Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-22 / 170. szám
Megyénk életéből UJ KELET SZABOLCS 1995. július 22., szombat 3 A Tisza elől dombra fészkelt kotlóaljnyi kis falu a megye névadó települése. A honfoglaló Szabolcs vezér — Árpád fejedelem unokaöccse —Anonymus szerint Előd fia, akinek téli szálláshelyéül a szabolcsi földvár szolgált, s amely napjainkban Közép-Európa legimpozánsabb, legépebb ilynemű emléke. A vár Szent László király országlásával 1092-ben zsinat színhelye volt. A község templomáról a helyreállítás során kiderült, hogy az a Tiszántúl egyetlen, ma is meglévő Árpád-kori bazilikája. A műemlékegyüttes „harmadikja” — az egykori Mudrány-kúria — múzeumként működik. E hely történelmi szelleme révén, s kedvező földrajzi adottságaival (a Tisza a kertek alatt kanyarog, s Tokaj közelsége) régóta turistacsoportok célpontja. Ám, a vállalkozásokat tanuló korunkban, egyre inkább rácsodálkoznak az ide érkezők: mennyi lehetőséget is rejt ez az ékszerdoboznyi falucska, s többnyire marad minden a maga változatlanságában. Egy brit politikus szavaival szólva: „A lehetőségekkel az a baj, hogy nagyobbnak látszanak, amikor mennek, mint amikor jönnek.” 1992-ben a település jeles évfordulója kapcsán megrendezett ünnepségsorozat nagy esemény volt a község életében, melyet magas rangú állami és egyházi vezetők tiszteltek meg jelenlétükkel. Ünnepi beszédet néhai Antall . József miniszterelnök mondott. Szabolcs község ismét történelmi ünnepre készül, a honfoglalás 1100. évfordulójára. Mezőgazdaság A hetvenes évek elején Tímár és Szabolcs mező- gazdasági termelőszövetkezeteit összevonták. Az elmúlt év decemberében 31 taggal megalakult a Szabolcs Szövetkezet. Idén májusban 14 szabolcsi tag kivált a tirnári Béke Tsz-ből, a vagyoni kérdésekben is megállapodtak. Az ügy azóta halódni látszik, az átadás-átvételre még nem került sor. A Szabolcs Szövetkezet elnöki tisztét Ling Frigyes tölti be. Terveznek-szerveznek, megvalósítanak Fából faragott vezérek A nyíregyházi Váci Mihály Városi Művelődési Központ Népművészeti Egyesületének fafaragói Szabolcson vertek tanyát. A július 17-től 26-ig tartó tábor ötletét csak dicsérni lehet, megvalósítóit annál inkább. A fafaragók az ellátás fejében örökbe adják az itt kéA felnőtt fafaragók —Szefried László, Rácz Tibor, Ráb Györgyné, Kocsis János, Újhelyi István, Mitró András, Rádi László és László né, Nyitrai Mihály, valamint Tóth Ferencné (aki hat ifjú művészpalántát is magával hozott Kisvárdáról) és a gyerekek minden bizonyai szített alkotásaikat, amelyek a falut gazdagítják majd — tudtuk meg Ráb Györgynétől, a fafaragók vezetőjétől. Ottjár- tunkkor érkeztek sorban a résztvevők, a 11 felnőtt és 7 gyerek alkotta tábor lakói, így alkotás közben még nem leshettük meg őket, s nem láthattuk a kész produktumokat sem. értékes alkotásokkal ajándékozzák meg e történelmi település lakóit, s az ide látogató turistákat. Az elkészült munkákat hamarosan bemutatjuk olvasóinknak is. A fogádóstáb: Szikoráné Jónás Mária, az iskola igazgatónője, Topor Krisztina pedagógus, és nem utolsósorban Ez éltet bennünket Vasi György és felesége, Marika néni 1980. májusában a közel negyedszázados kocs- márosságot cserélte fel a múzeum gondnoki teendőivel. Az akkor számukra nyilván nem könnyű döntést ennyi év elteltével is helyeslik. Igaz, Gyuri bácsi — mint mondta — még a napokban is azzal álmodott, hogy a pult mögül kiszolgál. Marika néni a világ minden tájáról ide érkező vendégekről mesél, s bizonyításul kihozza a vendégkönyvet, így már ketten együtt mesélnek, ő és a könyv. „Mindketten” igaz, szép történetek szószólói. A legutóbbi, tegnapi bejegyzésre hívja fel a figyelmem: egy erdélyi kislány gyönyörűséges soraira, aki a nagybátyjával és a nagynénjé- vel érkezett. A nagybácsinak nem jött szó a szájára, a nagynéni csorduló könnyét törölget- te, az irodalmi pályára készülő leány pedig tollat vett elő, s írni kezdett. íme: „Erdélyből (Kolozsvár és Dés) látogattunk el Szabolcsba, ...azazSafranek Károly színművész és családja a nyár egy részét Szabolcson tölti. Első megkeresésünk nem járt eredménnyel, a feleségétől — Saf- ranekné Simkó Erikától — •megtudtuk, hogy Safi most éppen az idegenvezetői szerepet gyakorolja, a faluba érkezett fafaragókat kísérte a szálláshelyükre. SAFI... mudában) s rövidra vágott hajjal találkozhattam. Beszélgetni az öreg kúria lépcsőjére ültünk. — Nyíregyházára 1985-86- ban szerződtem — kezdte sorjázni Safi —, s egy igen jó csapatra emlékezhetem vissza: Varjú Olga, Orosz Helga, Schlanger Andris, Rékasi Károly, Mátrai Tamás, Gados Béla, Tóth János technikai Mesélő vendégkönyv Csorna Antalné Tériké, a Cso- ma-ház tulajdonosa. Mindhármójuknak ismeretlen világot jelentett korábban e kistelepülés, majd igen hamar szívügyükké is vált a sorsa. A lehetőségek kaleidoszkópját forgatták, forgatják gyakorta, őszinte örömmel, kíváncsisággal, míg máskor egy visszatérő kép hűvössége józanítja őket: talán szélmalomharc a munkájuk. Aztán ezen túltéve magukat, dolgoznak, terveznek-szerveznek, megvalósítanak — miként ezt a tábort is. Az iskola számtalan ötlettel rukkol elő, jó, hogy itt vannak ők, a nevelők, ha csekélyke számban is, akár a gyerekek.De volt, s lesz anyák napja, és sorolhatnám még a további színeket. Csomá- né Tériké a fafaragók elhelyezését (szállás, étkeztetés) vállalta fel a Csoma-házban. a fát intézte, s megannyi apró munkát. Ő lassan már szabolcsinak számít, mondja, nagyon megszerette ezt a nagy történelmi múltú piciny falut. A falusi turizmus istápolójaként elsősorban a hazai vendégeket várja, s az ifjúság táboroztatását tartja a maga számára kihívásnak. — Egyébként nehéz eset! — tudtuk meg a feleségtől, s ez éppúgy vonatkozhatott Safi fétji mivoltára, mint a vele készítendő interjúra. Aztán hamar eloszlott a kétely, a megállapítás csakis az utóbbira vonatkozhatott, mert imigyen folytatta Erika asszony: — A múltkor Juszt Lacit is csúnyán megizzasztotta! Nem baj, úgyis kánikula van! — gondoltam, a dolog ezen része legalább kevésbé tetten- érhető. Végül is kellemesen csalódtam. Safival a szabad emberek uniformisában (egy szál berigazgató nevét említhetem elsősorban. Az ott töltött öt esztendő színházi sikerekkel telt, amellett tartalmas barátságok is köttettek. Huszár István műtermében ismerkedhettem meg a feleségemmel, aki egyébként nyíregyházi. A rövid történet pedig: a műterembe egyszer csak betoppant egy „kiscsikó”. No, ezt jobban meg kell nézni, szemügyre venni — gondoltam —, majd később telefonon, udvariasan találkát kértem tőle. Időteltével aztán „megkérte a kezemet”. Három leánygyermekünk van: Orsolya, Sára és a legkisebb, Zita. Baráti kapcsolat alakult ki dr. Németh Péterrel, a megyei múzeum igazgatójával (őt a szabolcsiaknak nem kell bemutatni) és a gazdasági igazgatóval, Tóth Istvánnéval (Böbe igazán szép nő!), akiknek lényegében köszönhetem, hogy a családommal most is itt vagyunk Szabolcson. Szeretünk itt lenni. Marika néni és Gyuri bácsi (Vasi György és felesége) na- gyon-nagyon jó gondviselői a múzeumnak, nagyon jó fejek. Szoktunk viccelődni egymással, főleg Gyuri bá'-val. Nincs harag, mindketten értjük a viccet, s ez jó! Safi jelenleg szabadúszó. Nyíregyházáról — akkor töb- bedmagával — követte Léner Péter igazgatót a József Attila Színházba. Fontos számára a szabadság, ezért nem szerződik sehová, ahogy ő fogalmaz: — Most azt tehetem, amit az élet kezd velem. Az élet pillanatnyilag Cs. Nagy Sándor készülő filmjével, a Caligulával, az esztelen önkényuralkodó apjának szerepével próbálja a művészt. — A forgatásra történelmi színhelyen kerül sor, de nagyon is a mára adaptálva — fejezte be Safranek Károly. Majd Gyuri bá’-val évődnek- viccelődnek még, egymás „méltóságát” megfricskázva. Marika néni, az értetlenségemet észrevéve, mosolyogva legyint egyet: — Áh, kopott báró ez mind a kettő! Szabolcsi Baráti Társaság ahol a történelmi idők hangulata akaratlanul is a hatalmába kerített. Eredj, ha azt hiszed, hogy odakünn a világban nem ácsol a lelkedből, ez érző, élő fából'az emlékezés új kereszteket. Lelked csillapuló viharának ezer új hangja támad, süvít, rikolt.. S az emlékezés keresztfáira téged feszít a honvágy és a bánat. Eredj, ha nem hiszed. (Reményik S.) Minket, erdélyi magyarokat mindig megkap mindaz, ami múltunkkal kapcsolatos. Ez éltet bennünket...” Fazekas Lászlóval, aki — szakmájához hűen — szabadságát éppen a Tiszán tölti, telefonon sikerült kapcsolatba lépnem,. A Felső-Tisza-vjdé- ki Vízügyi Igazgatóság igazgatója szabolcsi születésű, s azon jó értelemben vett lokál- patrióta, aki tettekben mérhetően is kimutatja a szülőföldhöz yaló ragaszkodását, s az, aki ezt szerényen el is hárítja magától. A Szabolcsi Baráti Társaságról érdeklődésemre elmondta, hogy az 1992-es év nagy eseményére készülve született meg a gondolat: azok — a főleg innen elszármazott értelmiségiek akik tehetnek valamit a megye névadó települése érdekében — próbáljanak meg egy hullámhosszon lenni, „dobják be” ötleteiket, javaslataikat, s ami nagyon fontos — a helyi képviselő-testületet bátorítsák egyes dolgok meglépésében. így például a nagyon rossz gondolatú körzetesítés feloldását szorgalmazták, ekép- pen valósult meg az általános iskola alsó tagozatának Tímárról való „hazatelepítése”, stb. Antall iriz.ve/miniszterelnök látogatásakor megszépült a falu. Évtizedek óta távollévők tértek vissza a szülői házhoz, rég nem látott iskolatársak, egykoron barátok találkozhattak a rendezvénynek köszönhetően. A Tiszán Tokajig s vissza tartott a falu népe számára a sétahajózás. Szép volt, örökké emlékezetes minden szabolcsinak. Ám úgy tűnik, a hajóval a baráti társaság is lehorgonyzón. — A társaság él, huszan-harmincan, amikor az időnk engedi, összejövünk. A honfoglalás 1100. évfordulójára készülünk, ezzel kapcsolatosan több rendezvényt szeretnénk Szabolcson megvalósítani. A mille- centenáriumra megalakult egy megyei bizottság, Vincze István megyei főépítész nagy gondot fordít ennek programjára. Tervbe van véve, hogy a kis- várdai Várda Drink Rt. az új ásványvizét a falu lakóinak ingyen szolgáltatja. Terveink között szerepel a Morotva védett élőhellyé nyilvánítása a Felső- Tisza Alapítvány segítségével. Az ősi környezethez hasonló területre odaillő műtárgyak is elhélyezésre kerülnek. Az oldalt írta: Lefler György Fotó: Bozsó Katalin
