ennek a többlettömege is jelentkezik a piacon. Sajnos sem a termelők, sem a kereskedők nem kerestek piacot ennek a többletterméknek, és ez most nyilvánvalóan feszültséget okoz. Mivel az országban a legtöbb rozs megyénkben terem, nyilvánvaló, hogy a legtöbb feszültség is itt keletkezik. Itt kellett volna a kereskedőknek és a termelőknek sokkal jobb koordinációs tevékenységet folytatniuk. Meggyőződésem, hogy az itt termett rozsot belföldön fel lehetne használni. Sok olyan területet nem kutattak még fel a kereskedők és a termelők, ahová el lehetne helyezni a fölös mennyiséget. Igaz, hogy a rozs felhasználási köre rendkívül szűk, de ugyanakkor vannak olyan állatfajok, illetve ezeknek bizonyos korcsoportjai, amelyeknél sokkal eredményesebben lehetne felhasználni, mint bármilyen más szemes terményt. Megyénkben, annak ellenére, hogy 68 sütőüzem van, egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány helyen használnak fel rozslisztet. Szégyen, hogy itt, ahol az ország rozsmennyiségének egyharmadát termelik meg, nem lehet rozskenyeret kapni. Ez sajnos az itteni sütödékről állít ki minőségi bizonyítványt. A keverőüzemekben — a búzát helyettesítendő — bizonyos százalékban nyugodtan bele lehetne keverni a tápokba. Nem állami feladat Tehát nemcsak állami támogatásért és intervencióért kellene folyamodni, hanem azoknak a szervezeteknek, amelyek erre alakultak, meg kellene keresniük a belső felhasználási lehetőségeket. A termelésszervezésben és értékesítésben például az Agrárkamarának kimondottan nagy szerepet kellene játszania. A piac megteremtését az állam nem vállalhatja magára. Rozsból valóban többlettermés jelentkezik, de csak relatív többlettermés. A.felhaszná- lási lehetőségek megtalálásával ez a feszültség jelentősen oldódhatna, de ezért valamennyiünknek nagyon sokat kell tenni. A probléma gyökere egyébként az, hogy a megyében több mint 100 ezer hektár olyan földterület van, ami nem alkalmas gazdaságos szántóföldi növénytermesztésre. Ezeken a földeken soha nem lesz gazdaságos növénytermesztés. Amíg ezeket nem vonjuk ki a termelésből, addig meglesznek a problémák, állandó feszültség- forrásként fognak jelentkezni. Nincs más választásunk, mint hogy nagyon sürgősen meggyorsítsuk a megye erdősítését. A gyenge, homokos területeket be kell erdősíteni, mert ezeken a földeken nincs más gazdaságos növénytermesztési lehetőség. Akár tetszik, akár nem, az aszályos időszak Damoklész kardjaként függ a fejünk felett. Vasas László ' * > ti : * 1*2^2 ___*_________________1 Ro zskenveret nem eszünk az idén?
