Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-20 / 168. szám

UJ KELET m—mmm In Memóriám Megyénk életéből 1995. július 20., csütörtök Lehet, kissé szokatlan, hogy egy faóriás „halála” miatt ra­gadok tollat és írok megemlé­kezést. Ez a fa azonban nem közönséges fa volt: a monda és a fa alatt elhelyezett tábla szö­vege szerint hűsítő árnya alatt kapott ihletet és írta meg Petőfi Sándor egyik leghíresebb ver­sét, a szeszélyes és gyönyörű Tiszáról szóló költeményét. A több száz éves fát 1975- ben műemlékké nyilvánították, ám úgy tűnik, csak névleg ke­zelték műemlékként. Sem a Műemlékvédelmi Felügyelő­ség, sem pedig a község veze­tői nem tettek semmit azért, hogy a fát megmentsék a biz­tos pusztulástól és megtartsák az utókornak. Pedig megoldás és lehetőség lett volna... A falu lakói közül máig em­lékeznek néhányan egy bizo­nyos Rejk Aladár nevű mér­nökre, aki egykoron vállalta, hogy körbeabroncsozza és be­tonnal apránként kiönti a be­lül már akkor is korhadó fát. Ezzel nemcsak a korhadást ál­lította volna meg, hanem biz­tos alapot nyújtott volna az igen súlyos oldalágaknak. A biztos és hatásos megol­dás helyett a község elöljárói a faágak kitámasztását válasz­tották. Egy idő után azonban a támasztékok is eltűntek. Állí­tólag csak azért, „hogy kicse­réljék biztonságosabbra”. Ám a hónapok múltak, s az ékek­nek hírük-hamvuk sem volt. Helyettük viszont megjelent a fa és közvetlen környéke ve­szélyességét hirdető tábla. A tábla, amely szükségszerűen figyelmeztette a látogatókat a bármelyik pillanatban bekö­vetkezhető katasztrófára. Úgy tűnik, nem hiába. A sorozatos viharok és a belső pusztulás felemésztették a fa utolsó tar­talékait is. Nem bírván tovább óriási oldalági terhét, kettéha­sadt. Hatalmas lombkoronája mára már a földet aranyozza be. A látványon túl azonban mindenhol a hanyatlás jelei mutatkoznak. A hanyatlásé, amely legbiztosabb jele a pusz­tulásnak. Ennyi volt egy fa története. Egy fáé, amely túlélte az 1848- as szabadságharcot, túlélte a két világháborút, csak egyva­lamit nem tudott túlélni: a XX. század felelőtlen, nemtörő­döm, közömbös világát... Úri Mariann Amit tudni illik az önkéntes biztosítórendszerekről Garancia és az érdekvédelmi elv A szervezeti garanciát a pénztártörvény teremtette meg. A pénztár szervezetét, amitől senki nem térhet el, úgy hatá­rozták meg, hogy legalább háromfős igazgatótanácsot, ellenőrző bizottságot kell vá­lasztani a pénztártagok közül. Az igazgatótanács és az el­lenőrzőbizottság elnökét kü­lön kell megválasztani. Az igazgatótanács felügye­li a pénztár közgyűlési hatá­rozatának megfelelő folyama­tos működését, az alapszabály szerinti rendszerességgel ülé­sezik és beszámoltat. A legynagyobb garancia a pénztártagok felelősségében van. Sokan kételkednek eb­ben, de a törvényalkotóknak többször hangoztatott célja, hogy a pénztártagok a szer­vezeti kereteket felhasználva olyan feltételeket határozza­nak meg az alapszabályban, amelyek alapján megfelelő ellenőrzést gyakorolhatnak a pénztár működésére, és olyan személyeket válasszanak tisztségviselőknek, akikben megfelelő garanciát látnak. A pénztártagok az alapsza­bály megalkotásánál olyan feltételeket szabhatnak, ame­lyek általuk elfogadhatóan garantálják például a megfe­lelő befektetéseket. Meghatá­rozhatják azt, hogy a befektető cégnek milyen mértékig kell teljesítenie az általa vállalt be­fektetési hozamot. A pénztár alapszabályában a törvényad­ta kereteken belül a pénztár­tagok szabályozhatják a befek­tetések arányait. Előre megha­tározhatják a pénztáralapok képzésének rendjét. A pénztártagoknak olyan embereket kell megválasztani­uk az igazgatótanácsba és a felügyelőbizottságba, valamint ezen testületek elnökének, akikben legjobban megbíznak, akik olyan emberi vonásokkal bírnak, és szakmai ismeretek­kel rendelkeznek, hogy rájuk bízhatják a pénztár ügyeinek igazgatását a közgyűlések kö­zötti időszakban. A legfontosabb, amit tehet­nek a pénztártagok, hogy meg­győzzék munkáltatóikat, érde­mes pénztárt alapítani közre­működésükkel, mert az így el­költött pénzük már az első év­ben megtakarítást eredményez. A következő években ezek a megtakarítások csak növeked­nek. Azt ajánlhatjuk, hogy nem kell minden pénztártagnak „megtanulni” a törvényt és a rendeleteket. Helyette munkahelyükön te­vékenykedő érdekvédelmi szer­vezetekkel, munkáltatójuk be­vonásával keressék meg azon szakcégeket, amelyek a lehe­tőségek feltárásával, előzetes számításokkal megalapozzák a jól működő pénztár tevé­kenységét. Minimális költsé­gekért elkészítik a kívánt do­kumentumokat, szükség ese­tén az engedélyezési eljárás­ban is közreműködnek, majd folyamatos tanácsadásukkal és tevékenységükkel segítik, illetve részt vesznek a pénz­tár folyamatos működésében. Az előbbiek alapján egy­értelműen mondhatjuk, az egész garanciarendszer — amelynek lényegesebb ele­me a pénztártag felelőssége — biztosítja, hogy a nyugdíj- pénztárba befolyt és gyarapí­tón pénznek a tagok jólétét szolgálják. A felhasználók érdekeinek védelmében törvényben rög­zített elvek a következők: Büntetendő, ha egy cég megtévesztő magatartásával vagy átadott téves informá­ciókkal félrevezeti ügyfele­it. Kompetensnek vagy elis­mertnek állítja magát, mi­közben nem az, vagy elköte­lezettségénél fogva torzítja az átadott információkat ügy­feleinek egyes csoportjait másokkal szemben előnyös helyzetbe hozva. Működési jogát elveszti egy cég, ha tisztességtelen piaci maga­tartást tanúsít azáltal, hogy a verseny kialakulását akadá­lyozza, vagy a piacon tisztes­ségtelen előnyhöz jut. Csomagküldte főnyeremény Keserűek a tapasztalatok Papírsárkányok Kínából Az ébredező magyar piac­gazdaságjoghézagokkal tele­tűzdelt kereskedelme meg­szülte az emberi jóhiszemű­ségre alapozott eladási stra­tégiák sokaságát, amelyek­nek kifogyhatatlan ötletes­ségeivel leginkább kinyi­tott postaládánkba tekintve találkozhatunk. Itt jegyez­ném rijeg: tisztelet a kivétel­nek. Kezdetben olyan — mára már elavultnak számító — dol­gokkal traktálták a fogyasztó­kat, mint például: „Vásároljon napenergiával működő ruha­szárító gépet. Legolcsóbb a használata, és csak 5 ezer fo­rintba kerül”. A jó honpolgár az új technikai vívmányok őrültje, s felbuzdulva leszur­kolta érte a potom árat. Posta- fordultával precízen meg is jött a XXI. század „csúcstechniká­ja”: egy szép csomagolásba rejtett igen egyszerű, mondhat­ni prosztó madzag. A jópolgár őrjöngve tépte tarra a fejét, s mert reklamálni cím hiányá­ban nem volt hol, perelt, ve­szített, és fizette a tanulópén­ze után ráadásként a perkölt­séget is. Középkor — mondhatják erre a csomagküldő szolgála­tok, s ezen csak nevethetnek. Manapság ugyanis, miután ajó polgár kinyitja levélszekrény­ét, ölébe hullanak sosem látott szerencséjének zálogai: a csi­nos kivitelű, színes borítékok, s rajtuk a felirat: Ön nyert! A jópolgár kettesével veszi a lépcsőket, és közben olvassa a feltépett levelet, hogy poten­ciálisan már egy Mercedes tu­lajdonosa, de nyerhet mellé egy egyhónapos hawaii utat is, csupán vásároljon a cég ter­mékeiből egy szuper cuccot, mondhatni bagatell árért. A jó polgár feleségének felcsil­lan a szeme, s az izgalom­tól emelkedett vérnyomással arról áradozik, hogy „a szom­szédok majd csak ámulnak ezen”. A toll már serceg is füstölve a papíron, s rendelnek egy dö­gös amerikai ruhát potom 6 ezerért, mert hogy kell Hawaii­ra. A csomag meg is jön, a pos­tásnak leperkálják a közel negyedhavi bruttó közalkalma­zotti fizetést, s a kereskedelmi üzlet imigyen meg is köttetett. A jó polgár asszonykája a szo­bába rohanva fel is kapkodja magára a dögös, amerikás gön­cöt, bár a ruhacímkén lévő kí­nai írásjelek felett elsikkad a tekintete — de ő nem egy szü­letett nyelvész. így, illegve-bil- legve a tükör előtt, kereste a borítékban a repülőjegyet. Nem lelte. Biztos kiesett a kap­kodásban, gondolhatta, úgy­hogy végigtúrta az egész la­kást. Nem lelte. Visszaírt a megadott postafiók címére, de a választ azóta is csak várja. A hawaii-os ruhát azért hordta egészen két teljes napig, mert az az első mosás után — mint nagyvonalú álma — összezsu­gorodott. Bumm, a villám újfent be­csapott, ajó polgár szidott em­bert és istent, mindenkit átko­zott, csupán a „bűnöst”, azaz önmagát nem. Az orránál fog­va vezették úgy, ahogyan a némi pszichológiai jártasságra szert tett termékkínálók azt el­képzelték. Ugyanis a polgár kellően fe­lületes és kényelmes, s az emberi gyarlóságra közvetle­nül ható reklámcímen meg­akad a szeme, de az általában apróbetűs, sűrű, eldugott he­lyen lévő szövegezést — ahol a tényleges „játékfeltételek” vannak leírva — nem olvassa el. Persze amennyiben meg is érti azt. Mert gyakori, hogy kibogozhatatlan a szövegezés csűrés-csavarása. A potenciá-. lis nyeremény nagyságához képest tényleg elenyésző a vá­sárolt termék ára. viszont le­het. hogy a sarki boltban csu­pán feleannyiba kerül. De hogy megéri-e a befizetett összeg az árát, vagy hogy az árura szük­sége van-e, azt ilyenkor senki sem kérdi önmagától. Az sem feltűnő a jó polgárnak, hogy a postafiókcím vagy az olyan, ahol csupán fogadják a levele­ket, rég nem kiváltságot jelent, csupán álca, ami mögé el le­het bújni. A személyes.áru­megtekintésre sem gondol — még a feleség sem —, mert hát a cég „nemzetközileg” elis­mert (vagy éppen körözött?!). A busás nyeremény után sóvár- gó szem soha sem keresi a Magyar Áruküldők Egyesüle­tének mint szavatolt termék- minőséget távárusítónak a véd­jegyét. A fotós — ezért fize­tik, az Ön pénzéből — ezüst­fényben, ragyogón tünteti fel a prospektusban még az alumí­nium evőeszközt is úgy, hogy mellette a bizsu is igazgyöngy­nek látszik. A szem mohó és köny- nyen megtéveszthető. így a távkereskedő busás haszon­ra tesz szert, silány minősé­gű áruján hamar túlad, vége­zetül utolérhetetlenül olajra lép. —vip— A papírsárkányoknak Kíná­ban hosszú a története. Erede­tileg „papírgalamb”,, „papír­sas” volt a nevük. Kétezer-, ötszáz évvel ezelőtt, a háborúk korszakában jelent meg a „fasas”, amelynek váza bam­buszból készült. A repülő pa­pírsárkányt nemcsak szórako­zásra, hanem hadi célokra is haználták. Később a sárkányok a gazdagok exkluzív játékai lettek, és az átlagemberek kö­zött csak 1280 után terjedtek el. Hosszú évek után végre vá­rosunkba is ellátogatott Xia Zhengu sárkánykészítő mester, akinek kiállítása július 6. és augusztus 3. között a nyíregy­házi Kölyökvárban tekinthető meg mindennap 10—18 óráig. A kiállítás legtöbb papírsár­kánya az 1700-as évek elejéről származó mintakönyv alapján készült, szemet gyönyörködte­tő aprólékossággal, vidám tar­kaságban. (fotó: H.A.)

Next

/
Thumbnails
Contents