Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-19 / 167. szám

Labdarúgás 1995. július 19., szerda 1 • Szezonvégi mérleg • Szezonvégi mérleg • Szezonvégi mérleg Ahogy jó középcsapathoz illik Suller Só megyei I. osztály 10. Tiszalök 34 12 6 16 48-58 42 / UJ KELET X f I hírharang FUTÁS A PÁLYÁIG... Hétfőn reggel felkerekedtek a tiszavasvári labdarúgók, úticéljuk Miskolc-Tapolca volt, ahol vasárnap estig „él­vezhetik” — na nem a madár­csicsergést — az edzőtábor nyújtotta lehetőségeket. Alig­hogy lekászálódtak a buszról Fecskuék, máris kétórás erőn­léti foglalkozást vezényelt ne­kik Szikszai Lajos. Délután előkerültek a labdák, így mind­járt elviselhetőbbé vált az amúgy fullasztó hőség. Ez a program napról napra ismét­lődik, hiába no, elkel majd a kondi a bajnoki mérkőzéseken. Szerdán Kazincbarcikán túrá­zik a legénység, összecsapva a borsodi, ugyancsak a másod­osztály startját váró helybéli együttessel. Szombaton köny- nyebb falatnak tűnik ■ a BÉVSC, ám a 10 órai kezdés garantált légszomjat ígér a já­tékosoknak. Egyébiránt a kü­lönítmény a Flóra Szállóban ütötte fel tanyáját, ahonnét másfél kilométerre található a tréningeknek otthont adó egye­temi sporttelep. A távolságot futással hidalják át a sanyarú sorsú futballisták, s természe­tesen vágtában teszik meg a visszautat is. A gyakorlatok közötti köztes időt csendes­pihenővel múlatják, s mint Mészáros László ügyvezető el­nök lapunknak elmondta, a körülmények kifogástalanok, panaszra legfeljebb a kimerítő gyakorlatokat elvégző játéko­soknak van okuk, akik kemény munkával áldoznak a leendő sikerek oltárán. NÉGY HIÁNYZÓ AZ NYFC-NÉL Hétfőtől Eger-Tardoson vert tanyát a Nyíregyházi FC, a hegyi levegőn, a meredek kap­tatókon gyűjt erőt „Tóth János útmutatásai alapján a társaság. A létszám azonban nem teljes, négy fiú nem tartott a csapat­tal. Domokos lábán gipsz ék­telenkedik, húzódása hátráltat­ja. Jó hír, hogy a jövő héten megszabadul terhétől. Szkunc „gyógyulgat”, ismeretes, a csa­tár a tavaszi idényt is kény­szerpihenőn töltötte. Kovács­csal is összefuthatnak a stadi­onba járók, a hírek szerint a középpályást Sopronba csalo­gatja egykori edzője, Burcsa Győző, ügyében hamarosan döntés születik. Lelt ősztől köl- csönjátékosként Kisvárdán szerepel, az ő sorsa már tisztá­zódott, az alku megköttetett mind a labdarúgóval, mind a klubok között. EGY VÉDŐ A LÁTHATÁRON Elmarad a sényőiek szerdá­ra tervezett gönci vendégjáté­ka. Ez a legfrissebb hír a csa­pat főhadiszállásáról, na és persze az, hogy a napokban újabb játékos, mégpedig egy védő igazolása várható. Módosult a felkészülési mérkőzések némelyikének időpontja. így július 27-én fo­gadják Demecsert, mivel szer­dán kupaderbin szemrevétele­zik a Nyíregyházán szereplő kabaiakat. Harmincadikán Rakamazra hivatalosak, au­gusztus 3. és 5. között Kis­várdán, a JT Kupán indulnak, első ellenfelük a házigazda lesz. Tiszalök visszamondta a főpróbának elképzelt találko­zót, így a megüresedett napra partner után kutatnak Sényőn. BELEHÚZOTT RAKAMAZ Gyenge évet tudhat maga mögött a Rakamaz együttese. A Kiss Miklós vezette legény­ség a következő bajnokságra alaposan felduzzasztott lét­számmal, a Tisza-part felé vet­te az útirányt, ahol napközis rendszerben készül. A 21-22 főt számláló keretben jócskán vannak új fiúk, olyanok, aki­ket a Rakamaz a sorai között szeretne tudni, de sorsukról csak pénteken várható döntés. A jelöltek közül egyedül Papp Tibor nincs a csapattal, ő az NYFC-vel készül Eger-Tardo- son. A rakamaziak igényt tar­tanak Búzásra. Budákra, Mar- csekre, Túróczyra. A sor ezzel nem ér véget, hiszen szemet vetettek a Vásárosnaményban szerepelt Illésre, továbbá a fe­hérgyarmati Kocsisra és Var­gára is. A többiekkel alapoz még a saját nevelésű Gáspár, Galambosi és Tilki. Az együt­tes nem köt szerződést Szon­dival, Szlovenszkival és Sípos­sal. ÖNÁLLÓ KLUB TISZALÖKÖN Július tizenötödikéi kezdet­tel önálló futballklubot jegyez­tettek be Tiszalökön. Ä vado­natúj csapat élén, ahogy dukál, a vezetőség is kicserélődött. Az elnöki teendőket Balogh Tibor látja el, helyettese Király Bertalan lett. A költségvetés felét az önkormányzat fedezi, a hiányzó részt a megalakulást elősegítő szponzori társulás teremti elő. Mindennek fejé­ben a manapság igen ritka tett­re vállalkozók a szurkolók lehetőleg minél jobb kiszolgá­lását tűzték ki célul a gárda elé, a látványt persze eredményes­ségnek kell kísérnie, kiesési gondokról hallani sem akar­nak. Lázasan buzgólkodnak a ke­ret feltöltésén, amely megrö­vidült a harminchat éves Csat­lós visszavonulásával, elkö­szöntek a lejárt szerződésű Baloghtól, ámde a katonai szolgálatra Romániába távo­zott Barbócz előtt nyitva hagy­ták az öltözőajtót. De nem csak mentek, jöttek is! Széki és Szurkos Tiszavasváriból érke­zett, a korábban Tiszalökön már megfordult Ujj János Tiszaújvárost hagyta ott a hívó szóra. Várnai a Nyíregyházi FC-től csatlakozott a felkészü­lést vasárnaptól számító csa­pathoz, és elképzelhető, hogy társat is kap a megyeszék­helyről. A lista ezzel még nem teljes, főleg csatárok után mu­tatkozik jelentős érdeklődés a Tisza-partiak köreiben. Az edzéseket továbbra is Gáli Sándor irányítja, akinek eddig elvégzett munkája gyümölcsét szeretnék learatni az augusz­tusban rajtoló pontvadászat­ban. Azt nem lehet állítani, hogy Gáli mester tanítványait az el- tunyulás veszélye fenyegetné, miután egy napot el nem mu­lasztanának tréning nélkül, sőt, pénteken Tiszadobra utaznak a téli emlékeket felidézendő. Az akkor bevált gyakorlatnak megfelelően most is egyhetes turnust szerveztek a játékosok­nak, karbantartandó a szabad­ság alatt elmacskásodott izmo­kat. Elmondásuk szerint a te­lepülésen ottjártukkor oly­annyira kedvező tapasztalatok­ra tettek szert, hogy másoknak is nyugodt szívvel ajánlják összetartás helyszínéül a falu kínálta lehetőségeket. Jó középcsapathoz illően a tiszalökiek nem tettek mást, mint legyőzték azokat az együtteseket, akiket tervbe vet­tek, vereséget szenvedtek azoktól, akik ellen eleve kevés reményt táplálhattak. Ez per­sze csak a felszín, őket sem kerülték el a honi futballt súj­tó nehézségek, így aztán, ami­kor Gáli Sándor vezetőedzővel szerét ejtettük átbeszélni le­génysége viselt dolgait, a hát­térben történtekről is ízelítőt kaptunk. — Azzal kezdeném, hogy maximálisan teljesítettük az általam elképzelteket, csapa­tom a kijelölt helyen végzett. Tizenkettedikként teleltünk, biztos távolságra a kieső­zónától. A tavaszi zárófor­dulóban gólokban gazdag mérkőzésen pedig Biri rovásá­ra összejött az óhajtott pozíció. Annyit még a gyorsmérleghez, büszke vagyok: ugyanis mi voltunk a legfegyelmezetteb- bek a megyei első osztályban, tekintve a sárga és a piros la­pok alacsony számát. Erre le­het építeni a jövőben is. Hete­rogén játékoskeretünk a hajrá­ra forrott egybe, hisz a 17 éves Kurucztól a 36 éves Csatlósig bezárólag széles skálán moz­gott a korösszetétel. — Milyen hátráltató ténye­Jócskán elmaradt a várako­zástól a Csenger idei szereplé­se és végső helyezése. Tavaly ötödikként végzett a gárda, ezen felbuzdulva többen azzal kacérkodtak, hogy a következő pontvadászatban még maga­sabb régiókba törhet az együt­tes. Aztán tessék... „Félúton” (az ötös helyett) a 15-ös szám állt az Andorkó Ottó edző ve­zérelte legénység neve mellett, és az alsóház környékéről a nyár elejére sem sikerült elru­gaszkodni. — Nem volt egy telitalálat a múlt nyári alapozásunk — nyi­latkozott az 1994-95-ös idény­ről Juhász Zsolt csenged lab­darúgó. — Gyakorlatilag nem is tudtunk felkészülni, edzőnk, Andorkó Ottó csak az utolsó hetekben érkezett. Ez már előrevetítette a gyenge szerep­lést: a télen 17 ponttal (5 győzelemmel és 2 döntetlen­nel) tizenötödikként vonultunk pihenőre. Elkeserítő volt az edzéslátogatottság aránya, ez ősszel 43 százalékos volt. — Miként a helyezés is. Ho­gyan sikerült frissíteni a téli szünetben?-— Sokan érkeztek hozzánk. zők gátolták a folyamatos mun­kát? — Az egész évet figyelem­be véve, két egyesületi és szakosztály vezetőségvál tás okozott pillanatnyi gondokat. Ugyanakkor az sem tagadha­tó, a külföldi játékosok igazo­lása, pontosabban teljesítmé­nyük sem úgy alakult, ahogy abban bíztunk. — A télen érkezett két ukrán fiú közül Demiszenkótól hamar megváltak, s Ulicki is ki-beke- rült a kezdő tizenegyből. Vele mi volt a probléma? — Ulicki játéktudása meg­ütötte volna a mércét, fegyel­mezetlenségei fölött azonban nem hunyhattam szemet. Gyenge fizikai állapota miatt sem produkálhatott maradan­dót. A mérkőzéseken szarvas­hibákat vétett, nem tartotta be a taktikai utasításokat, mécs­esek úsztak el rajta. Tőle is el­köszöntünk a nyáron. — Sokszor vetődött fel ko­rábbi értekezéseink alkalmá­val, hogy nincs igazi befejező csatára a csapatnak, nehéz szülés előzte meg egy-egy ta­lálat elérését. — Tudomásul kell venni, az egyéni képességek behatárol­tak, ezek a srácok azért is fut­balloznak ott, ahol. Gyakran öt helyzet kellett egy árva gólhoz, amiért meg is fizettük az árat. Fekete. Dobránszky, Mester, Magyar, Eszenyi Szabolcs gya­rapította a „jövevények" név­sorát, és Petiik Laci is vissza­jött. Egyedül Eszenyi György távozott, igaz, ő meghatározó egyéniség volt. Megerősített csapatunkkal egy tűrhető ala­pozást sikerült végigvinnünk, általában nyolc-kilenc ember serénykedett az edzéseken. Ugyanakkor rengeteg sérülés zavart minket, kezdő emberek hullottak ki, például Fekete, Magyar és középhátvédünk, Petrik is. így hát szerkezeti változtatásokat voltunk kény­telenek eszközölni, két beál- lóssal szálltunk harcba, ami nem igazán ízlett a gárdának, nehézkesebb lett a védelem. —Összességében mégis tud­tatok javítani az őszi szereplé­sen. — Zömében jó hazai mérle­günknek köszönhetően: otthon elkaptuk Baktát, Záhonyt, ér­tékes pontokat lopva tőlük. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy Tiszalökkel és a Hardware-rel szemben alulmaradtunk. Ha ezeken a meccseken 3-3 pont­tal gazdagodunk, a 8.-9. hely­re rukkoltunk volna elő a vég­Újfehértón például az első félidőben 2-0-ra vezettek a hazaiak, később majd felbil­lent a pálya, de lehetőségek garmadát puskáztuk el. Vissza­térő jelenségként említeném: erőnlétileg a találkozók vég­hajráját is jól bírtuk, tehát ezen nem múlott semmi. Az is igaz, a záráshoz közeledvén megtál­tosodtak a játékosok, Tisza- szalkának négy, Tarpának öt, Birinek tíz gólt rúgtunk. Ide sorolom a kislétai kilencven percet is, az ottani döntetlent bravúrként könyveltem el. — Egyénileg milyen játé­kosrangsort készített? — Három kategóriát állítot­tam fel. Az elsőben azok sze­repelnek, akik egyenletes tel­jesítményt próbáltak nyújtani, valamint fejlődésről tettek ta­núbizonyságot. Marozs Laci profi szemléletét példaértékű­nek tartom, akár felsőbb osz­tályban is futballozhatna. A tavasz meglepetésembere egy­értelműen Kurucz Tibor aki megyei ifjúsági válogatott. Ő a bajnokság végére teljes jogú csapattaggá vált, az öltözőben elfogadtatta magát, és a közön­ség kegyeit is élvezte. Ha nem szenved törést pályafutása, fé­nyes jövőt jósolok neki. Ko­vács ebben az idényben lett kihagyhatatlan játékosom, a védelem stabil oszlopa. A há­rom öreg: Csatlós', Péntek, va­lamint Gáli Imre szintén tet­szett, habár tudásuk és rutin­elszámolásnál. Egy súlyosabb vereség is becsúszott: Ibrány- ban felforgatott gárdánk hetet kapott egy ellenében, de itt az ellenpélda: 7-0 Biri ellen. Őszi, bőven negatív gólkülönbsé­günkön sokat szépítettünk, ta­vasszal mérsékeltük a kapott gólok számát, és intenzívebbé tettük támadójátékunkat. Nö­vekedett az önbizalmunk, ugyanakkor erőnléti gondok is jelentkeztek — volt, hogy megfizettünk gyengébb erőn­létünkért —, egyéni hibák, a koncentráció hiánya jellemez­ték csapatunkat. Többen hul­lámzó teljesítményt produkál­tak, a kapusunk edzésekre sem járt, és ez meglátszott a játé­kán. — Ha már itt tartunk... Kik és mennyit mutattak a pontva­dászat folyamán? — A csatár Beczőre és Dob- ránszkyra igaz, hogy nem si­került állandósítaniuk a formá­jukat, azonban egyenként 10— 15 góllal hozzájárultak a mi­nél jobb szerepléshez. A véde­lemben Petrik érdemel dicsé­retet, a középpálya pedig — említhetem Szilágyi Tibit és magamat — egy jó közepes átlagot hozott. Együttesünk arculatáról: hajtós, küzdő le­génység a mienk, néhány tech- nikásabb játékossal. Otthon három csatárral rohamozunk, juk alapján még többre hiva­tottak. Velük az ősszel is szá­molok. — Kikből tevődik össze a másik két kategória? — A második csoportot azok alkotják, akik nem futballoz­ták végig a szezont. Az erdé­lyi származású Barbócz a nyol­cadik fordulóban csatlakozott hozzánk. Húszévesen máris sok poszton bevethető, hiá­nyoltam nála a tüzet, a kellő bátorságot, hibájául rovom fel, hogy gyakran idő előtt feladta a küzdelmet. Sepregetőként viszont az utolsó négy meccsen kitűnőt produkált. Lehet, hogy későn leltem rá a megfelelő helyére? Pente és Balogh Gyu­ri csak tavasszal „szállt be”, megállták a helyüket. Kapusa­ink, Szőllősi és Balázs Leven­te jó képességűek, ám formá­juk ingadozó, remélem, au­gusztustól erre rácáfolnak. Nagy László és Mogyorósi rit­kán jutott szóhoz, de elmond­hatom, nem okoztak csalódást, bármikor nyugodtan pályára küldhettem őket. Elérkeztünk a harmadik kategóriához. Itt azok sorakoznak, akik az évad egyes periódusaiban cserben­hagyták társaikat. Akadtak köztük olyanok, akik önhibá­jukon kívül maradtak ki, néhá- nyan sértődöttségükből kifo­lyólag nem álltak be a sorba. A nevek említésétől ezúttal el­tekintenék, Tiszalökön amúgy* is mindenki ismeri őket. igyekszünk beszorítani az el­lenfelet. Idegenben természe­tesen zártabban focizunk, biz­tos védekezésből kontrázunk, ehhez vannak gyors embere­ink, gondolok itt Beczőre vagy Dobránszkyra. — Szerinted valós a 12. hely? Ennyit tudtok? — Hellyel-közzel igen. Az első tíz közé vártuk a társasá­got, ez nem sikerült, de nem hiányzott túl sok hozzá, erre az előbb már utaltam. A játé­koskeretet vizsgálva megálla­píthatjuk, hogy többre hivatott ez a Csenger, de a kevés elvég­zett munka — munkahelyi el­foglaltságok húzódnak a hát­térben — ennél többet nem „engedélyez”. — Hogyan tovább? — Nem tudom. Pesszimis­tán látom a jövőt, a vezetőség lemondott, új még nincs, a pénz kevés, erősítésről szó sem lehet. Örülnünk kell annak is, ha — úgy, ahogy — együtt marad ez a társaság. Sokakat más gárdák csalogatnak, a ná­lunk honoló bizonytalanság pedig csak indokolja a távo­zást. Komoly lehet a távozók listája: Dobránszky, Eszenyi Sz., Mester, a 36 éves Szilágyi pedig abba szeretné hagyni. Rövidesen új fejlemény várha­tó ügyünkben. Csiky Nándor Koncz Tibor Tizenkettedik hely - de hogyan tovább? Suller-Só megyei I. osztály 12. Csenger 34 13 2 19 49-57 41

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents