Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-20 / 168. szám
UJ KELET Edzéslesen Tardoson és Tapolcán Foci a tűző napon, futás a hegyoldalban Edzőtáborba vonult erre a hétre mind a Nyíregyházi FC, mind pedig a Tiszavasvári Alkaloida SE NB Il-es labdarúgócsapata. A megyeszékhelyi gárda hétfőtől — szokásának megfelelően — az Eger-tar- dosi Sporttáborban vert tanyát, míg a vasvári együttes a mis- kolc-tapolcai Flóra szállót választotta felkészülésének színhelyéül. Amikor kedden délelőtt háromnegyed kilenckor a festői környezetben lévő tardosi sporttelepen kiszálltunk gépkocsinkból, legelsőnek a meglepett Csehi Tibibe és Adámsz- ky Robiba botlottunk. Mind a két labdarúgó (labdával kezében) éppen edzésre indult. Tóth János szakmai igazgatót azonban nem lepte meg érkezésünk, hiszen előre megbeszéltük. És — ha már volt tíz perce az edzés kezdetéig — gyorsan, csak úgy futtában megmutatta a tábort. A minden igényt kielégítő kondicionáló termet, a kíméletlen, meredek domboldalt, ahol a fiúk edzés után majd „nem csak amolyan levezetésként” két erdei kört futnak (egy kör 2 km hosszú, és 150 méter szintkülönbséget kell leküzdeni). Majd bementünk a télen remekül hasznosítható tomatermbe is. — Flétfőn kétszer is esett az eső, de nem is baj, mert legalább nem kell locsolni a pályát — jegyezte meg az igazgató útban a pár méterre lévő pálya felé. — Sajnos már van egy sérültünk is, mert Bessenyei Gyula az első edzésen meghúzódott. Remélhetőleg pár nap alatt rendbejön. Kilenc órakor a tűző napon, menetrendszerűen megkezdődött a bemelegítés. Tóth János harsogó, buzdító hangja és mindent észrevevő szeme felügyelte a foglalkozást, melyhez Kovács János és Németh Károly edzők segítsége azért elkelt, hiszen tizenheten gyakoroltak a gyepen. A „harmincasok” — Csehi, Drobni és Szatke — úgy végezték a gyakorlatokat, mintha első edzőtáborukban lennének. Nem csoda, hogy magukkal ragadták a fiatalokat. Sajnos, egy gyakorlat közben Csehi Tibinek aláfordult a bokája, és már mehetett is zuhanyozni. Nem lehetett nem észrevenni, hogy a kétérintős játékba a fiúk milyen erővel dobták be magukat. A kékmezesek néha percekig nem találták a labdát, amit a Bagoly vezette zöldek szerint az edzők azzal egyenlítettek ki, hogy a bedobáskor nekik adták a labdát. Nem lehetett panasz a kapusok, Feke és Kormos hozzáállására sem, akiket Buús György edző háromnegyed órán át speciális gyakorlatokkal „gyötört”, mielőtt átadta volna őket a csapatnak. Tíz óra után pár perccel a társaság egy része Németh Karcsi vezetésével szótlanul elindult a már korábban említett domboldal felé, míg Buús György a Hatvanból érkezett, és saját bevallása szerint négy kiló túlsúllyal rendelkező Németh úrral” a tornaterembe vonult egy kis erősítés és fogyókúra gyanánt. A frissen igazolt hatvani csatár most már levethette a melegítőalsót, de a hosszúujjú trikót magán hagyva követte medicinlabdával a szigorúságáról híres edzőt... A gyúró Kántor Csaba pedig elfoglalta állását a hadiszállás előtérében, ahol remek, vérpezsdítő zene mellett várta a hegyoldalból visz- szaérkező „kuncsaftokat”. A lelkiismeretes kantinos szerepét Németh Károly töltötte be, akinek a nagy melegben ugyancsak volt forgalma. Természetesen szeszes italt nem mérhetett, egy üveg sör — de nem több! — csak a vacsora után volt megengedve. Egy üdítő üdítő mellett ültünk le Tóth Jánossal a rezidenciájában beszélgetni: — Hétfőn hét órakor indultunk Nyíregyházáról, és negyed tízre értünk a táborba. Tíz és fél tizenkettő között már edzettünk is. Az ebéd után három óráig kötelező csendes pihenő van, hogy mindenki feltöltődjön a délutáni edzésre. Fél öttől folytatjuk a gyakorlást. Télen napi négy foglalkozásunk volt, most „csak” kettő, de ezúttal másfajta munkát kell végezni, hiszen már egy hónap sincs a bajnokság kezdetéig. Kedden délután a megyei 1. osztályú Bélapátfalvával, szerdán öttől egy (nagyon jó pályával rendelkező) NB 111-as együttessel, Péter- vásárával mérkőzünk meg. Csütörtökön ebéd után uszoda és egri városnézés szerepel a programban. Pénteken este szalonnasütéssel búcsúzunk a tábortól. Természetesen a tűz mellett kiértékeljük az elvégzett munkát. Szombaton délelőtt még edzünk egyet, majd délután, hazafelé menet Füzesabonnyal (NB III) játszunk előkészületi mérkőzést. — Vannak itt új fiúk, de ismerős arcok hiányoznak a keretből... — Huszonhatan kezdtük meg a felkészülést, majd az első tíz nap után, a múlt hét végén, szakmai szempontok miatt, megváltunk néhány játékosunktól, illetve nem gördítettünk „akadályt a távozni kívánók elé: Korábban is elmondtuk, hogy Búzással, Cse- lószkival és Pappal nem kötünk szerződést. Cselószki sérült, Búzás és Papp jelenleg Rakamazon edz, akárcsak a saját keretünkből Hudák, Müresek és Túróczy. Rakamazzal nagyon jó a kapcsolatunk, bizonyos szempontból olyan, mintha a fiókcsapatunk lenne. Domokos Béla sérült, azért nincs itt. Hétfőn levették a lábáról a gipszet, jelenleg fizikoterápiára jár, illetve kerékpározik. A jövő héten már csatlakozik a fiúkhoz. Lelt József ügyében megkeresett Kisvár- da, és nagy valószínűséggel egy évre kölcsönbe oda(visz; sza)adjuk. Szkunc sincs itt. 0 a tavasszal nem tett meg mindent annak érdekében, hogy meggyógyuljon a lába. Megbeszéltük a játékos szponzorával, hogy ilyen hozzáállással az NYFC nem tart rá igényt. Elment a sportkórházba, ahol elmondták neki, amit mi is tudtunk, hogy szalaglazulása van. Csak rajta múlik, hogy ezt követően bizonyítani akar-e vagy sem. Ha akar, be kell állnia a sorba. Itt mindenkinek dolgozni kell, nem lóghat ki senki. Négy új fiatal, tehetséges fiú van nálunk: Németh és Karkusz Hatvanból, Kákóczki és Lukács Tatabányáról érkezett. Lukáccsal szóban megállapodtunk, de amennyiben még a héten összejön a tehetséges csatár belga szerződése, természetesen odaigazol. — Evek óta ide jár a csapat edzőtáborba. Miért mindig ezt a helyet választják? — Mert minden megvan, amire szükség lehet. Szerény, de minden igényt kielégítő szálláshelyünk van, remek és bőséges a koszt. Pár méterre vannak a sportlétesítmények (kondi- és tornaterem, szauna). A terep, a levegő pedig egyenesen csodálatos. Fegyelmezetten, jó hangulatban, céljainkra koncentrálva dolgozunk. Beszélgetés közben hamar telt az idő. A bőséges ebéd után elbúcsúztunk a nyíregyházi csapattól. Mielőtt azonban eljöttünk volna, Tóth János arra kért, hogy adjuk át üdvözletünket a vasvári csapatnak, és kívánjunk a nevükben sérülés- mentes, jó felkészülést nekik.-— Szikszai Lajos barátomat külön is üdvözlöm — kötötte még a lelkemre Kovács János. Hány fokos a lépcső a Flóra(i) szálló mellett? Délután három óra tájban Miskolc-Tapolcán, a Flóra szálló recepciós hölgye készségesen fogad, majd útba igazít a 110-es szoba felé, mert szerinte ott pihennek a vasvári vezetők. Kopogtatás és hangos köszönés után nyitottam be, de válasz nélküli, síri csend fogadott. Amint beljebb léptem, három alvó játékost pillantottam meg, akik olyan mélyen aludtak, hogy hangos jöttöm- re sem ébredtek fel. Itt aztán kemény edzésmunka folyik, ha ilyen mélyen alszanak — konstatáltam. Kis nyomozás után kiderült, hogy Szikszai Lajos a tetőtér melletti szobában szunyókál, míg az ügyvezető elnök, Mészáros László az egyik új szerzeménnyel, Figével Miskolc belvárosában van cipőt vásárolni. Szikszai Lajossal a földszinten, a csapat részére fenntartott különteremben váltottunk szót. — Tegnap fél kilenckor érkeztünk, délelőtt már tíztől edzettünk is. A lábizom erősítésére a fiúk többször is felfutottak a tűző napon a szálló melletti, 139 fokból álló, hegyre vivő lépcsőn. Délután másfél órás labdás edzést végeztünk az egyetem pályáján. Ma délelőtt többek között tízszer háromszáz méter szerepelt a programban. Most pedig szintén az egyetemi pályára készülünk, ahol minden feladatot — még a sprinteket is — labdával végzik a fiúk. Szerda délelőtt csak könnyebb súlyzómérkőzést játszunk Kazincbarcikával. Csütörtökön és pénteken délelőtt újabb sprintek jönnek a szálló melletti gyepen, délutánonként pedig folytatjuk a pergős labdás edzéseket. Szombaton edzőmérkőzést játszunk a Borsodi Építőkkel. Vasárnap még lesz egy tréning, és csak azt követően indulunk — délben — haza. — Hogyan fogadta, hogy Pitács Gyuri nem tartott a csapattal, mennyire téma ez még a játékosok körében? — Kellemetlen színfoltja felkészülésünknek. Ha bármelyik csapatrészből elmegy valaki, az sem esett volna jól, de nem érintett volna ilyen kellemetlenül. Gyuri és Erdei együtt nagyon jól zavarba hozták ellenfeleink védelmét, úgy érzem, ebben az idényben még jobbak lehettek volna. Az élet megy tovább, megpróbáljuk megoldani nélküle, illetve a a feladatot. Rossou legutóbb Hódmezővásárhelyen játszott, és fél idényben 14 gólt szerzett. Korábban az Újpestben is pályára lépett az első osztályban. Péntektől hétfőig foglalkoztatta a srácokat Pitács kiválása, de ma már nem hallom, hogy különösebben téma lenne. Remélem, Rossouval megoldódnak gondjaink. Egyébként a játékosok hozzáállásával teljes mértékben elégedett vagyok, nem tudok olyat kérni, amit ne teljesítenének. A melegben is nagy intenzitással dolgoznak, ami nem is csoda, hiszen egy posztra két, közel hasonló képességű játékosunk van. Kivéve, persze, egyelőre a csatárposztot, ahol most nincs rivalizálás... — Reggel, ahogy hallottam, a legfontosabb feladatok közé tartozik a Nemzeti Sport megvétele, átböngészése... — Feltétlenül, mert valószí— _ _ 1 . -i-i.' ÍZ ____1 l - X T TV II Keleti csoportja. Lesz egy jobb anyagi háttérrel rendelkező pár csapat, amely az NB I-ért küzd majd, és lesz jó pár gárda, amelynek csak a bennmaradás, a túlélés lehet a célja. Ezért is figyeljük különösen az újságot, mert egy-egy hirtelen érkező szponzor segítségével nagyot változhat bármelyik csapat játékosállománya. Míg az edzővel beszélgettünk, megérkezett Mészáros László is, aki több tányér friss sütésű pogácsát is hozott magával. Tréfálkoztunk egy kicsit azon, hogy a szállodát át kellene keresztelni Flóráról Fló- rira, hiszen köztudomásúlag ez az ügyvezető elnök beceneve. Az elnök elárulja, hogy este kilenc órakor ő fog tárgyalni a Pitács Gyuri pótlására kiszemelt, Temesvárról érkező jáf41,,.,.„„l C----!ÍC_... 1. ' a fiú, de talán megegyezünk — jegyzi meg. —- Hát, ami azt illeti, nem lesz könnyű dolga a játékosnak, hiszen köztudomású, hogy Mészáros Lászlóból nem könnyű pénzt kihúzni — gondolkodom hangosan. Az elnök részéről egy szerény mosoly, a nem messze helyet foglaló, tavasszal remeklő beállós Szűcs részéről pedig nevetés a válasz. Bohács Sanyi megsúgja, hogy teljes erőből edz, de azért nem felejtette el Ausztriát, és ha még szükség lesz rá odakint, akkor egy év múlva újra megpróbálja. Reméli, akkor már meg tud egyezni a két egyesület az árában. Szilágyi József arra. kér, hogy ha beszélek a feleségével, adjam át üdvözletét, utána elpanaszolja, hogy meg van fázva. — Nagyot változott a mesbajnokságban olyan megértő, időnként „laza” tréner arra vetemedett, hogy szombaton Cooper-tesztet futtatott velünk — mondják. — Sőt, ez sem volt elég, most meg, hétfőn, csak úgy repkedtünk felfelé a 139. mások szerint 140 fokból álló lépcsőn. Nagyon bekeményített — ez volt az egyhangú vélemény. Amikor átadom a Nyíregyházi FC vezetőinek sportszerű jókívánságait, Szikszai Lajos megköszöni, Mészáros László csak annyit mond zavartan: — Ha szívből jön, akkor igen jólesik — nyugtázza. — Mi is hasonló jókat kívánunk nekik — teszi hozzá határozottan, kicsit talán elérzékenyül- ve. Tizenhat óra negyven perckor aztán nincs kegyelem. Futva elindul a csapat az egyetemi pályára. Hétágra süt a nap, még van ereje bőven. Tizenöt perc kocogás után a játékosok elkezdik a másfél órás labdás gyakorlást. A hangulatra, az elszántságra tehát egyik helyen sem lehet panasz. Mindkét együttesünk teljes erőbedobással készül a bajnokságra. A két csapat sportszerű, békés — remélem. nem cáfolnak rám — rivalizálásából csak mi, szurkolók kerülhetünk ki győztesen. Remek találkozókat látunk majd ősszel... Szöveg: Száraz Attila O----í Labdarú gás
