Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-03 / 153. szám

Megyénk életéből 5 UJ KELET 1995. július 3., hétfő Amit tudni illik az önkéntes biztosítórendszerekről Az önsegélyező pénztár lehetséges szolgáltatásai A keresetveszteség miatti se­gélyezés egyik nagy csoportjá­ba a munkanélküliek pénzbeni és természetbeni támogatása tartozik. A pénzbeni támogatás lehet járadékszerű ellátás, illetve egy összegben, a munkanélkü­livé válással egyidejűleg kifi­zetendő segély. Járadékfizetés esetén célszerű a segélykifize­tést valamely időszakra korlá­tozni. A feltételek megállapítá­sa, illetve az időszak behatáro­lásánál mindenképpen a mi­előbbi munkába állást javasolt A bal oldali képen Kiss Áron püspök, a jobb oldalin fia, ifjabb Kiss Áron szobra Porcsalmán. Fotók: Aradi Balogh Attila Az ismétlődő eső sem riasz­totta el nemrégiben a több száz emlékezőt, hogy részt vegyen Porcsalmán idő­sebb és ifjabb Kiss Áron em­lékünnepségén és a két ki­emelkedő személyiség köz­téri szobrának felavatásán. Ünnepi istentisztelettel kez­dődött az ünnepség, melyen dr. Kocsis Elemér reformá­tus püspök hirdetett igét. Utána a templomkertben elhelyezett, az idősebb Kiss Áron egykori püspököt áb­rázoló ülőalakos, majd az is­kola előtt elhelyezett, az if­jabb Kiss Áront ábrázoló mellszobor felavatása követ­kezett. Avatóbeszédében Fehér Zoltán polgármester elmond­ta, hogy emlékezni és em­lékeztető szobrot avatni gyűltek össze a szatmárik, a Szamos-parti Porcsalma la­kói és vendégei. Emlékezni településük szülöttjére, dr. Kiss Áronra, a tanítók taní­tójára. Arra a Kiss Áronra, aki gyermekfejjel magába szívta a szatmárvidéki em­berek nyíltszívűségét, állan­dó jobbra, többre törekvé­sét, de az itteni emberek ku- rucos nyakasságát is. „Az értől az óceánig” jutott, mert a nádfedeles „paloták” vilá­gából európai jelentőségű pe­dagógiai műhelyekig vezetett útja. Munkásságával nem­csak kortársainak volt irány­tűje, hanem számos nemze­déknek. Bár az apa, idősebb Kiss Áron, nem porcsalmai szü­letésű, családi gyökerei eh­hez a vidékhez kötik, és a most rá emlékező település népe azért állít szobrot az ő emlékének is, mert több mint harminc évig szolgálta lelki- pásztorként Porcsalmát, és innen lett az egyházkerület püspöke 77 évesen. Sebestyén Sándor szobrászművész két alkotása most már üzenetet hagy az utókornak, hogy mit kell tudatosan felvállalnunk és továbbvinnünk az utókor­nak. Az avatóbeszéd után ko­szorúzás következett, majd Kiss Áron-emlékplakettet ad­tak át. Törpekapa Mielőtt nekivágtam az út­nak, otthon alaposan ki leltem okítva. Könnyű legyen, ne áll­janak ki szálkák belőle, ne le­gyen túl vastag, legyen egye­nes, és az ára ne legyen több 200 forintnál. Csak a hosszú­ságáról nem ejtettünk szót. Ez lett a vesztem. Elindultam, be­nyitottam, és megkérdeztem. Megmutatták. Volt sok fajta, de nekem speciálisan olyan kellett. Nem csigázom tovább az olvasót, kapanyélre vágy­tam. Nagy rakás ismeretlen rendeltetésű farúd között volt is három belőle. Az egyik gör­csös volt. a másik görbe, a har­madik majdnem jó. És min­dössze 195 forint. Egy kicsit szálkás, de azt le lehet csiszol­ni — gondoltam, és megvet­tem. Hazavittem, és büszkén bemutattam szerzeményemet. Valóban passzolt is minden, mindössze annyi malőr történt, hogy 30-40 centivel rövidebb volt a többi kapánknál. Vala­mi nem stimmel. Ilyen rövid legfeljebb egy kiadós balta­nyél lehet, annak viszont más a kiképzése. Ez határozottan kapanyél, de legfeljebb 140 centiméter körüli gyerekek használhatják anélkül kétrét görnyednének. Direkt nekik gyártanák? Ezt nem tartom va­lószínűnek. A megoldás más lehet: 1. Ez a magyar szabvány. (Na­gyon remélem, hogy nem ez.) 2. A vállalkozó öt kapán spórol így egyet. (30x5 cm annyi, mint másfél méter, va­gyis egy „normál” kapanyél) 3. Mégiscsak gyerekeknek csinálták. (Akkor miért nem játékboltban árulják?!) 4. Afrikai exportra készült, mégpedig speciálisan egy pig­meus törzsnek, ahol az átlag­magasság majdnem üti a 143 centimétert. 5. Nem is kapanyél. (Utób­bi tétel ellen szól, hogy a fa­ragása és az eladó állítása és szállítólevele szerint is kapa­nyelet vettem.) Ezek közül aztán ki-ki ki­választhatja a neki tetsző meg­oldást. Mindenesetre én visz- szaviszem szerzeményemet, és kicserélem mondjuk egy kocsirúdra. Tudják, amihez a lovakat kötik a szekér előtt. Hátha az kompatibilis a ka­pámmal. Dojcsák Tibor Lehet még felejteni is Három gyarmati lány úgy döntött, hogy visszaköltözik szü­lőhelyére. Könnyekkel, dühösítő gyerekkori emlékekkel, fáj­dalommal mentek el Fehérgyarmatról, és úgy jöttek vissza is, megfűszerezve jó adag bosszúsággal. A lányok ma már nagymamák, nyugdíjas éveik pihenésére készülnének, ha nem kellene saját jogos igényük érvényesítéséért küzdeni­ük. Ottjártamkor a három nővér egyike volt csak otthon, ő mondta el családja meghurcoltatásának rövid történetét. — A legidősebb testvérem Éva, utána következik Mária, majd harmadikként én — em­lékezett Bakó Judit. — Édes­apám intéző volt a nábrádi Botka-birtokon, és ez később bűnnek számított. Amikor az orosz front közeledett, édes­anyámmal kimenekültünk Ausztriába. Nem tudtunk sem­mit édesapánkról, majd a Vö­röskereszt segítségével kide­rült, hogy amerikai fogságban van. Amikor egyesítették a csa­ládot, minden rokoni tanács ellenére fogtuk magunkat, és hazajöttünk Magyarországra. — Megbánták? — Egyáltalán nem. Megte­hettük volna, hogy kinnmara­dunk, de apám szerette a hazá­ját — ezt tessék szó szerint ér­teni —, és mi is ilyen szellem­ben nevelkedtünk. Visszaérkezésünk után édes­apám eladott egy gyümölcsöst, és azon vett egy lakást. A há­rom lánya nevére irattattá, de ez nem érdekelte az akkori ha­tóságokat, mert elvették a csa­lád feje felől a lakást, és a há­rom gyereket a szülőkkel kény­szerlakásba költöztették. Gye­rekek voltunk, nem sokat értet­tünk az egészből, csak azt, hogy apánkat, anyánkat lökdösték, és mi sírtunk, mert tudtuk, hogy most valami nagyon rossz tör­ténik. Januárban kezdték az egészet, és még néhány janu­árban megismételték egy-egy újabb kényszerlakhely kijelölé­sét. Fűtetlen szobákban, egy­máshoz bújva védekeztünk a megfagyás ellen. Nagyon jó is­kola volt, mert megtanultunk a semmiből is élni. — Meddig csinálták ezt? — Ötvenhat előtt pár évvel már enyhítettek a terroron. A forradalom idején jött egy Csö- pi nevű ávós, és azt mondta, hogy költözzünk vissza. Apám azt mondta, ha a hivatalos szer­vek írásban visszaadják, akkor megyünk csak. Még szerencse, hogy ez megtörtént, mert kü­lönben azt mondták volna, hogy erőszakkal vettük vissza. Hatvanháromban megint el­vették a lakásunkat. Kiköltöz­tettek egy másik családot, és annak a helyére tettek minket, a mi lakásunkat meg odaadták másnak. Később visszamehet­tünk a saját házunkba, amit ál­lamosítottak, és ott lakhattunk fele részében, de megint nem volt a mienk. Évekkel ezelőtt nagy kegyesen megengedték, hogy mint állami lakást az ál­talunk lakott felét megve­gyük. —Mi lett a lányok sorsa eb­ben az örökös üldöztetésben? — Mindhárman elvégeztük a középiskolát, két nővérem férjhez ment, unokáik is van­nak. Mindhárman nyugdíja­sok vagyunk. Éva és én már visszaköltöztünk, Mária meg­várja, amíg a férje nyugdíjba vonul, és akkor ők is hazate­lepülnek. — Nem az lenne a termé­szetes, hogy látni sem akar­ják Fehérgyarmatot, gyerek­koruk megkeserítőjét? — Laknak itt, és laktak is mindig jó emberek. Mi Ausztriából is hazajöttünk, mert itt éreztük jól magunkat. Szeretnénk visszakapni a régi földjeinket is, de sajnos az nagyon nehezen megy, mert ez a licitálási törvény nagyon ellenünk dolgozik. Ragaszko­dunk az apánk által telepített gyümölcsöshöz, de sajnos az állami gazdaság még mindig a markában tartja. Aradi Balogh Attila >' S '< V gi állapotának romlása miatt eredeti munkakörében, rehabi­litációs intézkedés nélkül, tel­jes értékű munkavégzésre tar­tósan alkalmatlanná vált, de öregségi, rokkantsági vagy bal­eseti rokkantsági nyugdíjban, öregségi vagy munkaképtelen­ségi járadékban nem részesül. A megváltozott munkaké­pességű dolgozók foglalkozta­tásáról, átképzés támogatásá­ról, a munkaképességgel össze­függésben előállt jövedelem­kiesés pótlásáról is intézkedik a jogszabály. A leírtakból következik, hogy az önsegélyező pénztár a fentieken túlmenő juttatásokat, támogatásokat célozhat meg. Ez a támogatás megnyilvánul­hat egy rendszeres jövedelem­kiegészítésben — ez esetben pénzbeni segély formájában. A pénztár létrehozhat rehabi­litációs munkavégzésre alkal­mas munkahelyeket is — eb­ben az esetben természetbeni juttatásként jelenik meg a pénz­tártag ellátása. A rehabilitációs foglalkozta­tók létrehozását, üzemeltetését és fenntartását célszerű közös feladatként kezelni vagy az adott munkáltatóval, vagy területi pénztár esetében az adott terü­let önkormányzati szerveivel. Vámosok összecsapása ösztönözni. A korlátlan ideig fizetendő járadék, ha az csak a munkanélküliséghez kötődik, a tagot nem teszi érdekeltté a mi­előbbi munkába állásban, vi­szont kimerítheti a pénztár anyagi forrásait. A munkanélküliek támoga­tásának természetbeni formá­ja lehet az oktatásuk, illetve munkába állásuk egyéb mó­don történő segítése. Az ok­tatásnak elsősorban az átkép­zésre kell irányulnia. Az okta­tás lehet ingyenes vagy kedvez­ményes a tag számára. Oktatási támogatás esetén nem kell feltétlenül önálló intézményeket működtetnie a pénztárnak, hiszen szolgálta­tásait egyéb oktatási bázisok­kal együttműködve is biztosít­hatja. Elősegíthetik a pénztárak munkanélkülivé vált tagjaik elhgelyezkedését egy informá­ciós adatbázis létrehozásával és működtetésével. Ez gyakorla­tilag munkaerő-közvetítést je­lent, amit az országos mun­kaerő-közvetítő szervezetekkel és a helyi munkáltatókkal együttműködve lehet végezni. A pénztár szolgáltatásai között előfordulhat az egyes lehető­ségek konbinációja is. A leg­szerencsésebb és egyben a leg­nagyobb védelmet is jelenti az oktatás és a munkaerő-közve­títés összekapcsolása. A megváltozott munkaké­pességűek támogatása a másik jelentős szolgáltatási forma. Ennek szabályozását az Egész­ségügyi és a Pénzügyminiszté­rium együttes rendelete szabá­lyozza. Megváltozott munkaképes­ségű az az ember, aki egészsé­Immár sokéves hagyomány- nyá vált a csapi és a záhonyi vámhivatalok közötti jó kap­csolatok révén évente megren­dezendő labdarúgó-mérkőzés. Idén is sor került a baráti talál­kozóra. Az apropót az ukrán vámszervek megalakulásának évfordulója adta. A mérkőzésre Munkácson, a műszergyár stadionjában került sor. S bár korábban az volt a megszokott, hogy a találkozókon a barátság volt a győztes, most ezzel felhagyva, a csapi vámo­sok 6-0 arányban legyőzték záhonyi kollégáikat. Persze ez ä baráti kapcsolatokon nem ejtett csorbát. Sőt, a találkozó lehető­séget adott arra, hogy a két vám­hivatal vezetői, Czap István és csapi kollégája, Jurij Vorobej— akit azóta leváltottak — megvi­tassák a problémákat. A rendez­vényen megjelent Lupkovics György, a Vám- és Pénzügyőr­ség Hajdú-Bihar és Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Parancs­noksága parancsnokhelyettese is. Balogh Csaba Czap István (balra), a záhonyi vámhivatal parancsnoka és a csapi vámhivatal főnöke, Jurij Voroboj jól megértet­ték egymást, az utóbbi kitűnően beszél magyarul Szoboravatás Porcsalmán

Next

/
Thumbnails
Contents