Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-20 / 168. szám

ryuc SZABOLCS-SZATMAR-BEREG MEGYEI NAPILAP II. évfolyam, 168. szám — 1995. július 20., csütörtök Ara: 19,50 Ft MA Az Új Kelet Nyírbátorban (4.-5. oldal) Szabadidősport (12.-13. oldal) I» Visszhang a kiáltásra Hétfő délelőtt Kiáltás a kormányhoz címmel kiált­ványt juttatott el Horn Gyu­lához a négy ellenzéki párt. A petíció szövegéről július 18-i számunkban részletesen hírt adtunk. A Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei szo­cialista országgyűlési képvi­selők tegnap délután tartot­tak sajtótájékoztatót, ame­lyen kifejtették véleményü­ket a dokumentumról. — Az ilyen kiáltás típusú dokumentumokkal nem tu­dunk azonosulni — mondta bevezetőjében Bányász Já- nosné dr. — A megye ellen­zéki képviselőivel szinte napi kapcsolatban állunk, nem értjük, hogy miért zár­tak ki bennünket tárgyalása­ikból, nem ezt érdemeltük. Ebben a gazdasági helyzet­ben a munka idejét éljük, és el kell felejteni a hangzatos kiáltványokat és fohászokat. — A megyei képviselő- csoport és az MSZP parla­menti frakciójának állás­pontja szerint csak törvény­ben rögzített határozatokkal és programokkal lehet fej­lesztéseket elérni — mond­ta Bajor Tibor, a Záhony- Kisvárda körzet országgyű­lési képviselője. A megyé­ben semmiféle fejlesztési program nincs, a megyei fej­lesztési tanács a kistérségek programját még nem alkot­ta meg. A kelet—nyugati híd szerepére alkalmasak vol­tunk négy évvel ezelőtt, amíg a keleti kapcsolatokat szét nem verték. Az elköve­tett hibákat egy év alatt ja-, vítani nem lehet, azért is fur­csállom a „Kiáltást”, mert a dokumentumot aláírók közül többen részt vettek az újjá­építés érdekében tett tanács­kozáson. Eszerint pontosan tudják, hogy merre és hol tartunk. Az ipari parkokkal kapcsolatban: négy év ren­delkezésre állt volna ennek törvényi szabályozására, ugyanis a különleges gazda­sági övezet fogalmát a ma­gyar jog nem ismeri. A je­lenlegi kormányhatározat is kísérleti programról beszél, és a területfejlesztési tör­vény, amely hosszú időre meg­határozza az ország fejlesztési programját, tartalmazza ezt a fogalmat és biztosítani fogja a mindnyájunk által várt fej­lődést. — Nem értek egyet az ellen­zék effajta megnyilvánulásával — mondta Lakatos András or­szággyűlési képviselő —, a megyei ellenzéki csoport egy része nyilvánított hangzatos és látványos véleményt a vala­mennyiünk által ismert és fel­vállalt gondokról. A megyei képviselőcsoport azt tűzte zászlajára, hogy politikai pár­toktól függetlenül a megye ér­dekében együttműködünk. Több alkalommal ez már be­vált, most elkülönülve jeleníti meg problémánkat. Jól tudjuk, hogy a térségben nagyon sok feszültség halmozódott fel, az utóbbi egy év kormányzati in­tézkedési nem enyhítették a gondokat. A kényszerintézke­dések talán jobban érintették az itt élőket. Természetesen mi is ismerjük a megye problémá­it, és keressük a megoldásokat. A területfejlesztési és más ága­zati törvények megalkotásával sikerül régiónk sajátosságait fi­gyelembe vétetni, ezáltal lehe­tőséget teremtünk arra, hogy saját kezdeményezésink meg­különböztetett eszközrendszert és támogatást nyerhetnek, ezek hozhatnak eredményt. Tisztá­ban vagyok azzal, hogy még nem értünk el látványos ered­ményeket, de én sikernek könyvelem el, hogy csaknem 500 millió forint jut majd a megyébe a kedvezőtlen terme­lői adottság után járó állami tá­mogatásként. Jelenleg az 1996-os évi agrárszabályozón dolgozunk, ahol azt szeretnénk elérni, hogy a kedvezőtlen adottságú térségek problémái­nak kezelése megfelelő mód­szerekkel működjön. Célunk, hogy a támogatásban az itt élők jövedelmpótlása történjen meg, akkor is kapják meg ezt a támogatást, ha nem vállalhat­ják a versenyfeltételek közötti termelést. Felvetődik a kiáltás­ban — nem alaptalanul — a munkanélküliség ténye. Felké­rik a kormányt, hogy munka­helyteremtő beruházásokat eszközöljön. Meggyőző­désem, hogy felülről ez sem fog sikerülni. Ez a válság nem egy év alatt alakult ki. A megoldásban olyan rend­szerek kidolgozását látjuk, amely a vállalkozásokat se­gítené, és ezáltal munkahe­lyek teremtését szolgálná. Sajnos ez egyelőre nem úgy megy, ahogy mi szeretnénk. — „Tegyen meg mindent a megyében élők szociális, egészségügyi helyzetének javítására” — idézte a kiál­tás szövegét dr. Bakai Zol­tán. — Az egészségügy je­lenleg olyan helyzetben van, hogy bármennyi anyagi jut­tatásban részesülne is, kevés lenne. Az elmúlt ciklusban is történtek változások az egészségügy helyzetét ille­tően, de nem olyan mérték­ben és minőségben, mint az kívánatos lett volna. A házi­orvosi rendszer kidolgozása nem jelentett óriási válto­zást. A kórházbezárásokról szóló rémtörténetek nem a népjóléti tárca véleményei voltak. A vásárosnaményi kórház bezárásról nem volt szó, de arról igen, hogyan le­hetne más ellátási formákat találni. A népjóléti tárca szakemberek közreműködé­sével kidolgozott egy három­éves modernizációs prog­ramot. Ennek kezdő lépése a struktúraváltás, amely ágyszámcsökkentéssel jár. Az elmúlt tíz évben olyan beruházások történtek, ame­lyek személyekhez és érdek- csoportokhoz kötődtek és nem álltak mindig a realitás talaján. Csabai Lászlómé, Nyíregy­háza polgármester asszonya az önkormányzatok helyze­téről beszélt: — Nyíregyháza önkor­mányzata nehéz helyzetben van, már nincs olyan pénz­ügyi ellátás, mint 1991-92- ben volt. Ennek ellenére szó sincs arról, hogy szeptem­berre fizetésképtelenek len­nénk. A megyi önkormány­zat valóban pénzügyi zava­rokkal küszködik. Több olyan tevékenységet és fi­nanszírozást vállalt, amely növeli működési költségeit. Az ellenzéki dokumentum­mal kapcsolatban meggyő­ződésem, ha együttműkö­déssel fordulnak hozzánk a képviselők, akkor nem csak a kicsengése lett volna más ennek a kiáltványnak, hanem együtt indulhatnánk a prob­lémák megszüntetéséért. A gondokat természetesen mi is ismerjük, együtt kell eze­kért síkra szállnunk, viszont a kormány lemondatásával és effajta véleménynyilvání­tással nem tudunk azono­sulni. Központ a mentálhigiénének Az Országos Mentálhigiénés Programiroda döntése alapján tegnap délután az országban az első megyei mentáligiénés programiroda megnyitója volt a Megyeházán. A kistermet zsúfolásig megtöltötték a meg­nyitó résztvevői. Köszöntőt Együd János, a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Köz­gyűlés alelnöke mondott, ezt követően dr. Veér András mi­niszteri biztos, az országos programiroda vezetője tájé­koztatta a megjelenteket az iro­da tevékenységéről, az or­szágos és a megyei felada­tokról. — A mentálhigiéné olyan társadalmi, politikai és gazda­sági folyamatokra irányítja a figyelmet, amelyek a lélek működésére döntő hatással vannak, így számtalan veszé­lyeztető helyzettel járhatnak. Egy átfogó mentálhigiénés program kidolgozását a szak­mabeliek már régóta kezdemé­nyeztek, hiszen a hazai állapo­tok ezt nemcsak hogy rendkí­vül fontossá tették, de a statisz­tikai mutatók a társadalmat, a politikát és a szakembereket az utóbbi évtizedekben olyan kri­tikus tényekkel szembesítet­ték, hogy a cselekvés szinte kötelezővé vált. Magyarországon a várható életkor a férfiaknál 63,5, a nőknél 70 év. Ezzel a szomo­rú statisztikával Európában az utolsó helyen állunk. Hazánk­ban az alkoholisták száma megközelíti az egymilliót, magas az öngyilkosok száma, évi 25 milliárd cigarettát füs­tölünk el stb. Nem lehet tétle­nül elmenni a veszélyeztetett rétegek — a munkanélküliek, az elszegényedők, a gyerme­kek, az időskorúak — problé­mája mellett sem. Minden olyan egyesület, civil szerve­zet, amely az emberek számára kapcsolódási lehetőségeket, kommunikációs csatornákat nyit meg, szükséges, támoga­tandó és mentálhigiénés moz­galmunkban nagy jelentőségű. Szükséges külön figyelmet for­dítani az ifjúságra, hiszen úgy tűnik, talajvesztett, új értékeket kereső, dilemmák előtt áll — mondta Veér András miniszte­ri biztos, majd bemutatta a me­gyei programiroda vezetőjét is. Dr. Éva Erzsébet a tanárkép­ző főiskola idegennyelvi tan­székén tanított eddig. Az iro­da augusztus 1 -jével kezdi meg működését. Vélemények a gyógyszertári vagyonról Gyógyszer- vagy méregtár? A három éve húzódó pati­kai vagyon tulajdonlására tett — a vélemények szerint nem túl szerencsésen — pon­tot a Vagyonátadó Bizottság (VÁB). Fura a demokrácia: szinte minden érintett önkor­mányzat kérvényezte a tulaj­don feletti ellenőrzési jogot, de más keze tört pálcát — mereven a törvényi jogsza­bályokra hivatkozva — a pri­vatizációs ügy felett. A me­gyei önkormányzat kapta meg a közel egymilliárdos gyógyszertári vagyont, pedig nem feltétlenül ragaszkodtak ehhez. Megkértünk néhány önkormányzati vezetőt, hogy mondják el véleményüket az esettel kapcsolatban. Szabó István, Fehérgyarmat jegyzőjének véleménye szerint nagyon sajnálatos, hogy megyei hatáskörbe utalták a gyógyszer- tárak felügyeletét. Sokkal jobb lett volna, ha maga a tulajdonos, azaz a települési önkormányzat kapta volna meg a patikák tu­lajdonjogát. A városi képviselő- testület kérte ugyan a VAB-ot, hogy tervezett döntését módo­sítsa, de nem így történt. Fehér- gyarmat várhatóan benyújtja fellebbezését, de erről a jövő heti testületi ülésen döntenek majd. Nagyon rosszul esett a VÁB privatizációs határozata a csen­ged önkormányzatnak is — tudtuk meg Simái Zoltán jegy­zőtől. Mint elmondta, Csen­géinek egy nagy gyógyszertá­ri központja van, ami több mint tíz — a vonzáskörzetéhez tar­tozó — települést lát el. Az el­képzelések szerint közösen fogják kérvényezni a VÁB-tól, hogy önkormányzati tulajdon­ba adja a patikát, de természe­tesen a megyei önkormányzat­tal való együttműködéstől nem zárkóznak el. A holnapi, me­gyei szintű privatizációs érdek- egyeztetési fórumtól sokat vár­nak, s csak utána határoz a vá­rosi testület a fellebbezés szük­ségességéről. Ibrányban kellemetlen hely­zetbe került a patikaprivatizá­ciós döntés miatt az önkor­mányzat. Ők 1986-ban ötven­ötven százalékos tanácsi és la­kossági településfejlesztési hozzájárulással hozták létre az egészségügyi központot, így a város polgárai jogosan érezték azt saját tulajdonuknak. A mostani helyzet megoldására alternatívát említett Berencsi Béla polgármester. Amennyi­ben a tulajdonjog a megyei önkormányzatnál marad, úgy véleményezési jogot szeretné­nek gyakorolni az eladási ár­ral kapcsolatban, mert a város­nak nem lenne kívánatos, ha úgymond „bagóért kótyave­tyélnék” el a patikát. A másik verzió szerint kerüljön telepü­lési tulajdonba az egészség- ügyi egység, cserébe a város lemondana a központi vagyon­ról azon települések részére, ahol nincs gyógyszertár. Ezen beterjesztendő javaslatoktól függetlenül — szinte biztos, hogy — benyújtják a fellebbe­zést a VÁB-hoz. Indoklásul elmondta a polgármester: meg kell győződniük arról, hogy a megyei önkormányzat nem zárja ki Ibrányt a magántulaj­donba adásról szóló döntés meghozatalából. Tiszalökön sem aratott osztat­lan sikert a VÁB döntése. Király Sándor polgármester az ered­ményen nem csodálkozott, mert mint elmondta, a 228 tele­pülésből közel 150-nek nincs gyógyszertára, s ők természete­sen nem kértek a gyógyszertári vagyonból. A 120, e témakör­ben beadott nyilatkozatból 12-t kizártak, így viszont a maradék 108 szándékjegyzék — ami a döntést befolyásolta — nem elé­gíti ki a szavazáshoz szükséges 50 százalék plusz egy szavazat kritériumát.

Next

/
Thumbnails
Contents