Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-24 / 171. szám
UJ KELET BARCSAI ÚJRA CSENGERBEN? Mindenekelőtt az az információ kívánkozik az élre, miszerint bár megkongatták a vészharangot Csengerben, mégsem hullik atomjaira a csapat. Már el is küldték nevezésüket — a pénzzel egyetemben — a szövetséghez, indulnak a megyei első osztály őszi pontvadászatában. A futballklub egy hete lezajlott taggyűlése után úgy álhattak fel székeikből az érdekeltek, hogy Vass József vállalkozót nevezték ki elnöknek. A régi vezetés — élén Juhász Gyulával — lemondott, ebbéli szándékukat már tavasszal kinyilvánították. A májusban életre hívott jelölőbizottságnak nem volt könnyű dolga, amikor megmentők után kutattak, a fáma arról beszélt: nem tolongtak az elnöki posztért az arra kiszemeltek. Nos, most minden rendeződni látszik, Apáti György polgármester olyan ígéretet tett, hogy kifundálja, miképp egészíthetné ki az együttes boldogulásához elengedhetetlenül szükséges költségvetést. Ennek fejében az ötödik hely az irányadó cél. A bajnokság végén Andirkó Ottó edző becsukta maga mögött az öltözőajtót, bár szerződése december 31-ig Csengerhez köti. Ez azonban nem tekinthető véglegesnek, hiszen az ő neve is szerepel a kispadra leültetni vágyott személyek listáján. Tréner tehát még nincs, de a helyzet nem reménytelen. Hivatalosan nem kezdődött el a felkészülés, ám a játékosok azért edzegettek. Dohránszki és Esze- nyi viszont a gondokon aligha rágódik, levetvén az angyalbőrt, mindketten istenhozzádot intettek. A harminchat éves Szilágyi Tibor egy félidőket szívesen futballozna, ha erre igény mutatkozik, de a visszavonulás gondolata sem áll tőle távol. Jöjjenek a fiatalok — adták ki az új jelszót, Csontos és Figus így talált haza „idegenből”. Szó esett a jánkmajtisi Herczeg jövetelének előkészítéséről, a legnagyobb buli azonban minden bizonnyal Barcsai István esetleges játékosedzőként való viszszatérése lenne. NAMÉNYI SÜRGÉS-FORGÁS Július hatodikén lendült mozgásba a vásárosnaményi gépezet, heti öt edzésen napfürdőzhetnek a játékosok. A mester kiléte nem változott, továbbra is Farkas Béla élvezi a bizalmat. A keretben már közel sem ilyen egyszerű a képlet. Először vegyük sorra a veszteségeket: Smajda Olcsván futballozik tovább, Rabcsák kapus a nyíregyházi Hardware vezetőivel egyezkedik, ugyanakkor Illésért Rakamaz jelentkezett be, ő az NB III-as csapat tréningeit látogatja, de megállapodás még nem jött létre ügyében. A naményi kapu gólvonalára ősszel várhatóan a Levelekről igazolt Tuza áll majd. Farkas Csaba személyében erdélyi lábzíorimÁt/oI Hrí\7Íilt Q PS a Labdarúgás 1995. július 24., hétfő 15 Szezonvégi mérleg • Szezonvégi mérleg • Szezonvégi mérleg Kisléta, ahol nyugalom Suller Só megyei I.osztály 8. Kisléta 34 15 4 15 63-48 49 sérüléséből felépült Szpodnyi sem kért felmentést a munka alól. Balogh Gyulát az NYFC- től kölcsönözték ki, a kontaktus egy évre érvényes. Acs Attila újra felbukkant a gárda háza táján, miután kihagyta az elmúlt idényt. Ma Nagyhalászba szólítja a kötelesség a csapatért dolgozókat, mégpedig Tanyi szerződtetésének tisztázása végett. NEM SEMMI... Várták Nyírbátorban, híre kelt, hogy Kemecsén bukkan majd fel, ám ő másképp cselekedett. A sportnapilap szombati száma tényként tálalta az eseményt: Ónodi Zoltán egy esztendőre Békéscsabára szerződött. A Viharsarokban székelő csapat tehát lecsapott a nagykállóiak tizenkilenc nyarat megélt labdarúgójára, akit nagy tehetségnek kiáltottak ki, s most az élvonalban is kitűnő csabaiak mezébe bújva bizonyíthatja rátermettségét. Ügyes! FUTBALL HŐSÉGBEN Nincs mese, az észveszejtő kánikulában is sorra játszák előkészületi mérkőzéseiket csapataink, elvégre küszöbön a bajnoki megmérettetések. Csokorba szedtük a szombati nap jelentősebb történésit. Debrecen—Sényő 7-1 (4-1) Debrecen, 2500 néző V: Mezei. Gólszerzők: Sándor T. 3 (egyet 11-esből), Arany (11-es- ből), Medvid (11-esből), Ste- fanik (öngól), Gojan, ill. Ca- patina (11-esből). Tizenegyesparádét láthatott az árnyékba menekülő nagyérdemű. A sényőiek nem álltak be védekezni, s már a második percben Baloghot buktatták a debreceni tizenhatoson belül, Capatina pedig nem adott kegyelmet. Hamarjában jött a válasz, mi másból, mint büntetőből, majd a gyors hajdúsági játékosokkal meggyűlt a baja Szikszaiéknak. Elsősorban Herman szenvedett, aki egymaga három büntetőt hozott össze, két ízben a szélvész Dombi keverte meg a hátvédet. A máris bombaformában lévő NB I-es csapat (korábban tizennyolc góllal szórták meg Hajdúböszörményt) végig nagy kedvvel futballozott, ámbátor a szabolcsiak előtt is adódtak lehetőségek. F üzesabony—Nyíregyházi FC 2-3 (0-2) Az edzőtáborban gyűrődő NYFC góljait Ádámszki (2) és Németh szerezte. Ragyogó minőségű pályán nem volt társai között Csehi Tibor, akinek edzésen kifordult bokája bedagadt, szombaton este immáron Nyíregyházán megröngenezték, és kérdés, mennyi pihenőt írtak elő számára. Felépült viszont Bessenyei, a középpályás így a csapattal tarthat kedden Hommo- nára, ahol a szlovák másodikligás gárda meghívásának tesznek eleget. BÉVSC—Tiszavasvári 0-4 (0-1) Gólszerzők: Rása 2., Bohács, Kurilco A Miskolc-Tapolcai edzőtábor záróakkordjaként ütemezték be a szabolcsiak a harmad- osztályú csapat elleni kilencven percet. A korai kezdés (9 óra) jót tett a színvonalnak, a lelkes miskolciaknak még szerencséjük is volt, Bohácsék négyszer a kapufát is megdöngették. Rakamaz—Baktalőránthá- za 2-4 (1-3) Gólszerzők: Marcsek, Pásztor, ill. Gdovin, Martinenko, Maries (1 l-esből), Fecsku. Hiába támadott többet a megfiatalított hazai együttes, a Stadler FC elleni szerdai kupamérkőzés főpróbáját tartó Baktalórántháza élelmesebbnek mutatkozott a kapu előtt, gólra váltva vendéglátóik megingásait Mondhatni: Kisléta a béke szigete. A csapat nem keveredett hangos vitákba, szélárnyékba húzódva vészelte át a bajnoki csatákat. Mindazonáltal a mérleg serpenyőjét elővigyázatosan pakolták meg, tartva az egyensúlyt, abszolút közepes nívón teljesítettek. Receptjük pofonegyszerű, mégpedig a rendezett anyagi háttér, aminek előnyeit másoktól eltérően tavasszal sikerült kiaknázni. Czirbik Richard játékos-edzőt a felhőtlen örömtől nüanszok választották el. — Az őszi, aránylag gyengébb szereplést a második félévben sikerült feledtetni. Ezt alátámasztandó, ha a statisztikát veszem elő, az eredményességet tekintve mintegy ötven százalékkal javultak mutatóink. De még így is elszórtunk öt-hat pontot, ennyi választott el bennünket, hogy mondjuk ne legyünk ötödikek. — Miben mérhető le az előrelépés? — Mindenképpen abban, hogy sokkal több gólt lőttünk, s a védelem is megemberelte magát.Kapusaink, Ancsák és Babicz jelentékenyen segítette a csapatot azzal, hogy nem Szebb reményekkel vágtak neki a lugosi futballisták az 1994-95-ös pontvadászatnak. Az ősszel kicsikart 12. hely után balszerencsesorozat (sérülések, anyagi nehézségek...) következett, ráadásul sorsdöntő mérkőzések csúsztak ki a Domokos edző vezérelte sereg kezéből. Az erdmény ismert, a gárda könnyűnek találtatott, és ősszel a megyei II. osztályban folytathatja. Az elmúlt évről Kujbus György elnökkel beszélgettünk. — Kezdeném azzal, hogy a múlt nyáron Hajdú-Bihar megyéből Szabolcsba került át a csapat — idézte fel a múltat a Kujbus György, az egyesület elnöke. — Ez véleményem szerint hátrányosan érintett minket, hiszen a településünk inkább Hajdú-Biharhoz kötődik, így a szponzorok, és egyes játékosok is visszakoztak, amikor az együttműködésről volt szó. Ráadásul úgy vettem észre, hogy a szabolcsi megye I-ben keményebb, kevésbé technikás focisták vannak, és a játékvezetés is alacsonyabb színvonalú. Sajnos csak az átigazolási időszak legvégső periódusában tudtunk új labdarúgókat szerezni, jött Mónus, Tóth /., és Tóth M., akik nem tudtak beilleszkedni a gárdába. Egy-két igazi vezéregyéniség már az ősszel is hiányzott a középpályáról. Tizenhét meccs után a szoros mezőnyben a 12. helyen „lepkéztek”, szemben az őszszel, amikor 8-10 potyaízű gól száradt a leikükön. Akkor négyszer vesztettünk hazai pályán, most csupán egyszer. Igaz, a Záhony elleni kudarc az előkelőbb helyezéstől való búcsút jelentette. A télen igazolt két fiú, a Berettyón— Thúróczi duó jól illeszkedettbe a fogaskerékbe. Előbbi váll- sérülésssel bajlódott közel egy hónapot, emiatt benne maradt néhány találat. Thúróczi kitűnően futballozott, de az utolsó meccsekre leengedett. — Milyen gondokkal kellett szembesülnöd? — A bajnokság középső harmadában utolért bennünket egy kissebbfajta sérüléshullám, valamint eltiltások tizedelték a sorokat. Ekkor gyors egymásutánban kikaptunk Naményban, Nyírkárászon, s ahogy említettem, erre a periódusra esett a fájdalmas, Záhony elleni fiaskó. Sajnos, ezek a vereségek visszavetették a társaságot. — Felhoztad az eltiltásokat. A fegyelem megszilárdításával akadtak nehézségeid? — Különösebb szemrehányás nem érheti a fiúkat, bár hogy a végelszámolásnál az első tíz hely valamelyikét elcsíphetjük. — Aztán a télen lemondott a korábbi elnök, Hovánszki György, és Ón került a helyére. — Igen, méghozzá nagyon nehéz pénzügyi helyzetben. Mindenesetre az alapozásunk kitűnően sikerült, Domokos János edző remek munkát végzett, mindenki csak ámult-bá- mult. így hát rögtön az első meccsen 5-1-re felülmúltuk Birit, majd Újfehértón egy- egyet játszottunk. Ezen a találkozón valami megszakadt, Krekket igazságtalanul kiállították, három hetes eltiltást kapott, később Zsuk Józsi is megsérült. Több alkalommal rendkívül tartalékosán álltunk ki, szinte ificsapattal. Ennek ellenére általában partiban voltunk az ellenfelekkel — kivétel a Nagyhalász elleni meccs —, szerencsénk azonban nem volt. Görcsösen fociztunk, Zsuk nagyon hiányzott. Helyzetkihasználásunk elégtelen volt — gondolok itt például a Tiszaszalka elleni összecsapásra — durva védelmi és kapushibák jellemezték produkciónkat. — Ejtsünk néhány szót az együttes arculatáról. Sokszor előreívelgette a labdát a társaság... — Ezt játszottuk, hiszen volt egy Krcsmarikunk, aki magas, és jól fejel. Daráltunk, hajtőtFuntr Wi1z^nöc**HHF»n tf>r,hnik'ás elismerem, a sárga és a piros lapok számát sokalltam, többségüket kis figyelemmel elkerülhettük volna. A jövőben az indokolatlan kihágásokért pénzbüntetés jár. — Mennyire tudtak a futballra koncentrálni a játékosok? — Egzisztenciális problámái senkinek nem voltak. Az egyesület és annak elnöke, Pénzes Sándor messzemenőkig biztosította a feltételeket. Hárman főiskola mellett fociztak, egyeseket sportállásban helyeztek el, megint mások ledolgozták munkahelyükön a nyolc órát, vagy még többet. Az anyagiak terén szerencsére nem áll rosszul a szénánk. — Akkor az edzéseken is jelen lehetett a többség? — Hellyel-közzel igen. Volt persze, hogy kevesebben jöttek, de ez ritkábban fordult elő. Erőnléti hiányosságai inkább azoknak voltak, akiket sérülésük visszavetett, s emiatt kihagytak két-három hetet. — Hol húztad meg a határt a játékosok elbírálásakor? — A tizenkilenc gólig jutó Rézműves Lászlót dicsérhetem, habár ugyanennyi találat még benne maradt. Ezen a szinten azonban már így is elismerés illeti. Arezonau a középhátvéd posztján vált vezéregyéniségjátékosunk nem volt. Kiemelni — nézzünk csak a tabellára — senkit sem érdemes, bár voltak, akik erőteljesebben lendítettek a csapat szekerén. — Hogyan emlékszik vissza az utolsó fordulókra? — Szinte komédia volt. Egy pár csapat a végére érdekes módon „feltámadt”, és a bírók — enyhén szólva — nem kedveltek minket. Ugyanakkor mi igyekeztünk sportszerűen küzdeni. A gondok visszavették a fiúkat, szóba hozhatom itt, hogy komoly anyagi nehézségek gyötörték az együttest. Egyes játékosok nem is tudtak a futballra koncentrálni, mert azon járt az eszük, hogy otthon mit tesznek az asztalra. Szinte minden héten azon vitáztunk, hogy érdemes-e ilyen körülmények között folytatni a munkát. Egyik játékosunk, Pazurik például saját zsebébe nyúlt a csapatért. —A leköszönt tréner, Domokos János munkájával elégedettek? — Már említettem, hogy milyen kifogástalan alapozást csinált, és milyen remekül dolgozott. Kudarcok őt is érték, emiatt talán önbizalmát vesztette, de összegezve megtette, ami tőle tellett. — Több megyei első osztályú gárda vezetője is elmondta, hogy a Nyírlugos nem érdemelte meg a kiesést... Ön szerint hol lenne a valós helye a legénységnek? — Ha 8.-10-ek vagyunk, azt mondom: reális eredmény. így azonban mit mondhatnék? Csalódott vagyok. Már csak azért is, mert a viharfelhők honol gé, a társak megbízható átlagot produkáltak, váltakozó sikerrel tették dolgukat. — A holt idény mennyire kaszálta össze a sorokat? — A román légiósok, Arezonau és Árba elhagyták Kis- létát, Herczku felhagyott a labdarúgással, Őztől pegig elköszöntünk. Még nem igazoltuk ugyan le a hajdúnánási Kórászt és a hajdúsámsoni Krasznait, de ők velünk készülnek. Baktalórántházáról Illés jövetele merült fel, mint lehetséges erősítés. Az utánpótlásból ifj. Pénzes Sándort emeltük a felnőttek közé, és a fiatalok bajnokságában negyven gólt szerző Császár Zsolt mély vízbe dobása is napirenden szerepel.-— Megfogalmazódott-e már az együttes elé kitűzendő cél? — Minimális elvárás, hogy legalább konzerváljuk múlt évi szereplésünket, de én személy szerint ettől jobbat remélek. Csak hát az átigazolási időszak átrendezheti az erőviszonyokat. Favorittá léphetnek elő olyan csapatok, akikről ezt most még nem is feltételeznénk, ám lesznek, ahol nehézségbe ütközhet a létfenntartás is. Koncz Tibor nem vonultak el, a létbizonytalanság továbbra is fenyeget. Ami már biztos: Domokos János helyét Opre Mihály foglalja el, aki ezzel visszatér a lugosi kispadra. Zsuk Józsi Dunaharasztiba igazolt, a többiek maradnak. Öt — korábban már Lúgoson szerepelt — új játékossal gyarapodunk, akik Hajdú megyéből érkeznek. —Csiky— Gascoigne letette névjegyét Jól sikerült Paul Gascoigne bemutatkozása a Glasgow Rangers színeiben. A skót bajnoki címvédő újonnan igazolt angol középpályása a dán Bröndby elleni barátságos találkozó első félidejében gólt szerzett. A Rangers végül 2-1 arányban diadalmaskodott. A mérkőzés első találatát Mark Ha- teley, a Rangers ugyancsak angol csatára szerezte a 38. percben tizenegyesből. Gascoigne két perccel később, mintegy tíz méterről vette be a dán kaput. A Bröndby szépítő gólját Öle Bjur érte el. Gascoigne, aki 6.86 millió dollárért került a skót bajnokcsapathoz, 62 percet töltött a pályán. Ez volt első nyilvános szereplése a Glasgow Rangers soraiban. Megyét, majd osztályt váltott a Lugos Suller-Só megyei I. osztály 17. Nyírlugos 34 9 4 20 47-71 31
