Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-14 / 163. szám
Lakáskultúra UJ KELET A konyha berendezése A család nagyságát, az alaprajzi adottságokat, a szép konyháról kialakított elképzelésünket figyelembe véve, többféle konyhaberendezési forma közül választhatunk. A legegyszerűbb a bútorelemek és berendezési tárgyak megfelelő sorrendbe helyezésével létrehozott egysoros elrendezés, amelynél az élelmiszerszekrény, a hűtőgép, a mosogató, az előkészítő- és a tálalófelület, valamint a tűzhely egyetlen fal mellett sorakoznak. Mivel így a szekrénysorral szembeni falrész kihasználatlan marad, a konyha térigénye nagyobb, mint más elrendezésben. A munkavégzéssel járó utak itt a leghosszabbak. Előnye az egy falra összevont egyszerű gépészeti hálózat, valamint az hogy csak az egyik falat szükséges csempével ellátni. Ez az elrendezés igen alkalmas a lakótérbe helyezett konyhák esetében. A háziasszony egyedül dolgozhat ebben a konyhában, de kis szervezéssel többen is bekapcsolódhatnak a főzésbe. Ha a nyújtott téglalap alakú konyhát gondolatban főző- és étkezőfülkére osztjuk, akkor a szekrénysort a főzőterület két, egymással szemben lévő oldalán célszerű elhelyezni. Az ilyen „kétoldalas” konyhával téliesebb konyhaberendezés alakítható ld, mert a szekrénysor két átellenes oldalán nagyobb a munkafelület, amely még felső tárolóbútor-elemekkel is kiegészíthető. A berendezés elemeit úgy kell két csoportba osztani, hogy munka közben ne kelljen sokat forgolódni. A szekrénysort kétféleképpen célszerű megbontani. Az egyik megoldásban a mosogató és a főzőhely azonos oldalra kerül. Olyan háztartásban, ahol keveset főznek, esetleg a főzéshez konyhakész alapanyagot használnak, az előkészítő műveletek leegyszerűsödnek. Ezért a szekrénysort úgy bonthatjuk két részre, hogy egyik oldalra a főző- és a hozzá tartozó tároló-berendezések, munkaterületek kerülnek, a szemben lévő oldalon a tálalás bútorai és a mosogató kapnak helyet. Ha a két szekrénysor között legalább 1,2 méter széles a járófelület, akkor a konyhában két személy is dolgozhat. Az L alakú elrendezés egyesíti az egysoros és a kétoldalas berendezés előnyeit. Körübelül 1:1,5 arányú konyhát ad, rövid utakkal, forgolódás nélkül. A munka közben szükséges néhány lépés előnyös, mert ennél az elrendezésnél annyira koncentrált a munkavégzés, hogy már kerülni kell az egy helyben állás monotóniáját. Ha a konyha átellenes sarka üres maradt, itt egy kisebb étkezőhely is kialakítható. Az L alak tovább fejlesztésével jön létre az U alakú elrendezés, amely viszonyítottan a legkisebb alapterületet adja. Itt a konyhai munkák szinte hely változtatás nélkül végezhetők. Az L alakhoz hozzáépített soron a hűtőszekrény és egyéb tárolószekrények helyezhetők el. Itt kaphatnak helyet más háztartási munkák eszközei is. A köré épített konyhában mind a négy fal konyhabútorral beépített. Az egyik részben a sütés-főzés berendezései vannak, a másikban pedig a mosogatáshoz, tároláshoz, valamint más háztartási munkákhoz szükséges berendezéseket helyezik el. Csempézés házilag Ha van rá lehetőségünk, vásároljunk öntapadós csempét, mert ezt könnyebb felrakni, mint azokat, amelyeket ragasztani kell. Nagy felületek burkolásához vegyünk mozaikvagy nagyméretű csempét. Gyorsabban elkészülhetünk, ha nem sok apró csempével kell dolgoznunk. A burkolót mindig csak száraz és szilárd alapra rakhatjuk fel. Ha szükséges, az egyenetlen falakat gipsszel javítsuk ki. A padlóra fektessünk rétegelt lemezt, hogy a csempézéshez sima felületet kapjunk. Tapétára soha ne rakjunk csempét, mert könnyen leeshet, ha a tapéta leválik a falról. A régi csempéket nyugottan fennhagyhatjuk,és ráragaszthatjuk az újakat. Ha viszont úgy döntünk, hogy a régieket leszedjük, használjunk vésőt, hidegvágót és kalapácsot. Egy kockás papírra rajzoljuk fel a csempék elhelyezését. Ez különösen akkor fontos, ha a csempék mintásak, vagy mintás csempével akarunk szegélyezni. A fürdő-vagy a konyhafalak csempézése után a padlóhoz közeli fugákat szilikonnal tömítsük. A sarkok mentén, ahol a fürdőkád vagy a konyhafelszerelések a csempékkel határosak, szilikonos anyaggal fugázzuk, hogy a víz ne hatoljon be. A kerámia- csempék lerakásakor hagyjunk köztük hézagot, a derékszögű csempék pontosan illeszkedjenek egymáshoz. Szögeljünk egy vékony lécet vízszintesen a kezdősor alá. A léc támasztja majd a csempéket, amíg a ragasztó megköt. Ha a minta úgy kívánja, kezdjük a csem- pézést a felület közepén, és így haladjunk a szélek felé. Négyzetméterenként körübelül egy vakolókanálnyi csemperagasztót rakjunk fel. Derékszögre vágáshoz a csempe felületét repesszük meg, és csempefogóval a megjelölt részt törjük le. A recés széleket ráspollyal simítsuk. Spaklival vízszintes irányban kenjük fel ezután a ragasztót. Az első csempét — ha alulról kezdjük a munkát — rakjuk rá a lécre, és teljes felületével nyomjuk bele puhán a ragasztóba. A csempéket vízszintes sorokban rakjuk fel. A csempék közé rakjunk gyufaszálat vagy fugakeresztet (üzletekben kapható), hogy tartsuk a lapok és a sorok közötti távolságot, ahová később a fugázómasszát töltjük. Hagyjuk a ragasztót legalább 12 órán át száradni, és csak ezután fugázzuk. Végül szedjük le az alátámasztó lécet. A fugamasszát azért használjuk, hogy ne kerülhessen víz vagy piszok a csempe alá. A csempék felületéről simítsuk a masszát a hézagokba, majd tisztítsuk meg a felületet. — Az egy főre eső létminimum összegét megettétek. Most elő a feketegazdaságból származó jövedelemmel, mert holnap már nem esztek semmit! 1995. július 14., péntek Kanál, villa és még ami kell... Ma már kicsit modernebb a felszerelés Minden nő saját ízlésének, szokásainak megfelelően rendezi be konyháját. Van, aki géppel veri a habot, van, aki ragaszkodik a kézi habverőhöz. Mi a következőkben megpróbáljuk felsorolni azokat a felszerelési tárgyakat, melyekre egy konyhában mindenképpen szükség van. Persze, ez nem jelenti még a teljes készletet, hiszen minden háziasszony igényei és pénztárcája szerint bővítheti ezt. Az első számú szabály az, hogy mindig a legjobbat vegyük meg. Az olcsó, de rosszul megformált eszközökkel egyáltalán nem öröm a munka, és rövid időn belül tönkre is mennek. Épp ezért vegyünk praktikus, sokoldalúan kihasználható készülékeket. Tehát vegyük sorra, mi is kell egy kezdő háztartáshoz. Kezdjük talán a késekkel. A rozsdamentes acélból készült kések rövidebb idő alatt eltompulnak, mint más anyagból készült társaik. Azt, gondolom, nem kell senkinek sem mondani, hogy a tompa vágóeszköz mennyivel veszélyesebb, mint a kifent, megélesített. A vágódeszkák közül legcélszerűbb a fát választani, mert a műanyag nagyön tompítja a vágókéseket. A legjobb, ha mindjárt két-három deszkát is veszünk, mert talán nem túl jó, ha ugyanazon szeleteljük a kenyeret, amelyiken a halat vagy a húst daraboltuk. A serpenyők, sütőedények közül a legjobb a teflon, mert ezt könnyű tisztán tartani. Figyeljünk arra, hogy a nyél biztosan illeszkedjen az edényhez. Nem árt egy-két tűzálló üvegedényt is beszereznünk, mert így egyes ételeket megfigyelhetünk főzés közben is. Legyen egy olyan alumíniumlábasunk, amiben csak tejet forralunk. Ha mindig másba tesszük oda melegedni a kakaónakvalót, könnyen le- kozmálhat. Az apróságok közül szerezzünk még be reszelőt, kanalakat, villákat, torta- és hallapátot, szűrőt, sodrófát, konzerv- és üvegnyitót, uborkagyalut, kenőtollat, tölcsért, citromfa- csarót, merőkanalakat és hús- klopfolót. A nagyobb darabok közül elengedhetetlen egy-két tányérkészlet, pohár, bögre, salátástál, tálalóedény, sütemény- és tortaforma, lábas többféle méretben, fedők, tepsik, tálak, tálcák és nyújtódeszka. Beszerzése nem kötelező, de igencsak megkönnyíti az asz- szony dolgát a kenyérpirító, a turmixgép, a konyhai robotgép, a gyümölcsprés, a kukta és a mikrohullámú sütő. Rend a lelke mindennek A konyha az a része a lakásnak, amely a legszembetűnőbben és folyamatosan piszkolódik a főzéskor keletkező gőzök lecsapódása miatt. A higiénia, a konyha mindennapos takarítása tehát elengedhetetlen. Gondolatban szaladjunk végig a helyiségen, hol és mi is a teendőnk. A mosogatót és a lefolyót folyékony tisztítószerrel mossuk ki. Ha a rozsdamentes acélból készült mosogató matt vagy foltos, speciális tisztítószert használjunk. Az esetleges rozsdafoltokat legegyszerűbben citromlével távolíthatjuk el. A lefolyókba időnként szórjunk bele egy maréknyi háztartási szódát, majd öntsük le forrásban lévő vízzel. A lefolyó így mindig tiszta marad, és nem áraszt kellemetlen szagot. A vízcsap hajlatainak tisztításához használjunk hajlított szárú kefét. A vízcsapokat meleg szappanos vízzel mossuk le, a vízkövet pedig ecettel távolítsuk el. A konyhabútorra kiömlött folyadékokat célszerű azonnal letörölni, mert így nem lesz foltos a felület. Erre a célra mindig tartsunk készenlétben egy tiszta konyharuhát. Az élelmiszeres szekrényeket bizonyos időközönként rendszeresen pakoljuk ki, és töröljük át a polcokat, a fűszertartókat, a poharakat. Az edénytárolórészt elég évente egyszer kimosni. Az asztal tisztán tartásához soha ne használjunk erős súrolószert vagy fertőtlenítőt, hiszen ezen készülnek az ételeink. A tűzhelyet lehetőleg minden használat után mossuk le. Főzéskor mindig legyen kéznél egy szivacs, amivel a kifröccsenő zsírt, olajat azonnal letörölhetjük. Havonta egyszer szereljünk le minden mozgatható részt a tűzhelyről, és mossuk át forró mosószeres vízzel. Az elektromos főzőlapot csak speciális szerrel tisztítsuk. A hűtőszekrényt hetente egyszer töröljük ki melegvizes ruhával. Mossunk le minden tálcát és üveget, mielőtt visszapakolnánk. Ha a mélyhűtőrészben a jég vastagsága eléri az 5 mm-t, akkor olvasszuk le a hűtő- szekrényt. Mosogatás előtt rendszerezzük a szennyes edényeket. Válogassuk külön a poharakat, tányérokat, evőeszközöket, lábasokat. A csepeg- tetőről pakoljuk el a tiszta edényeket, hogy több helyünk legyen. Minél forróbb vízben mosogatunk, annál jobb, mert könnyebben szárad az edény. A munkát a kevésbé koszos edényekkel kezdjük, mert akkor tovább marad tisztán a mosogatóvíz. Zsíroldóként ecetet is használhatunk mosószer helyett, ragyogó lesz tőle a tányér és a fazék. A konyha megvilágítása Mint minden munkahelynek, így a konyhának is a legideálisabb megvilágítása a napfény. Ez veszi legkevésbé igénybe a szemet, és természetesen ez adja vissza legjobban a színeket. A nappali megvilágítás iránya akkor a legkedvezőbb, ha a fény balról vagy elölről érkezik. Ügyelni kell a befelé nyOó ablakszárnyak magasságának és belógásának az ablak alatti munkahellyel való viszonyára. Főleg arra, hogy a munkafelületen levő magasabb edényeket a nyíló szárny le ne sodorja. Az esti megvilágítás a konyha középpontjába helyezett általános fényforrással önmagában mindig kedvezőtlen, tekintettel arra, hogy a háziasszony rendszerint a fal felé fordulva dolgozik, így saját testének árnyékát az asztalra veti. Az általános világítás mellett fontos, hogy az előkészítőpult és a mosogató is jól megvilágított legyen. Az a legjobb, ha a felső szekrényrész alsó lapjába közvetlenül beépítünk egy fénycsövet. Az étkezőhelyek megvilágításához viszont olyan lámpát kell választani, mely káprázat- mentes felületű, hogy ne zavarja az étkezők szemét. Fontos szempont, hogy a világítótest fényáteresztő vagy fényvisz- szaverő felülete ne legyen erős színezésű, ugyanis a lámpa fénye az ételeket előnytelenül elszínezheti.
