Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-18 / 166. szám
UJ KELET Biztosítás 1995. július 18., kedd Egészségmegőrző kezelésekért Új pénztár Hamarosan megkezdi működését a Hunguest Rt. Egészségbiztosítási Pénztára, amely a napokban kapta meg ehhez az engedélyt a pénztárfelügyelettől. Képes Csaba, a Hunguest Nemzeti Üdültetési és Vagyonkezelő Rt. vezérigazgató-helyettese az MTI-nek elmondta: a pénztárat tizenöt magánszemély alapította két hónapja, hogy a tagjai számára segítséget nyújtson a Hunguest Rt. gyógyüdülőiben alkalmazott rekreációs kezelések igénybevételéhez. Hangsúlyozta: bárki tagja lehet, és féléves előtakarékoskodás, illetve tagdíjfizetés után igénybe veheti a rekreációs egészségmegőrző kezeléseket. Mint ismeretes, a parlament 3 éve döntött a mintegy 25-30 milliárd forint értékű SZOT-üdülői vagyonnak a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványba való beviteléről. A vagyon kezelésével illetve a szociális üdültetéssel és kereskedelmi szálláshely-értékesítéssel a Hunguest Rt.-t bízta meg. Jelenleg 13 ezer szálláshellyel rendelkezik a társaság mintegy 70 országos üdülői egysége. A kínálatot háromcsillagos szállodák, turistaházak, panziók, gyereküdülők, szanatóriumok, faházas kempingek biztosítják. A kedvezményes üdülési támogatást az igénylők kétféleképpen vehetik igénybe. Részben a munkáltató révén, részben a Hunguest Rt. két fővárosi és húsz vidéki uta- zásiiroda-hálózatán keresztül. Évről évre szűkül az állami támogatás mértéke a szociális üdültetésben. Ez a vendégéjszakák 5 év alatti mintegy 30 százalékos csökkenését eredményezte. Míg 1989- ben 2,8 milliárd forintot fordított az állam ilyen jellegű támogatásra a költségvetésből, idén csupán 800 millió forintot kapnak. Megemlítette, hogy ha a cég nem folytatna szociálpolitikával átitatott tevékenységet, az idei évre tervezett 5 milliárd forintos árbevételéből legalább 800 millió forint nyereséget tudna realizálni. Így azonban csak 240 millió forint nyereségre számítanak 1995-ben. Az üdülési és kereskedelmi szálláshelyeket fele-fele arányban értékesítik, a bevételeik kétharmada azonban kereskedelmi szálláshelyekből származik. Az alsó fogsoromért Régi barátommal találkoztam a minap. A szokásos „Hogy vagy? Mit csinálsz?” kérdések után a munkára és a munkahelyre terelődött a szó. Azt tudtam, hogy Németországban kő- műveskedett, és betegsége miatt kellett hazajönnie. Azt is tudtam, hogy nincs állandó munkája, csak alkalmi tusiból él. — Ez is valami feketemeló? — Ahogy vesszük. Komoly műtéten estem át, és jelenleg is táppénzen vagyok. Úgy gondoltam, kihasználom az időt, és legalább a fogaimat is rendbe rakatom. Július elsején becsapott a ménkű, úgy döntött a társadalombiztosítás, hogy ezentúl fizetünk az ingyenes orvosi ellátásért is. És milyen az én szerencsém? Csak a felső fogsorom készült el a „rendszer- váltásig”. Igaz, hogy a húzás ingyenes, de hogy néznék ki, ha felül hiánytalanul csillogna mind a tizenhat fogam, alul pedig csak imitt-amott, mutatóban egy- egy. A gordiuszi csomót a kezelőorvosom vágta át. Tudta, hogy kőműves vagyok, és kompromisszumot ajánlott: ha elkészítem az utcai kerítését, akkor ő befejezi a fogsoromat. Fekete Tibor Nyugdíjasként is nyugodtan 9 Amit tudni ülik az önkéntes biztosítórendszerekről A nyugdíjpénztár garanciális elemei A magyar biztosítási piacon a rendszerváltás óta megjelentek a világ legnagyobb vállalatai, s bekebelezték a hozzájuk képest piciny, gyenge tőkeerővel bíró hazai „kollégáikat”. Azelőtt is voltak problémák a vissza nem térített biztosításokkal, de manapság is ezektől visszhangzanak a médiák, mert a befizetett összegek lassan a csillagos eget verdeseik. Az oda elhelyezett pénzünk felett nincs ellenőrzési lehetőségünk, gyakorlatilag azt tesznek vele, amit jónak látnak. 1993-ban az Országgyűlés megalkotta a XCV1. törvényt, ami az önkéntes biztosító pénztárak létrehozásának a feltételeit szabályozza. Ezzel megvalósulhatott az a speciális önbiztosítási forma, ami felett a tagjaiknak maximális felügyeletük van, olyannyira, hogy magát az alapszabályt is ők határozhatják meg. A törvény hatályba lépése után egy évvel megszületett Nyíregyházán az első magán- személyek alkotta nyugdíjpénztár, a Gyémánt. Létrehozását az a cél vezérelte, hogy tagjai részére nyugodt, biztos öregkort biztosítson. Ezt az anyagi biztonságot úgy teremtik meg, hogy a tagok által befizetett tagdíjakat, illetve a másoktól származó esetleges támogatásokat összegyűjti, és rövid vagy hosszú távúan befekteti. Amint információs irodájuktól megtudtuk, tizenheten — többnyire fiatalok — alapították a nyugdíjpénztárat. Mára a tagok száma szépen szaporodott, közel negyvenen alkotják azt a pénztártagi közgyűlést, ami a befektetett pénzük és a működési szabályzatuk felett dönt. Az 1995-ös pénzügyi terveik alapján a belépéskor fizetendő ezerötszáz forintos összegből és a rendszeres, havi háromezer forintos tagdíjból olyan módon gazdálkodnak, hogy a befizetett összegnek az öt százalékát működési költségeikre fordítják, további öt százalékát egy úgynevezett likviditási alapba helyezik az esetleges átmeneti nehézségek kiküszöbölésére. A közös vagyon kilencven százalékát a fedezeti alapba helyezik. Ez nem más, mint a törvény által megengedett befektetési lehetőségek formája, maga a nyugdíjbiztosítás pénzügyi fedezete. Pillanatnyilag minden vagyonuk állami garanciával ellátott rövid 35 százalékos és hosszú távú 33,4 százalékos kamatozású állampírokban és kötvényekbe van elhelyezve. A nyugdíjpénztár ígéri a legmagasabb, közel 70 százalékos éves hozamot a tagi befizetések után. Ezen nyugdíjpénztár sajátossága, hogy a befektetett tőkéhez csak bizonyos törvényadta várakozási idő után lehet hozzájutni. A Gyémánt NyugdíjSokan idegenkednek ettől a biztosítási formától, elsősorban azért, mert az elmúlt négy évtizedben azt hallották az emberek, hogy munkájukkal megteremtették a megérdemelt pihenés feltételeit. Még mindig kevesen ismerik fel, hogy a megteremtett feltételek egyre kevesebbet „érnek”, és a juttatás egyre alacsonyabb szintjéhez elegendők, így egyre kevéssé teszik lehetővé az aktív évek utáni megérdemelt pihenés „élvezését”. A csodavárás időszaka régen leáldozóban van. A nyugdíjba vonulás utáni évek anyagi feltételeinek megteremtésében az egyénnek egyre meghatározóbb szerepet kell vállalnia aktív tevékenysége idején, amelyre most már törvény adta lehetősége van. Másodsorban: sokan a háború előtt megalakult pénztárak működéséből keletkezett vagyon elvesztéséről beszélnek— nem ok nélkül. Valljuk be, van némi igazuk. A Hor- thy-korszakban például megteremtették a pénztáralapítás feltételeit, az így keletkezett vagyon nagy része azonban a háborús készülődésre „emésztődött” fel. A háború után azonban ebből teremtették meg a mai állami társadalom- biztosítás alapjait. Harmadsorban: az üzleti biztosítók tevékenysége néhány emberben ellenszenvet váltott ki. Ez valószínűleg annak tulajdonítható, hogy sikertelen üzleti kísérleteik nem megérdemelt, túlzott publicitást kaptak Magyarországon. Az egészség- és önsegélyező-pénztárak elsősorban nem arra alakulnak, hogy a pénzt begyűjtsék és „fiaztassák”. A nyugdíjpénztár annál inkább a pénzek összegyűjtésével, legnagyobb hozamon történő forgatásával és szolgáltatások nyújtásával foglalkozik. Kérdésként vetődik fel — különösen parlamenti választások előtt — , hogy egy következő parlament, egy új kormány nem vonja-e vissza a korábban megteremtett lehetőségeket. nem szigorítja-e meg a meglévő kedvezményeket. . A garancia elsősorban a választópolgárok, leendő pénztártagok felelősségében van. Helyben és országosan olyan pártok képviselőire kell szavazni, akik felismerték a nyugdíjpénztárban lévő kedvező lehetőségeket, és azt programjaikban szerepeltetik. Másrészt, ha végigtekintünk a nyugat-európai országokon, láthatjuk, hogy mindenütt megteremtették az öngondoskodás ezen lehetőségét. Ha meg kívánunk felelni a nyugat-európai normáknak, az újszerű feltételeknek, akkor a megteremtett lehetőségeket senki nem fogja egy tollvonással visszavonni. Harmadrészt: az adóról és járulékról szóló törvények és rendeletek egy időszakban szigorodnak, egy másikban enyhülnek, attól függően, hogy a többségben lévő pártok taktikája milyen, mennyire vagyunk közel a választásokhoz, milyen a gazdaság helyzete, a működő kormány mennyire ismeri a realitásokat. Ez utóbbit pontosítva: mennyire ismeri el, hogy az adóköteles jövedelem-termelők egészét nem tudja az adózásba bevonni, és inkább szélesíti az adózók körét, szigorítja a szabályokat kétes értékű eredmény reményében, ahelyett, hogy pél-, dául költségvetési megtakarításokra ösztönözné a vezetőket. pénztárnál ez az idő legkevesebb tíz év, vagy a tagok nyugdíjkorhatárának elérése. Erre azért van szükség, hogy a tagi szerződésben meghatározott összeg az időközbeni befektetésekből rendelkezésre álljon. Ekkor a pénztártag választhat, hogy egy összegben kívánja felvenni az egyéni számláján lévő összeget, vagy életjáradék formájában. havi juttatásokként szeretne hozzájutni. A havi járadék mértékét évente változtathatja az igénylő. Amennyiben a pénztártag eléri a nyugdíjkorhatárt — attól függetlenül, hogy igényli- e a nyugdíjszolgáltatását vagy nem —, semmi akadálya sincs annak, hogy a pénztár tagja maradjon. Ez annak a pénztártagnak jelent előnyt, aki a nyugállománya mellett rendelkezik még más egyéb jövedelemmel is. Ugyanis a tagdíjcélú befizetéseire az adókedvezmények éppen úgy vonatkoznak, mint bármely más, aktív munkaviszonyú ragra. Emellett az egyéni számláján elhelyezett pénzösszeghez várakozási idő nélkül, azonnal hozzájuthat. A nyugdíjpénztárak társadalmi szerepét az állampolgárok időskori anyagi biztonságának megteremtésében az állam felismerte, s ez jelentős anyagi kedvezményekkel preferálja a tagdíjcélú befizetéseket. Amennyiben a tag maga fizeti be a tagdíjat, akkor az összeg ötven százalékát, de legfel jebb százezer forintot a személyi jövedelemadójából levonhatja. Ha ezt a befizetést a munkál- . tató átvállalja részben vagy teljes egészében, akkor a munkahely a társasági adó alapjából költségként levonhatja. Az átvállalt összeg a tag szempontjából jövedelemnek minősül, azonban ennek az összegnek az ötven százalékával, de leg* feljebb százezer forinttal a tag a személyi jövedelemadóját csökkenti. Tulajdonosváltás Európa egyik legnagyobb életbiztosító intézete, a zürichi székhelyű svájci Swiss Life multinacionális biztosító megvásárolta az olasz II Maré Assicurazioni és a Mezőbank Rt. részvényeinek többségét, így 51 százalékos részvénytöbbséggel a Glória Biztosító Rt. legnagyobb tulajdonhányadú részvényese lett. A szerződés aláírását követő szerdai budapesti sajtótájékoztatón a Glória új tulajdonosai, illetve a hazai társaság vezetői elmondták: a 138 éve alapított svájci Swiss Life alaptőkéje az elmúlt évben meghaladta a 4 milliárd svájci frankot, díjbevétele pedig a 10 milliár- dot. A díjbevétel 93 százaléka az életbiztosításokból származott. A Glória Biztosító Rt. Magyarországon két és fél éve értékesíti azokat a biztosításokat, amelyeket a svájci Swiss Life dolgozott ki. Biztosításaikat elsősorban multinacionális cégeknek ajánlják. A Glória két és fél éves üzleti működése során megkötött 120 ezer szerződésjelentős hányada egyéni és csoportos személybiztosítás. A tájékoztatón elhangzott: a Glória Biztosító díjbevétele az elmúlt évben 403 millió forintot tett ki, s ennek 68 százaléka származott az élet- biztosításokból. A társaság idei célja, hogy díjbevételét több mint 100 százalékkal növelje, s az élet- és baleset- biztosítási díjbevétel a teljes díj 80 százalékát tegye ki. A svájci cég vezetői is úgy vélik, hogy a magyarországi biztosítási piac még mindig meglehetősen sok kiaknázatlan lehetőséget rejt. Az AHIC0 vidékre megy... ...mondta és javasolta némi humorral újságcímnek a kedd délutáni sajtótájékoztatón Martin J. Zonneveld úr, az AHICO, az Első Amerikai— Magyar Biztosító Rt. vezér- igazgatója Ny íregyhzán, a Széchenyi utcai átképző központban. A vezérigazgató először néhány jellemző adattal bemutatta a 75 éves múltra visszatekintő American-International Group (AIG) világméretű biztosítási hálózatát, amelynek központja az Egyesült Államokban van, és több, mint 130 ország biztosítási életében foglal el előkelő helyet. A világ- ranglistán az ötödik helyen álló nemzetközi hálózat óriási biztosítási és pénzügyi tapasztalatokkal rendelkezik, az elmúlt évi eredményeik is elismerésre méltóak: 22 milliárd 442 millió dollár árbevétel mellett 2,176 milliárd nyereségre tettek szert — sorjázta Zonnveld úr — a vállalat teljes vagyona pedig 194 milliárd dollárra rúg. Nem véletlen a cég AAA (három A) nemzetközi besorolása sem, a világon igen kevés biztosító di- csekedhdet hasonló minősítéssel, amely egyben a kellő garanciát is jelenti(jelzi), s ugyanakkor kötelezi is a nagymúltú vállalatot. A magyar piacon 1990-től vannak jele a különböző élet- biztosítási és egyéni baleset- biztosítási termékeikkel. Az elmúlt évben 470 millió forint díjbevételt értek el, ez 2,2 százalékos részt, mondhatni szeletet jelent a képzeletbeli tortából. A biztosítótársaság tovább kívánja növelni eredményeit, 1995-ben egy milliárd forint díjbevétel elérése a cél. Az eddig jószerivel a fővárosba koncentrálódott megyénk lakoságát is szeretnénk az AHICO termékeivel megismertetni, ügyfélként megnyerni — Zonnerveld úr erre utalt „Az AHICO vidékre megy” mondatával. Az AHICO, az Első Amerikai-Magyar Biztosító Rt. egyben munkalehetőséget is kínál azok számára, akik elhivatottságot éreznek az üzletkötői pálya iránt, akik szeretnek megfelelni a kihívásoknak. Az ügynökség (4300 Nyírbátor,1 Víg u. 7.) egységvezetője: Antalné Tóth Angéla. (lefler)
