Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-26 / 173. szám
„Nálunk mindent a Béla csinál” A piacon lehet alkudni Kora reggeltől délig rengeteg ember megfordul a zöldség- és gyümölcspiacon. Van, aki csak érdeklődik, nézelődik, mások vásárolnak, beszerzik a család napi élelmét. Az eladók a kertben megtermett felesleget árusítják, ezzel egészítve ki a család kevéske jövedelmét. — Már hetvennégy éves vagyok. mégis arra kényszerülök, hogy itt áruljak — mondta Mihály bácsi. — Őrösről jövök az ötórai busszal, tizenhat-tizenhét kilogramm paprikát hozok egyszerre. A legszebbeket — olyan volt egy-egy, mint a fél karom — már eladtam 100 forintért, ami maradt, azt 80-90- ért árusítom, ezek hibásak kicsit. Kis földterületet munkálok, alig van száz öl. Tudja, nem kellemes itt állni ebben a nagy melegben, a forgalom is gyenge, de a nyugdíjamból képtelen lennék megélni. — Alszanak még a vásárlók -— mondta Ica néni —, hiába várjuk őket. Néha rengetegen vannak, máskor meg alig-alig, nem lehet ezt kiszámítani. Nekünk 1200 négyszögöl földünk van, a lányommal, a vejemmel és a másfél éves kisunokám- mal dolgozunk együtt. Az em-. berek körüljárnak, megnézik, hol mennyibe kerül ugyanaz a zöldség vagy gyümölcs. Én nem nézegetem, tegnap is, azelőtt is nyolcvanért adtam a karfiolt. — Mi a Ságvári kertvárosban lakunk, és ott termeljük ezeket a növényeket — mondta Lukács László, aki fiatalságával tűnik ki az eladók közül. — Kedvezőtlen körülményekre hivatkozva mondtam fel az állásomat, jelenleg a szüleimmel együtt dolgozunk otthon. Délelőtt árusítunk, a délutánt meg a kertben töltjük. Kemény munka, de jobban megélünk, mint a munkahely adta bérből. Szórakozásra is adódik lehetőség, hiszen az időmet én osztom be.A vevők nagy része háromszor-négyszer körbejárja a piacot, sokallják az árut, amikor már elfáradtak, akkor ide jönnek várárolni. Ez egy rossz beidegződés, kellemetlen szokás. Én úgy vagyok vele, hogy megveszem azt, ami nekem tetszik. — Azért vásárolok itt, mert óriási a választék — mondta Komáromi Gézáné. — Mindig ide jövök, zöldségboltba soha, a piacon kedves ismerősökkel találkozom, jól elbeszélgetünk. A gyümölcsök mindig frissek és olcsóbbak. Már van állandó kofa is, akihez járok, egy házaspártól vettem a barackot, idősek már, de rengeteget dolgoznak. Kijövök, vásárolok, megkérdezem, hogy érzik magukat, és kedvesen indul a nap. — Ritkán járok ide — mondta Némethné Horváth Gabriella —, csak egy karfiolt vettem, a gyerekeknek szeretnék levest főzni. A szüleim vidéken laknak, hetente jönnek hozzánk, ilyenkor megpakoljuk a hűtőszekrényt. Most jöttünk haza a nyaralásból. ezért voltam kénytelen lejönni. — Nálunk mindent a Béla csinál — mondta kedvesen Bakos Béla. — Már harmincegy éve, hogy én járok a piacra, és vezetem a háztartást. A feleségem mozgássérült, ezért nekem kell ezeket elvégzenem. Szeretek várárolni, nézelődni. Általában ugyanazoktól az eladóktól veszem meg a szükséges dolgokat, van, aki kedvezményt ad, különösen, ha nagyobb tételt kérek egy-egy termékből. Ismernek már, itt évtizedek alatt ismeretségek, néha még barátságok is szövődnek. A gyümölcsök, zöldségek szépek, igaz, drágábbak is, mint a boltokban, de lehet alkudni. Olyan kofától nem is veszek semmit, akinél nem lehet alkudni. Szöveg: Kozma Ibolya Kép: Harascsák Annamária Nagy kihívás a városnak Végre eljött a várva várt nap, amikor ünnepélyes keretek közt kezdetét veszi a XIII. Ifjúsági Atlétikai Európa-baj- nokság. Sportos kollégáim és az atlétika rajongói már lázasan készültek a több napos rendezvényre, mi azonban arra voltunk kíváncsiak, vajon tudják-e a városlakók, mi zajlik körülöttük. Risovszki Róbert és Tauri György: R. R: — Mi nem idevalósiak vagyunk, Nagyhalászból jöttünk be a városba. Hogy mi ez a készülődés, nem tudom pontosan. T. Gy: — Nem az atlétikai Eb-re készül Nyíregyháza? ÉpRisovszki Róbert Tauri György pen a minap néztünk szét a stadion környékén,, szépen rendbe raktak mindent. Én legjobban a kólaautomatát értékelem, ami a kerítésbe van beépítve. Tiba József né: — Bár a férjem nagyon szereti a sportot, pontosan, nem tudom, milyen játékok lesznek Nyíregyházán. — Mond önnek valamit a fejünk fölé kihelyezett transzparens? — Ja, hát persze, ezért tették rendbe az utcákat, tereket. Bár szerintem ezt már régen meg kellett volna tenni a városért. — Ellátogatnak majd a stadionba a rendezvény ideje alatt? Tiba Józsefné — Nem hiszem, mert nagyon kevés az időnk, a férjem is és én is dolgozunk. Krekkné Lőrincz Zita Pusztai Sándor Pusztai Sándor: — Természetesen tudom, hogy az ifjúsági atlétikai Eb megnyitója lesz holnap este a Városi Stadionban. Az esemény nagysága mellett ez több előnnyel is jár a város számára. Mindenféle befektetés, ami ez időben született meg, maradandó érték. Az utak, a terek, a jól felszerelt mentőautó a későbbiekben mind-mind az ittlakók kényelmét, biztonságát szolgálják majd. Hogy mi a véleményem magáról a rendezvényről? Szerintem ez a mi kis városunk számára is egy kihívás. Krekkné Lőrincz Zita: — Bevallom őszintén, nem Örökösföldön, a Sarló és a Szalag utca találkozásánál tizenkét éve hever ez a betondarab. A lakótelep parkosítása során sem vitték el, hanem körbevetették fűmaggal. Úgy látszik, nem hiányzik senkinek Megtörtént a Zöld Elefánt mögötti telefonközpont műszaki átadása. Hamarosan elkezdődik az előfizetők bekapcsolása is Rehabilitációs Vállalat és Intézményei segít megoldani dolgozói, alkalmazottai étkeztetését. Vásároljon nálunk étkezési és vásárlási utalványokat igény szerinti címletekben. Kijelölt egységeinkben az utalványok beválthatók: Vendéglátó egységeink: Bujtosi Bujdosó, központi étterem Otthon étte’rem Üzemi konyha (Vörösmarty tér) Irodaházi büfé (Szarvas u. 1-3.) Kiskereskedelmi egységeink: A megye területén működő 28 kiskereskedelmi üzlet. Várjuk szíves érdeklődésüket a START Rehabilitációs Vállalat és Intézményei Marketing Főosztályán 4400 Nyíregyháza, Bujtos u. 32. Telefon: (42)411-433 igazán tudom, milyen eseményre készülünk. — Nézz csak fel arra a zászlóra! — Látod milyen figyelmetlen vagyok?! Pedig ezt harsogja a tévé és a rádió is, már napok óta. Tudod, szerintem ez nagy dolog a mi életünkben. Bár a közterületeket nem csak az Európa-bajnokság tiszteletére kellett volna rendbe tenni. Bérletet nem váltottunk, de hétvégén valószínűleg kimegyünk a stadionba a férjemmel. Szöveg: Sikli Tímea Fotó: Harascsák Lukács László Csokréta
