Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-10 / 159. szám

UJ KELET Labdarúgás 1995. július 10., hétfő 1 NB III Tisza csoport Elkészült az NB III csoport beosztása, a Tisza csoportban a kiesést és a feljutást kivéve egy változás történt. Menjünk sorban a változásokon. Sényő feljutott, helyére került két NB Il-es csapat, a Keleti-csoport­ból kieső MVSC, és a máso­dik vonalbeli szerepléstől visszalépő Balmazújváros. így Hódmezővásárhely együttese továbbra is NB II-ben szerepel­het. Visszatérve az NB III Ti­sza csoportjához, a kieső Encs, Kunhegyes és Edelény helyé­re Szabolcsból, mint ismert, Baktalórántháza, Borsodból Szikszó, Hajdúból Hajdúbö­szörmény érkezett. Az így ki­alakult „létszámtöbblet” miatt Karcag csapatát átirányították az Alföld csoportba. Nos, a volt NB II-eseknél nem lehet tudni, mennyi változás lesz, de ez a csoport továbbra sem tű­nik gyengének. A sorsolást a versenybizottság szombaton készíti el. A csoport összetétele: MVSC, Balmazújváros, Máté­szalka, Tiszaújváros, Tisza­füred. Kisvárda, Nagykálló, Nyírbátor, Rakamaz, Ózd, Szerencs, Vámospércs, BÉVSC, Baktalórántháza, Szikszó és Hajdúböszörmény. Kezdődik a felkészülés A megyei NB III-as klubok közül két csapat képviselőjét kérdeztük meg, mikor kezdő­dik el a felkészülés. Mátészalka, Mitró Károly edző: — Július tizedikén hétfőn kezdjük meg az új idényre való felkészülést. Csak rövid pihenőt tarthattunk, má­tól naponta tartunk edzéseket. Itthon, Mátészalkán készülünk szerény keretek között, utazás­ra, edzőtáborozásra nincs pén­ze az egyesületnek. Ennek el­lenére nem panaszkodom, hisz elsősorban a munka minősége határozza meg majd az ered­ményeket. Két hét után elein­te hetente három edzőmér­kőzést is közbeiktatunk. Aztán már csak két meccset játszunk hetente. Elképzelhető az is, hogy a DVSC tartalékcsapatá­val is megmérkőzünk. Nem sok időnk maradt, mert öt hét múlva kezdődik a bajnokság. A változásokról annyi biztosat tudok, hogy Sira, Krasznai és Szilvási távozik. Hogy rajtuk kívül még ki megy el, és kijön, az még később dől el. Kisvárda, Gólyán István szakosztályelnök: — Mától kezdődik a felkészülésünk, ezen a héten napi egy edzést tartunk. A jövő héttől napi két edzéssel napközis rendszerben készülünk. Itt, a pálya mellett van a strand, a tornacsarnok­ban erősítőterem, így adottak a feltételek a sikeres munká­hoz, amit továbbra is Komáro­mi György edző vezet majd. Később edzőmérkőzések kö­vetkeznek, ezek időrendje még ezután fog kialakulni. A csa­pat körüli változások közül a legfontosabb, a kapus kivéte­lével a védelem változatlan marad. Ezt nagyon fontosnak tartom. Megjegyzem, kapu­sunk, Szőr, és középpályásunk, Seres ügyében, akik De- mecserre tartanak, még nem történt végleges megegyezés. Miért lépett vissza Balmazújváros? Egyszer már elbúcsúzott az NB II-től ' '"'-Mindenki csak adott Öt évvel ezelőtt az NYFC egyik játékosa, Szikszói Mihály elbúcsúzott a gárdától. Több volt ez szokásos búcsúnál, hi­szen a nyíregyházi játékost sok minden kötötte a klubhoz, a megyeszékhelyi foci eddigi legsikeresebb időszakában volt a védelem egyik meghatározó tagja. Arról a védelemről az NB I- ben is sokat regéltek. Mikor Szikszai búcsút intett az NB II- ben szerepelt a gárda. Azt mondja akkori döntéséről: „Azt vettem észre, hogy már a harmadik labdaszedő társaság cserélődik ki körülöttem, s Drobni Miki, aki korábban még serdülőként a labdákat szedte a meccseken, már a posztom­ra pályázik. Akkor úgy gondoltam, itt az ideje elbúcsúzni, de mivel még nem éreztem fáradtnak magam, kerestem egy csapatot, ahol levezethetnék.” így került az akkor megyei másodosztályban szereplő Sényő együtteséhez. A sényői foci égboltján, éppen jó volt a „csillagok állása”, Pehely Zoltán és később több szponzor­társa egy jó csapat építésébe kezdtek. így Sényőn a levezetés helyett egy újabb sikertörténet várt Szikszaira. Az ötéves „levezetés” vége egy futbaltörténeti tett lett. Magyarorszá­gon ilyen kis község eddig még nem dicsekedhetett második ilyen sikeres éveink lesznek. Ahogy előbbre jutottunk, mindig azt mondták, hogy a következő évben még inkább szükség lesz a rutinomra, és maradtam. Annál is inkább, mert itt munkát kaptam, és amellett fociztam. Úgy láttam biztosítani kell a jövőmet arra az időre, amikor már nem fo­cizhatok. Sényőn ehhez min­den segítséget megkaptam. — Mi a sényői sikerek titka? — A csapat körül egy olyan támogatói háttér alakult ki, - elsősorban vállalkozókról van szó, akik imádják a focit, és egy jó csapat létrehozásáról ál­modoztak. Három nevet emlí­tenék, Pehely Zoltánét, Tóth Sándorét és Papp Józsefét, akik a legfőbb támogatóink. Rajtuk kívül még nagyon so­vonalbeli fociegyüttessel. — Öt évvel ezelőtt számítot­tál ilyen sikerre? — kérdeztük az örökifjú hátvédet. — Komolyan csak levezetni akartam, nem reméltem, hogy kan voltak és vannak olyan sényői és nyíregyházi vállalko­zók, akik támogattak bennün­ket, fel se tudnék sorolni min­denkit. A legnagyobb sikernek nem az eredményeinket tar­tom, hanem azt, hogy ezek az emberek bebizonyították, így is lehet jó csapatot szervezni. Itt a támogatók csak hozzátet­tek a költségvetéshez, senki nem akart elvenni. A csapat körüli teendőket mindenki sza­bad idejében végezte, és nem kért érte ellenszolgáltatást. Nem kellett egy költséges klu­bot fenntartani, minden pénz szigorúan a jobb szereplést szolgálta. A másik oldalon a focisták között, ezt a támoga­tást tapasztalva, igazi közösség alakult ki. Ez a két dolog az eredményeink titka, ha van egyáltalán ilyen titok . — Egyszer már elbúcsúztál az NB II-től, most visszatérsz? — Igen, már megegyeztünk, hogy még egy évet minden­képpen végigjátszok. Aztán majd meglátjuk. Lassan már a befejezésre kell gondolnom. — Nem fog zavarni, hogy a régi klubod ellen kell majd bi­zonyítanod? — Ezen még nem is gondol­koztam, így hozta az élet. Min­denesetre belegondolva tény­leg érdekes lesz. — Hogy látod, az elmúlt öt évben változott az NB II Kele­ti csoportjában a színvonal? — Először is, keveset láttam ahhoz, hogy biztos ítéletet mondjak. Az NYFC hazai ta­lálkozóit szoktam csak meg­nézni. Úgy látom, az elmúlt években esett a játék színvo­nala, de ebben lehet, hogy té­vedek. — Sokan most azt mondják a megyében, hogy sok a három NB II-es együttes. Te mit szólsz ehhez? — Először is nagy baj len­ne, ha ezt központilag szabá­lyoznák. Másodszor, mi eddig semmiféle megyei önkor­mányzati támogatást nem kap­tunk, tehát nem vontak el pénzt miattunk senkitől. Szakmailag az csak jó lehet, hogy három másodosztálybeli klubunk is van. Azt persze én is nagyon szeretném, ha újra lenne egy NB I-es csapata a megyének, és az is igaz, hogy erre leg­több esélye az NYFC-nek van. — Mit vársz az NB-s szerepléstől? — Egyértelműen csak egy célunk lehet, ki kell harcolni a bentmaradást. De most még korai lenne erről többet beszél­ni, mert még csak most kezdődik el a felkészülés. Már elköszöntem a játékos­tól, amikor még utánamszólt: „Úgy írjál, hogy nehogy nagy­képűségnek tűnjön, amiket, mondtam.” Nem szólok vissza, csak magamban gondolom vé­gig, hogy jó pár dologra, a sze­rénység ellenére, igencsak büszke lehetne. Révay Zoltán Szezonvégi mérleg í Szezonvégi mérleg í Szezonvégi mérleg „Csikók” lendítették a gyarmati szekeret Elégségesre vizsgáztak, mégis alacsonyabb osztályban folytatják. ' — Két évvel ezelőtt jutott fel csapatunk a nemzeti bajnokság másodosztályába — kezdte mondandóját Nagy József, a Balmazújváros SE klubelnöke —, most mégis úgy kénysze­rültünk a búcsúra, hogy előtte kiharcoltuk a bennmaradást. Egyszerűen kiürült a kassza, még adósságunk is van, és csak az év közepén járunk. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy Balmazújváros mező- gazdasági település. A sport támogatása alapvetően a két termelőszövetkezetre épült. Ezek csődbe jutása után az önkormányzat vállalta fel a főszponzor szerepét. A város­ban nincs olyan erős vállalko­zói réteg, amely hathatós pénz­eszközökkel tudná segíteni egyesületünket. Ráadásul a labdarúgáson kívül még egy NB Il-es férfi kézilabda-szak­osztály is működik. A juttatá­sokból ők is részesülnek. — Mennyiből gazdálkodnak egy bajnoki idényben? — A város önkormányzatá­tól 7,3 millió forintot kaptunk, ezenkívül semmilyen jelen­tősebb összeg nem folyt be a pénztárunkba. Az egész évre tervezett költségvetést fél év alatt elköltöttük, mert a léte­sítmények fenntartási költségei annyira megdrágultak. A város képviselő-testülete megtár­gyalta a pénzügyi támogatás lehetőségét, de döntést nem hozott, és augusztus hónapra elnapolta a kérdést. Ez az időpont nekünk már késő, mert időközben be kellett nevez­nünk a bajnokságra. Nem akar­tunk úgy járni, hogy az anyagi gondok miatt az őszi idény kö­zepén kelljen visszalépnünk. A harmadosztályban való rész­vétel feleannyiba kerül, mint a másodosztály. Pluszteherként hárult ránk, hogy az év végéig kaptunk haladékot — az NB II- ben kötelező — védőkori át megépítésére is, ami újabb 3 millió forintba került volna. Ez már túl sok volt egyszer­re. —Távozott-e valaki az egye­sülettől a visszalépés miatt? — Az utolsó pillanatig ha­logattuk a döntést, így a játé­kosokat mint derült égből a villámcsapás, úgy érte a hír. A két idegenlégióst —Raducu és Porkavec — nem tudjuk meg­tartani, szabadlistára kerkültek és akár Szabolcs megyei csa­patok is jelentkezhetnek értük. További két játékosunk már aláírta távozási szándékát. Fige a Tiszavasváriban folytat­ja, míg Nagy Csaba Kabára igazolt. A DVSC-től kettős igazolással nálunk játszó fia­tal tehetségek visszakerültek az anyaegyesületünkhöz és kö­zülük ketten — Veress Sándor és Bernáth Lajos — szintén az Alkaloida SE-ben folytatják, az NB III Tisza csoportjában indulunk.Ősztől szeretnénk megnehezíteni a szabolcsi él­lovasok dolgát. Fekete Tibor 5. Fehérgyarmat 34 17 Érdekes „jelenség” volt a bajnokság folyamán Fehér- gyarmat együttese. Tavaly nyáron számos húzóember — köztük Domokos Béla, aki időközben Sényőt és Nyíregy­házát is meghódította — intett búcsút a gyarmati pályának, kénytelen, kelletlen a kezdő tizenegybe „tuszkolva” jó pár ifi játékost. Lett is nagy aggo­dalom, a szurkolók a kiesés elkerüléséért kezdtek fohász­kodni, nem úgy a „tizenéve­sek” (a csapat átlagéletkora meghökkentően alacsony, 20,6 év!). Balogh Csaba edző fiai villámrajtot vette, és a pontva­dászat félidejére a 7. helyre „rontottak”. A gyarmati szerel­vény még csak ekkor kezdett gyorsulni, a szatmári legények tavaszi produkciójuk alapján a táblázat 6. fokát érdemelték ki, és a két helyezést olyan sze­rencsésen ötvözték, hogy vé­gül ötödikként futottak be. A dicséretre méltó, bravúros sze- replés emlékeit Balogh mester szívesen idézte fel. — Kifejezetten rossz elő­jelekkel vágtunk neki a felké­szülésnek, illetve a bajnokság­nak. Korábbi jó csapatunk gya­korlatilag szétesett, szinte alig maradt valaki nálunk. Elment Domokos, Kövesligeti és Bod­nár is. így nem volt más vá­lasztásunk, a fiatalokat kellett az együttesbe építenünk. Bár az ifik korábban kétszer vol­tak bajnokok és egyszer ezüst­érmesek, rutinnal nem rendel­keztek, pláne nem a felnőttek között. A szurkolók egy része 5 12 56-45 56 elpártolt tőlünk, mondván, úgyis sereghajtók leszünk. Nagyon nagy szükségünk volt az itt maradt Kondorára, Győ­rére és Nagy /.-ra, akik tapasz­taltabb húzóembereknek szá­mítottak, továbbá csatlakozott hozzánk Szűcs István Nyíregy­házáról, és a veterán kapus, Szűcs Géza. — Aztán olyan nagy lett az ijedelem, hogy az első három meccsen hét pontot gyűjtött az együttes... — Szerencsénk volt, hogy a legelső találkozónkat a baj­nokesélyes baktaiakkal elha­lasztottuk egy későbbi alka­lomra, mivel nekik az nem volt alkalmas az időpont. De tény­leg remekül sikerült az indu­lásunk, Kislétát, Tarpát meg­vertük, Fehértóval remiztünk. A társaság jól összerázódott, színvonalas meccseket játszot­tunk, és ami lényeges, hogy csak nagy erőfeszítések árán tudtak ellenfeleink — például egy Záhony, vagy egy akkor még erős Biri — fölénk kere­kedni. Az ősszel idegenből három győzelmet szállítottunk — engem főleg a csengeri di­adalunk ragadott magával —, de az otthoni mérlegünk lett igazán tetszetős. Ugyan kevés gólt rúgtunk — ez a csatárok rutintalanságának tudható be — , de keveset is kaptunk. — A télen milyen változások töténtek a csapatnál? — Egyértelműen erősöd­tünk, Kosán leszerelt nyírbá- torból, vele megszilárdult a középpályánk, érkezett Páll — aki beépült a csapatba —,Sza­bó Zs., Földi és Czibere, ők is jó kiegészítő embernek számí­tottak. Bár első hazai összecsa­pásunkon vereséget szenved­tünk, otthoni tavaszi mérle­günk remek, 89%-os teljesít­ményt nyújtottunk saját pá­lyánkon. A Tarpa elleni 3-0- ás győztes meccsünktől kezd­ve 9 fordulón át veretlenek maradtunk. A gépezet olajo­zottan működött, mindenki tudta a helyét, és beindult a góllövés is. Nagy arányú, biz­tos győzelmeket arattunk, jöt­tek a pontok idegenből is, pél­dául Vásárosnaményból, Nagyhalászból vágy Nyír­kárászból. —A publikum pedig már ér­tékelte a együttest... — Természetesen, megnőtt a nézőszám, az őszi aggódás felhőtlen örömbe csapott át. De azt sajnálom, hogy a végére becsúszott két meglehetősen sima vereség, kapusunknak nem ment a védés és talán ki­engedtek egy kicsit a fiúk is. — Ón szerint reális az elért ötödik helyezés ? — Én azt mondom, hogy ennek a legénységnek a helye ott van az 5.-7. csapat környé­kén. Hogy aztán ötödikek let­tünk, ahhoz egy kis Szerencs is szükségeltetett. — A bajnokság alatt muta­tott többé-kevésbé folyamatos javulás okaként bizonyára az is megemlíthető, hogy a fiúk megszokták az új légkört. — Igen, a csatárok megta­lálták góllövőcipőjüket, és per­sze duzzadt a társaság önbizal­ma. A jó csapatszellem az eredmények szolgálatába állt, a három idősebb focista elő­nyösen ötvöződött a fiatalok­kal. — Milyen stílust követett a gárda? — Sokat futó csapat a mi­enk — elvégre fiatalokról van szó — amely lendületesen mutatja be a kétérintős játékot. Idegenben kontrákra építet­tünk, a középpályát gyorsan átjátszottuk, itthon felállt vé­delem ellen fegyelmezetten, a taktikát betartva próbálkoz­tunk. Ha gólt lőttünk, nem en­gedtük ki az ellenfelet és meg­valósítottuk a folyamatos játé­kot. — Egyénileg kik tetszettek Önnek a leginkább? — A védelem kiemelkedőt nyújtott, a beállós Nagy I. 6,24-os osztályzatával első lett a rangsorban, de a csatár Var­ga Sz. és a középpályás Kon­dor is hozta magát. Tetszett továbbá Szűcs I. és Jávor, a tavasszal (játszó) Czibere és Bartha. Házi gólkirályunk a 11 gólos Kocsis, aki ennél még többre is képes. — Együtt marad-e ez a te­hetséges társaság? — Az elnökség igyekszik együtt tartani a fiúkat, annál is inkább, mert még kellene egy év, hogy igazán összeálljanak. Visszatér Hadadi hozzánk, a középpályára és a csatársorba pedig szeretnénk hozni a nyá­ron valakit. Felkészülésünk július 12-én kezdődik. Csiky Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents