Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-17 / 165. szám
UJ KELET Figeczki Emil gépüzemvezető csak arra az időre veszi le a szemét a kombájnokról, amíg a búza minőségét vizsgálja Aratás Méhész István nyugdíjas gazdálkodó tenyérnyi földjén „szenved” a gép XkÍM iJäiÄ Szalmabálázás Aratnak A múlt hét pénteki esős napnak inkább örültek az aratók, mint bosszankodtak miatta. így, a nehéz munka felénél jól jött egy szusszanás- nyi idő. Más mezőgazdasági kultúrának meg nagyon kellett a csapadék. Szombaton aztán mintha megelégelte volna a „lazsálást” a nap, ismét hétágra sütött, jelezvén, hogy ez a legideálisabb idő a folytatásra. Ki is vonultak az aratók, és folytatták a kenyér- nekvaló betakarítását. Rókabokor keskeny, de autóval is járható dülőútjain menve találok rá a Nyugat-Nyíregyházi Szövetkezet aratóira. A két kombájn messzebbről úgy látszik, mintha hatalmas szörnyek mohón ebédelnének. A lehajló búzakalászok meg beletörődve sorsukba kínálják magukat a falánk gépeknek. A hatalmas búzatáblának már jócskán túlvannak a felén, pedig alig egykét órája fogtak neki a vágásnak — tudom meg Figeczki Emil gépüzemvezetőtől, aki „bevetésre” készen figyeli a kombájnok munkáját. O és csoportja felel azért, hogy műszaki hiba ne késleltesse ennek a fontos munkának a végzését. — Jól sikerült a gépek felkészítése. Eddig még szerencsére különösebb probléma nem volt — kezdi a beszélgetést. — Összesen hány gép vesz részt a betakarításban? — Hat kombájn vágja a termést, négy tehergépkocsi és három traktor pótkocsival szállítja a búzát a szárítónkba. — Ezek a gépek elegendőek a szövetkezet kalászosainak le- aratásához? — Bőven. A kapacitásuk még azt is elbírja, hogy a magántermelőknek is segítsünk, ha megfelelő a táblaméret. Jelenleg Bujon dolgozunk bérmunkában, de hétfőtől Ti- szadob és Tiszadada határában is a mi gépeink aratnak. — Itt, a tanyabokorban mennyire jellemző a kisebb magánparcella ? —- Naovnn is jellemzőek és elég sok probléma is van velük. Nehezen lehet ezeket a nadrág- szíjterületeket megközelíteni. Sok esetben a gépnek előbb egy bejárót kell készíteni. Aztán a fordulókkal is gond van. Ha meg az üzemanyagot nézem, akkor ezekben az esetekben 50 százalékkal megnő a fogyasztás. Közben, míg beszélgettünk, a két kombájn került egyet. Megtelt „hasukat” pótkocsis Ifák könnyítették meg. A két kombájnos —Mócsán Tibor és Andrejkovics József— az újabb kör előtt egy pohár vízzel frissíti magát a nagy hőségben. — Gondolom, lehet vagy 40 fok a zárt fülkében — szólítom meg az éppen indulni szándékozó Andrejkovics Józsefet. — Az elmúlt évben volt attól még melegebb is. De most vígan vagyunk, ugyanis beszerelték a légkondicionálót. így már sokkal elviselhetőbb a fülke. Néha még fázunk is — teszi hozzá tréfásan. — A gépparancsnoktól úgy hallottam, hogy nem most kezdte ezt a munkát. — Már kilencedik éve aratok. Sablonosnak tűnik ez a munka, de én nagyon szeretem csinálni. Minden évben izgatottan várom a kezdetét, és jóleső érzés tölt el, amikor időben és jó minőségben kerül a kenyér- nekvaló fedél alá. — Saját földje is van? — Van egy kis gyümölcsösöm meg egy hektárnyi árpám és ugyanannyi rozsom is. Ha végzünk a szövetkezet kalászosaival, akkor ezzel a géppel vágom le azt is. Utamat folytatva betértem Újtelekbokorba (Mandába). A tikkasztó hőségben az utcán egy lelket sem láttam. Az emberek az árnyas udvarokon hű- söltek. Ám az egyik kereszteződést elhagyva erős zaj ütötte meg a fülemet. Amikor betekintettem az utcába láttam, hr»ov pov Vomháin Q7lalnmo7Ík a dió- és szilvafák között, előre- hátra mozogva próbál „elkapni” minden egyes búzakalászt. Közelebb menve megtudtam, hogy Méhész István nyugdíjas egyéni gazdálkodó „tenyérnyi” búzatáblájában szenved a hatalmas gép. — Meg van elégedve a terméssel? — kérdezem a gyümölcsösből átalakított búzaföld tulajdonosát. — Nagyon meg vagyok elégedve úgy a mennyiséggel, mint a minőséggel. Ezen az ezer négyszögölön lett vagy 22 mázsa. — Mi a további sorsa a búzának? — Nagy a család, meglesz a kenyémekvaló, de jut belőle a jószágnak is. A hajdúnánási malomba visszük majd őrölni. A föld meg pihen, és jövőre ismét búza megy bele. Amúgy a búzán kívül van még egy hektárnyi rozsom is. Ez gyengébb minőségű földben van, de így is lesz rajta vagy 35 mázsa. Saját szükségletemre termelem ezt is, bár lehet, hogy néhány mázsát eladok. — Van hol tárolni? — Hatalmas tárolóm van. Még több is beleférne, de elég ez nekem. — Egy ilyen darab búza egy jó aratóbrigádnak meddig tartott volna a régi időkben? — Én is arattam kézzel vagy húsz évig. Harmadmagammal — egy kaszással, egy markolóval és egy kötővel — egy nap alatt bőven meglettem volna vele. Utána meg hordani és csépelni kellett. Ez már a múlté, de az igazi aratási hangulat akkor volt. Valahogyan hiányzik is. Most meg a gép mindezt elvégezte egy óra alatt... Ahogy a gazdával a beszélgetés végére értünk, a kombájn is befejezte az „ügyeskedést”. A gép tulajdonosa, Szurov- csák András két saját masinával vesz részt az aratási munkákban — Elég nehéz lehet ilyen kis terülteken forgolódni. — Valóban így van. Ezeket a gépeket aránylag olcsón be lehetett szerezni. Ami ide megfelelne, az ennek a duplájába kerül. — Csak ilyen kis helyeken arat? — Á... dehogy. Az ilyen munkát csak jó barátságból meg emberségből vállalom el. Ezen nincs nyereség. Vannak leszerződött területek, amikbe már érdemes belefogni. Ha az eső nem esett volna, akkor a szerződött területet vágjuk, ami harminc kilométeres körzetben van. —Ha nem titok, mi a béraratás tarifája? — Minimum háromezer forint holdanként, és még erre jön rá az áfa. Hétfőn kezdünk egy 60 hektáros területet, majd egy 50 hektárossal folytatjuk Mán- di Ferenc társammal. Hál’ istennek van mit aratni. Aztán, ha ezzel végeztünk, a saját nyolc hektár búzámat is learatjuk. Számítok vagy 400 mázsára. Már megvizsgálták a minőséget, elér a malmi egyest. Hazafelé jövet beugrottam a Nyugat-Nyíregyházi Szövetkezet szárítójába. Simon László, a növénytermesztési egység vezetője elmondta, hogy a hétvégén be is fejezték a 352 hektár búza aratását. A termésátlag elérte a hektáronkénti 55 mázsát. A minőség is jónak mondható, malmi minőségű. Az értékesítéssel nincsen gond, hiszen saját szükségletre termelnek évek óta. Az állatállományuk részére takarmányt készítenek belőle. Hétfőn a 140 hektár tavaszi árpát kezdik aratni, majd azt követi a 360 hektáros rozs betakarítása. Ha az idő továbbra is kedvező, akkor a hónap végére végeznek az év egyik legnagyobb, de legszebb munkájával. Rövid volt a szombat délután arra, hogy teljes képet adjunk a megyénkben folyó aratási munkákról. Biztosak vagyunk benne, hogy nem tétlenkednek a megye más területein sem. ARATNAK — most van az ideje. Fullajtár A ndrás A Nyugat-Nyíregyházi Szövetkezet búzatáblája Indul a mag a szárítóba A cikk szerzőjének felvételei A mindennapi A kenyérben ott rejlik az édes nagyszülő mosolya, amint megáldva és megszegve odanyújtja az unokáinak az első szeletet, szemével mondva: — Éhes vagy? Egyél. Nagyapák munkája nevet vissza a karéjból, akik Péter-Pál körül rendre vágták, kévébe kötötték a cséplésre váró aranyló gabonát. A kenyér nem csak a gyermekkor örömét idézi, hanem benne- van a jelen is—az az erő, amit sok-sok ember fáradhatatlan munkája ad, míg a búza lisztté lesz, a liszt kenyérré s a kenyér életté. A jövő reményét is hordozza, a hitet, hogy — unokáink mosolyában élve — mi is benne leszünk ebben a kenyérben. Életünk is hasonló csíraként indul édesanyánk szíve alatt — gyermekből felnőtté érünk a szülői szeretet melegében, kalászként egymásért élve; új életet adva gyermekeinkben, akik bízva, hogy jó szántóföldbe kerülnek, tovább adják az élet ajándékát, azzal, hogy ők is ajándékká lesznek. Faragó Péter Reméljük, most nem ezért aratunk
