Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-21 / 169. szám

Labdarúgás UJ KELET Kettős győzelem A Miskolctapolcán edző­táborozó tiszavasvári együttes szerdán kora este Kazincbar­cikán lépett pályára. Az első félidő kimondottan élvezetes, nagy iramú játékkal telt — tud­tuk meg Mészáros László ügyvezető elnöktől. A sza­bolcsiak Lente 12. percben lőtt góljával jutottak vezetéshez, melyre nem sokkal később a hazaiak Kiser révén válaszol­tak. A szünetben általános cse­rebere történt mindkét oldalon, a vasvári csapatban szóhoz ju­tott a keret valamennyi labda­rúgója. A hőségben a folytatás már lanyhább játékot hozott, a vendégek azonban gondosan ügyeltek arra, hogy győz­tesként távozhassanak. Szi­lágyi a hajrában bevette a barcikai kaput, beállítva a vég­eredményt. A 2-1-es sikerből kivette részét a Pilács helyére sebtiben igazolt Rosu, aki Új­pest és Hódmezővásárhely érintésével csatlakozott a Szikszai-legénységhez. A ti- szavasváriak legközelebb szombaton, a BEVSC ellen szerepelnek. Mindeközben az Eger-Tar- doson székelő Nyíregyházi FC sem tétlenséggel tölti a napo­kat, ők kedden Bélapátfalvával csaptak össze felkészülési mérkőzésen, s győztek 5-1 arányban. Fecsku tizenötödik idényére készül Pitács most bizonyíthat Fecsku István (34), a Tisza­vasvári Alkaloida NB Il-es lab­darúgócsapatának kapitánya ezekben a na­pokban csapatá­val Miskolc- Tapolcán edző­táborozik. A szimpatikus irá­nyító-középpá­lyás tizenötödik bajnoki idényére készül. — Hála isten­nek, a szívem bírja, a lábam már talán kevés­bé, de azért igyekszem — dörmögi bajusza alatt a délutáni edzés előtt, ci­pőfűzés közben. — Azért nem vagyok utolsó a sorban — szöge­zi le.-—Milyen erős most a tiszavasvári együttes? — Az újságokat böngészve szerintem mi erősítettünk a legjobban. Azok a játékosok, akik érkeztek, valóban be akar­nak kerülni a csapatba, és ezért az edzéseken mindent meg is tesznek. Egyértelmű, hogy senkinek sincs bérelt helye a csapatban. Húzni kell, mert a vetélytárs ott liheg a nyomunk­ban. — Ez azt jelenti, hogy a ru­tinos Fecsku Pista helye sem biztos a csapatban? — Igen, azt. És én lennék a legboldogabb, ha lenne olyan játékos, aki ki tudna szorítani a kezdő együttesből. Szívesen átadnám a helyem, mert az azt jelentené, hogy még jobbak, még erősebbek vagyunk. — Mit szólt a csapat Pitács Gyuri hirtelen távozásához? — Őszintén megmondom, egyfelől örülök annak, hogy elment, mert ha meg tud vál­tozni Diósgyőrben, csak hasz­nára válhat, másfelől pedig nyilván az is kiderül majd, hogy milyen játékos. Tisza- vasváriban, ha nem is sztárol- ták, de sokat megengedtek neki. Most jó alkalom lehet számára, hogy az új közegben mindenkinek bizonyítson. Ab­ból a szempontból azért hiány­zik, hogy hirtelen ment el, és helyette gyorsan kell találni csatárt, aki nem biztos, hogy pótolni tudja őt. — Mint csapatkapitánynak mennyire sikerül összefogni a játékosokat? — Sok új labdarúgó van megint, oda kell figyelni, hogy jó öltözői hangulat alakuljon ki és mindenki beilleszkedjen a közösségbe... — Sok múlik rajtad? — Rajtuk több ... Száraz Attila Fotó: Bozsó Katalin. Edzőtovábbképzés Július 24-én, hétfőn tíz órá­tól tartja a megyei labdarúgó szövetség edzőbizottsága a szakmai továbbképzését. A programot bemutató edzés nyitja, majd elméleti tovább­képzés következik a program­ban. Az egész napos foglalko­zást este vacsora zárja. Buús György, az edző bizottság el­nöke minden edző kolléga részvételére számít, (sz—a) Bessenyei Bessenyei Gyula (22) számá­ra rosszul kezdődött az e heti eger-tardosi edzőtáborozás. Kétkapus játékot próbálgattak hétfőn, a megérkezés után a Nyíregyházi FC labdarúgói, amikor is egy szerencsétlen szerelés után meghúzódott a középpályás. — Bízom benne, hogy há­rom-négy nap alatt rendbe jö­vök — mondta, amikor láto­gatásunk alkalmával a külön- foglalkozáson a tábor tornater­mében felkerestük. — Az edzőtábor jó, biztos vagyok benne, hogy remek erőálla­potban térünk majd haza. — Év közben sokan a sze­medre vetették, hogy a ta­nárképzőt fontosabbnak tartot­tad, mint a labdarúgást, ami miatt nem is fejlődtél kellő­képpen. Mit szólsz ehhez a megállapításhoz? — Ez igaz, de el kellett dön­tenem, hogy a főiskola elvég­zése után mihez kezdjek. Azt gondolom, azért tavasszal már érzékelni lehetett a játékomon, hogy komolyan veszem a lab­darúgást és a főiskola befeje­zése után futballozni szeret­nék. — Tősgyökeres nyíregyházi vagy, a képességeid alapján sokat várnak tőled a szurkolók. Úgy gondolják, hogy a játé­kodnak meghatározónak kelle­ne lennie a középpályán és ter­mészetesen a csapatban is... — Jogos az elvárás. Nem vagyok technikailag képzetlen, de ahhoz, hogy megfeleljek a 1995. július 21., péntek Tardosi csevegések (I.) sérült, az NB I-es csatár még kérdéses szurkolói elvárásoknak, a csa­patban is társakra van szükség. Úgy érzem, erre most jó lehe­tőség lesz, mert technikás já­tékosokat igazoltunk, illetve összjátékban rengeteget fej­lődtünk. Támadójáték szem­pontjából a mostani igazolások feltétlenül erősítést jelentenek. — A fejlődés az összjáték­ban, illetve az erősítés mire lesz majd elég a végelszámo­lásnál? — Optimista vagyok, szerin­tem a dobogónál alább nem adjuk. Lukács Zoltán (22) Tatabá­nyáról érkezett. Egyelőre az ő átigazolása még függőben van. Lukács: csak le ne essen! — Valóban ígyjan — erősít meg a hírek szerint igen ered­ményes csatár. — Tatabányán aláírtam egy szerződést egy menedzserirodával, s azt ígér­ték, hogy kiközvetítenek Bel­giumba. Remélem, hamarosan kiderül, hogy Belgiumban vagy Nyíregyházán folytatom tovább a pályafutásomat. Amennyiben maradok, egy­éves szerződést kötök az NYFC-vel. — A társak milyen benyo­mást tettek rád ez alatt a pár edzés alatt? — Fiatal a csapat, rendesek a srácok. Úgy érzem, hamar be tudtam illeszkedni. Tóth János szakmai igazgatót korábbról ismerem, mindent megbeszél­tem vele. Nekem egy hét hát­rányom van a felkészülésben Csehiékkel szemben, de igyek­szem behozni. — Az egykor szebb napokat is megélt NB I-es Tatabányá­tól miért jössz el? — Mert Kákóczki Pistával együtt megkeresett bennünket az NYFC Tatabányán. Hívtak, és tetszett a feljutási cél. Több­re vágyom, mint Tatabányán, ahol most az a legfontosabb, hogy maradjanak bent az NB II-ben. — Úgy tűnik, elég nagy ver­senyfutás lesz a csatárok kö­zött, Tóth Jánosnak lesz kikből válogatnia... — Ezt én is tudom, de meg­próbálok dolgozni, bizonyíta­ni, és majd meglátjuk... Nem ismerem az NB II Keleti cso­portját, hiszen én a Nyugati csoportban játszottam, illetve korábban az NB I-es tatabá­nyai együttesben. Szerintem a fiatalságunk és a gyorsaságunk miatt erős csapat leszünk. Csa­lódnék, ha Nyíregyháza nem végezne a Keleti csoport él­mezőnyében. Száraz A. Fotó: Bozsó Katalin. Bessenyei: mindent a hasizomért Edzéslesen Ki lesz a harmadik Nagykállóban? Javában tart a felkészülés a következő bajnokságra. A csa­patoknak nemcsak a labdával kell megküzdeniük, hanem az óriási hőséggel is dacolniuk kell. Még este fél hatkor is meglehetősen nagy a meleg, pláne annak, akinek még kilo­méterhiánya is van. Bár az NB III-as Nagykálló együttese né­mileg kedvezményezett hely­zetben van, hiszen a pályától csak egy karnyújtásnyira van a strand. Csakhogy erről mun­ka közben álmodozni sem le­het, hiszen az újdonsült mes­ter, Boda Mihály teljes kon­centrációt követel, és rendesen megizzasztja játékosait. A pá­lya szegleteiben kétérintős já­tékkal maroknyi csoportok múlatják az időt, így a fő­szerepet természetesen a lab­da kapja. És persze Boda Mi­hály. — Múlt hét szerda óta ala­pozunk — újságolja az edző, miközben „mehet, mehet, igen, csináld!” vezényszavak­kal irányít. — Változás csak annyi van, hogy Ónodi elment, és van két srác, akikkel próbál­kozunk, sorsuk a hétvégén dől el. Nem titok, a Balkányból érkezett Krizbai Zsoltiról és a tiszavasvári Riskóról van szó. Dolgozunk, az elkövetkező két héten 18 trénineünk lesz és három edzőmeccsünk. Kedden és csütörtökön egyébként napi két alkalommal találkozunk. A fiúk bírják a terhelést, megem­líthetem itt az öt ifi játékost is, akik velünk készülnek, nagyon ambiciózusak, és mindent megcsinálnak. Bizony ez fon­tos, hiszen elképzelhető, hogy két 21 éven alulinak kell majd játszani a mérkőzéseken. A gárda közben felsorakozik a strand felőli kapuhoz (vélet­len?), hogy a beadásokat gya­korolja. A szögleteket Vágó vágja be egymás után a kapu elé (vagy éppen mögé). Belül rendre nagy a furakodás, Kí­gyós i például a labdával együtt Cziotka kapust is a hálóba te­remti. Aztán egy elszabott lö­vés, amely fotós kolléganőnket veszélyezteti, viccelődnek is a többiek: hát így kell udvarol­ni? Kaszab István, a nemrég le­köszönt játékosedző is figye­lemmel kíséri az eseményeket, és kérdő tekintetemre (miért?) reagálva csak ennyit felel: — így nyugodtabb... —A csapat az előző bajnok­ságban nem játszott kifejezet­ten látványányos stílusban. Fogsz ezen változtatni? — fordulok ismét Boda Mihály­hoz. — lsen — kanom a határo­zott választ. Elődöm jó mun­kát végzett, ezt a tabella is megmutatja. De én egy táma­dó szellemű társaságot szeret­nék, egy sokat mozgó együt­test. Aktívan ki kell használni a széleket, agresszívan letá­madni, persze csak akkor, ha biztonságos háttér van mögöt­te. Ezzel most próbálkozunk, még van két hetünk... — Megvannak hozzá a meg­felelő emberek? —érdeklődök. — Nem fogunk négy hátvéd­del játszani, hanem két ember­fogóval és egy centerhalffal. Ebből a három emberből kettőt már megtaláltam, ők Balogh Zoli és Horváth Józsi. A má­sik emberfogónk vagy Balázs Attila, vagy az új srác, Krizbai Zsolti lesz, de az is elkép­zelhető, hogy valamelyik fia­tal. — Te befogsz majd szállni a játékba? — Csak ha muszáj — vona­kodik a mester, de ettől füg­getlenül búcsúzásunk után nagy elánnal tér vissza tanít­ványai közé, és a játékba veti magát. A sakkozásra, az emberek megtalálására pedig még lesz lehetőség, mindjárt szombaton is, amikor a demecseriekkel mérkőzik meg az együttes. Csiky Nándor Boda főnök a helyes irányt mutatja alvezéreinek Fotó: Bozsó Katalin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents